Ha Oscar-díjas animéről beszélünk, mindenkinek a Chihiro Szellemországban (Spirited Away, Sen to Chihiro no Kamikakushi) jut elsőként eszébe. Pedig véleményem szerint nem ez Miyazaki Hayao legjobb filmje, viszont tagadhatatlan, hogy a legismertebb. Mivel anno magyar DVD megjelenést is kapott, sőt, a mozikban is vetítették, így örömmel fogadtuk, hogy 2018. november 13-án ismét a nagyérdemű elé kerülhet, ezúttal a Pólus Center Mozi Animefilmklubjának köszönhetően. Úgy tűnik én is ott leszek, így természetesen gyorsan összedobtam nektek egy kis kedvcsináló ajánlót és elemzést a műről, de kíváncsi vagyok a ti gondolatotokra is vele kapcsolatban.

Yumi Kimura: Itsumo Nando de mo

Chihiro igencsak bánatos és erősen duzzog, hiszen a szülei úgy döntöttek, új városba költöznek, így a következő tanévet egy teljesen másik iskolában fogja kezdeni. A lány nem szereti a változást, hiányoznak neki az osztálytársai, a barátai, a régi környezet, pedig alig néhány órája érkeztek meg az új településre. Mivel édesapjáék ezúttal egy vidéki helyszínt választottak, egy kicsit el is keverednek az erdő és az elhagyott épületek útvesztőjében. Azonban a szüleinek megtetszik ez a csodálatosan háborítatlan, elhagyatott természeti részlet, így kiszállnak, hogy körülnézzenek, élvezve a látványt.
Ahogy az egykori vidámpark romjai között mászkálnak, hirtelen szellemek rohanják meg a helyet, és Chihiro egyedül marad, mert szüleit valamiféle varázslat sújtja. Pedig csupán belekóstoltak az étekbe, amelyet a büférészlegen találtak. A lány ezért kénytelen valamilyen megoldást találni, ehhez csupán a közeli fürdő vezetőjét, Yubabát kell meggyőznie, hogy törje meg az átkot. De az öregasszony meg van róla győződve, hogy a halandó emberek teljesen haszontalanok, sőt kártékony lények, így nem lesz könnyű dolga. Szerencséjére akadnak olyanok, akik a segítségére sietnek, habár például Haru, az első támasza sem mindig úgy viselkedik vele, hogy azt megérthetné.

Nem csupán azért jelölték az egyik legmagasabb rangú díjra, mert csodálatos látványvilága van, hiszen a Ghibli Stúdió legtöbb filmje meglehetősen igényesen, és iszonyatosan aprólékosan kerül kidolgozásra. Akadtak olyan jelenetek is, melyeken akár éveket is dolgoztak az alkotók, például a Vadon hercegnője esetében. De a Chihiro Szellemországban inkább azért tudott kiemelkedni a többi árnyékából, mert mondanivalóját tekintve sokkal populárisabb témával foglalkozik. Emellett hiányzik belőle a háború, a szexuális tartalom és a halál ábrázolása is, így sokkal emészthetőbb és szélesebb közönséget érhetett el. Ando Masashi (A Letter to Momo, Paprika, Mononoke Hime, your. name., When Marnie Was There) karakterdizájnja szinte már kultikusnak tekinthető, hiszen a munkáit könnyedén kiszúrhatjuk más filmek esetében is. De ugyanezt elmondhatjuk az összes grafikai megoldásról, a művészeti vezetés is az egyik legkiemelkedettebbek közé tartozik, Takeshige Youji (Howl's Moving Castle, On Your Mark, Summer Wars, The Wind Rises) ezúttal is a legjobb formáját hozta. De az animátorokról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen nekik is köszönhető ez a fantasztikus alkotás, amely így megszülethetett.
A háttértámogatás szintén nem elhanyagolható, a zenei részleg is alaposan kitett magáért, hogy feledhetetlent hozzon létre. Hisaishi Joe nevével már például a The Tale of the Princess Kaguya, a Porco Rosso, valamint a Kiki's Delivery Service című animék során találkozhattunk.

