Smaragd Sárkány animéi

Végtelenül hálátlan feladatnak tartom, amikor olyanról írok, amihez valamilyen érzelmi kötődésem van, legyen szó pozitívról vagy éppen negatívról. Ha egy művet nagyon nem kedvelek, képtelen vagyok azonosulni vele, akkor az objektivitást nehéz megőrizni, de az ellenkezője tud igazán frusztráló lenni, mert maximalistaként nyúlnék a témához, de ismerem a saját határaimat. Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját még a középiskolai tanulmányaim során ismertem meg és azonnal a szívembe lopta magát a mű. Korántsem a bibliai jellegű témája miatt, sokkal inkább az az eszköztár, amivel bemutatja az emberiség fontosabb állomásain keresztül a természetünk igazi voltát. Ezek ellen lehet tiltakozni, nyilván számtalan egyén és csoport igyekszik a megfogalmazottakat a maga ideológiája szerint értelmezni, de a cím predesztinálja a végzetet.

Az ember mindig is a teremtés koronája volt, ennek ellenére folyamatosan kereste és keresi helyét az univerzumban. A küldetéstudat, a cél definiálása, a saját fontosságunk kihangsúlyozása, a test vagy a lélek halhatatlansága úgy tűnik elengedhetetlen, hogy nyugodtan élhessük le azt az időt, amelyet kaptunk az anyagi világban. Mielőtt léteztünk volna, egy identitás létrehozott bennünket és megtett a Paradicsom őrzőivé, miközben a dicsőséget kellett harsogjuk. Ám ez ellen fellázadt egy másik lény, aki végig asszisztálta a teremtésnek nevezett folyamatot, és ezért jussát követeli a létrehozott világegyetem anyagi részéből. Az egyiket nemes egyszerűséggel Úr (Szilágyi Tibor), a másikat Lucifer (Usztics Mátyás) néven ismerjük. Kettejük nézetkülönbségéből fakadóan az emberiség elindult egy úton, amely a békés tudatlanságból a mindentudás irányába visz. Ám már a kezdetek kezdetén megkérdőjeleztük a döntésünk helyességét, ezért az első férfit, Ádámot (Széles Tamás) Lucifer egy utazásra viszi az eljövendőbe, hogy megismerhesse saját természetét. A kalandra elkísérő őket Éva (Bertalan Ágnes) is, mindhárman bejárják az evolúció és a civilizáció fontosabb lépéseit, keresve a választ az egyetemes kérdésre.

A cikkem során semmiképpen sem Madách művét szeretném elemezni, sokkal inkább Jakovics Marcell 2011-es animációs filmjét, mely elsősorban a saját stílusát használta fel a mű tartalmának ábrázolására. A grafikai kifejezőeszközök nagyon lényeges szerepet játszanak, hiszen sok esetben csak erre támaszkodhat egy művész, amikor a hangulatot szeretné megjeleníteni. Mivel az Az ember tragédiája nem szó szerint értelmezendő alkotás, sokkal inkább szimbólumokkal és tipizált ember-, jellem- és helyzetábrázolásokkal teletűzdelt dráma, így érthető, miért is tartott 23 évig a film elkészülése. Az eredeti szöveg nem teljesen jelenik meg benne, a mozgókép lehetőséget nyújt rengeteg leírás vagy bevezetés elhagyására, illetve néhány változtatás fontos, hogy az egész dinamika idomuljon az alkalmazott médiumhoz. Az eredmény pont ezért sok szempontból az érzékeinkre hat, mintsem, hogy a szavakkal operáljon. A választás így tökéletesen egybeolvad Madách víziójával.

