Akadnak olyan animék, melyek azért esnek ki a látóterünkből, mert egy mostohább műfajhoz tartoznak, vagy éppen a sztereotípiákat erősítik. Ennek ellenére néha hozzányúlok ezekhez az alkotásokhoz is, hogy az érdeklődők megismerkedhessenek velük. A Kite sokkal inkább ebbe a kategóriába sorolható, mint a későbbi folytatása a Kite Liberator: Angel of Death, hiszen ez előbbi hentai, míg a 2008-as inkább thriller. Nem véletlen hát, hogy az 1988-as kétrészes OVA elsőként erősen megvágva és cenzúrázva került el az Egyesült Államokba.

Kite

Sawa egy iskolás lányka, aki a szokványos uniformist viseli, tehát miniszoknyát és hosszú zoknit, diszkrét fölsővel. Haját két copfba fogva tartja, és gyönyörű fülbevalókat visel, melyek a múltjára, szüleire emlékeztetik őt. Akadnak olyanok, akik kimondottan kihívónak tartják a megjelenését, ezek a pedofilok pedig ki is kezdenek vele és felcsábítják őket a szobájukba vagy lakosztályukba. A szexuális ragadozók számára azonban Sawa meglepetéssel készül, hiszen különleges fegyvert hord magánál, melynek töltényei becsapódás után néhány másodperccel fel is robbannak. Így az ártatlan kislány bátran szembe szállhat a leánykereskedőkkel és azokkal, akik gyerekekkel szeretnének szexuális kapcsolatot létesíteni.

Azonban Sawa nem mindig volt ilyen, egykor szüleivel élt boldog életet, de egy napon rátörtek a családjára és kivégezték az apját és az anyját. Egyedül a függők maradtak meg számára, melyek a múltjára emlékeztetik. Akai adta neki ezeket a fülbevalókat, melyeket a gyilkosság helyszínén talált. A férfi pedig rendőr, és felkarolta a szegény elesett lányt, majd kiképezte és fegyverrel látta el őt, hogy a mocskot közösen takaríthassák el az utcáról. Munkájukat egy hacker segíti, Kanie, aki információval látja el az orgyilkosokat a célpontokat illetően. Hiszen egy rendőr önmagában vajh mi keveset tehet bizonyítékok nélkül.

Sawa egyetlen barátja mégis Oburi, a másik gyilkos srác lesz, mert kettőjükben akad valami közös, hiszen a fiú egy szörnyű titkot őriz. Emellett viszont a lányt Akai nem csak ezen feladatok elvégzésére használja, hanem szexuális játékszerként is kiélvezi Sawa társaságát. Mert sem Kanie, sem a rendőr nem vetik meg a fiatal lányok társaságát, pláne, ha védekezésre képtelenül, kiszolgáltatottan fekszenek előttük.

A Kite igencsak megosztó alkotás, elsősorban erős naturális ábrázolásmódja apropóján. A japánoknál ugyanis bár tabu a testiség, és alapvetően már a szeméremdombok szőrzetét is azonnal cenzúrázzak, de az animációs alkotásokban nincsenek ilyen típusú határok. Ott bármit meg szabad jeleníteni, így nem csak hogy népszerűnek számítanak, de tényleges tabukat feszegetnek, légkalapáccsal. Ezért ezen animében is rengeteg szexuális tartalmú jelenetet láthatunk, melynek funkciója a borzalmak kiemelése, nem pedig a művészi hajlamok kiélése.

Általánosságban a karakterdizájnon (Yasuomi Umetsu – DYNAMIC CHORD, Gatchaman, Kite Liberator, Mezzo, Mezzo Forte, Robot Carnival) túl elmondható egy hentairól, hogy a hangsúlyt a nemi szervek és a mellek kapják. Ezért az ismérvük, hogy minden nőnek hatalmas melle és kis pamacsa, míg minden férfinak jókora fallosza van. Hiszen a lényeg, hogy minden kiugróan nagy legyen és látszódjon. Emiatt ezeket nem is aprózzák el, sőt szép anatómiai ábrázolást kapnak a vulvák, a clitoris és a glans is, de még az erek lefutására is odafigyelnek. Viszont minden ilyen naturális részlet egyforma minden egyes szereplő esetében. Nincsenek nagyságbeli különbségek, ezzel nem igazán vesződnek.

Mivel ezek az elemek élvezik a rivaldafényt, ezért a hátterek (Shigeru Ikehata – Mezzo Forte, My Sexual Harassment) pont, hogy lényegtelenek maradnak, és teljesen minimalisták, egy átlagos animéhez képest legalábbis. Ami viszont meglepő, hogy a hangulathoz igencsak illő zenei (An Fu) aláfestést választottak a Kite-nak; ezen a ponton igyekeztek hangsúlyozni a melankóliát, a drámát és a tragédiát.

