2017. aug 30.

Megható titkokat őriz a dagály fogságába esett rejtélyes ház

írta: Emerald Dragon

Omoide no Marnie / When Marnie Was There (2014)

2016-ban, egy évvel az A Vörös Teknős előtt egy másik animét is jelöltek Oscar-díjra. Hiromasa Yonebayashi (Karigurashi no Arietti, Meari to majo no hana) Omoide no Marnie-ja egy felüdítő újdonság volt, miután Hayao Miyazaki egy évvel korábban (2013) bejelentette visszavonulását a Ghibli Stúdiótól. A furcsaság abban rejlik, hogy bár a mű 2014-ben került a japán mozikba, de csak 2015-ben mutatták be Amerikában, ezért van az, hogy egy évben indulhatott a Pixar Inside Out-jával (Agymanók – 2015).

Anna egy fiatal iskolás lány, aki gyermekkora óta küzd az asztmájával. Nem könnyű a pubertás, és általában véve a tizenéves kor, de ha az embernek van egy olyan betegsége, amivel minden nap szembesülnie kell, ami akadályozza őt abban, hogy teljes életet élhessen, akkor különösen nehéznek bizonyulhat. Addig a pillanatig, amíg az illető nem tanulja meg elfogadni, és nem gyengeségnek tekinteni az állapotát, amíg nem ismeri ki teljesen, hogy milyen helyzetben hogyan uralkodhat felette, és mit lehet tennie, mit kell kerülnie, addig rengeteg problémája adódhat, sőt kevesebbnek érezheti magát a többieknél, pedig ez egyáltalán nincs így. Nem azért, mert a mai orvostudomány annyira fejlett, hogy ezek a krónikus betegségek nem csak szinten tarthatóak, de már szinte tünetmentesen is kezelhetőek, hanem azért is, mert a társadalomban végre kezd kialakulni egy olyan kép – legalábbis én úgy látom, és remélem, hogy igazam van – hogy ezeket nem tekintik kívülről sem bélyegnek, és nem lekezelően, vagy sajnálkozva néznek valakire, aki kezelésre szorul, hanem segítőkészen, sőt, minderről megfeledkezve, ugyanakkor szem előtt tartva képesek a mindennapi szituációkban reagálni az esetleges rohamokra, vagy magára az inhalátorra, illetve bármilyen hasonló eszközre, kellékre.

Az Omoide no Marnie főszereplője azonban még csak most kamaszodik, és egyelőre átoknak érzi ezt a betegséget, úgy gondolja, hogy egy csomó mindenből kimarad emiatt. Ezért kialakult benne egy kisebbség érzés, pedig például a rajzolásban kiemelkedő tehetséget mutat. Azonban az asztmája miatt nem képes ezt felismerni, lekicsinyli a saját munkáját, szégyelli megmutatni még a tanárainak is. Viszont tényleg elég súlyos az állapota, így az orvosa időjárás változást javasol neki. Ezért Anna elutazik a tenger mellé, hogy meglátogassa a nagynénje rokonait, a helyet, ahol az anyukája is felnőtt. Talán a békés környezet, a nyugodtabb emberek, a friss, sós levegő, a kilátás segít neki lelkileg is túllendülni ezen a problémán. Azonban a parton sétálva, a dagály rejtekében egy fura, elhagyatott családi házra bukkan, ahol több kalandra és izgalomra lel, mintsem arra számíthatott volna.

A Ghibli Stúdió majdnem minden animéje kicsik és nagyok számára egyaránt élvezhető. Nem csak bájosak és hétköznapiak, emberközeliek a helyszínek és a szereplők, de ügyesen beléjük van szőve a japán folklór, illetve a mesék és a fantázia világa is. Ugyanakkor nem lesz bugyuta, nem kell happy endekre várnunk a legvégén, hanem tényleg valóságszagúak a befejezések is, és némi tanulsággal, vagy tanítással is szolgálhatnak. Olyan helyzeteket mutat be finom, képzeletben gazdag köntösbe csomagolva, amely bárkivel megeshet az élete során. Persze a fantázialényeket a megfelelő tulajdonságokra, problémákra, dogmákra és jelenségekre könnyedén át lehet fordítani, így könnyedén értelmezhetőek, ugyanakkor kissé elgondolkodtatóak is.

uss_when_marnie_was_there_2014_bd_1080p_h264_ac3_a4f2ce86_mkv_snapshot_00_47_39_2015_12_04_17_14_22.jpg Az egyik legcsodálatosabb, leginkább varázslatos története pont ennek az Omoide no Marnie-nek van, hiszen amit Anna az elhagyatottnak tűnő házban talál, sokkal több annál, aminek elsőre látszik. Túlmutat azon, ami az első benyomásunk róla, és csak a legvégén ismerjük fel, hogy mire is szerettek volna kilyukadni az alkotók. Nem véletlenül, hiszen a forgatókönyvét az a Hiromasa Yonebayashi és Keiko Niwa írta, akiknek az Karigurashi no Arrietty is köszönhető, és nekik segített be a karakterdizájnon is dolgozó Masashi Ando (On Your Mark, Princess Mononoke, Spirited Away, your name.), aki ráadásul az animációkat is felügyelte. Ebből is érzékelhető, hogy a Ghibli Stúdió tagjai szinte egy családként működnek együtt, és mindenki ott kapcsolódik be, ahol éppen szükség van rá, így több oldalát is megmutathatja a tehetségének. Az Omoide no Marnie Joan G. Robinson When Marnie Was There című regényéből készült, mely 1967-ben jelent meg először. A zenéjét pedig Takatsugu Muramatsu szerezte, aki a a Mary and The Witch's Flower-ét is.

Marnie és Anna története igazán szívbemarkoló, ugyanakkor erősen allegorikus is, ami lejátszódik köztük. Kettejük hányattatott sorsa, élettel való küzdelme megérint bennünket, és együtt éljük át velük azt, hogy hogyan kell elfogadni saját magunkat, és a legtöbbet, a legjobbat kihozni abból, amit kaptunk. Minden egyes jelenet új értelmet nyer azután, hogy a rejtély megoldódik, illetve katarzis élménnyel gazdagodva távozhatunk az Omoide no Marnie megtekintését követően, nem pedig csak a nyálas, csöpögős happy end jut nekünk osztályrészül. Ez az anime az utóbbi idők egyik legcsodálatosabban sikerült drámája a Ghibli Stúdiótól, így az Oscar-díj jelölést méltán kiérdemelte magának. Valószínűleg kevesen ismerik még, ezért is szedtem elő nektek, hátha kedvet csinálok a megtekintéséhez. Ha nem csak szórakozásra, vagy erőszakra vágytok, nem egy pörgős akciófilmet szeretnétek megnézni, akkor előszeretettel ajánlom, a When Marnie Was There-t.