Mindig lesz olyan anime, amelyre valaki úgy tekint, hogy kihagyhatatlan, de valószínűleg még nem találkoztam vele. Ennek fő oka, hogy rengeteg kiváló alkotás létezi, de 2025-ben sem biztos, hogy ezek mindegyike hozzáférhető. Én a japán szinkront preferálom angol felirattal, ez kicsit bonyolít a helyzeten, bár az angol hanggal sincs különösebben problémám. Az első animéket mégis németül és magyarul láttam, de akkor még nem ismertem ezt a fogalmat. A Monster egy olyan sorozat, amelyre egyrészt sokáig vadásztam, másrészt kellett hozzá egy állapot, hogy belekezdjek egy nem átlagos hosszúságú történetbe. Az oldalamon már van fent egy kritikai elemzés, de az nem az én írásom. Viszont nagyon kíváncsi voltam, bennem milyen gondolatokat ébreszt majd.

Kuniaki Haishima: Grain

Dr. Kenzo Tenma egy japán orvos, aki Nyugat-Németországban, Düsseldorfban praktizál. Az élete csodálatos, van egy gyönyörű menyasszonya, az Eisler Memory Hospital vezetőjének lánya. Kiváló idegsebész hírében áll, ezért előtte a lehetőség, hogy fiatalon osztályvezető főorvossá váljon. Hivatásához hűséges, és megfelelő szakmai alázatának köszönhetően számtalan páciens életét megmentette már. Egy napon egy család érkezik a városba, két gyermekkel. A keleti menekülteket azonban szörnyű tragédia sújtja, valaki lemészárolja a szülőket és a kisfiút is halálos sebesülés éri. A kórházba szállítva úgy tűnik, egyedül Tenma segíthet a szerencsétlenül járt áldozaton. Ám őt egy teljesen más esethez osztják be, mert a polgármesteren is sürgős beavatkozást kellene végezni. A férfi úgy dönt, hogy a két műtét közül azt választja, amelynél az ő szakértelmére jóval nagyobb szükség van, így menti meg a kis Johan életét. Mindeközben a jelentős politikai befolyással rendelkező politikust a kórház másik orvosa operálja meg, szerencsére ez a beavatkozás is sikerrel zárul.

Az igazgató úgy tűnik nem haragszik rá, azonban ez a döntése végül elsöpri a teljes karrierjét. A főorvosi állást más kapja meg, menyasszonya pedig szakít vele, nincs szüksége egy olyan lúzerre, akinek se pénze, se tekintélye nincs. A férfi teljesen összeomlik, mégsem kérdőjelezi meg korábbi döntését. A közelmúltban már egyszer hallgatott a politikai, és nem szakmai alapon hozott döntésre; akkor egy páciens halálával végződött az eset. Pedig ő megmenthette volna, hiszen zseniális képességekkel bír. Mikor úgy érzi, már nem is lehet számára semmilyen pozitív kicsengés, a kórházat is szörnyű tragédia rázza meg. Az igazgató és két sebész is mérgezés áldozatává válik, a lövöldözés túlélői, az ikerpár, Johan és Nina pedig nyomtalanul eltűnnek az éjjeli órákban.

Ezzel minden megváltozik. Egyrészt gyanúsítottá válik, hiszen egyedül neki fűződött érdeke, hogy az érintetteket eltegye láb alól, másrészt utódok híján, vezetői képességeket birtokolva, szakmai hátterével könnyedén elindul a ranglétrán. Mindez persze iszonyatosan gyanússá teszi a nyomozást irányító Runge számára is. Azonban bizonyíték nincs, egyértelműen mérgezésről van szó. Az összetört Eva, korábbi menyasszonya, megpróbál visszaférkőzni Tenma bizalmába, de a férfi a gesztustól is rosszul lesz. A sértett nő bosszút esküszik.
Tíz évvel később Dr. Tenma már osztályvezető főorvosként dolgozik, hivatása csúcsára került, a szörnyűségek pedig talán a múltba vesztek. Azonban Düsseldorfban újabb rejtélyes halálesetek történnek, ezúttal gyermektelen házaspárokkal. Az idegsebész ismét gyanúba keveredik, melynek utolsó lökést Eva vallomása ad, miután egy újabb visszautasítás után azonnal a rendőrséghez fordul. Kenzo így menekülni kényszerül, de egy új tudás birtokában teszi mindezt. Ő már pontosan ismeri a titokzatos elkövető személyét, mert találkozott a szörnyeteggel, aki egész Kelet-Európát megrengetheti.

