Az Anime Limited site-ját azért tudom ajánlani, mert széles spektrumban találhatunk animéket és néha egészen limitált és gyönyörű, informatív kiadásokat is lelhetünk rajta. A leárazások során pedig megkaparinthatunk minket érdeklő alkotásokat, illetve olyanokat is, amelyekről még addig nem is hallottunk. Ugyan a streaming felületek már tele vannak animékkel, de még mindig okozhatnak meglepetéseket a Bluray-ek is. A The Deer King így került a kezembe, a története izgalmasnak ígérkezett.
Két ellentétes világ, két uralkodó, két királyság, Zol és Aquafa. A köztük dúló háborúval egyidőben egy furcsa betegség tizedelte meg a lakosságot, melyet fekete farkas láznak kereszteltek el. A tömérdek áldozat ellenére győztesként a zoliak keveredtek ki. Egyetlen terület áll még ellen, a Tüzes Ló Vidéke, ahonnan anno a járvány kirobbant és a vadállatok még hordozhatják a vírust. Bár jóideje nem történt haláleset, de azért ódzkodnak a területre lépni. Az Aquafa sóbányájában raboskodik Van, az egykori Aquafa-i harcos, aki nem nézi jól szemmel, hogy a fogságba esetteket kínozzák és dolgoztatják. Megtörténik a csoda, és egy újabb farkastámadás segítségével a férfi kiszabadul, magával cipelve egy fiatal lányt, Yunát, aki a mészárlásban elvesztette az édesanyját. A járvány meglepő módon megkíméli mindkettőjüket, de a harapás következtében a férfi furcsa változásokat észlel a testében.
A menekülteket az uradalom helytartója, Yotal és az orvosok mindenképpen meg szeretnék találni, mert a vérük kulcs lehet a járvány megfékezésére. A két vándor csak túlélni szeretne, ezt mi sem mutatja szebben, minthogy segítenek az erdőben lakóknak, és szembe szállnak a zoliakkal, valamint a mittsualnak nevezett kórsággal. A háttérben egy legenda tárhatja fel a rejtélyt, mely a szarvas királyról szól, de nehezen értelmezhető, hogy mi köze lehet a farkasokhoz.
A Deer King a Production I.G. stúdióhoz tartozik, Masashi Ando és Masayuki Miyaji (Eureka Seven, Xam'd: Lost Memories) az animét Nahoko Uehashi (Moribito) regényei alapján rendezték, Taku Kishimoto (Monster Strike The Movie) forgatókönyve alapján. Masashi Ando (A Letter to Momo, On Your Mark, Paprika, your name., When Marnie Was There) karakterdizájnja a felsorolt referenciák alapján elvártan, kimondottan szemet gyönyörködtető. Hiroshi Ōno (Le Chevalier D'Eon, Kiki's Delivery Service, Tales of Vesperia: The First Strike) művészeti vezetésével igazi Ghibli-szerű élménnyel lehetünk gazdagabbak. A dallamokért Harumi Fuukinak mondhatunk köszönetet, a muzsikáját már hallhattuk a Forest of Piano sorozataiban, valamint az Anilogue filmfesztiválon debütáló Lonely Castle in the Mirrorban is.
Harumi Fuuki: The Deer King
A történet nagyon hasonlít egy közismert animéhez, mely komoly sikereket ért el korábban és természetesen a Studio Ghibli művéről van szó. A Mononoke Hime, avagy az A vadon hercegnője csodálatos látványvilágú, de kemény társadalmi kritikákat megfogalmazó film. A The Deer King viszont ebben egyáltalán nem vethető össze vele. A cselekmény és több esetben a karakterek is emlékeztetnek bennünket a műre, azonban a fő üzenet itt teljesen más típusú. A főszerep ezúttal a háborúé, melyet részben megfűszerez ugyan a természet iránti szeretet és az ökológiai egyensúly fenntartásának fontossága, de ezek csak a felszín alatt haloványan mosolyognak ránk, korántsem annyira vádló tekintettel, mint a Princess Mononoke esetében.
A két nép közötti viszály alapja valójában csak azon alapul, hogy az idegeneket gyűlölni szükséges és a territoriális viselkedésformába nem fér bele az együttélés más nemzetekkel. Az ellenállás teljesen hasztalannak látszik, a viszály utolsó bástyájában nem Asterix és Obelix várakoznak, az egyetlen, ami visszatartja a hódítókat, az a járványtól való totális félelem. Meglepő módon a politikai ambíciókat félretéve mindkét fél tudósai (orvos papok) ugyanúgy a pusztító vírus megfékezésén dolgoznak. Az pedig egyáltalán nem újdonság, hogy akad olyan is, aki mindezen jelenséget a másik leigázására szeretné felhasználni.
