2020. ápr 20.

Asterix, a gallok hőse

írta: Emerald Dragon

Asterix, a gall (1967)

Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt a különböző amerikai, francia és belga rajzfilmek felfedezése. A Hupikék törpikéken túl természetesen igényesebb alkotások is akadtak, melyek később, felnőttfejjel és élvezhetőnek bizonyultak. A jó és a rossz harca alaptéma szokott lenni, de a történelmi ihletésű animációk esetében ennél kicsivel árnyaltabbak a viszonyok. Hiszen egy leigázott, meghódított népről mindig izgalmas olvasni, illetve filmet nézni, pláne, ha egy hős köré csoportosulnak a kalandok. Az Asterix, a gall (Astérix le Gaulois) a Dargaud Films adaptációja René Goscinny és Albert Uderzo munkájának.

A Római Birodalom hódításának senki nem tudott ellenállni, hamarosan bevették egész Európát. Julius Caesar (Gruber Hugó) lába előtt hevert minden környező nép, egyedül a hős gallokba tört bele a császár bicskája. Ugyanis egy elszigetelt település sehogy nem akarta megadni magát. Ebben a faluban élt a szárnyas sisakos, szakállas-bajszos, alacsonyabb növésű harcos, Asterix (Szombathy Gyula). Bár korántsem ő volt a falu vezére, mindenki felnézett rá, mert rendkívül eszesnek tartották, gyakran borsot tört a római sereg orra alá. Legjobb barátja a hatalmas, pocakos és kissé naiv Obelix (Benkóczy Zoltán) minden kalandjára elkísérte, ketten egy megállathatatlan duót képeztek.

Persze hiába az ész és a nyers erő, ha nincs Getafix (Harkányi Endre), a druida (magyarul: Panoramix), aki a híres varázsital kotyvasztásán ügyködött. Ettől a folyadéktól a gallok rendkívül erősek és gyorsak lettek, legyőzhetetlen harcosokká váltak. Ekképpen sakkban tartották a teljes római légiót, illetve a helyőrséget, amely időközönként az erdejükbe tévedt.

Caius Bonus (Kaló Flórián), a közeli erődítmény parancsnoka ezért egy tervet eszelt ki a falu elfoglalására. A szerencsétlen katona, Caligula Minus (Szerednyey Béla) abban a megtiszteltetésben részesülhetett, hogy gallnak maszkírozva masíroztak vele azon a helyen, ahol Asterix és Obelix vaddisznó vadászatot szokott tartani. Így, megmentvén őt beépülhetett az ellenség sorai közé, hogy kiderítse, honnan a titokzatos erő, amely miatt rettegnek honfitársai. De a varázsitalt bizony el is kell készítenie valakinek…

Az Asterix, a gall nem csak bemutatja a szereplőket, hanem kommunikál is eközben a közönséggel, melyről egy nyájas hangú narrátor (Végvári Tamás) gondoskodik. Így a történetet fokozatosan ismerjük meg, és a gallok, valamint a rómaiak szándékai is egyértelműek lesznek. Nyilván, ezek a megjegyzések kimondottan mókássá teszik a cselekményt, amire természetesen habként kerül a számtalan, sztereotip karakter ügyködése is. Hiszen ebben az animációban a szórakoztatás a lényeg, az apró fricskák és gagek, illetve kifigurázások. A paródia pedig zseniális, még mai szemmel is jókat nevethetünk rajta.

Az obszcenitás helyett a komikumé a főszerep, a szerencsétlenkedő, ügyeskedni próbáló rómaiak ugyanis rendkívül ügyefogyottak, míg a gallok büszkén állják a sarat, a legnagyobb sereggel szemben is. Asterix folyamatosan kihúzza a bajból barátait, hiszen rendkívül eszesen forgatja a szavakat és parádés terveket ötöl ki az ellenség átverésére. Obelix maga is a humor forrása, hiszen hatalmas termete ellenére igencsak szelíd, kissé bumfordi. Mivel kis korában beleesett a varázsfőzetbe, így gyakorlatilag folyamatosan megállíthatatlan erővel és sebességgel bír, nem szükséges megerőltetnie magát, ezért rendszerint élvezi az összecsapásokat. A druida pedig folyton elkószál, hogy titkos összetevőket gyűjtsön a főzetéhez, ezért könnyen baleset éri és csapdába is esik.

A rómaiak számtalan olyan karaktert vonultatnak fel, amelyek egy-egy képregény során mókás színezetet kölcsönöznek a rajzfilmnek. Ilyenek a vezérek és a kisebb vezetők, illetve a szerencsés kiválasztottak, akik a gallok életére próbálnak törni. Hozzájuk csatlakozik Julius Caesar is, aki elképzelni sem tudja, miért balfaszkodik ennyit a serege, de pontosan ezért mély tisztelettel is adózik a legendás ellenállókkal szemben.

Az Asterix, a gall nem csak kiállja az idő próbáját, hanem a mai gyermekek számára is megfelelő szórakoztatást nyújthat. Nem kérdéses, hogy a magyar szinkronok is elég jól sikerültek, bár én mindig az elsőt szoktam preferálni, ha hozzáférhető. Sajnos amíg a jogi viták nem rendeződnek, a nézők kénytelenek beérni a kalóz verziókkal...