Main Theme

Yasuomi Umetsu rendező (Mezzo, Mezzo Forte, Kite Liberator, Robot Carnival) a saját ötlete és rajzai alapján készítette el ezt a művet, mely egyszerre tragikusan drámai és képszerűen szexuális. Azonban a képsorokba hiába csempészték bele ezeket a jeleneteket, itt elsősorban azt érték el vele, hogy a hangulatot támasztják alá, mint a rape-revenge típusú horrorfilmek esetében. A különbség csupán annyi, hogy jelen esetben az alkotók megengedhették maguknak a nemiszervek ábrázolását is
Amellett, hogy vizuálisan eléggé ambivalens alkotás, meglepően izgalmas akciójeleneteket tartalmaz, melyek például a Mátrix első részében, valamint a Leon, a profiban is visszaköszönnek.

A probléma, melyet boncolgat meglehetősen az arcunkba van tolva: a gyermekkereskedelem, és -prostitúció, a pedofília régóta megoldatlannak bizonyul, hiába próbálkoznak a felszámolásával, ha egyszer hatalmas biznisznek tűnik, és nem csak pop- és rocksztárok, de hatósági személyek és politikusok is belekeverednek az ilyen botrányokba. Mivel könnyedén befolyásolható, naiv és gyengébb személyeket érintenek az atrocitások, így természetes, hogy könnyen a középpontba kerülnek az ilyen esetek és elborzasztják a közvéleményt. Mindemellett pont emiatt van könnyű dolguk az elkövetőknek, hiszen a kontroll jóval egyszerűbben fenntartható, a gyerekek könnyebben elrabolhatóak, és az utcán élőket utólag a kutya sem keresi majd. Vagy ha igen, akkor a rendőrség fogja a szőnyeg alá söpörni, hiszen számtalan fontosabb dologgal kell foglalkozniuk, melyek egyszerűbben megoldhatóak. Mint már többször is leírtam, a politikusokkal és a maffiával nem érdemes kikezdeni.

A Kite meglepően erős mű, és valószínűleg jóval ismertebb és elismertebb volna, ha nem volnának a szexjelenetei. Ennek köszönhető például, hogy élőszereplős verzió is létezik belőle, melyről a következő alkalommal fogok beszámolni. A rape-revenge típusú filmek kedvelőinek csak azokkal a szavakkal tudom ajánlani, hogy ez valóban képszerű, a hatalmas mellek és farkak ellenére iszonyatosan erősek, tehát hasonló gyomor szükségeltetik hozzá, mint például a Szerb filmhez.

Értékelésem: 7/10

Kite Liberator: Angel of Death

Jópár évvel a Kite eseményei után járunk, amikor a tizenéves Monaka Noguchi küldeményt kap édesapjától, aki az egyik űrállomáson dolgozik. A gyönyörű, Mars kőzetet is magába foglaló karperec melegséggel tölti el a lány szívét, hiszen tudja, hogy Orudo Noguchi mindig gondol rá, és egy nap majd visszatér hozzá. A lány igencsak hármas életet él, hiszen nappal tanul, esténként az Apollo 11 bárban dolgozik felszolgálóként, a kettő között pedig bérgyilkos munkát végez Halál Angyala néven, miként egykor egy bizonyos Sawa tette.

Édesapja az űrben tölti az idejét, ahol a Defy Foods vállalat kutatója látogatja meg őket, és olyan táplálékkal ajándékozza meg az űrhajósokat, mely segítheti, hogy ne épüljenek le a csontjaik és az izmaik. Úgy tűnik, hogy minden rendben is van, de megfigyelőként folytatja a tevékenységét, miközben fény derül rá, hogy a különleges ételnek valamiféle mellékhatása lehet az emberekre.

Ezzel párhuzamosan Monaka naiv és ügyetlen kislányt alakít a bárban, ahol munkatársnője, a Manatsu Mukai néven futó titokzatos hölgy segíti ki szorult helyzetéből. Viszont Manatsu képes azt is kiszúrni, hogy az iskolás valamit titkol mások elől, és egyáltalán nem képzetlen az utcai harcban. Ezért úgy dönt, figyelmezteti őt a kettős élet veszélyeire, nehogy úgy járjon, mint egykor jómaga, és semmiképpen se engedje, hogy átverjék és kihasználják.
Monaka látszólag jót mosolyog a dolgon, azonban jelenleg egy fontos feladata van, egy szervezet vezéralakját próbálja levadászni, ám elsőre rossz embert kap el. Ennek ellenére a helyszínen hagyja névjegyét, egy adag tollat, hogy tudják, ki volt az elkövető, és ezzel üzenjen a többi bűnözőnek is.

