Az Anilogue nemzetközi animációs filmfesztivált mindig szerettem követni, ám sajnos az idein egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtam részt venni. Mivel a szervezők a karácsonyi időszakban szívesen újrázzák a legjobb alkotásokat, így sikerült elcsípnem a díjnyertes Áradást (Straume), mely igazán különleges témájú filmnek ígérkezett.

A történet egy fekete macska körül bonyolódik, aki egy erdőben lakik. Egyik portyázása során vadászó kutyákkal akad össze, előlük menekülve pedig egy fantasztikus kaland veszi kezdetét. A kergetőzést egy csapat állat szakítja meg, akik egy közelgő katasztrófát igyekeznek elkerülni. Az erdőbe hömpölygő hullámként érkezik egy cunami, mely fokozatosan ellepi az egész tájat. Főhősünk egy vitorlásra menekül, amelyen egy vízidisznó (divatosabb nevén capybara) szundikál. Az áradó patak lassan folyóvá, tengerré duzzad, a hánykolódó bárkához pedig egy gyűrűsfarkú maki, egy labrador és egy kígyászsas is csatlakozik. Az állatok egymást segítve próbálnak túlélni az özönvízen, amely fokozatosan elnyelni készül a bolygót.

A történet nem tűnik túlságosan bonyolultnak, mégis izgalmas felütés, hogy egy csapat állatot kísérhetünk figyelemmel, ahogyan az áradás ellen küzdenek. A leírás alapján úgy tűnhet, szokványos animációba csöppentünk, rajzfilm szerű lényeket képzelünk el, ahogy játékosan összedolgoznak. Azonban egyrészt maga a mű számítógépes animációval készült, másrészt az állatok inkább a valódiakra hasonlítanak, egyáltalán nincs bennük semmi emberi. A viselkedésük és a megjelenésük tökéletesen megfelel az igaziak mozgásának. A filmben pont ezért szavak egyáltalán nem hangzanak el, a saját nyelvükön kommunikálnak az állatkák, a zene és a természet hangjai egészítik ki az élményt és kapcsolnak bennünket a cselekményhez.

Ez az ábrázolásmód számomra kétélű, hiszen az animáció korántsem adja vissza a technikai lehetőségek csúcsát, azonban a jelenetek dinamikája és a szereplők magatartása odabilincsel bennünket a mozivászon (avagy képernyő) elé. Az a tény, hogy nincs antropomorfizmus, hanem mindenki úgy kommunikál, jár, mozog, úszik, reagál, ahogyan egy valós énje tenné, különösen izgalmassá varázsolja az összhatást. Természet- és katasztrófafilm ötvözetre lelünk, melybe egy jó adag fantáziát és kalandot öntöttek az alkotók. Az Áradás fekete macskája teljesen átlagos, leszámítva, hogy némileg a háttértörténetét is megismerhetjük. A labrador sem különösebben tűnik oda nem illőnek, hiszen a két lény bármikor találkozhatnának a természetben. A gyűrűsfarkú makink viszont már teljesen más tájról érkezik, ahogyan a vízidisznó is egy harmadik kontinensen honos. Az afrikai kígyászsasunk teszi fel az í-re a pontot, hiszen ezek az élőlények így akár egy állatkertből is kiszabadulhattak volna. Ha nem volna az özönvíz szerű cunami, akkor a fantasy hatást nem is feltétlenül éreznénk, de a prehisztorikus bálna, mely időközönként deus ex machina előbukkan, már záloga a fantasztikus kalandnak.

Gints Zilbalodis rendezte a trófeákat érő Áradást, mely folyamatosan nyeri el a nemzetközi elismeréseket (legújabb a Golden Globe). A lett alkotó 2019-ben már bemutatkozott az Away című animációval, melyet eg korábbi Anilogue rendezvényen is elcsíphettetek. A film zenéjét Rihards Zalupe szerezte. A mű több szempontból is különleges, melyekről fentebb már értekeztem. A keretes szerkezetet remélhetőleg mindneki kiszúrja benne, a víz tükör-hatása mindig is közkedvelt perspektíva volt a filmkészítők körében. Ám az alkotás folyamat is igazán izgalmas, hiszen a Blender nevű szoftverrel készült, mely ráadásul open source. A lett animáció elkészítéséhez belgák és franciák is csatlakoztak, a koprodukció pedig szerepel az Oscar-díj jelöltek között is.

A látvány magáért beszél, bár kiemeltem, hogy egyértelműen számítógépest az animáció, de egy egészen pofás hatást kelt, ahogyan a különböző tájak kibontakoznak előttünk. Megfelelő részletességgel jelennek meg a növények, a víz, a természeti elemek harca, a szimbolikus bárkánk, a hegyek, a szobrok és minden, ami elénk tárul az utazás során. Ha leszámítjuk a játékos hajókázást, illetve a központban lévő csapatmunkát, egyfajta bibliai történetre is asszociálhatnánk. De itt nincsenek párok, sőt, az azonos fajtába sorolható egyedek éppen hogy viselkedésükkel gátolják a többiek munkáját. Ami kontrasztot emel a főhős csapatunk hősies és barátságos küzdelmével szemben. Nem annyira meglepő ez, mert az önfenntartás és a fajfenntartás is némileg ellentétben állhatnak egymással. Az összedolgozó állatok mégis megjelengetik a szívünket és sokkal természetesebbnek tűnnek számunkra, mint a többiek, akik az ilyen helyzetekben is kicsinyességükkel a másikat akadályozzák.

Ám ez a viselkedése korántsem csupán az ember kiváltsága, a gyengébbeket, a kívülállókat, a kicsit is különbözőket előszeretettel közösítik ki a nagyobb csapatok. A konformitás bizony nem ritkaság az állatok között sem. Ennek ellenére a fókuszunkat a bátor kis csapat foglalja le, együtt szurkolunk nekik, reménykedve a pozitív végkicsengésben. Hiszen a Hollóból is megtanulhattuk, de a vallások is megismertették velünk azt az örök mondást, miszerint „örökké nem eshet”.

Az Áradás méltán zsebeli be a díjakat, igazán izgalmas és különleges alkotás. Nem némafilm, talán a természetfilmhez áll legközelebb, mint Homoki Nagy István Hegyen-völgyön és Nádi szélben című nagysikerű művei, bár itt a narráció elmarad. A cimborák ezúttal egy fura, teljesen valószínűtlen állatsereglet, akik ösztönösen egymásra támaszkodva dacolnak a cunami halálos hömpölygésével. Ha siettek, még elérhetitek a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Flow_(2024_film)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vob8AGZM4Wc
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/straume-652872.html
Bluray megvásárolható: még nem

Smaragd Sárkány