2018. okt 20.

Ghost in the Shell - a cyberpunk animék alapja

írta: Emerald Dragon

Ghost in the Shell (1995)

A cyberpunk animék egyik alappilléréről már rengetegen írtak kritikát, ajánlót, rommá elemezték, így elég nehéz dolgom lenne, ha én is belekezdenék és újat próbálnék írni róla. Shirow Masamune mangáiról majd később szeretnék beszélni, így tartom magam a fő elvemhez, hogy elsősorban az adaptáció lebeg a szemem előtt, majd az írott anyagnál hasonlítgatok, és kiemelek olyasmiket is, amelyek nem kerültek be a filmbe, illetve nem lettek átemelve oda. Tehát egyedül a Oshii Mamoru animére koncentrálok, és a karakterek bemutatásán túl néhány gondolatomat szeretném veletek megosztani a Ghost in the Shell kapcsán, valamint aláhúznám a jelentőségét a jelen korra vonatkozóan.

Kawai Kenji: Making of a Cyborg

Motoko Kusanagi őrnagy a Public Security Section 9 vezető tagja, aki egyedül a részleg irányítójának, Daisuke Aramakinak tartozik engedelmességgel és elszámolással. Ezt a pozíciót ügyesen vívta ki magának, és egy ütőképes csapatot hozott össze: Batou és Ishikawa a felderítőktől csatlakozott hozzájuk, Saitou a mesterlövészektől, Togusa pedig a rendőrségtől. Olyan esetekben vetik be ezt a különleges elitalakulatot, amikor a veszély az egész országot fenyegeti, kibernetikai eredetű és általában politikailag kényes természetű.

Jelenleg is egy igencsak problémás ügyön kell dolgozniuk, egy ismeretlen hacker veszi át az irányítást az emberek elméje felett, feltöri a kibernetikus agyukat, és felhasználja őket a saját céljai érdekében. Nem lehet tudni, pontosan mit is szeretne ez a potenciális terrorista, de meg van az esély rá, hogy komolyabb bonyodalmakat is okozhat, pláne, hogy a külügyminiszter fordítóját is érte ilyen jellegű támadás. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy az áldozatok memóriáját teljesen törli, formatálja, miként egy merevlemezt, és új emlékeket, identitást ültet a koponyájukba. A szerencsétlen emberek ezután nem is emlékeznek a valódi énjükre, hiszen az adatok visszanyerése teljesen lehetetlennek látszik.

Az eseteket tovább bonyolítja, hogy diplomáciai problémára hivatkozva a Külügyminisztérium 6-os szekciója is érdeklődik az események iránt, a Gavel Köztársasághoz kapcsolódó szálakat kutatva. A „Bábjátékos” névre keresztelt elkövető, valamint egy titokzatos 2501-es projekt kapcsolata utáni nyomozás így nem bizonyul túlságosan egyszerűnek, hiszen Kusanagi őrnagy alakulata lépten-nyomon akadályokba ütközik, mintha valaki nem akarná, hogy felszínre kerüljön az igazság. De az egész annyira zavarosnak tűnik, hogy egyedül Motoko képes kibogozni a szálakat, azonban társai is aggódni kezdenek miatta, hiszen teljesen az ügy hatása alá kerül.

A Ghost in the Shell története zseniális cyberpunk thriller, melyet a vizuális hatások és a zenei összhang is alaposan felerősít. Teljesen klasszikusnak mondható az alapja, hiszen egy olyan rejtély megoldására szerződik a csapat, melynek nem csak nagyvállalati, de politikai kapcsolódásai is vannak, ezért igencsak veszélyes és rizikós a nyomozás. Itt ugyanis nem csak a karrierjüket teszik kockára, hanem az életüket is, mert általában az ilyen típusú problémák esetén a szálak elvarrásánál nem finomkodnak az érintett felek. A maffiával és a politikusokkal sosem érdemes ujjat húzni.
A cyberpunk alapok tehát ügyesen megágyaztak az anime sztorijának, a thriller-hangulat pedig tökéletesen illik a helyzethez, amelyet megismerünk. Eddig akár átlagosnak is mondhatnánk az egészet, leszámítva, hogy a film bemutatója 1995-ben volt, tehát abban a hőskorban, amikor az ilyen típusú alkotások felbukkanni kezdtek.