A teremtés maga nem könnyen megjeleníthető, legyen szó a teológiai értelemben vett isteni megnyilatkozásról vagy a világegyetem tudományos megközelítéssel élő keletkezéséről. Mivel élőlény ebben a folyamatban nem vett részt, így elméleti síkon beszélgetünk róla, próbáljuk elképzelni a megtörténtét. Ezek a mítoszok és verziók egyáltalán nincsenek ellentmondásban egymással, hiszen a szakaszok nagyjából azonosak, az élet kialakulásához pedig valami extra mindenképpen kellett. Ma már, fizikai, kémiai, biológiai és ezen tudományok mélyebb és keveredő megfejtései alapján igazolni tudjuk, hogy a csoda valóban létezett, viszont pontosan leírható magyarázata is van. Akárcsak az érzelmeket, melyeket különféle neurotranszmitterek segítségével jönnek létre az idegrendszerünkben, a szubatomikus részecskék élőlényeket kialakító tömegének mechanikáját is ismerjük. A történelem és az evolúció során az ember folyamatosan kereste a helyét az univerzumban, hiszen az értelem megszerzésével elkezdett olyasmiken gondolkodni, amelyre más élőlények nem vetemednének. Természetes számunkra az ösztön, hogy küldetéstudatot is érzünk, akár a teremtés koronájaként tündökölve, akár azért, mert nyomot szeretnénk hagyni magunk után.

A jó és a rossz igazán emberi fogalmak, hiszen teljesen szubjektívnak tekinthetjük ezeket. Az Úr és Lucifer alakja, ha megfigyeljük a különböző teológiai elméleteket, láthatjuk, korántsem tökéletesen egyoldalúak. Raszkolnyikov elméletével élve az isteneknek joguk van ahhoz, hogy bárkit elpusztítsanak, aki a saját morális modelljükhöz nem illeszkedik. Viszont az embernek korántsincs ilyen kiváltsága, bármilyen tett, ami ehhez hasonlatos, megmérettetik és megítéltettetik. Az istenségek, vagy a hozzájuk hasonlatos képességekkel felruházott természetfeletti entitások, amelyeket nevezhetünk angyaloknak, démonoknak, ördögöknek, djinneknek vagy bármi egyébnek, folyamatosan beleavatkoztak a földiek életébe, és kényükre-kedvükre játszadoztak a halandókkal, olykor megbüntetve, néha felemelve azokat. A kiváltságosok vagy kiválasztottak ugyancsak részesei minden egyes mitológiának, meglepő módon az adott vallási közösséget létrehozók kerültek ezek középpontjába.

Ha Madách művét mélyebben vizsgáljuk, Lucifer szerepe pontosan az lesz, hogy korról korra cipelve Ádámot és Évát megmutassa nekik, mennyire emberi minden, ami a hiedelmekhez kapcsolódik, és hogyan formálja a társadalom az eszméket úgy, hogy az aktuálisan regnáló hatalom érdekeit képviselje. Viszont pontosan az Úr ellenpontja fogalmazza meg a mű elején is, hogy miért probléma, ha egy magasabb rendű entitás azért hoz létre egy életformát, hogy az kizárólag az ő dicsőségét hirdesse és mindenben őt szolgálja. Mert ha az embert a saját képének kopijára hozza létre, akkor ez az attitűd is tükröződni fog a cselekedeteiben és választásában. Hovatovább a mozgatórugó, a fejlődés is abba az irányba tart, isteni babérokra tör, mert ez a valódi természete. A vád, mely szerint a tudás fájának gyümölcsét illegálisan szakította le, ellentmondásos, mert elvileg szabad akarattal rendelkezik, gyakorlatilag az Úr mindentudó, tehát a tett nem csak tudtával, de tervezetten jön létre.

Jankovics Marcell a drámai színek dinamikáját ennek az elméletnek szenteli, azaz a karakter- és korábrázolások során odafigyel a belső kapcsolatokra is, melyek akár az emberi, akár a természetfeletti szereplőket kötik össze. Ahogyan korról korra haladunk, a dizájn is segíti a hitelességet, megidézi előttünk a sokszínű történénelmet. Talán ez a legnehezebb, mert egy átlagos animáció azonos stílussal operálni a mű végéig, így viszont lehetőségünk nyílik a jellemzőbe is betekintést nyerni. A sokszínűség persze veszélyes is, mert a vegyülés animátorokat, pénzt és időt is igényel a megvalósításhoz. A kakofónia pedig magában rejti azt a lehetőséget, hogy valaki túl sokat akar, de a végén nem áll össze egésszé a mű. Az Az ember tragédiájánál szerencsére ez nem komoly fenyegetés, az alkotók kezei közül egy ötvözet és nem öszvér került ki. Művészeti megvalósítás szempontjából az animáció, a zene, a jelenetek sokasága, az apró változtatások és a szinkronhangok is alaposan megfontoltak és megválasztottak. Az eredmény tehát megérte a várakozást és a rengeteg előkészületet.

