Pajzán felnőtté válás szellemek és földönkívüliek orgiájában – DAN DA DAN

írta: Emerald Dragon

DAN DA DAN Season 1 (2024)

Jelenleg végre jutott rá időm, hogy felzárkózzak a listán szereplő művekkel, így a Netflixen kiszemelt sorozatokra is áttérhettem. A lemaradásom időben elég nagy, az elmúlt 5 év során kevésszer jutottam el oda, hogy naprakész legyek mindennel. De igaz, arról is leszoktam, hogy folyamatában kövessek egy-egy évadot, inkább egyben tekintem meg őket. A DAN DA DAN-t kkoneko ajánlotta nekem, a témája megfelelően izgalmasnak tűnt, hogy elmerüljek benne.

Creepy Nuts: Otonoke

Momo Ayase a nagymamájával él egy templomnál, a szüleit elvesztette, de Seiko, a nagyi gondos ügyel a gyermek nevelkedésére. Mivel médiumként tekint magára, így a lánykát is megtanítja a természetfeletti csínjára-bínjára. Momo egy középiskolás hölgy, ezért alaposan meg is kell acélozza magát, a küzdősportoknak hódol, mert a kegyetlen természet ellen védekeznie kell, ha a hiedelmei miatt kikezdenek vele. Tipikusan erős és független nő, aki a híres színészért, Ken Takamuráért rajong és hasonló párt szeretne magának. Szakítása után szóba elegyedik egy másik osztály tanulójával, aki viszont a földönkívüliekben hisz. A hangulata nem éppen rózsás így a srácon tölti ki frusztráltságát. Hogy ezt kompenzálja, megsajnálja szegény Oktaku-sant és kihívja őt egy „párbajra”. Az győz, akinek a meggyőződése igaz. Ennek érdekében éjjel a fiú egy elhagyatott alagutat, a lány egy épületet látogat meg. Melyik létezik: a földönkívüliek vagy a szellemek? Spirituális vagy rejtőzködő idegenek lesnek ránk?

Yukinobu Tatsu mangájának első sorozatát ismerhettük meg eddig, a felvezetés kimondottan frappáns és pörgős. Fūga Yamashiro rendezése valószínűleg pontosan annyira kaotikus, mint maga a történet, így kellően követhető, de kérdőjelekkel teli. Hiroshi Sekoban (Ajin, Attack on Titan, Banana Fish, Vinland Saga) reménykedhetünk, hogy rendet tesz ebben a kolibriként repkedő karakterek között. Naoyuki Onda (Berserk: The Golden Age Arc, Ergo Proxy, Gantz, Inuyashiki Last Hero, Psycho-Pass) dan-da-dan-episode-7-stills-_yukinobu-tatsu_shueisha-dandadan-production-committee-_-4.jpg karakterdizájnja és Junichi Higashi (Beelzebub, Blood+, Cowboy Bebop, Jujutsu Kaisen, She, The Ultimate Weapon) művészeti vezetése tökéletesen követik ezt az irányvonalat, így a koherencia egyfajta elszabadult, tarka teke(nem here)golyóra emlékeztetnek bennünket. A végeredményre koronát a muzsika varázsol, Kensuke Ushio (Boogiepop and Others, Liz and the Blue Bird, DEVILMAN crybaby, Chainsaw Man, The Colors Within, Japan Sinks: 2020) belesimul ebbe a kakofóniába és a hangulat egyszerűen felemelővé válik. A szórakoztatás mögött az ecchi teszi helyére az egész témát, de erről majd lentebb igyekszem értekezni. Mindenesetre a Science Saru új sorozata elég erős dobbantással indított.

A DAN DA DAN kellően groteszk, minden pontján kényelmetlenül érezzük magunkat, a szónak jó értelmében. A weird vagy awkward szavak jellemzik leginkább az animét, ennek oka pedig a fő témában keresendő. Nem igazán szükséges sokat találgatni, az egész cselekménysorozat hátterében a felnőtté válás, a tinédzserek hormonvihara, a másik nemhez való viszony, az érzelmek értelmezhetetlensége és természetesen a szexualitás tabuja állnak. Ezek a témakörök nem ismeretlenek azok számára, akik ilyen típusú sorozatokat néznek, a japánoknál szeretnek ilyesmivel játszani. A témakörök feszegetése tökéletesen illik a természetfeletti világához, hiszen a tinédzserek számára ez egy ismeretlen terület, amelyet izgalmakkal, kompexusokkal, félelmekkel, prekoncepciókkal, kíváncsisággal és kínosan pironkodva vagy éppen látványosan explicit szeretnének felfedezni. Nem véletlen, hogy a tinisorozatok, melyek vámpírokkal foglalkoznak, annyira népszerűek a fiatal felnőttek körében is, hiszen akkor már más szemszögből szemlélek az elmúlt vagy elpazarolt 10 évüket.