De az animék világában még igazán nem született olyan nagyfilm, amely mélyebb nyomot hagyott volna a nézőkben, ide értve azt is, hogy üzenetet fogalmazzon meg, és olyan komoly témákkal foglalkozzon, mint a Ghost in the Shell. Az 1988-as Akirától természetesen nem szeretnék semmilyen trófeát elvenni, de ez a két műremek azért nem azonos felvetéseket tárgyal meg. Azaz itt is egy korszakalkotó darabról beszélünk, mert Oshii Mamoru rendezése ugyancsak filmszerűre sikeredett. És itt most nem csak a fantasztikus intro képsorra szeretnék hivatkozni, hanem az anime egyéb jeleneteire és felépítésére is.

A fegyveres párbajoknál, a verekedéseknél és a dialógusok esetében is láthatunk imitált kameramozgást, tehát nem csupán statikus kockákkal operáltak a készítők. Ennek köszönhetően erősen kiugrik az átlag, hasonló alkotások közül.
Azt, hogy ez az alkotók szándékai szerint történt, tehát nem véletlenül készült így a film, az is alátámasztja, hogy bizonyos beállításai, snittjei régebbi művekből is építkezik. Ilyen Ingmar Bergman Csendjének alábbi pillanata.

Bővebben erről a hatásról majd a manga kapcsán is beszélni szeretnék, de most az animére szeretnék fókuszálni. A filmszerűségen túl nagyon lényeges elemnek tartom, hogy nem csupán egy sci-fi thrillerről van szó, akcióval megspékelve, hanem bőven megöntözték filozófiai és teológiai gondolatokkal, elmélkedéssel is. Itt pedig nem csak a műbe csempészett idézetre kell gondolnunk, hanem azokra a monológokra, melyeket az elmélkedő Motoko, Batou és a Bábjátékos is megtesznek. Bővebben ezek persze az Innocence során lesznek kiemelve és elemezve, sőt, pontosítva és átrágva a Stand Alone Complexek során találkozhatunk velük, de az Arise-ról sem feledkezhetünk meg, hiszen az Őrnagynak Togusával folytatott dialógusa visszaköszön a Ghost Whisper epizódcímben.

Központi témánk tehát maga az ÉLET. Avagy mi az a pont, amitől kezdve valaki egyéniségnek és élőlénynek számít, mi különböztet meg egy embert egy kiborgtól, egy teljes test kiborgtól és egy androidtól. Ezek ugyanis fokozatok, a mesterséges implantátumok növekedésével vajon elveszítjük-e humán mivoltunkat, vagy ugyanúgy teljes értékűnek számítunk majd a társadalom szemében. Ugye ez a kérdés elvezethet egészen addig is, hogy egy baleset utáni protézist viselő illető egésznek minősül-e vagy nem. Ez persze jelenleg egyértelműnek tűnhet, de a kiberagy esetében egyre kevesebb szerves, emberi eredetű sejt van jelen az adott szervezetben, mely gyakorlatilag mesterségesnek tekinthető a teljes test kiborgok esetében. Ergo, mivel semmi sem fekete és fehér csupán, így valahol mégis lennie kell egy határnak, amitől már valakit nem mondunk élőlénynek, és más törvények és jogok vonatkoznak rá, mint az egyszerű halandókra.

Ez az egyik leglényegesebb elem, e körül forog az egész anime-franchise, mindig visszatérnek ehhez a kérdéshez, hiszen a jövőben igazán lényeges lehet ennek a megfejtése vagy megválaszolása. Minden szereplő igyekszik megfogalmazni a maga szemszögéből a saját gondolatát, és nagyon érdekes – amit már egyszer kifejtettem –, hogy Motoko miért is ragaszkodik a humanoid, nőnemű burokhoz, mechanikus géphüvelyhez, és miért Batou az egyetlen, aki zavarban van, amikor a nő levetkőzik előtte. Pedig szexualitást elvileg nem kellene, hogy hordozzon a test, ami teljesen mesterséges, hiába vannak a másodlagos nemi jellegek. – Az egy másik kérdés, hogy mi van a mangában, és a Stand Alone Complex során utalásokkal találkozhatunk azirányba is, hogy ez nem teljesen van így.