Naoki Urasawa (Pineapple Army, Pluto, Master Keaton) 18 kötetes mangájából a Madhouse Studio készített anime sorozatot, mely összesen 74 epizódot ölel fel. A nagy volumen valójában nem is kiemelkedő, többszáz részes animációk futnak a mai napig. Ettől függetlenül Masayuki Kojima (Black Bullet, Made in Abyss, The Piano Forest) rendezőnek nem kevés embert kellett összekoordinálnia a megvalósításhoz. Tatsuhiko Urahata (DNA², Gate, Master Keaton, Sakura Wars the Animation) segített neki, hogy az egész koherens maradjon, míg művészeti oldalról Kitarō Kōsaka illusztrációinak adaptálásában Yūji Ikeda (Barbapapa Around the World, Demon City Shinjuku, Fist of the North Star, Ninja Scroll TV, X), valamint Shigeru Fujita (The Piano Forest, Ryūjinnuma, Tenkai Knights) támogatta. A hátborzongató zenei élményt Kuniaki Haishimanak (Blue Gender, Macross Zero, Kamen Rider Amazons) köszönhetjük.

David Sylvian: For The Love of Life

A Monster tipikusan az a sorozat, amely nem a gyermek, hanem a felnőtt közönség számára készült. Nem csak azért, mert krimiként indul, horror irányba halad, aztán kőkemény thriller válik belőle, hanem mert számtalan olyan témával foglalkozik, amely a fiatalabbak számára se nem érthető, se nem emészthető. Ennek ellenére mondhatjuk rá, hogy a feszültség folyamatos fenntartása miatt, akárcsak a Twin Peaks, ez is leköti a nézőket, azonban a lassú cselekmény és a részletes teológiai, filozófiai és lételméleti kérdések boncolgatása, a merengések és a pszichológiai elemzések hálójában valószínűleg ugyanúgy elveszik benne az a csoport, amely ennek ellenére követni próbálja a szálakat. Viszont pont emiatt egy borzasztóan érett, tökéletesen felépített, megfelelően kibontakozó cselekménnyel jellemezhető történet. Az anime felütése, kezdő képsorai mintegy előrevetítik a témát, Nietzsche gondolatai és elméletei elsőre furcsának tűnhetnek, az Ómen azonban valószínűleg minden klasszikus film rajongójának azonnal beugrik majd.

A komoly filozófiai irányzatok boncolgatását meghagyom a vendégírómnak, a cikkét ITT érhetitek el, szerintem körültekintően körbejárta ezt a témát. De ugyanúgy, ahogyan a Neon Genesis Evangelion és a Serial Experiment Lain esetében is megjegyeztem, a Monsterben is érvényesnek tartom, hogy erről doktori disszertációt lehetne írni róla. Az anime rengeteg érdekességet közelít meg egészen gyakorlati alapon, miközben pszichológiai, kriminalisztikai, teológiai és filozófiai magasságokat is megüt. Az orvosi etika, mint olyan már az első epizódok folyamán előkerül, amikor még nem sejtjük, hova is juttat el bennünket a hivatástudat és a politikai ambíciók kérdésköre. Bármilyen szakmát is választ az ember, biztosan bele fog ütközni abba, hogy választás elé kerül, amely a morális elveit teszi próbára annak érdekében, hogy a pályán maradjon vagy előrébb lépjen. Ennek eredménye számtalan tönkretett sors vagy éppen felemelkedő szakmaiatlan pozícióhajhász lehet.