Az első évad cselekményét tekintve a szereplők bemutatásával bajlódik, melyet meglehetősen hosszú felvezetésekkel, hátterek és motivációk felderítésével ötvöz, ezen ötlet tökéletesnek bizonyul, hogy ráhangoljon bennünket a folytatásra, illetve kellően a pofánkba rúgja a valóságot, természetesen science fiction és fantasy keverékelemekkel tarkítva. Olyan érzésünk van, mint amikor a Pindúr Pandúrokat készíti Plutónium professzor és mindenféle hozzávalót belebasz az edénybe. Látszólag tudja, mit csinál, de a végeredmény azért minden várakozását felülmúlja. Nyilván az összes kritikusnak a Scooby-gang fog eszébe jutni, amikor a díszes szellemírtó csapat összeáll, az animékben pedig a cica sokkal cukibb figura, mint egy macska, ezért a változtatások is rendben vannak. Aki kicsivel messzebbre is tekint, akkor van itt azért némi Buffy-utánérzet is, valamint az FLCL stílusát is tetten érhetjük. De mindezek azért vannak, mert ügyesen sztereotípiákkal is megszórnak bennünket. Nem a közérthetőség, hanem inkább a kritikus hangnem és a vígjátékelemek minél zsúfoltabb felhasználása a cél. Az eredmény működik, ezt a sorozatot vagy imádni, vagy utálni fogjátok.

A karakterek felvonultatása igen szórakoztató és kellemes élmény, annak ellenére, hogy sokszor úgy érezzük, egy citromba csomagolt téglával verik éppen péppé az agyunkat, de Douglas Adams nem mindenki számára ismerős. A jelenetek kimondottan kakofón módon érkeznek, a vágás zseniálisan kihasználja a TikTok-generáció igényeit és aláfekve tövig be is nyal nekik. Ez a képzavar egy átlagos írásomba nem férne bele, de itt a cél az eszközhöz kellő izgalommal nyúl, ezért nincs benne hiba. A szexuális téma megközelítésétől nekünk nem indul meg az orrvérzésünk, de tökéletesen átérezzük a karakterek zavarát és kínos feszengését, ahogy egymással beszélgetnek ezekről. Minden pontján tapasztalható a kettősség, amivel természetesnek tűnő tárgyilagossággal, majd arcpirító idegrohammal kezelik a felmerülő problémákat. A rémálmokat idéző, ötletes történeti csavarokba könnyedén beleborzongunk, bár számunkra jó eséllyel és reménnyel már ezek azért nem olyan tabufeszegető kérdések.

ZUTOMAYO: TAIDADA

zutomayo-digitally-releases-dan-da-dan-ending-theme-cover.jpg Nyilvánvalóan a fiatal generációt vették célba a DAN DA DAN alkotói, a tizenéveseket és a korai húszasokat. Ennek ellenére, vagy emellett az idősebb korosztály is megtalálja a szépségét, csak el kell jutni a mögöttes tartalomhoz és úgy nagyon is élvezhető. A groteszk amúgy is kedves jelenség számomra, bár Gogolt például megutáltam, de Kafka a mangák sokaságát megihlette. A Pupa, valamint Junji Ito munkássága valószínűleg sokatok számára ismerősen cseng. Mivel ez az eszköz a mai fantasy irodalommal erős rokonságot mutat, így az én vonzódásom érthető, de többen is valószínűleg egyet fognak velem érteni ezzel kapcsolatban. A szélsőséges, éles, sarkalatos ábrázolásmód ügyesen alá tud húzni mondanivalókat vagy éppen olyan témát képes ábrázolni, amely az emberi agy és elme működésével mutat rokonságot, hogy az érzelmi ciklonokról ne is beszéljek.