Folyamatosan beleütközöm abba a kérdésbe, hogy vajon az anime címe miért annyira zavarba ejtő, ha azt magyarra szeretnénk fordítani. A számtalan próbálkozás közül a leginkább helytállónak azt találom, ha megmarad az angol verzió, a Ghost in the Shell. Bár az eredeti japán cím (攻殻機動隊) valójában jóval profánabb jelentést hordoz, hiszen csupán annyit mond: Páncélozott mobil rendfenntartók. Nálunk az Odeon jóvoltából megjelent kiadványon a Páncélba zárt szellem szerepel, míg a szinkronban a zavarba ejtő Szellem a kagylóban szóösszetétel hallható. Ugyan erről is értekeztem már, de most visszatérnék rá. Lévén itt csak az animéről nyilatkozom, így az angol verziót tartom olyannak, mely leírja az egész film hangulatát és fókuszát. Viszont az angolszász kifejezések jóval több jelentést hordoznak, komplexebbek, mint a magyar nyelv, így a shell esetében kagyló, illetve a páncél is ide tartoznak, de a külső vázat, a töltényhüvelyt és a burkot, védelmet, héjat – software esetében újabb értelemmel gazdagodunk – is ide sorolhatnám. Ezért gondolom úgy, hogy a ghost ugyancsak összetettségére hivatkozva nem tartom jó ötletnek, hogy úgy döntöttek, magyarítják azt.

Természetesen nem mehetünk el a másik fő kérdéskör mellett sem, mely a Ghost in the Shell-ben megjelenik. Azon túl, hogy filozófiai mélységeket érintünk, és azon elmélkedünk, van-e isten, és az ember istenné válik-e az evolúció végére, ott van az, ami a jelenkorban különösen sürgető problémát okoz. Ez az adatbiztonság, a biztonságos internethasználat, a kollektív tudattalan és tudat, valamint az emberi elme emlékeinek természete az agyban. Ha elfogadjuk a biológiai alapismereteinket, akkor meg van rá az esély, hogy az agyunkban tárolt információkat egy kényelmesebb, nagyobb kapacitású, esetleg gyorsabban működő harddrive-ba mentsük, melyeket kiberagynak is elkeresztelhetünk. De ha ez igaz, akkor az ebben tárolt adatok, lévén elektromos impulzusok és potenciálok sokaságáról beszélünk, bizony hasonló természetű erők hatására megváltoztathatók és átírhatók. Abban az esetben, ha az emlékeket áthelyezzük egy fizikai adathordozóba, úgy az bármikor formatálható, törölhető és megváltoztatható, ergo a személyiségünk és a múltunk is könnyedén manipulálható ezen keresztül.

Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb rálátást engedünk a saját emlékhalmazunkra, tehát minél többet osztunk meg magunkról a világhálón, annál inkább válik az a tudás közkinccsé és szélesebb körben elérhetővé. Azonban ezek az adatok, akárcsak egy dokumentum- vagy képfájl módosíthatók, de meg is semmisíthetők, a nem rendelkeznek megfelelő védelemmel, vagy backup-pal, azaz biztonsági másolattal. Márpedig a jelenkor átlagember egyáltalán nem gondolkodik el azon, hogy milyen információ használható fel később ellene, amit esetlegesen kikotyogott, megosztott a szociális világhálón.
Mindez csupán figyelmeztetés, hiszen a lehetőség jelen van, de sosem a fegyver hibás a gyilkosságért, hanem az, aki elsüti azt. A szándék is kell hozzá, de fel kell ismernünk, hogy érdemes körültekintőnek lennünk ezzel kapcsolatban. Bővebben erről persze már nagyon sokat beszéltek azóta is, de a Ghost in the Shell mérföldkőnek számít, hiszen az elsők között volt, amely ezeket a problémákat előrevetítette, és Elon Muskon és Mark Zuckerbergen is múlik, milyen jövőképet kapunk majd, de a leginkább mégis az átlag felhasználókon.