A politikai thriller is felüti fejét, hiszen az időpont a két Németország egyesülése előtti, azaz a Szovjetunió szétesését megelőző, hidegháború szelétől rideg valóság. Ebben a helyzetben apróságokkal ismertetnek meg bennünket, mégis tökéletes felvezetésnek bizonyul, ahogy az egyszerű családi drámát komoly politikai gyilkossággal kötjük össze fejben. Ezután ébredünk rá, hogy lehet ez bizony akár nacionalista megmozdulás eredménye is, de a helyzet crescendoja mindenkit meglep és megráz. A felépítés minden szempontból tökéletes, mert a szereplőket elég részletesen megismerjük ahhoz, hogy legyenek motivációk és indulatok, előítéletek is bennünk. A sokk-hatás többszörösen csap le ránk, a lagolt fordulatok folyamatában is jellemzik a Monstert, amely miatt azonnal a kedvenceim közé került. A mű tervezett, mind karakterek, mind cselekmény, mind a fordulatok és csattanók, mind a karakterek és azok fejlődése, valamint a háttérben nyugvó szálak mozgatása és kibontakozása közben is. Bizonyos szituációk, párbeszédek, témák csak epizódokkal később nyernek értelmet, ami leköt bárkit, aki ismerkedni próbál a művel.

A mai világban pontosan ezért nem biztos, hogy minden szempontból működőképes volna, hogy a közönséget megszólítsa és leláncolja. A jelenetek esetében a perspektíva váltás is funkcióval rendelkezik, ezért gyakran elnyújtott és részletes a helyszín, a helyzet és a szereplők bemutatása, de gyakran azok színtéren való megjelenése is. Bár a filmes eszközökben nem támaszkodik mindenre, de dramaturgiáját tekintve tökéletesnek bizonyul. Ennek oka a rendezésben is keresendő, mert a Monster képről képre követi a mangát, viszont néhány jelenetet megfordított, hogy a képernyőn is működőképes maradjon a mű. A színek és a karakterábrázolás a célnak tökéletesen megfelel, a hangulatot gyakran eleredő eső, fény-árnyék játék vagy éppen a karakter szemszögére váltás is támogatja. Zeneileg is a nyomasztó hatást érezzük, az önfeledt pillanatok ugyan kis időre megszakítják a komorságot és napsütést csempésznek a valóság szürkeségébe, de ezek nyom nélkül elenyésznek.

Az emberi elme működésének fontosságára akkor világítottak rá igazán, amikor a profilozás szakkérdéssé alakult. A rengeteg helyszínelő és nyomozós sorozat a kétezres évek elejére rátért a tudomány megközelítésre, mind analitikai, mind pszichológiai szinten is. Magával a gyilkos elme elemzésével viszont már jóval korábban foglalkoztak, hiszen az A bárányok hallgatnak és a nagyon csúnya, Miss Pszichozsaru címet viselő Profiler is felhívták a figyelmünket arra, miért lényeges a gondolkodásmódok feltérképezése. Talán a megközelítés legszemléletesebb bemutatása a Mindhunterben történt, amely meglepő módon a Monsterből is táplálkozott. A leleplezés nem az én érdemem, de az mellékelt képsorból érthetővé válik, mire is gondolok.

Az anime zseniálisan alapos munkát végez és a karakterek bemutatásával körbejárja a pszichológiai elemzést is. A szereplők múltja, motivációja, tragédiája vagy sérelme is befolyásolja, hogy miként viszonyulnak másokhoz. Akad itt olyan, aki az igazságszolgálatást küldetésnek tekinti, de olyan is, aki a legtöbb pénzt szeretné kicsikarni a pozíciójából. Láthatunk szélsőséges narcisztikus, mániás-depressziós, skizofrén vagy multiple personality disorderben szenvedő alanyokat is. Talán a leginkább központban a gonosz, mint olyan, születése áll. Közkedvelt álláspont, hogy az ember teljesen ártatlanul érkezik a világra, csupán a körülmények hatására válik belőle gyilkos. Azaz minden olyan tényező, ami negatívan befolyásolja, ami az értékítéletét eltorzítja, elősegíti annak kialakulását. A gonosz tehát elméletileg nem születik, hanem az emberiség kreálmánya. Ez némileg elveszi a felelősséget az illetőtől, az igazságszolgáltatás és a pszichiátria örök harcának is nevezhetnénk, hogy kezelés vagy büntetés a jussa.