Az orvosi megközelítést gyönyörűen példázza, hogy Van véréből próbálnak ellenszérumot készíteni, aki viszont korántsem teljesen immunis a betegségre, az fokozatosan belülről falja fel az energiáit. A természetfelettinek tűnő jelenség egyáltalán nem ismeretlen a tudomány számára, ahogyan a kezelés formája sem tekinthető újdonságnak. A viselkedési formák, ahogyan az idegen, ismeretlennek tűnő fertőzés ellen fellépnek tökéletesen tetten érhető a jelenkorban is, annak ellenére, hogy kimondottan fantasy stílusú a The Deer King. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen ez a műfaj előszeretettel használja a társadalomkritikának ilyen formájú demonstrálását. Ezért tartom a fantasy irodalmat sok esetben túlmutatónak önmagához képest, mert akárcsak az animációk, olyan tabu témákkal foglalkozhatnak, amelyek közönséges helyzeteket ábrázolva naturális bélyeget kapnának.
Ami a The Deer Kingben csodálatos, az egyértelműen a zene, a látvány és a történet. A kisember szerepe a háború forgatagában, hogy megmaradjon embernek. Ez talán a legnehezebb és ennek allegóriája a betegség, ami Vant megfertőzte. Ezzel küzd az utolsó percig, pedig az erős és a képesség, amelyre a mittsualnak köszönhetően szert tett, valószínűleg eldönthetné a két királyság sorsát is. De a mélységbe süllyedve nincs visszaút, erre Nietzsche is figyelmeztet bennünket. A két ellenfél viszálya pedig korántsem annyira lényeges, hogy mindezért elveszítse saját magát. Az egyetlen, ami számít, az a gyermek, akinek védelmét magára vette. Ez a küldetés a legfontosabb, de mindemellett megőrizni önmagát.
A küldetéstudatokat gyakran befolyásolják külső tényezők, ahogyan eszközként is megpróbálnak bennünket felhasználni olyan játszmákban, amelyekhez egyrészt semmi közünk, másrészt csak másoknak származik haszna belőle. Nem mindegy a cél, amely érdekében bábuként pakolásznak bennünket a sakktáblán. Ha ismerjük a motivációkat, akkor azonosulhatunk velük, de ha ez ellentétes az elveinkkel, akkor csupán kihasználnak bennünket. Az orvospapok célja éppen ezért megkérdőjelezhető akkor is, ha kifelé mást kommunikálnak.
A TheDeer King kellemes meglepetés és kisebb csalódás is egyben. A Mononoke Himéhez fűződő viszonya miatt mondom csak ez utóbbit, mert ez is egy grandiózus anime, de hamar a nagyok árnyékában találta magát. Ha kiveszem a hasonlóságot az egyenletből, akkor is inkább az akciók vannak a középpontban, a mű mondanivalóját hangosabban is az arcunkba ordíthatnák az alkotók. Ha elvonatkoztatok ezektől, akkor az anime kimondottan szórakoztató és az üzenetei ugyan lágyak, de nem kell őket sokáig kutatni. Fiatalabb korosztály számára is merem ajánlani, mert bizonyos határokat nem léptek át benne.
A Deer King a Production I.G. stúdióhoz tartozik, Masashi Ando és Masayuki Miyaji (Eureka Seven, Xam'd: Lost Memories) az animét Nahoko Uehashi (Moribito) regényei alapján rendezték, Taku Kishimoto (Monster Strike The Movie) forgatókönyve alapján. Masashi Ando (A Letter to Momo, On Your Mark, Paprika, your name., When Marnie Was There) karakterdizájnja a felsorolt referenciák alapján elvártan, kimondottan szemet gyönyörködtető. Hiroshi Ōno (Le Chevalier D'Eon, Kiki's Delivery Service, Tales of Vesperia: The First Strike) művészeti vezetésével igazi Ghibli-szerű élménnyel lehetünk gazdagabbak. A dallamokért Harumi Fuukinak mondhatunk köszönetet, a muzsikáját már hallhattuk a Forest of Piano sorozataiban, valamint az Anilogue filmfesztiválon debütáló Lonely Castle in the Mirrorban is.
A küldetéstudatokat gyakran befolyásolják külső tényezők, ahogyan eszközként is megpróbálnak bennünket felhasználni olyan játszmákban, amelyekhez egyrészt semmi közünk, másrészt csak másoknak származik haszna belőle. Nem mindegy a cél, amely érdekében bábuként pakolásznak bennünket a sakktáblán. Ha ismerjük a motivációkat, akkor azonosulhatunk velük, de ha ez ellentétes az elveinkkel, akkor csupán kihasználnak bennünket. Az orvospapok célja éppen ezért megkérdőjelezhető akkor is, ha kifelé mást kommunikálnak.
