Pintér Béla és Társulatának előadásait nem tartom szokványosnak. Legalábbis azok alapján, amiket korábban hallattam róluk egyszerre voltam kíváncsi és féltem is az élménytől. Elég régóta készültem az első találkozásra, de egy konkrét darabbal szerettem volna kezdeni, mert a zenés-éneklős megoldásokat nem kedvelem igazán. Amilyen szerencsés vagyok, pont a leglátogatottabbat sikerült kipécéznem, így egy év is eltelt, mire végül eljutottam rá. A Réka és az oltatlanokkal kapcsolatban egyetlenben voltam biztos csupán: nem arról fog szólni, amire a címe utal.

Kövi Réka (Péter Kata) borzasztó igazságtalanság áldozatává válik, amikor elbocsátják munkahelyéről, mert nem olttatta be magát. Az igazán nem etikus eljárásnak hamar híre megy a Facebook-on és meg is találja őt a népszerű énekesnő, Long Réka (Fodor Annamária), aki azonnal a védelmére kel és elvezeti őt egy olyan világba, ahol tökéletesen megértik a döntése okát. Főhősük elsőre igencsak meghatódik, hogy egy híresség veszi a szárnyai alá és olyan közösségbe invitálja, ahová halandó nehezen nyerne bebocsájtást, aztán olyan kalandokba keveredik, melyek eddigi élete újraértékelésére sarkallják.

Pintér Béla saját művét vitte színpadra, ezúttal már az Átriumban láthattam. Maga a darab egyfajta szatíra, mely egyáltalán nem rejti véka alá a szándékát, nem köntörfalaz és nem áthallásokkal operál, egyszerűen kimondja a jelenről alkotott véleményét. Ez az első pillanattól kezdve egyértelmű, de fokozatosan az arcunkba is tolják, hogy nem engednek belőle. A varázs és a taktika tökéletesen működik, a nézőközönséget magába szippantja az atmoszféra és nem ereszti. Ugyan a bevezetés komolyságánál érezhető némi irónia, de a követő képsorok egy hullámvasútba ültetnek bennünket, aztán rövidke lassításoktól eltekintve zuhanunk a mélységbe.

A társadalomkritika sokkal élesebb, ha a szatíra kelléktárát használja, mert nem tudni, mikor mutat sík és mikor görbe tükröt a célpontjai felé. Ez az erőssége, így üt a legnagyobbat, mivel az Abyss felé száguldozva elhiteti velünk, hogy már megérkeztünk, majd újabbat tud rántani a kötél. Az emberekre naponta hatalmas teher nehezedik, a világháló akkora mennyiségű információval áraszt el bennünket, amelyet szelektálni és feldolgozni is képtelenség. Valójában erre nincs is szükség, mégis sokan úgy érzik, lehetetlen a rohanó világ ritmusát felvenniük. A média szerepe a kezdetekben a tájékoztatás volt, később a hitelesség is fontossá vált, hogy megőrizzék az olvasóikat. Azonban idővel betört a propaganda is, amelyet vagy megvettél vagy elfogadtál, vagy elolvastál vagy kihagytad és elkerülted. Volt lehetőség, hogy ne találkozz vele, azonban az interneten ma már ez képtelenség. Azt eldönteni, hogy a közölt információ köszönőviszonyban van-e a valósággal teljes bizonyossággal nem megállapítható. Az idézetek, a megnevezett személyek, akik hitelességül szolgálnak ma már csak frázisok, ha nem mész utána a forrásnak, sosem derül ki, létezik-e egyáltalán. A reklámok és az influenszerek világában kiigazodni komoly kihívást jelent.

Amikor adott egy nehéz helyzet, gazdasági válság, pandémia, akkor az ezzel kapcsolatos elképzelések tömkelege jelenik meg, nyaklótlanul ömlik ránk az illúziók garmadája. Az emberiség amúgy is szeret mindent megmagyarázni, és akad olyan embertípus, amelyik saját magát is könnyen meggyőzi arról, hogy amit gondolt, azt mástól is hallotta és ezzel alátámasztja véleményét. A tudományos kutatómunka egyszerűen áthajlik olyan események összekapcsolásába, amelyeket konteó szóval emlegetünk. Ezek közt sem könnyű különbséget tenni, hiszen a források ismerete nélkül nem derül ki, melyik légből kapott és melyik megalapozott. A kellemetlen helyzetek újabb nyomást helyeznek a társadalomra, így egyre fogékonyabbak lesznek az alternatív magyarázatokkal és információkkal kapcsolatban. Mivel az ilyen tudatállapot könnyedén befolyásolható, ezért számtalan szekta megjelenését és növekedését szolgálta.

