2025. jan 19.

Anzu, a csacska templomi szellemmacska

írta: Emerald Dragon

Ghost Cat Anzu (2024)

A 22. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál idei egészestés művei közül az Anzu, a szellemmacskát sikerült még elcsípnek a 2024-es év legvégén. Az Uránia Filmszínház dísztermében angol és magyar felirattal is vetítették az ázsiai rajzfilmet, melyet úgy gondolom, a fiatalabb korosztálynak mindenképpen ideje volna megismerni.

Tetsuya nem mintaapuka. Felesége tragikus halála után egyedül neveli 11 éves kislányát, Karint. Mivel a pénzzel nem bánik túl jól, ezért kénytelen a hitelezői elől elmenekülni. Vidékre, a Sousei-Ji templomba viszi porontyát, hogy a felesége apjának gondjaira bízza. Ígéretet tesz Karinnak, hogy mindenképpen visszatér az anyja halálának évfordulójára és együtt látogatják meg a síremléket. A templom körül sertepertélő Anzu lesz végül a kislány igazi védőangyala. Anzu pedig nem más, mint egy emberméretű, emberként viselkedő, némileg hebehurgya, ugyanakkor jószívű és dolgos szellemmacska.

Karin és Anzu kapcsolata nem egészen úgy alakul, ahogyan a lányka nagyapja elképzeli. Míg az unokája minél előbb vissza szeretne jutni édesapjához és nagyon várja a megemlékezés napját, addig a nagyra nőtt kandúr szerencsejátékkal és haverkodással múlatja idejét. Bár elsőre felelősségteljesnek tűnik a garde damme viselkedése, hiszen masszőrködik, robogót vezet, fontos munkát vállal és segít a bajbajutottakon, de mindemellett kimondottan léha, kicsapongó életet él. Talán sorsának köszönheti, hogy annyire nyitott, empatikus és játékos, szívén viseli mások szomorúságát és szegénységét, illetve folytonos segítségnyújtásával bajba keveri a köré csapódó szellemeket és embereket.

Anzu egy híd a két világ között, talán ezért is ódzkodik tőle eleinte Karin. Hiszen az édesanyja a túlvilágon van, a macska pedig elkerülte végzetét és az élők között henyél. Egyszerre emlékezteti őt a szeretett szülőjére és vált ki belőle taszító érzéseket az igazságtalanság miatt, melyet szerinte el kell szenvednie. Egyedül akkor kapcsolódik a kandúrral, amikor egy istenséggel alkudozva segítséget kérhet az anyja meglátogatására. A pokoljárás persze másként alakul, mint ahogyan azt a lány eltervezte és ahogyan azt több műben megszokhattuk.

Takashi Imashiro mangájából 2024-re készült el Nobuhiro Yamashita (Cream Lemon) és Yōko Kuno (The Case of Hana & Alice) adaptációja. A forgatókönyvet az a Shinji Imaoka írta, aki a Perfect Blue élőszereplős verzióját is lehetővé tette. A karakterdizájn (Yōko Kuno) ismerős lehet, hiszen az Crayon Shin-chan történetei meglehetősen közkedveltek. Tetsuji Tatsuta (Space Battleship Yamato) és Namiko Ishidate (A Whisker Away, Penguin Highway) művészi munkássága a pasztellszíneket is varázslatosan vibrálóvá avanzsálják. Bár ez az animáció nem minősül műalkotásnak, de a téma szempontjából szerencsés és kimondottan ügyes választás. Masumi Takino (Ikimono-san) bájos zenéjével kellemes kikapcsolódást nyújtanak és fontos tanításokat fogalmaznak meg a nézőközönség számára.

A japán Shin-Ei Animation és a francia Miyu Productions koprodukciója egy könnyedebb felnőtté válás történet, melyben a legfontosabb a jelen és a halál elfogadása. Bár ennek némileg ellent mondhatna Anzu karaktere, mégis ez a szeleburdi kandúr az, aki segít Karinnak belátni az élet körforgásának elkerülhetetlenségét. Minden hibája és oktondi magatartása ellenére a kandúr igaz barátja és védelmezője Karinnak. A cica esszenciája egyfajta halhatatlanság, és bár korántsem istenség, mégis különleges képességekkel bír. A halál tagadása a karakter lényege, aki semmit sem vesz komolyan és igyekszik gondtalan életet biztosítani a körülötte élők számára. Anzu vonzása pedig tagadhatatlan, minden szereplő köré sereglik, a bájos esetlensége egyedül a lány számára zavaró és taszító.

Ennek gyökere természetszerűleg abban keresendő, hogy ezzel leginkább édesapját juttatja eszébe. Nem a macskára haragszik, hanem szülőjével szemben vannak duális érzelmei. Ahhoz, hogy fel tudja dolgozni édesanyja halálát és Tetsuya káros viselkedését, kénytelen-kelletlen, de összeszűri a levet Anzuval, aki tagadhatatlan módon a yokai-jok világához is erősen kapcsolódik. Ez az aspektus különleges színezetet és az R-besorolást helyett finom humort csempészik az anime hangulatába. Bár a legtöbbször a horrorok és a thrillerek szereplői szoktak lenni ilyen típusú szellemek, de az Anzu, a szellemmacska könnyedebb oldalukat mutatja be, még ha a pokol teremtményeinek is tekinthetők.

Ez az anime egyszerre kapcsol ki, nevettet meg és gondolkoztat el. A figurák karakterfejlődése, felnövése és felelősségvállalása központi téma, miközben megismerkedünk a japán szellemvilág különleges lényeivel. A téma ugyan erős, de a gyerekek számára lágyabb emészthetőséget biztosít, mint például a közkedvelt Az oroszlánykirály. Nem mondom, hogy a halandóság gondolatát megkedvelteti a nézőközönséggel, de segít annak elfogadásában.