1982-ben született egy rajzfilm, amely sokunk gondolkodását megváltoztatta. Van, aki szerette, van, aki gyűlölte, sokan nem értették, hogy mire is akar kilyukadni, sőt, akad olyan is, aki logikátlannak, erőltetettnek tartja a befejezését. Azonban semmiképpen sem lehet megfeledkezni róla. Nem csak azért, mert Az Idő Urai (Les maîtres du temps) egy francia-magyar koprodukcióban született animációs film, hanem mert Jean Giraud, ismertebb nevén Moebius látványtervei alapján készült el. Neki köszönhetjük többek között a Nyolcadik utas: a Halált, valamint a Tron, avagy a számítógép lázadását, illetve Az ötödik elem vizuális megvalósításán is ő dolgozott.

A történet nem tűnik túl bonyolultnak: adott egy Piel nevű kisfiú, aki édesapjával, Claud-dal lezuhan a Perdide bolygóra. A gyermek, szülője elvesztése után arra kényszerül, hogy egyedül vágjon neki a furcsa dzsungelnek. Egyetlen társa egy adóvevő, akit Claud Mikinek nevezett el, hogy Piel bátran beszélhessen hozzá, ha mégis bajba kerülne. A vonal túloldalán pedig Claud legjobb barátja, Jaffar tartózkodik, valahol távol a világűrben. Ő pedig azonnal a fiú segítségére siet, de érthetően nincs könnyű dolga. Egyrészt, mert meg kell változtatnia útvonalát, másrészt valahogyan távol kell tartania, meg kell védenie Pielt a bolygón rá leselkedő veszélyektől úgy, hogy csupán fültanúja az eseményeknek. Hogy a helyzet tovább bonyolódjon, az űrhajó utasa, Matton herceg nem örül annak, hogy megváltozik az úticél, így megpróbál keresztbe tenni a társaságnak.

Az első állomáson Jaffar felkeresi régi barátját, Silbad-ot, akinél megpihennek addig, míg a megfelelő körülmények fel nem állnak az utazás folytatásához. Eközben Matton kivételével mindhárman (Belle, Matton felesége anyaként védelmezi a kis Pielt) megszeretik a kisfiút és jó tanácsokkal látják el, próbálják megnyugtatni őt. Silbad lakóhelyén egy csodálatos eseménynek lesznek szemtanúi, amely további két útitárssal gazdagítja az űrhajó legénységét.

Ennél többet azonban nem is szeretnék elárulni a történetről, mert a hangsúly minden esetben az út jellegén és a párbeszédeken van. René Laloux (A vad bolygó, Gandahar) rendezését ugyan sokan kritizálták, egyesek inkoherensnek tartják a cselekményvezetését, de szerintem egy igen kiváló sci-fit tudhat magáénak. Stefan Wul A Perdide bolygó árvája című 1958-as művéből készült el Az Idő Urai, Moebius és a Pannónia Filmstúdió együttműködésének hála. Véleményem szerint nem csak a magyar rajzfilmek egyik gyöngyszeme jött létre az alkotóknak köszönhetően, hanem egy frappáns, ugyanakkor kissé egyszerű történetbe ágyazott társadalomkritikával átitatott science fiction is. Persze minden mondandót nem csak meglelni érdemes, hanem felismerni és helyén kezelni is.

Habár a mű gyermekfilmként lett aposztrofálva (1982-ben 2 díjat is bezsebelhettek érte: legjobb gyermekfilm – Fantafestival, legjobb egész estés film – Nemzetközi Animációsfilm-fesztivál), én azt mondanám, hogy sokkal mélyebb gondolatokat is hordoz, mintsem azt sokan elsőre beláthatják. Bár tényleg ügyesen elrejtették benne a kritikai felhangot az individualitás versus társadalmi elvárások kérdéskörét illetően, de az avatott szemek szerintem könnyedén kiszúrhatják, miről is szól az Az Idő Urai. Ha a gnómok párbeszédére is odafigyelünk, némileg egyértelműbbé válik, mire is célzok ehelyütt.

