2019. máj 07.

A Gondolat Bűn! A Szándék Veszélyes: Psycho-Pass

írta: Emerald Dragon

Psycho-Pass (2012-2013)

Merem állítani, hogy a Psycho-Pass a 2010 utáni animék egyik legfontosabb és legkreatívabb darabja sci-fi, thriller és horror területén. Gyönyörűen építkezik más művekből, ezzel párhuzamosan a cselekmény struktúrája megfelelően komplex, rengeteg újdonságot is hordoz, miközben a jelent görbe tükörként elénk tartja.

Ling Tosite Sigure: Abnormalize

A helyszín egy látszólagos ideális utópia, a nem is olyan távoli jövőben. A bűnözést a Sybil-rendszernek köszönhetően minimalizálták. Ez ugyanis képes felügyelni az emberek szándékát, kiolvassa a gondolatainkat, így a szándék alapján megelőzhetővé válik a valóságos cselekmény. Ehhez szükséges az úgynevezett Psycho-Pass-ek folyamatos monitorozása, mely aztán bármikor lekérhető z adatbázisból. A rendszert egy komplett kamerahálózat támogatja, mely valós időben figyeli az emberek tevékenységét országszerte.

Amennyiben olyan gondolatokat, szándékot detektálnak, amely 100 fölé emeli az illető Psycho-Pass értékét, kiküldik az erre kijelölt osztagot, hogy hatástalanítsák a veszélyes személyt, akit látens bűnözőknek neveznek. A Public Safety Bureau's Criminal Investigation Division emberei pontosan ezt a szerepet töltik be a társadalomban. Az egységeket párok alkotják, melyek egyik tagja ellenőrző funkciót tölt be, a másik viszont természetszerűleg magas értékekkel rendelkezik – Sybil róluk mégis úgy döntött, hogy alkalmasak a rend fenntartására.

Akane Tsunemori ugyan teljesen zöldfülű, amikor az Egyes Egységhez vezénylik, mégis rögtön a mélyvízbe kerül. Feladata egy olyan ember megfékezése, aki éppen egy másik életét fenyegeti. A fiatal lánynak ezért már első napján egy olyan morális döntést kell hoznia, amellyel megalapozhatja tekintélyét a csoporton belük vagy talán örökre eláshatja magát. Szerencséjére meglepően jó az ítélőképessége, nem véletlen tehát, hogy ilyen fiatalon bekerülhetett a csapatba. Ugyan még igencsak tapasztalatlan, ezért hamar össze kell kapnia magát, hogy a társait is kiismerhesse.

Ráérez, hogy az Egységet összeköti a múlt, ám lappanganak a mélyben olyan titkok, amelyeket muszáj lesz kielemeznie és megoldania az együttműködés érdekében. Mindenki egyéniség, így másképpen reagálnak az eseményekre, az esetekre, illetve a felmerülő problémákra és konfliktusokra. Ha belegondolunk, hogy a fele társaság magas Psycho-Pass-el rendelkezik, azaz hajlamos a deviánsnak titulált viselkedésre, beláthatjuk mennyire potenciális veszélyt jelenhet ez a neccesebb küldetések kivitelezésénél.

Azért, hogy az egyének, illetve a gyilkosságok (kivégzések, ítéletek) kontrolláltak maradjanak, a csoport minden tagja egy speciális fegyvert használ. Ezek egyrészt biometrikusan azonosítják a kezelőt, másrészt az eseményektől függően paralizálnak vagy megsemmisítenek. A Sybil-rendszer leolvassa az illető Psycho-Pass értékét és annak megfelelően engedélyezi az illető adekvát kiiktatását. Ergo az Egység tagjai csupán eszközök, de önálló döntést csak virtuálisan hozhatnak. A megfelelően stabil mérőértékekkel rendelkezőkre pedig azért van szükség, hogy a „gyilkos szándék”, azaz a fegyver elsütése esetén se haladja meg a megengedett határt. Furcsán triplakontrollos rendszer ez a Sybil, de az utópia mégis működni látszik.

„I think that there’s value in people only when they act based on their will.”
„Úgy hiszem, hogy csak akkor mutatkozik meg egy ember értéke, ha a saját akarata szerint cselekedhet.” /szerk. ford./

A sorozat első felében lassan kirajzolódik, mi is a rendszer hibája, bár nem kell ezen gondolkozni. Az első számú probléma a predesztináció. Ha valaki bármi rosszat gondol a másikról, úgy az kiütközik és az illető beskatulyázódik, nem számít, hogy csupán fantáziál a cselekményről. „A gondolat bűn” Illetve, ha gyakran előfordul az ilyesmi, abban az esetben börtönbe kerül, onnan pedig többnyire már sosem szabadulhat.