A szexualitásról bővebben majd a manga elemzése során szeretnék kitérni, de azért az animénél is el szükséges mondanom, hogy teljesen nem mentek el a téma mellett az alkotók. Hiszen az élőlények egyik legfontosabb és prioritást élvező ösztöne a fajfenntartás, valamint a reprodukció, a DNS-ünk örökítése. A teljes test kiborgok esetében nem csak az kérdőjeleződik meg, hogy valójában embernek minősülnek-e, azaz a fémkoponya mélyén tartalmaznak-e egyáltalán élő sejtet vagy csupán mesterséges emlékek és adatok halmazai. Emellett lényeges, hogy reproduktív szervek hiányában az öregedés hatására egy idő után végleg megsemmisülnek, és teljesen mesterségessé válnak, azaz csak a ghost-juk marad meg a világhálón. Onnantól pedig elméletileg képtelenség volna az utód létrehozása. A Ghost in the Shell viszont már a komolyabb AI-ok megjelenése előtt felteszi a kérdést, hogy vajon az adaptív programok, avagy a mesterséges intelligenciák evolúciója lehetséges-e, és ha igen, akkor két ilyen bonyolult szoftverkomplexum virtuális nászából, információcseréjéből születhet-e a klasszikus értelemben vett új egyed. Hiszen a csupasz értelemben vett reprodukció valójában a genetikai kódok elegyéből keletkező gyermek.

Oshii Mamoru legismertebb alkotása ugyan, de azért a rendezőnek más műveket is köszönhetünk. A Ghost in the Shell 2: Innocence-en kívül a Patlabor filmeket, a The Sky Crawlers-t és a Twilight Q-t is neki köszönhetjük. De ne álljunk meg itt, kevesen tudják, de ő írta a Blood: The Last Vampire eredeti regényét is, sőt a Jin-Roh - The Wolf Brigade forgatókönyvét is. Az anime képi világa igazán látványos, és a kritikám/ajánlóm/értekezésem megírása előtt a 2008-as Ghost in the Shell 2.0-át néztem újra, mely számos jelenetnél erős CG felújítást tartalmaz. Pontosan azokat a jeleneteket javították fel, amelyeknél talán hiányzott is a számítógépes animáció, tehát elsősorban a világhálón zajló eseményeket. Az ötlet egyébként magától a rendezőtől származott, hiszen a második filmet látva úgy érezte, az első grafikailag nem ér fel hozzá. Emellett azért tagadhatatlan, hogy az idő próbáját is kiállja Okiura Hiroyuki (Ghost in the Shell 2: Innocence, Jin-Roh - The Wolf Brigade) karakterdizájnja és Ogura Hiromasa (Blood-C, Black Butler, Diabolik Lovers, Last Exile, Ninja Scroll…) művészeti irányításának végeredménye.

De nem mehetünk el amellett sem, hogy mennyire zseniális a főcímzenéje, hiszen Kawai Kenji remekműve mára már annyira ismert, hogy az első hangjából felismerhető ez az anime, és a Making of Cyborg a legjobb filmzenék közé sorolható, egyenesen a toplisták tetejére. De számtalan fantasztikus alkotás köszönheti neki a sikerét, gondoljunk csak a no Naku Koro ni-franchise-ra vagy éppen a Fate/Stay Night muzsikájára.

Az, hogy a fent vázolt központi témák csupán az alappillérei az animének, remélem rámutat arra, mekkora jelentősége is van neki, miért sorolják a leginkább meghatározó cyberpunk alkotások közé, és miért is olyan sikeres a franchise. Rettenetesen összetett, számos lehetőséget hordoz magában, és a szórakoztatás mellett sikerül elgondolkodtatnia is, emellett pedig politikai problémákat is ügyesen érinthet.