Legyen szó oltásról, származásról, háttérhatalomról, politikai erőviszonyokról, a természeti jelenségekről, a technikai fejlődés vívmányairól mindig lesznek olyanok, akik más álláspontot képviselnek, mint az úgy nevezett átlagpolgár. Ez egyáltalán nem rossz, hanem kimondottan fontos jelenség, gondoljunk csak Galileire. A konteók esetében azonban könnyedén eloszlathatónak látszik a homály, ha feltesszük a kérdést, vajon mi célt szolgál a megtévesztés. Azonban ez sem mindig állja meg a helyét, mert a magyarázatok néha akár logikusnak is tűnhetnek. Attól, hogy elképzelésem sincs róla, kinek jó az, hogy elhitetik velünk, a Földünk gömbölyű és nem lapos, még biztosan akad olyan, aki erre is tud elfogadható érvvel szolgálni. A gravitáció tagadóit még valahol meg is tudom érteni, hiszen az egészséges táplálkozás melletti és az elhízás elleni kampányok az élelmiszer- és a gyógyszeripart is kiszolgálják.

Azonban ezt a helyzetet meg is fordíthatjuk, és ezt teszi meg a Réka és az oltatlanok is. Ugyanis nem azt boncolgatja, hogy ezek a konteók valósak vagy nem, bár az előadásból úgy tűnhet, a hangsúlyt ezek kifigurázására helyezték, azonban az én olvasatomban azt igyekeznek bemutatni, hogy mi húzódhat az egész jelenség mögött. A challenge annak szól, hogy mekkora blődséget képes elviselni egy irányzat amellett, hogy eredeti értékeit valahogyan megőrzi. Innentől pedig nem az összeesküvés elméletek lesznek célkeresztben, hanem az összes eszme, amelyet terjesztenek, ideértve a politikát és a vallást is. Többször utaltam már Alföldi Róbert h.ml.t-jére, melyben ez a gondolatmenet is megfogalmazódik, meddig tűrünk, mennyit bírunk el, miért tesszük mindezt, mikor szakad el a cérna, meddig tartjuk hitelesnek a tájékoztatást rengeteg ferdítés mellett. Hiszen a minden média behódol a bulvárnak, azok a hírek pedig pontosan annyira nyomonkövethetőek, mint a konteók és a propagandák. Amíg az emberek meg vannak győződve arról, hogy amit az előbb olvastak, biztosan igaz, addig nem igazán van remény a változásra.

Kétkedőkre ezért mindig szükség lesz, ami viszont újabb összeesküvés elméleteket szülhet, annak ellenére, hogy jóval egyszerűbb magyarázatok is létezhetnek. Ez a pletyka a házban, az irodában, ami a világhálón hirtelen tényekké válik, és bizony, ha terhes férfi madarat szült, akkor ezt egyértelműen a GMO és a meleglobbi okozta, nem kétséges. Ha a különböző eseményeket egymáshoz kapcsoljuk, akkor megérkezünk a múltba, amikor a tudomány még gyermekcipőben járt és inkább a megfigyelések alapján vontak le következtetéseket. Ha birkavesét ettél vacsorára, és előző nap volt földrengés, de holnap nem lesz, akkor ez az igazi orvosság, máris tanítható a szomszédoknak. A hentes számára ez kiváló alkalom, hogy emelje a vese árát, amellett, hogy a fogyasztás is hirtelen megnő. Tovább lépve a birkahús adója is növelhető, hiszen a bevétel is nagyobb a hentesnél. Nem beszélve arról, hogy egyértelműen isteni jelnek minősül a földrengés, és egy kisebb áldozattal az étek ereje is növelhető. Holnaptól pedig kampány indítható, hogy a boltok kizsákmányolják a szegény állampolgárokat, azért ugrott meg a birkavese ára, pedig az embereknek szükségük van rá, ezért természetesen kötelező árcsökkentést szükséges bevezetni és a többletbevételt meg kell adóztatni. Minden tökéletesen logikus, az emberiség megnyugszik, hogy van valaki, aki mellette áll és vigyáz rá.