A kettős rejtély ezúttal science fiction akciófilmként egyesül, és inkább a látványra koncentrál, mintsem a tartalomra. Az üzenetei nem túlságosan élesek, a horror elemek és az akció kerül túlsúlyba. Emellett persze sokkal letisztultabb, mint elődje, a jóval mechanikusabb és durvább jellegű Kite. Az alkotói nem is igazán változtak, csupán több pénzt öltek a projektbe és a zenéjére (Tomohisa Ishikawa – Hermione, Appleseed: Ex Machina), valamint a hátterekre és a kidolgozásra kissé nagyobb hangsúlyt fektettek. A szexjelenetek elmaradnak, felváltja őket egy lájtos gore, amely elsősorban a sci-fi szálhoz kapcsolódik.

Az átkötés az egyetlen fontos elem, amelyet kiemelhetünk azon túl, hogy a Kite Liberator egy kellemes testhorrornak is tekinthető. A pedofília és a gyerekkereskedelem jelen esetben nem kap nagy rivaldafényt, a háttérbe húzódik helyette előkerül a tudósok felelőssége, amely ezúttal az űrkutatás és a GMO köntösébe burkolódzik. Igencsak képszerű ábrázolásmódot kapott, azonban hiányzik a tanulsága, így eléggé elsikkad, bár izgalmas problémának tartom, de azért egy Parasyte ennél erősebb műnek számít.

Az elsődleges teljesen átlagos, a kettős élet ugyanis már az átlagos szuperhősfilmekben és képregényekben is előkerült, sokkal izgalmasabb és részletesebb kifejtésben. Ennek ellenére ezt a szálat részletesen kidolgozták, és gyakorlatilag ez a fő kapocs a két alkotás között. Spoiler nélkül kimondható, hogy a karakánabb kiállású pincérnő bizony nem más, mint Sawa, hiszen megjelenésében és viselkedésében is rá hajaz. Bár a dialógusból ez pont nem derül ki, de a tanulság, a figyelmeztetés, amelyre rávilágít, egyértelművé teszi mindezt.
A másik szereplő, mely mindkét Kite-ban szerepel, pedig néven nevezett, így nincs benne semmi titokzatosság. Az meg pláne sorsszerű, hogy ugyanúgy az új bosszúálló társaságát keresi majd, az ilyen típusú egyénekhez vonzódik, tudattalanul.

Alapvetően a Kite Liberator jóval érettebb alkotás, nagyobb büdzsével dolgoztak és ez meg is látszik a hang- és képanyagon. Mégsincs akkora hatása a nézőre, mint az előzményeknek, talán pont azért, mert nem elég naturális, nem vállalta fel a tabuk döntögetését, még a gore jelenetei is eléggé átlagosak, sci-fibe illőek. Természetesen ennek a filmnek is megvan a saját rajongótábora, és nyugodt szívvel merem ajánlani, azonban a témában – mint fent említettem – ennél jóval ütősebb sorozatok és film is létezik.

Marina Inoue: My Sweet Home

Értékelésem: 5/10

A Kite tökéletesen ötvözi a Nikita és a Lolita típusú filmek hangulatát, iszonyatosan impresszív és naturalista, nem köntörfalazott, hanem hangsúlyossá tetet a mondanivalóját, bár kidolgozottságában nem mondhatjuk tökéletesnek. A folytatása kontrasztosan látványos, mégsem sikerül akkora hatást kiváltania, ami szerintem igencsak tanulságos. Néha bizony a kevés több, mert a mögöttes mondanivaló jobban kidomborodhat, nem nyomja el a csillogás és a szemérem. Azoknak, akik idegenkednek a hentaitól, természetesen inkább a Kite Liberatort ajánlom, de ha túl tudnak lendülni a testiség ábrázolásán, akkor az előbbivel érdemesebb próbát tennetek.

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=163, https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=7867, https://en.wikipedia.org/wiki/Kite_(1998_film), https://en.wikipedia.org/wiki/Kite_Liberator
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=MQcN9Xay9rM, https://www.youtube.com/watch?v=jpQWVpmUz6k
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/kite-27717.html, https://www.mafab.hu/movies/kite-liberator-252069.html
Bluray megrendelhető: Kite Collection [Blu-ray]

Smaragd Sárkány