Azonban pontosan a sorozatgyilkosok és egyéb szélsőséges megnyilvánulású személyekkel készült interjúk során derült rá fény, hogy ismét egy prekoncepcióval van dolgunk. Nyilvánvalóan érthető, hogy félelmetes elképzelés volna a gonosz megszülését vizionálni. Ha nem csak a körülmények, a nevelés és a társadalom felelős a gének expressziójáért, hanem az egyén is szerepet játszik benne, akkor leegyszerűsödne minden, mert a felelősség visszaszáll, döntés kérdése a cselekedet. A Monster esetében is egyre több olyan személyt ismerhetünk meg, akik valamilyen formában erőszakot követtek el, gyilkoltak vagy megbecstelenítettek valakit. Ezek a beszélgetések nem csak tágra nyitják a látókörünket, hanem el is borzasztanak bennünket. Az ember gyakran emlegeti, hogy a szem a lélek tükre, és érzelmeket lehet vele sugározni. A valóság ennél jóval árnyaltabb, mert a teljes metakommunikáció felelős ezért. A legtöbbször önkéntelenül jelzünk olyasmiket másoknak, melyeket ők is csupán tudattalanul detektálnak, de a hatása nem marad el. Ez a death stare, amely a pszichopata személyiségzavarra jellemző. Ennél egy fokkal ijesztőbb, amikor ez mosollyal társul, ezt a szociopaták tudják könnyedén magukra ölteni. A pszichológusok és pszichiáterek dolga, hogy ezeket a jeleket észrevegyék és a megfelelő kategóriába sorolják a pácienseket.

Mivel ebben a sorozatban akadnak kriminológusok, újságírók, tanárok, pszichológusok, orvosok és nyomozók is, így ezekből a szemszögekből több, akár irrelevánsnak tűnő mellékszereplőt is megfigyelhetünk. Az analízis célja mindig ismereteket igényel. Ha egyetlen személlyel foglalkoznának, könnyen abba a hibába esnének, hogy mindent az illető nyakába varrnának vagy éppen nem detektálnánk oda nem illő magatartásformákat. Minél nagyobb a merítés, annál könnyebb észlelni, mi az, ami az átlagos, „normál” része és mi az, ami az adott egyéné. Utána lehet csak arra vonatkozó következtetéseket levonni, hogy az kóros vagy egészséges, akut vagy krónikus. A nyomozómunka és a kérdezéstechnikák megismerésével mi is betekintést nyerhetünk abba, mekkora felelősség és kihívás rejtőzik ezek mögött. Ezen szakma veszélyekeire is találhatunk példákat, az ábrázolásmód drámai felhangja különösebb felvezetést nem is igényel.

Nyilvánvalóan, ha már pszichológiáról és kriminalisztikáról beszélek, akkor a felelősség kérdésköre sem maradhat el. Ezt sem én húzom alá, a Monster nagyon éles bírálatot fogalmaz meg, minden irányból betekintést nyerhetünk ebbe a témába, az alaphelyzetből kiindulva, amikor Dr. Tenzo a gyanúsítottak listájára kerül. A bűntények esetében már-már sztereotípiának számít, hogy az első, akinek a vizsgálata elengedhetetlen, az az érintett személyek köre. Legyen szó családtagról vagy éppen haragosról. Aki a legtöbbet profitál vagy a legközelebb áll az esethez, mindenképpen előkelő helyen landol alistán. Fontos, hogy a hatóság feladata annak feltérképezése, hogy ki követhette el a gyilkosságot, majd annak bizonyítása, hogy kétséget kizárólag ő volt az elkövető. Ez az analógia folytatódik a bíróságon is, mert alapesetben a vádnak kell bizonyítania igazát, ha neki nem sikerül, a gyanúsítottnak valójában védekeznie sem szükséges. Aki látta már a 12 dühös embert, értheti, miről beszélek. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, a boszorkányüldözést meghagyhatjuk a vallásnak és a társadalmi obszcenitásnak.