Ez a levezetés bárhol alkalmazható, hiszen bármilyen mozgalom állítható az oldalunkra, miközben ellenséget is csinálunk belőlük. A többszínű kommunikáció tökéletesen megzavar mindenkit, attól függően helyezzük a hangsúlyt az egyik vagy a másik jelenségre, hogy melyik hajtja a malmunkra a vizet. A kakofóniát lusták vagyunk követni, így simán elhisszük azt, ami az előző pillanatban még egyértelmű és kategorikus hazugság volt. A háború béke. A szabadság rabszolgaság. Ismételjük, szövegértéssel. Az igazi béke valójában háború. A rabszolgaság egyet jelent a szabadsággal. Hiszen a békéért mindenképpen szükségszerű egy háború lefolytatása, mely valójában csak különleges katonai hadművelet a béke jövőbeni biztosítása és megszilárdítása érdekében, ha mi támadunk először, nem minket támadnak meg, teljesen logikus. Ha segítenek nekünk gondolkodni, ha helyettünk döntenek a nagy és fontos, mindenkit érintő kérdésekben, akkor élhetjük mindennapjainkat és nem szükséges azon elmélkednünk, hogy jó-e vagy rossz, ami történik, így rabszolgaként valójában sokkal szabadabbak vagyunk, mert olyasmivel foglalkozhatunk, ami igazán fontos, a munkánkkal és a nemzetünk felvirágzásával.

A Réka és az oltatlanok hihetetlenül szórakoztató, emellett mélyen elgondolkodtató mű. Olyan társadalmi jelenségeket mutat be a színpadon, amelyeken ugyan jót nevetünk, de közben azért tudjuk, hogy ez bizony nem egy görbe tükör, ez a rideg valóság. Amikor ráeszmélünk, hogy mindez folyamatosan zajlik és ennek részben mi is okai vagyunk, mert valójában semmit sem teszünk ellene. A szélsőséges gondolkodásmód, az eszmék hajszolása és minden más tagadása közben nem tudatosul bennünk, hogy zsinóron rángat bennünket a világ. A háttérhatalom mi magunk vagyunk, a saját elménk és hiszékeny fantáziánk. Nem számít, hogy mi igaz és mi nem, ugyanúgy felhasználják ellenünk vagy éppen a mi érdekünkben, attól függően, hogy éppen melyik hasznos. Az ébredés helyett újabb illúziókat teremtünk és készek vagyunk másokat okolni emiatt, mert a felelősségvállalás már nem sikk.

Színház: Átrium, Pintér Béla és társulata
Link: https://pbest.hu/repertoar/reka-es-az-oltatlanok/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=CzqCICj-SrI
Előadás: 2025.03.04.
Darab hossza: 90 perc, szünet nélkül
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/reka-es-az-oltatlanok/directing-46160

Kövi Réka: Péter Kata (Idegen test, Anyaszemefénye)
Benjámin / Fésűs Csaba: Szabó Kimmel Tamás (A kripli, Olenanna - Centrál Színház; Idegen test, Marshall Fifty-six - Pintér Béla és Társulata)
Dr. Csikós Milán / Dr. Pőcs Albert: Adorjáni Bálint (De kié lesz a kutya? - Belvárosi Színház; Idegen test - Pintér Béla és Társulata)
Vérbárczy János: Gálvölgyi János (Végszó - Rózsavölgyi Szalon Art & Café; Idegen test, Marshall Fifty-six - Pintér Béla és Társulata)
Tarnai Ágota: Enyedi Éva (Kapuzárási pánik - 6Szín; Idegen test, Marshall Fifty-six - Pintér Béla és Társulata)
Long Réka: Fodor Annamária (Az imádkozó, Anyaszemefénye, Idegen test, Marshall Fifty-six)
Kádár Gábor: Jankovics Péter (Az imádkozó, Anyaszemefénye, Idegen test, Marshall Fifty-six)
Orczy-Nagy Oszkár: Takács Géza (Az imádkozó, Idegen test, Marshall Fifty-six)
Kun Péter: Szabó Zoltán (Az imádkozó, Idegen test, Marshall Fifty-six)
Keleti Aranka: Messaoudi Emina (A démon gyermekei, Marshall Fifty-six)

Fotókredit: Mészáros Csaba

Értékelésem: 8/10

Smaragd Sárkány