Képzeljetek el egy olyan világot, ahol MINDEN ezen érték alapján kerül megítélésre. Iskola, munka, párkapcsolat és előmenetel. Amikor nem az számít, hogy mit teszel, hanem, hogy mit gondolsz. Riasztó, nem? A science-fiction műfaja pont ezért alkalmas az efféle kérdések boncolására, hogy mennyire volna ideális és működőképes egy ilyen típusú társadalom? Biztos nektek is beugranak olyan filmek, mint a Fortress, illetve az Equilibrium. Ez előbbi azért, ahogyan a Dominator nevű fegyverek működnek, ez utóbbi pedig azért, ahogyan a rendőrség a munkáját végzi.

Egoist: Namae No Nai Kaibutsu

A második egyértelműen felmerülő probléma, hogy vajon mennyire megbízható egy ilyen rendszer, illetve amennyiben informatikai alapú, tehát emberi tényezőtől mentes, akkor feltörhető-e, vissza lehet-e vele élni. Erre pedig tökéletes példa a Minority Report, bár azon a filmen kicsit túlmutat a Psycho-Pass, hiszen jóval komplexebb a kérdéskör, amellyel foglalkozik. A megbízhatóság ugyanis nem csak abból fakad, hogy a rendszer manipulálható-e.

Egy másik felvetés az, hogy kívülről milyen módon változtathatóak meg az értékek, melyet a Sybil leolvas. Ehhez nem kell túl messzire mennünk, ma már léteznek olyan szoftverek, amelyek élő adásban, dinamikusan képesek megváltoztatni a kamera előtt cselekvőt kinézetét, hangját és hátterét is. Animációs példát is előszeretettel citálok nektek, a G host in the Shell szintén elmélkedik ezen a témán. A sorozat ezt is magasabb szintre emeli, hiszen azzal az ötlettel is eljátszanak, mi történne, ha a beállított paraméterek nem tükrözik az illető valós szándékát. Tehát a nyilvánvaló biometrikus, látható jelek mellett az esetlegesen detektált agyi hullámok is lehetnek totálisan atípusosak, így kiértékelhetetlenek, azaz a személy kriminalisztikailag aszimptomatikus.

„By first rejecting relative valuations such as good or evil, an absulute system can be established.
What is needed is a perfect and infallible system. Who manages it and how it is managed are irrelevant.”
„Ha kiiktatunk olyan relatív emberi értékeket, mint a jó vagy a gonosz, egy abszolút érvényű rendszer jöhet létre.
Amire szükség van az egy tökéletes és megdönthetetlen rendszer. Hogy ki irányítja és hogyan, totálisan irreleváns.”

Shinya Kōgami kulcsfontosságú figura az Egységben. Nem feltétlenül tapasztaltsága miatt, hanem rendkívüli beleérző képessége okán. Emiatt hihetetlenül tehetséges nyomozó, annak ellenére, hogy deviáns viselkedésre való hajlama (aka. bűnözői hajlam) elég magas. Igazi véreb, aki, ha szagot fog, kíméletlenül levadássza áldozatát. Ez pedig nélkülözhetetlen tulajdonság, a kitartás elengedhetetlen követelmény az efféle munkához.

Nyilvánvalóan előfordulhatnak hierarchiai, illetve politikai, bürokratikus akadályok, amelyek időnként keresztülgázol a nagyobb jó érdekében. Ámde ezzel nincs probléma, ha eközben nem lépi át a képzeletbeli húzott határt. Azonban könnyedén renegát üldözötté válhat az olyan személy, aki megpróbálja lerázni magáról a láncot. A kontrollálatlan deviancia ugyanis nem maradhat megtorlás nélkül.

Szerencsére Kōgami értelmes, így igyekszik a határmezsgyén egyensúlyozni. Még akkor is, ha akad valami a múltjában, mely kapcsán elvesztette társát. Egy olyan ellenfelet kergetve, aki elfeledett korok kegyetlenségével képes lecsapni miközben a rendszer számára láthatatlan marad. A sorozatgyilkos ott lappang a társadalom sűrűjébe merülve, a manipulatív, pszichopata Shogo Makishima neve pedig nem csak egyértelmű szörnyűségekhez köthető. Képes másként is megzavarni az emberek nyugalmát, egészen pontosan kísérletezik az emberek befolyásolhatóságával, irányíthatóságával, azt kutatva, korlátok nélkül mire volnának képesek. Ezzel pedig jóval nagyobb fenyegetést jelent Tokióra, hiszen a rendszer integritását tördeli össze megbolygatva a látszólagosan ideálisan működő egyensúlyt.

