2025. feb 07.

Kiborg kell egy kiborg ellen!

írta: Emerald Dragon

Cyber City Oedo 808 (1990-1991)

7f425042b8fff0ae61e7ac8007fd73478685229386b4f4a2f4b2f9a516cc267a.jpg Megszokhattátok, hogy nem csak a legújabb művekkel foglalkozom, hanem régebbi animéket is előhalászok. A cyberpunk világából már számtalan sorozatot bemutattam az oldalamon, ezúttal az Cyber City Oedo 808-at sikerült megszereznem. A minisorozat három epizód történetét öleli fel egy utó- vagy disztopikus 2808-as jövőben.

Hidemi Miura: Burning World ~Tsuiku no Komando~

Oedo városa az egykori Tokió helyén áll a távoli jövőben. Az új világrend szerint a kibernetikusan megerősített bűnözőket évszázadokra is bebörtönözhetik. Azonban ennél nagyobb problémát okoz az ilyen típusú esetek megoldása, a rendőrségnek nem csak a kapacitása kicsi, de a tapasztalata és az eszközei sem érik utol az elkövetőkét. Ezért időnként az elítéltek közül kiválasztanak néhányat, hogy ledolgozhassák a büntetési idejüket és hamarabb szabadulhassanak néhány évtizeddel. Az elv részben jónak hangzik, de etikai kérdéseket is felvet.

Három történettel ismerkedünk meg, három börtöntölteléket bíznak meg különböző ügyek megoldásával. Sangoku a Memories of the Past epizódunk főhőse, amelyben egy felhőkarcolóban rekedt túszokat próbál meg kiszabadítani. A vezérlést valaki megbuherálta, ezért képtelenség feljutni és kideríteni, mi történhetett. Ebben a helyzetben egy bűnözőt sokkal könnyebb bevetni, főleg, hogy ha elrontja, egyszerűbb kimagyarázni a történteket. Az Elvis-frizurájú harcosunk viszont játszi könnyedséggel hatol be a toronyba, de a védelmi rendszer kiiktatásához már számítógépes segítségre van szüksége. A második kaland (Psychic Trooper) során Gogulé, a punk kiborg srácé a főszerep. Egy renegát gyilkológépet kellene kiiktatnia, de eleinte úgy tűnik, beletörik a bicskája. Azonban, amikor rájön, mi a gyilkos szándéka, felveszi a kesztyűt és szembeszáll a szörnyeteggel. Az utolsó sztoriban (Blood Lust) a nőies, de halálos Benten old meg egy vérfagyasztó rejtélyt, aminek első gyanúsítottja egy vámpír.

Juzo Mutsuki (Devil Hunter Yohko, Phantom Quest Corp.) eredeti ötletéből az animét Yoshiaki Kawajiri (Demon City Shinjuku, Highlander: The Search for Vengeance, Ninja Scroll, Vampire Hunter D: Bloodlust, Wicked City, X) rendezte a Madhouse zászlaja alatt. Hiroshi Hamasaki (BioHunter, Darkside Blues) karakterdizájnja és Katsushi Aoki (Devil May Cry, Neo-Tokyo, Unico in the Island of Magic) művészeti vezetése ismerős lehet, ha a cyberpunkban otthonosan mozogtok. Kazz Toyama szerezte a sorozat zenéjét, az ő munkáját a Darkside Blues-ból és a Final Fantasy VII: Advent Children-ben is hallhattátok már. Az animét magává is adaptálták a Central Park Media Manga kiadó jóvoltából.

Adódik a kérdés, ha egyszer szabadon engedik a bűnözőket, miért nem próbálnak megszökni, illetve hogyan éri meg nekik a többszáz éves büntetés veszélyes ledolgozása. Az első kérdésre egyszerű a válasz, mivel nyakörvet viselnek, ami felrobban, ha nem engedelmeskednek. A másodikra pedig az őrjítő semmittevésnél mindenképpen izgalmasabb és jobb egy kaland, ami reményt ad a szabadulásra.

Maga a Cyber City Oedo 808 kellemes akció cyberpunk, ami a hasonló animék nyomdokába lép és hozza a tőle elvárt színvonalat. Talán a legnagyobb probléma vele, hogy nem lépett szintet és nem készült több részes sorozat belőle. A másik verzió az lehetett volna, hogy az epizódokat összefonják és egy egészestés film formájában tálalják. Így viszont az eredmény ugyan látványos és izgalmas, de valahogy erőtlen marad. A karakterek múltjába, motivációiba betekintést nyerünk, a jellemükre és fény derül, ezért nem teljesen üres a mű. Mégis, a részek hossza nem elégséges ahhoz, hogy kerek legyen a sztori. A maga nemében és egységenként vizsgálva nincs komoly probléma, de az egészet tekintve mégis hiányérzet marad bennünk.

A látványvilág, a történetek, a dinamika, a szereplők kidolgozottsága, a rejtélyek és megoldások kimondottan ügyesen kerülnek kifejtésre, a cyberpunk témák sem maradnak el. Örök kérdés a gépek és az emberi test kapcsolata, a határok górcső alá vétele, a króm mélyén nyugvó szellem felfedezése. Musk óta reménykedünk abban, hogy eljön az a világ, amikor a hálóra tárcsázás és wireless csatlakozási evolúció után elég lesz egytelen gondolat és keresgélhetünk, szörfölhetünk és kitehetjük magunkat a veszélyek kényének-kedvének. Jönnek a neuronjainkat bombázó információk, a transzmittereket meghazudtoló reklámok és az emlékeink is csettintésre változnak meg. Ahogyan a társadalom szépen lassan elsüllyed a saját kíváncsiságában és mohóságában. Leszámítva, hogy mindez már részben megtörtént, nincs is ennél szebb disztópia.

A gép és az ember viszonya és összefonódása jóval hamarabb kezdődött el, mintsem gondolnánk. Már az ókori tudósok megkezdték ennek a viszonynak az előkészítését, de sosem gondolták át, meddig merészkedünk majd el. A hard driveok az agyuk mintáját próbálják követi, ahogyan az AI is azt teszi, amire tanítjuk (meg azt is, amit magától megtanul). Egyáltalán nem távoli jövő az emlékeink digitális tárolása vagy a biológiai, kémiai kutatások szoftveres támogatása. Ahogyan ezt Bari Máriusz a Damage Report című könyvében már régen megfogalmazta: a jövő elkezdődött, pedig észre sem vettük.

Hidemi Miura: I May Be In Love With You

A Cyber City Oedo 808-t ajánlom a műfaj rajongóinak, kellemes csalódásban lehet részük, mert időtálló alkotást sikerült nektek bemutatnom. Az etikai kérdéseket pedig emésszétek meg fokozatosan, mert ez a világ korántsincs olyan messze, ahogyan azt a jelen ismereteink szerint hinni szeretnénk. Nyissátok ki a szemeteket és lássatok az információs útvesztő mögé, keressétek meg a biztos pontokat és tanuljatok meg szűrni, mert igazából már két évtizede el kellett volna jutnotok ide.