A csodálatos látvány, a végletekig kidolgozott karakterek és a varázslatos muzsikán és hangzáson kívül a mű mondanivalója sem utolsó. Kezdetnek vegyük szemügyre az alapszituációt, amely már az első jelenet során felcsendül, és a változásról szól. Az emberek gyakran tiltakoznak ellene, pláne a gyermekek, hiszen nehézkes megválnunk a megszokott életünktől. A fejlődés során márpedig új dolgokat ismerünk meg, érdekes személyekkel találkozunk. Hiába gondoljuk úgy, hogy az állandóság kényelmes, és tiltakozunk az újdonságok ellen, elengedhetetlen a mi tanulási folyamatunkhoz is. Természetesen jóval egyszerűbb egy statikus környezetben felnőni, azonban a későbbi életünk során sokkal inkább sokkolni fog bennünket egy személy bármilyen típusú elvesztése, ha erre korábban semmilyen mértékben nem találkoztunk. Ezért izgalmas az, ahogyan Chihiro reagál a virágja elhervadására, hiszen mindez a múltat és a megszokást jelenti számára. És ügyesen érkezik a válasz, hogy minél görcsösebben ragaszkodunk valamihez, annál haloványabbá válik majd a jelentősége, hiszen túlerőltetett.

A változáson túllépve arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Chihiro csak úgy élhet túl ebben az új világban, ha hasznos lesz mások számára, tehát dolgozik, ami a felnőtté válás egyik ismérve; pláne Japánban kiemelt ennek a jelentősége. Ott ugyanis a gondtalan, rebellis gyermeklét után egy feszített, programozott tempót diktál a társadalom, amihez hamar hozzá kell szokni. Tehát elsődlegesen meg kell tanulnia, hogy semmi nincs ingyen, keményen meg kell küzdeni a mindennapi betevőért, ahogyan a szüleinek is. Így, ha adott egy új lehetőség, akkor bizony költözni is szükséges lehet, és a lány nem hátráltathatja a többieket felesleges duzzogással, hanem alkalmazkodnia kell az új környezetéhez. Ez a magatartás elengedhetetlen ahhoz, hogy felkészüljön az önálló életre, ez nem csupán megedződés kérdése, hanem el kell fogadni a tényeket. Nem is véletlen mindez, hiszen Miyazaki egy valódi kislányról mintázta a fő karakterét, aki hasonlóan Chihirohoz, nem foglalkozott a környezetével, hanem a magazinjait bújta és fantáziált.

A harmadik témakör gyakran megjelenik a Ghibli Stúdió animéiben, hiszen a környezetvédelem, az odafigyelés a káros szemetelésre és rombolásra általános érvényű probléma, mellyel kapcsolatban Japán igyekszik is példát mutatni. Ennek ellenére folyamatosan előkerül, bár ez esetben ügyesen a sorok közé bújtatták egy fantasztikus jelenet keretében. De ha már a bírálatokról van szó, akkor a kapzsiság és a falánkság is tetten érhető, méghozzá a legismertebb mellékszereplő kapcsán kerül bemutatásra. Ha kicsit jobban belegondolunk, valójában a magány és a korrupció megtestesülése is lehet ez a bizonyos arctalan figura, aki behízelgi magát, hogy a figyelem középpontjában lehessen. Mindezt pedig úgy éri el, hogy előzetesen analizálja a helyszínt és a személyzetet, majd a legügyesebb módon használja ki a naivabb elemeket és eléri, amire vágyik.
Más pontokon is kiszúrhatjuk, hogy a szellemek világa a felnőtt társadalomnak állított torzított tükörkép, ennek eszköze pedig az istenek, szellemek állatformában történő ábrázolása. Hiszen a keleti mitológiákban ezek egy-egy tulajdonságot is megtestesítenek, ekképpen téve szemléletessé például a nyugati értelemben vett "fő bűnöket".
A zsarnok Yubaba és ellenpontja, Zeniba jelleme elsőre egyáltalán nem különböztethetőek meg. Ennek oka, hogy a megszólalásig hasonlítanak, és így az előítéleteket szimbolizálják, melyeket csak úgy szüntethetünk meg, ha alaposan utánajárunk a valódi személyiségüknek. Tehát elsőre nem dönthetjük el valakiről, hogy olyan-e, amilyennek hallottuk, vagy látjuk, a mögöttes tartalom jóval lényegesebb, ahhoz viszont elengedhetetlen a nyitottság és az analízis. Ez az analógia természetesen más szereplők esetén is nyomon követhető.