A dráma minden fontos eleme megjelenik, ráadásul 150 év előnye is volt Jankovics Marcellnek Madách Imréhez képest, így kellően ki tudta egészíteni a képi világot azzal a tartalommal, amit a mű megjövendölt. Hiszen nem egy szín játszódik a jövőben, a prófécia pedig korántsem áll távol a valóságtól. Ez az egyik varázslatos az Az ember tragédiájában és persze a saját sorsunkban is. Nem olyan nehéz megjövendölni, az elkövetkezőt, hiszen a történelem ismétli önmagát, így a változás predesztinált, egykor megtörténik egy olyan esemény, ami hasonlatos a leírtakhoz. Ez pontosan ezért nem a véletlen miatt történik, hanem egyszerűen kiszámíthatóan viselkedünk és nem tanulunk a saját hibánkból. Az ösztön és a motiváció ugyanaz, a kezdetektől, ennek felismerése és megnevezése, csak egy részelte a valóságnak. A tudatosság egyszerre áldás és átok is, hiszen a kezdetek óta a DNS-ünkben kódolt a kíváncsiság és a felfedezés, mely egyszerre visz előre és önbeteljesítő jóslatként semmisít meg bennünket időről időre.

Az Az ember tragédiájának jelenetei, színei, utalásai, igazságai és üzenetei számunkra örökérvényűek, mert a történelemből táplálkoznak. Magunkra ismerünk bármelyik szereplőben, hiszen a sztereotipizálás itt nem bír érzelmi konnotációval, sokkal inkább véleménnyel és nézőponttal. A mű keletkezési körülményei ismertek, ez pedig érzékelhető mind a drámában, mind az animációs filmben is, annak ellenére, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett a jelenség elnyomására. A három főszereplőnk a korokat felfedezve megjelennek egy-egy jellemző alak testében, akik az emberiség különböző nézőpontjait mutatják meg. Az adekvát ábrázolásmód sokat segít, hogy szemmel kísérhessük a változást, miként a dialógusok és a monológok ezt a szerepet öltik magukra. A legfontosabb mégis Lucifer megjelenítése, mert egyáltalán nem antihősként ismerszik meg, sokkal inkább a tudás vágyának, az előre mozdulásnak, a fejlődésnek, a küzdésnek archetípusává válik. Talán nem véletlen, hogy az első pillanattól fogva sokkal jobban hasonlít egy kutyára, mintsem egy kígyóra vagy ördögre, ahogyan a klasszikus művészeti alkotásokban szokás. A kapcsolat így érthetővé válik Lucifer és az emberiség között, melyre lényegében elsőként mutat rá a bukott angyalnak nevezett figura.

Korántsem könnyű feladatot lépett meg igényes és részletes munkával a rendező, az Az ember tragédiája viszont emiatt nem egy könnyen fogyasztható alkotás. Az animáció, a szinkron és a forgatókönyv is zseniális, az élmény, amelyet nyújt, hasonlatos az úthoz, melyet az ember bejár az eredeti műben. A hatása letagadhatatlan, a megjelenítések sokszínűsége természetéből kifolyólag ambivalens. Ezt a filmet vagy nagyon szeretni vagy nagyon utálni fogjuk, hozzátéve, hogy a dráma is hasonló nézeteket vall. A közel háromórás alkotás elsősorban mozivászonra született, szerencsére a rajongók számára DVD és Blu-ray kiadáson is élvezhető, amikor éppen elérhetővé válik. Magam az eredeti művet kedvelem igazán, de Jankovics Marcell munkájának is megtaláltam a szépségét, a feldolgozás tökéletesen hozza az elvártakat.

Értékelésem: 8/10

Forrás, információk: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_ember_trag%C3%A9di%C3%A1ja_(dr%C3%A1ma), https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_ember_trag%C3%A9di%C3%A1ja_(film)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=0eSdOPcHum8
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/az-ember-tragediaja-81026.html
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-ember-tragediaja-az-ember-tragediaja/movie-62243
Elérhető kiadások: https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/, https://www.xpress.hu/az-ember-tragediaja-2011

Smaragd Sárkány