Az animációs film több izgalmas témával is foglalkozik, amellett, hogy szórakoztat. Az egyik a kapzsiság, mely minden szükségletet és a túlélést is felülírja. Ha valaki mindent akar, gyakran kikapcsol a józan ítélőképessége, képes öngyilkosságig hajszolnia magát vagy társait a jutalom reményében. Ezzel párhuzamosan jelenik meg az önfeláldozás, ami ennek szöges ellentéte. Mindezek azonban együttesen kapcsolódnak egy izgalmas kérdéskörhöz, melyről a Psycho-Pass is értekezik. A kollektív tudat ugyanis a science fiction-ök közkedvelt felvetései közé tartoznak. Nyilván több aspektusból is körbejárható a fogalom, így az asszimiláció szemszögéből is. Hiszen a cél minden esetben az, hogy a társadalom minden ismeretnek birtokában legyen és annak alapján dönthessen. Az erő mögött azonban ott bujkál a gyöngeség is, mert az egyformaság, a titkok nélkülözése sérülékennyé teszi a csoportot. Az individuum fontossága egyértelműen kihagyhatatlan, bár rengeteg eszme igyekszik meggyilkolni a jelenlétét. A nacionalista, fasiszta és a kommunista gondolkodásmód is azon munkálkodik, hogy kigyomlálja azt, pedig egy faj, egy nemzet, egy társadalom akkor lesz igazán sokszínű, így alapos és elemző, győzedelmes és túlélő, ha nincs ilyen típusú kirekesztés, és a vélemény szabad marad.

Megemlítenék pár érdekességet a mű keletkezését illetően. Maga az író sem tudta az utolsó oldalakig, hogy hogyan fogja befejezni a történetet, így ez a rész valószínűleg mindenkit meg fog lepni. Arra viszont érdemes odafigyelni, ha más kritikákat olvastok, hogy a legtöbb esetben, amikor Az Idő Urai-ról értekeznek, pont a csattanót lövik le, ezért – azon túl, hogy az illetők láthatóan nem is értették a mondandóját – nekem azok nem igazán nyerték el a tetszésemet, mert kiváltképp üresek és semmitmondóak. Ezért az olvasóknak sem ajánlom, hogy a megtekintése előtt jobban utánanézzenek a műnek. Ha kedvet kaptatok, akkor inkább üljetek le elé, utána érdemes az egyéb elemzéseket felfedezni, én amúgy sem rajongok a spoileres ismertetőkért. Sokkal izgalmasabb egyedül ráébredni, mekkora ostobaságokat firkáltak össze egyesek.

A másik izgalmas rész, hogy a történet szempontjából legfontosabb bolygón az eredeti könyvben teljesen más eseményt írnak le, ezért az arctalanokkal való találkozás nem is létezett addig, amíg René Laloux egy újabb értelmezést, kitérőt hozzá nem tett a film rendezése során.

A harmadik érdekesség, illetve változtatás, hogy – miként a Micimackóban az Ürge – Jad és Yula (Maros Zoltán, figuratervező – de nem szeretnék megfeledkezni a magyar animációs rendezőről, Hernádi Tiborról sem), a két kis gnóm narrátor, nem is szerepelnek a könyvben. Ez a módosítás azért érdekes, mert rengeteg mindenre ők világítanak rá, illetve sok kérdésre a két kis telepata adja meg a választ.

Végül talán még annyit szeretnék az érdekességek közül megemlíteni, hogy Az Idő Urai pont egy évben jelent meg a Vuk című Dargay Attila (Vuk, Pom Pom meséi, Szaffi, Vili, a veréb, Lúdas Matyi, illetve egyik személyes kedvencem, Az erdő kapitánya) rajzfilmmel, amely azóta is az egyik legnagyobb sikernek számít. Itt a szerkesztő hangosan felsóhajt, mert bizony akkoriban még tudtunk világszínvonalú filmeket is gyártani (Pannónia Filmstúdió)…

A magyar szinkron is igencsak legendás képviselőket adott ehhez a fantasztikus műhöz. Sztankay István mellett Kállai Ferenc, Boros Zoltán, Halász Judit, Tahi Tóth László, Haumann Péter, Körmendi János, Szabó Gyula, Kézdy György, Végvári Tamás és Kern András is hangukat kölcsönözték a szereplőknek.

Szerintem Az Idő Urait legalább kétféleképpen lehet szemlélni. Ha abból az irányból közelítjük meg, hogy mesefilm, akkor valóban mondhatjuk rá, hogy kissé inkoherens és talán túlságosan egyszerűnek tűnik az eseménysorozat is, bár ez a kettő elég ellentmondásosan hangozhat még azok számára is, akik nem néznek a mélyebb értelmezés felé. A másik megközelítés, hogy egy sci-firől van szó, amely rejtett társadalomkritikákat fogalmaz meg azokkal szemben is, akiknek ez nem jön le belőle. Ezért én érdekességként mindenképpen csak ajánlani tudom. Viszont annyit hozzátennék, hogy az élvezeti értékhez bizony gondolkodni is kell, nem csak a csodálatos látványban gyönyörködni.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: http://www.imdb.com/title/tt0084315/, https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_id%C5%91_urai
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=cOp8ox-KFkQ
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/az-ido-urai-30202.html
Bluray megvásárolható: sajnos nem

Smaragd Sárkány