A néphagyományok és hiedelmek sem maradnak ki, hiszem a mesékben gyakran jelenik meg a nevek ereje, ami a keleti kultúrákban úgy is tetten érhető, hogy a gyermekek keresztnevei gyakran egyéb jelentést is hordoznak. Jelen esetben a szolgákat megfosztják ettől, így nem lesznek urai önmagunknak és az identitásuk vész el. Ez a gondolat viszont visszavezet bennünket a társadalomkritikához a dolgos felnőtt léttel szemben, ahol a hasznosságunk ellenére csupán számadatokká válunk a vállalat és a kormány szemében. Ezek a jelzők határozzák meg a sorsunkat, hogy mennyire vagyunk szorgosak, mennyit termelünk, mennyi kiadást igényelünk, azaz a fenntartási költségünket. És csak akkor juthatunk vissza a kiindulási állapotunkba, akkor leszünk újra valakik, ha bebizonyítjuk mások és saját magunk számára, képesek vagyunk túlélni, teljesíteni, és önzetlenül cselekedni is. Persze jelen esetben az önzetlenség mást takar, mint a nagy általánosságban, de érezhető az üzenet, ami a tanulási folyamat irányába mutat.

Nem csak ezekre a szájhagyomány útján terjedő mondákra találunk utalásokat a műben, hanem irodalmi alkotásokra és más mitológiai alakokra is. Ezek pedig már az anime eredeti címében is megjelennek. A Sen to Chihiro no Kamikakushi-ban ugyanis már ott található a név, melyet a kislány Yubabától kap, jelentése pedig ezer, azaz a kapitalista társadalmi értékekre utal, tehát ugyanúgy arctalanná válik a főhősünk, ahogyan az előbb utaltam rá, hogy csupán egy szám azonosítja be. A kamikakushi kifejezésben a szemfülesebbek kiszúrhatják a kami, azaz isten tagot, és valóban a haladók és az istenek világa közötti területre akar utalni ez a szóösszetétel. A japán mondák szerint ez az, ahova azok a falvakból eltűnt emberek kerülnek, akiknek nyomuk veszett és sohasem találták meg őket. Tehát elbolyongtak a biztonságos, és szigorú szabályok által meghatározott közösségből, ezért a büntetésük az lett, hogy sohasem juthattak a túlvilágra, hanem a két sík közé száműzettek.
Emellett viszont letagadhatatlan, hogy másként is értelmezhetjük ezt a furcsa birodalmat, főleg az események tükrében. Chihiro ugyanis csak úgy maradhat a szellemek között, ha eszik a helyiek étkéből, ami egyértelműen az Alíz Csodaországban című műre utalás. Ezt támasztja alá az is, hogy a kislány ugyanúgy nem fogad szót a szüleinek, és elcsavarog, mint a regény főszereplője, és egy vezetője is akad, aki nem minden szituációban viselkedik azonosan vele. Attól függően, hogy ki előtt vannak, kedvesen vagy éppen ridegen reagál a szavaira, és retteg a főnökétől.
Természetesen nem hagyhatom leleplezés nélkül Yubabát sem, aki sztereotipikus boszorkány, de a cselekedetei tükrében azért eszünkbe jut Kirké is a görög mitológiából. Ezt a hatást erősíti egyébként a termét őrző három fej is, mely Kerberoszra is utalhat.

