2017. nov 29.

A Ghibli Studio legjobb animéje: A vadon hercegnője

írta: Emerald Dragon

Princess Mononoke (1997) (Mononoke Hime)

A Ghibli Studio alkotásai közül vitathatatlanul a Mononoke Hime sikerült a legjobban és máig sem tudták túlszárnyalni. Hayao Miyazakit nem véletlenül emlegetik a legkiválóbb rendezők között, hiszen a műfaj koronázatlan királyának tekinthető. Immár második visszavonulását jelentette be, és a felhozatalból sajnos érzékelhető, hogy hiányozni fog a zsenije. Talán Makoto Shinkai válthatja fel a tehetségét, de erről majd a jövő és a rajongok fognak dönteni. Addig is szeretném, ha felelevenítenétek velem ezt a klasszikussá vált, gyönyörű alkotását!

Joe Hisaishi - Ashitaka Sekki

Az ősi idők ugyan megváltoztak, de vannak dolgok, amelyek örök érvényűek maradnak. Ilyen a természet rendje, az egyensúlyi elvek, hiszen minden jónak megvan a negatív megfelelője is. Így, miként a hegyekben, erdőkben istenek élnek, akként a démonok is léteznek. Ashikata herceg pedig fő kötelességének tekinti, hogy fenntartsa a rendet a területen, ahol él, illetve megvédje a régi szellemeket, hogy ne fertőzze meg a modernizálódó világ, ne torzuljanak el az értékek, és haljanak ki ezek a fantasztikus lények. Amikor azonban megpróbálja megfékezni az egyik vadkan istenséget, aki messziről érkezett hazájába, megsérül a karja is, és úgy tűnik, nincs semmilyen gyógymód az efféle sebekre. Lassan fog terjedni, de végül elemészti majd a testét, mert egy mágikus eredetű, ősi ösztön vezérli a betegséget. Ami képes arra, hogy a jóból is gonoszat varázsoljon, nem más, mint a harag és a gyűlölet, mely csak emberei eredetű lehet. Ezt tanúsítja az is, hogy a vaddisznó tetemébe ágyazva egy vasgolyót találnak.

Ashikata ezért útra kel, hogy kiderítse, mi az, ami eltorzítja, megmérgezi az ősi istenek lelkét, és démonokká változtatja őket. Ahogy a nyomokat követi, rábukkan egy szamurájbandára, akik a falukat fosztogatják, de nem sikerül elkerülnie a csapatot, mert megtámadják őt is. Ekkor eszmél rá, hogy a betegség, amely a karját támadta meg, felerősíti a kezének képességeit, de ezzel párhuzamosan a fertőzés is terjedni kezd. Ezért igyekszik elkerülni a harcot, de hercegként, a szegények és gyámoltalanok védelmezőjeként ezt igencsak nehéz betartania.

Messze nyugaton, a hegyek között, ahol egy igazán nagy hatalmú szellem él, néhány új betolakodó arra törekszik, hogy meghódítsa az erdőket, átvegye az uralmat a terület felett, kivágják a fákat, hogy a csillapíthatatlan éhségű érckohókat működtethessék. Mert bizony az új anyag nem csak tartós, de kelendő is, ezért érdemes előállítani, a profitért cserébe pedig néhány növény elpusztítása igazán kicsiny árnak számít. Az ősi istenek meg már idejétmúltak, a haladás az egyetlen út a jövő nemzetsége számára. Természetesen Moto, a farkasisten nem hagyja magát, és kölykeivel rajtaüt a vonuló embereken, de sajnos a csatában ő is megsérül. Ashikata pedig rábukkan a családra, illetve a fehér állaton lovagló fiatal nőre, és igyekszik megtudni, mi történik ezen a helyen.

Mivel az istenek nem hajlandóak szóba állni az emberekkel, így továbbáll, ahol megtalálja azokat, akik megsérültek a támadás során. Úgy dönt, hogy segít rajtuk, és az erdő kisebb szellemeinek köszönhetően visszajuttatja őket az erődbe, melyben laknak. Itt ismeri meg Eboshi úrnőt, aki minden probléma forrásának bizonyul. Persze egy éremnek mindig két oldala van, így a nő ugyanúgy jó szándéktól is vezérelt, nem csak a profit miatt van itt. Neki köszönhetően az itt élőknek fellendült a gazdasága, nem kell nyomorogniuk, a vas igencsak kelendő áru, az asszonyok pedig szorgalmas és precíz munkaerőt biztosítanak a számára. De ez mindenképpen megbolygatta a természet rendjét, és az istenek nem nézik jól szemmel, hogy kiűzik őket a lakóhelyükről. Ashikata szintén érzi, hogy nem tiszta jóság lakozik az erődben, mert erre bizonyosság a felbőszült vadkan is, amely megátkozta őt.

Ezért felkerekedik ismét, hogy megpróbálja kibékíteni az ellentéteket, és békét csiholjon a két nép között. Más esélye úgy sincs arra, hogy pozitív egyenleggel zárhassa az életét, mely rohamosan rövidülni látszik, ha nincs valami erő, mely megszabadítaná az átoktól.