Nietzsche szerint a gonosz keresése és üldözése velejárója, hogy minket is megfertőz. Ez a mai popkultúrában gyakran megjelenik, hiszen az önbíráskodás legtöbbször azért történik, mert nem bízunk az igazságszolgáltatásban. Ebben részben természetesen igazunk is lehet, ahogyan a 4:12-ben kifejtettem, nyilvánvaló okokból a hatósági szervek kezei is meg vannak kötve. Ennek célja a mi védelmünk, de a tehetetlenség bizony félelmet és tettlegességet szülhet. Ez is döntés és alkat kérdése, de a jelenség túlságosan húsbavágó élmény minden szemlélő számára. Pláne nehéz az objektivitás megőrzése, ha a saját családtagunk vagy szerettünk az érintett. Nietzsche Abyss-elmélete ma azt jelenti, hogy olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyet maga az elkövető használ. Ebben semmilyen szépség, csupán praktikum van, a cél szentesítené, de a jog elítéli azt. Tűpontos ábrázolást látunk a Monsterben, több szinten is találkozunk a jelenséggel és minden egyén más és más lépcsőfokig jut el. A sorozat elején egy hivatásos katona fogalmazza meg, hogy az első gyilkosságot elkövetni iszonyúan nehéz, pillanat dönt majd arról, miféle személyek vagyunk. Nyilvánvaló különbség van az emberölés több formája között, hiszen a gyilkost megbélyegezzük, a hős katonákat pedig éltetjük. A társadalom ítélete ebből a szempontból mérvadó, de előttem már mások is megfogalmazták: a győztes dönti el, hogy magasztalunk vagy elítélünk valakit.

Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése nem egy csizma az asztalon, ám Naoki Urasawa sokkal józanabb mód tárgyalja meg a kérdést, melyet az író feszeget. Hogy kit mire jogosít fel egy esemény, azt saját maga dönti el, de attól, hogy számára egyértelmű, nem válik szükségszerűen egyetemes véleménnyé a konklúzió. Az önjelölt messiások és élharcosok világát erősen tágítja a jelenben az influenszerek hada, azonban régebben ezeket hangadóknak neveztük. A felület és a módszer azóta rengeteget változott, de a személy vélemény, bármennyire is hangos és indulatos volt, sosem befolyásolta az összes embert, mely azért jókora szerencse a faj túlélése szempontjából.

A Monster számtalan kérdést alaposan körbejár, legyen szó az orvosi etikáról, a rendőrség előítéleteiről, a társadalom, az oktatás és a család szerepéről az egyén fejlődésében, a pszichológia jelentőségéről, valamint a gonosz létezésének filozófiájáról. A születésünkkor csak azt hordozzuk, ami a génjeinkben van, bizonyos tulajdonságok és magatartásformák, de betegségek és képességek is kódolva vagy tudattalanul a fejlődésünk során beépülnek a személyiségünkbe. A hive mind kérdésköre régóta foglalkoztatja a jövőkutatókat, a teológusokat és a filozófusokat is, ebből a genetikusok sem maradhatnak távol. A neveltetésben nem csak a szülők játszanak szerepet, igenis felelőssége van a teljes rokonságnak, a szomszédoknak, az ismerősöknek, a barátoknak és tágabb értelemben az egész társadalomnak is. Nyilván a következő héj azon intézmények halmaza, amelybe az egyed belekerül. De itt sem korlátozódik minden a közvetlen személyzetre, de a közvetett segédek és a többi szereplő is hatással lesz ránk. Ami egy újabb kört kebelez be a képzeletbeli manipulatív áradatba, hiszen a társaink környezete is megérkezik hozzánk. Ez természetszerűleg visszamutat arra, hogy a társadalomnak jóval nagyobb szerep lesz a neveltetésünkben, mint gondolnánk. A képlékeny elme befolyásával kapcsolatos felelősségről a Holt költők társasága kapcsán már elmélkedtem, íazt ott megfogalmazottakat pedig továbbra is érvényesnek tartom.