A keleti mitológia gyönyörűen illeszkedik a Chihiro Szellemországban képi világába, ami azért lényeges, mert így a nyugati kultúra számára is könnyebben emészthetővé válnak a látottak. Emellett a két világ ütköztetése úgy történik meg, hogy külön-külön ismerjük meg azokat, és az istenek közé egy hídon keresztül juthatnak be, de a halandók számára ez elvileg lehetetlen, legalábbis feltűnés nélkül nem tehetik meg. Tehát éles az elválasztás, akad egy határmezsgye ugyan, de az nagyon egyszerre vékony és mégis éppen hogy csak elviselhető egy ember számára - gondoljunk bele, hogy Chihiro kibírja ugyan lélegzetvétel nélkül az utat, de ezt a próbát mégis elbukja, hiába tűnik könnyűnek. A Mononoke Hime esetében a kettő erősebben keveredik, nincsenek meg ezek az éles vonalak, ahogy jelen esetben a víztömeg szépen elválasztja egymástól a halandók és az istenek birodalmát. Persze ez az alkotóktól kissé merész lépés is, de tény, hogy szemléletesebbé válik. Talán pont ezért juthatott el odáig ez a mű, hogy nem csak Oscar-díj jelölést kaphatott, hanem a szobrocskát is magáénak tudhatja. Bár a rendező a jutalmáért végül nem ment el a gálára, de ennek meggyőződésbeli okai voltak.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, amit a címben megfogalmaztam, azaz a Chihiro Szellemországban elsősorban azt igyekszik bemutatni, milyen rögös út megtétele szükséges ahhoz, hogy valaki felnőjön. Ezt a felnőtté válást egyszerre kell szó szerint értelmezni, és drámai értelemben is érdemes foglalkozni vele. Hiszen a főszereplőnk karakterfejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy egy remekbe szabott alkotás szülessen meg. Chihiro lépésről lépésre halad, újabb akadályokba ütközik, próbákat kell kiálljon, és mindig tanul valami újat, azaz tanulságos tanácsokkal ajándékozzák meg az élete különböző pontjain. Ettől az anime egyszerre válik meseszerűvé és erősíti meg a legendák és mítoszok alapjaira való építkezést. Mindezt természetesen a szokott keleti köntösben teszi meg, nem szájbarágósan, bár az amerikai szinkron ezen némileg változtatott.

Összefoglalva elmondható, hogy könnyen megérthetjük, miként érhetett el ekkora sikert Miyazaki alkotása. Mindezt anélkül érte el, hogy igazi forgatókönyvet használtak volna fel az animációk készítése során. A rendező fantáziája folyamatosan alakított a történetet, és maga sem tudta előre, miként végződik majd a kaland. Ennek ellenére fantasztikusan koherens a cselekmény, bár érezhető a kicsapongás, a mellékszálak kibontatlansága és a merengés művelete. Ezek mind az álomvilág-élményt erősítik meg a nézők számára, és ez is támogatta a könnyebb emészthetőség lehetőségét. Külön öröm, hogy nyugati kulturális és mitológiai behatásokat is megfigyelhetünk a Chihiro Szellemországban jelenetei és üzenetei között is. A tisztelgés a Pixar Stúdiója előtt pedig kimondottan diszkrét, mégis csodálatos.

Bár számomra nem a legjobb alkotás, ennek ellenére tagadhatatlanok a sikerei és valóban egy fantasztikusan kidolgozott történet elevenedik meg előttünk, mely felnőttek és gyerekek számára is hordoz üzenetet, és sokkal közérthetőbb, mint a rendező többi animéje. Így viszont nagyobb közönséget érhetett el, anélkül, hogy tompítottak volna a szellemiségén. Nincs más hátra, mint hogy minden korosztály számára szeretettel ajánljam.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=377, https://en.wikipedia.org/wiki/Spirited_Away
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ByXuk9QqQkk
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/chihiro-szellemorszagban-2338.html
Bluray megrendelhető: Spirited Away [Blu-ray + DVD]

Smaragd Sárkány