Nothing's Carved In Stone: Out of Control

Ahogyan az Un-Go elemzése során kiemeltem, nem szabad megfeledkezni az igazság feltárásánál arról, hogy a prioritás nem csupán a mi ítélőképességünk, hanem az információ hatása a környezetünkre is. Erre szimbolikus választ ad a Chrono Crusade, valamint másik megközelítésből a V for Vendetta című műremek is. Sohasem egyértelmű, hogy melyik hazugság vagy féligazság az, ami még jót tesz egy társadalomnak, illetve hol van a határ.

Nixon úgy nyilatkozott egy interjú során, hogy „When the president does it, that means that it is not illegal”, azaz, ha az elnök teszi, akkor az nem illegális. Nyilván kiragadtam a szövegkörnyezetből, hiszen az amerikai botrányelnök nem olyan súlyú hazugságra, törvényszegésre gondolt, amely a kisebb rossz (nagyobb jó) az egész népesség szempontjából, de legalább érezhető, mennyire félremehet a szándék. Egy-egy ilyen gondolat, kijelentés bizony messzire vihet, ezért is szükséges a kontroll, illetve az azonos érvényűség elve. Mi a teendő akkor, ha ez a Psycho-Pass érték mégsem mérhető megfelelően biztonsággal, legalábbis bizonyos típusú embereknél lehetetlen érzékelné azt. Shogo Makishima ezt használja ki és lovagolja meg, mintegy keresztes hadjáratot indítva a rendszer ellen azzal, hogy mély sebeket ejt rajta és nyilvánosságra hozza a sebezhetőségét, illetve tökéletlenségét.

„Everyone just lives in their own little cell, and the system tames them by giving them each their own serenity.”
„Mindenki a saját elszigetelt világában él, és a rendszer azzal irányítja cselekedeteiket,
hogy hamis nyugalomba ringatja őket.”

A karaktereket ügyesen kidolgozták, a jellemek pedig dinamikusan változnak a történet folyamán. A látszólagos statikusság csak olyanoknál figyelhető meg, akiknél ez valamilyen okból kifolyólag fontos szerepet játszik. A Psycho-Pass egyértelműen erős felhangú cyberpunk anime, nem csak azért, mert minden kelléket használ, hanem azok a problémakörök, amelyeket boncolgat, egyértelműen a műfaj sajátosságai. Kitűnő kritikai felütéseket fogalmaz meg epizódról epizódra, anélkül, hogy ellaposodna vagy erőltetetté válna. A kibernetikával, az elgépiesedő, elkényelmesedő világgal szemben és párhuzamosan felmerülő morális, etikai, illetve pszichológiai és filozófiai kérdések egyszerre érdekfeszítőek és masszívak. Nem minden esetben könnyű állást foglalni, de pont ezért vetik fel a gondolatokat és hagynak bennünket is elmélkedni a megoldásukkal kapcsolatban.

Katsuyuki Motohiro (Psycho-Pass 2 és Psycho-Pass movie) és Naoyoshi Shiotani (Tokyo Marble Chocolate, valamint Psycho-Pass 2 és Psycho-Pass movie) rendezésében a 21. században egyik legkiválóbb cyberpunk, sci-fi, thriller, horror anime készült el. Szerencsénkre folytatást is kapott, melyről a következő héten fogok szót ejteni. A karakterdizájnról olyan rangos név gondoskodott, mint Kyoji Asano, akinek többek között az Attack on Titant, illetve a Sengoku Basara: Samurai Kingset is köszönhetjük. Természetesen a zenéről sem fogok megfeledkezni, ugyanis itt is tökéletesen passzol a műfajokhoz és a hangulathoz, illetve a korhoz, hála Yuugo Kannonak (Ajin, valamint Psycho-Pass 2 és Psycho-Pass movie).

Az első évad első felében a Ling Tosite Sigure nevű post-hardcore banda abnormalize számát, a későbbiekben az Out of Control váltott fel, a Nothing's Carved in Stone-tól. A záróakkordokat nem más, mint az EGOIST játssza (Namae no nai Kaibutsu, illetve All Alone With You), akik egyáltalán nem ismeretlenek a Production I.G munkásságával kapcsolatban, hiszen a Guilty Crown, a The Empire of Corpses, a Mirai Nikki, illetve a Kabaneri of the Iron Fortressben is közreműködtek.