Nem véletlenül a hidegháború a kiindulópontja a Monster cselekményének, többször is visszatérünk ebbe a régióba és korszakba. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, tökéletesen egyértelmű, hogy a múlt hatással van a jelenre, akkor is, ha nem közvetlenül vagyunk érintettek, hanem csak a szüleinken keresztül. A traumák generációról generációra öröklődnek addig a pontig, amíg ezek feloldásra nem kerülnek. Legalábbis jelenleg ez az elmélet tartja a reményt az állampolgárok millióiban, akik az örökségüktől szabadulni szeretnének és féltő gondoskodással teli aggódással fordulnak kisdedjeik felé. Azonban ez egy hosszú folyamat, a bizonyítás a távoli jövő osztályrésze lesz, mert a pszichológia is igényel ilyesmit. Mindenesetre az megfigyelt tény, hogy befolyással van a fejlődésünkre az is, ahogyan az édesapánkat nevelték vagy édesanyánk felnőtté vált. Viszont az is tagadhatatlan, hogy a felelősség a miénk, a saját döntéseink szerint leszünk azzá, ami a személyiségünket meghatározza. Egy kábítószerfüggő vagy erőszakos személy gyermekei nem determináltan követik a példát, gyakran ellentétes hatás elve érvényesül. A szélsőséges magatartásváltás viszont ugyanolyan kóros, akivel kiskorában nem törődtek, hajlamos túlságosan magához láncolni az utódját.

Több rétegű a témakör, de kapcsolódik az összes kérdéshez, amire választ keressük. Ezt több karakter viselkedésmintázatát megfigyelve is detektálhatjuk, hiszen szemléletesen rávilágítanak. Ennek szerepe, hogy az előítéleteket eloszlatva, teljesebb képet kapjunk mindenkiről. Ami szintén egy fontos eleme a sorozat üzeneteinek. Az első benyomás ugyan számít, de ugyanolyan hibás következtetés lehet, mint egy sértett fél reakciójából fakadó gyűlöletcunami végső eredménye. Ugyanis ezek nem csak a célszemélyre hatnak, ahogyan a 4:12 is alaposan megrágta. Szándékosan nem említek konkrét személyeket és nem elemzem őket egyesével, mert nem az egyének sokaságának reakciója lényeges, a Monster is erre felhívja a figyelmünket, miközben megismerjük a részleteket.

A társadalom szerep mellett a felelősség minden rétegé, amely érintkezik az emberrel. Abban a pillanatban, hogy ettől megszabadulunk, feltűnően praktikusan nőhet a hatékonyságunk, de a morális béklyók nélkül az egész emberiség összeomlana. Ezért sem vagyunk hajlandóak foglalkozni azon tényekkel, hogy létező jelenség az emberkísérlet, a kínzások és az élveboncolások is. Az emberkereskedelem és a menekültek forgalma, a szexuális portéka az alvilág mélyén helyezkedik el, de mindennapunk részét képezi. Elmegyünk mellettük, nem észleljük vagy éppen szemet hunyunk a jelenség felett, hogy ne mérgezzék meg a tudatunkat. Az illúzióképzés ott kezdődik, amikor a homokba dugjuk a fejünket, vagy tagadunk olyasmit, ami tényként a valóság része lenne. Ebben pedig cinkosunkká válik a politika, a diplomácia és igen gyakran a média is. Ide sorolom az önjelölteket is, mert a közösségi felületeken történő véleménymegosztást többen tényközlésként értékelik.

Fujiko Hemming: Make it Home

Hol kezdődik az egyén és hol ér véget a rá ható tényezők felelőssége? A gonosz születik vagy mi magunk formáljuk meg? Mi ijesztőbb, a predesztináció vagy az emberi szándék mélységes bugyrai? Érdemes harcolni vagy fordítsuk el tekintetünket a világ szörnyűségei elől? Attól, hogy tagadjuk, az emberi gonoszság jelen van-e a mindennapok tengerében? Determináltan a jó győzedelmeskedik vagy előfordulhat, hogy az igazságot át kell értelmeznünk? A Monster számtalan filozófiai kérdést feszeget, történelmi és társadalomtudományi tabut kelt életre, miközben túlságosan közel emeli hozzánk mindezt, mert az Ómen legalább a fantázia szüleményének tűnt.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Monster_(manga), https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Monster_episodes, https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=3750
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=9aS-EgdAq6U
Mafab link: -
Bluray megvásárolható: -

Smaragd Sárkány