A történetben mindenki más indokkal keresi, kutatja az Erdő Szellemét, pedig egyikőjük sem sejti, micsoda kincs rejtőzik a tarsolyában. Ashikata pedig elég hamar utalást talál rá, miféle erővel, hatalommal rendelkezik a lény, de az ő céljai sem egyértelműen tiszták, önzetlenek. Bár a természet és az ősi istenek mellett küzd, mert olyan világból származik, ahol ezeket a lényeket tisztelik, de emellett az átoktól is szeretne megszabadulni. Eboshi úrnő érdekeit már tisztáztuk, a másik oldalon pedig ugye a szellemek vannak, akik a területüket igyekeznek megvédeni. A negyedik szereplőgárda jó ideig titokban tartja létezését, de majd akkor mutatják ki a foguk fehérjét, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. Illetve az alkalom szüli meg a lehetőséget számukra, hogy végrehajtsák a tervüket.

A kapocs a természet, és az indusztrializálódó emberiség között a farkasok hátán lovagló nő lehetne, akiről az anime szól. A vadon hercegnője nem igazi nemesi család sarja, azonban egy Maugli-szerű fiatal lány, akit az ősi istenek nem csak felneveltek, de tanítottak és el is fogadtak. Neki meglenne a lehetősége, hogy hidat képezzen a két világ között, hiszen mindkettő célja a túlélés, a fejlődés és a sértetlenség megőrzése. Hayao Miyazaki egyik leggyönyörűbb és legszívbemarkolóbb, de mindenképpen legepikusabb alkotása a Mononoke Hime. Kivételesen még az angol szinkronja is zseniálisra sikeredett, és mai napig a legnézettebb és legnagyobb bevételt hozó animék között tartják számon (7. helyen áll). Nem csak tanulságos és izgalmas a története, hanem a képi világa (karakterdizájn: Masashi Ando – Paranoia Agent, your name., Spirited Away – és Yoshifumi Kondō – Grave of the Fireflies) is fantasztikusan gazdag és részletesen kidolgozott. A film hibátlan mind dramaturgiai, mint animációs téren, nem hiába szeretik annyian. Annak ellenére, hogy igen kényes és aktuális témát dolgoz fel, nem foglal állást a kérdéssel kapcsolatban, sokkal inkább körbejárja azt a különböző felvetődő szempontokból. A Mononoke Hime volt az első Miyazaki-anime, mely CGI-t is használt, illetve az első, amelynek sikerült több, mint 10 milliárd JPY-es bevételt elkönyvelnie. Összesen 13 díjat és 5 jelölést sikerült bezsebelnie.

A természetvédelem és a rohamosan növekvő emberi populáció, és az ezzel szorosan összefüggő csillapíthatatlan éhínség nem új keletű, de újra és újra felmerül, amikor egy erdőt kivágnak, egy hegyet széthordanak, egy mocsarat lecsapolnak, és még sorolhatnám. Ilyenkor nem az a fő gond, hogy elpusztul a növényzet vagy állatvilág egy része, hiszen ezek mind a természet törvényeinek is engedelmeskednek, tehát halandóak, és az erősebb elveszi a jussát. Azonban az ész nélküli, felesleges fogyasztás, kitermelés, a túlnépesedő populációk egyértelműen egy irányba tolják el a kényes egyensúlyt. Még a ragadozók is tisztában vannak vele, hogy nem zsákmányolhatják ki a teljes fehérjeforrást, mert nem lesz lehetőségük a táplálkozásra. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek bizony visszajutnak a táptalajba és új élőlényeknek adnak energiát. Ezt már az Oroszlánkirály is kihangsúlyozta, a maga módján. Viszont a Mononoke Hime nem egy gyermekmese, hanem a maga puszta naturalitásában mutatja meg nekünk, milyen következményekkel járhat, ha elveszítjük a kontrollt, és megpróbálunk leigázni valamit, ami nem védekezik, de kényes egyensúlyt igyekszik fenntartani.

Aki tanult már fizikát, biológiát, valamint statisztikát és kémiát, esetleg energetikát, az tisztában van azzal, még ha nem is tudatosul benne, hogy a balansz akkor is létrejön, ha azt bármely irányba eltolni próbáljuk. Így egy rugó is visszatér abba az állapotba, hogy a legalacsonyabb a feszültség benne, illetve a kisebb részecskék is leadják a felesleges energiájukat. Ez pedig mind kapcsolatos a természettel is, tehát a nagyobb képet szemlélve sincsen másként. Ha elpusztítjuk az összes állatot, növényt, ha nem marad zöld övezet, csak beton- és fémdzsungel, akkor összeomlik az egész, hiszen nem lesz hol táplálékot termeljünk. Ugyanez a helyzet a vízkészlettel is, mert a Földünk regenerációs képessége végtelen lehet, de nem biztos, hogy ki tudjuk várni annak lezajlását. Természetesen az emberiség pusztulásával ez a folyamat jócskán felgyorsítható, ahogy az exponenciálisan növekvő népesség is ugyanúgy ellenkező irányba mozdítja a folyamatokat, egyre gyorsuló sebességgel.