Év elején még nem gondoltam volna, hogy több cikkem is posztumusz készül majd el, de a világ ilyen. A Kultúrbrigád repertoárjának nagy részét már az Átriumban sikerült megtekintenem, többre ismételten is beültem. Aztán jött a remény, hogy a folytatás mégis lehetséges, de a sors nem rövid időre engedélyezte. A Mefisztót elsőre egy kedves barátommal tekintettem meg, erősen a hatása alá kerültem, ezért a RaM-ArT Színházban megrendezett búcsúelőadásra is elmentem. Nekrológ következik.

Hendrik Höfgen (Alföldi Róbert – Egy, kettő, három; Isteni végjáték, Igenis, Miniszterelnök úr! –Kultúrbrigád; Liliom – Budaörsi Latinovits Színház; Az utolsó óra, Diplomácia – Rózsavölgyi Szalon; My fair lady, Network, Játék a kastélyban – Centrál Színház) a két világháború közötti Németországban próbál kitörni a vidéki színházi életből és nemzeti babérokról álmodozik. Mindent megtesz a célja elérése érdekében, fokozatosan levetkőzi az összes etikai és morális normáit, ezt látja az egyetlen járható útnak. Mindezt alátámasztja, hogy bárhová is helyezkedik, bárkinél hízeleg, ez a stratégia az összes esetben működik. A hatalmi egyensúly időközben folyamatosan változik, a kapitalista, marxista szemlélet mellett a nemzeti szocialista is megjelenik. A színház szerepének tartják, hogy az egyik zászlóshajóra felszállnak, hiszen a túlélés záloga a megfelelő oldal támogatása. A zsidók vagyona és a munkásosztály szegénysége ütközni látszik a háború utáni gazdasági válságban, a kiút egy újabb háború felé hajlik.

1. cikk: Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.

2. cikk: Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.
Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.

3. cikk: Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

4. cikk: Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden alakja tilos.

Urbán András rendezése nem csupán Klaus Mann művét állította színpadra, magát a történetet is inkább darabokban kapja meg a néző. A központi témára építkezik, azt járja körbe, de időközben kilép a kötöttségekből, illetve több alkotást is bevon az előadásba. A színház és a színész szerepe mellett megjelennek egyéb társadalmi kérdések is, melyeket feszegetve bizonyos elemeket kiemel, másoknak új színezetet ad. A kérdés nem újkeletű, viszont folyamatosan aktuális, részint mert a különböző hatalmak igyekeznek minden eszközt a markukban tartani pozíciójuk megőrzésére, másrészt szükségük is van egy olyan fórumra, ahol az esetleges elégedetlenkedők ventilálhatnak. A kultúra ebből a szempontból hasonlóan viselkedik, mint a társadalom, hiszen az egyén nézetétől függően egyik vagy másik oldalra áll, azt képviseli, olykor még az igájába is hajtja a fejét. Minden élőlény elsődleges ösztöne az életben maradás, ennek érdekében bármilyen szélsőséges megnyilvánulásra képes. Az Ötödik pecsét sokak számára ismerősen csenghet, de nem regény vagy dráma elmélkedik erről a jelenségről. Mindenki tisztában van vele, hogy a hősöket és a tömeggyilkosokat egyetlen hajszál választja el egymástól, ezt nevezzük győzelemnek. Sosem a vesztes fél fogja eldönteni, ki követett egy bűncselekményt a háború vagy az ütközet lecsengése után. A nyertest nem állítják pellengérre, nem kövezik meg és nem zárják börtönbe, nem fosztják meg a vagyonától. A vesztessel azt tesznek, amit csak szeretnének, erre erkölcsi feljogosítást éreznek, pedig csak a hatalom és az erő áll mellettük.

5. cikk: Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.

6. cikk: Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék.

7. cikk: A törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben.

8. cikk: Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.

Ezek a fogalmak ugyanis messze állnak a valódi tartalmuktól, a győztesek kedvükre formálják a valóságot, egyetérteni és tagadni ezeket könnyedén lehet, de a rend megbomlásáig sok foganatja nincsen. Vannak olyan igazságok, melyekbe belenyugodni nem könnyű, de a boldog és kiegyensúlyozott élet reményében általában ez meg szokott történni. Egyesek ezt bölcsességként is aposztrofálják. Részemről nem foglalok hangos álláspontot, a Mefisztó szempontjából sem ezen van a hangsúly. Sokkal inkább a színház és azon belül is az egyén felelősségén a jelen történése kapcsán. A múlton kár is rágódni, a túlélés érdekében a helyezkedés nem ítélhető el, viszont morális kérdés merül fel, amikor a saját barátainkat, szeretteinket taszítjuk a regnáló hatalom karmai közé, hogy az én a közzel szemben érvényesülhessen. Mindenkinek joga van a munkához és az ahhoz kapcsolódó adekvát juttatáshoz, melyből méltóságteljesen megélhet. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata rengeteg alapelvet tartalmaz, melyben egyszer megegyeztek országok, lefektették azokat a normákat, melyek minden embert egyetemesen megilletnek. Ennek tekintetében senki sem szenvedhet azért hátrányt, mert az egyik vagy másik oldalra áll egy kérésbe, akár állásfoglalásról, akár cselekményről van szó.

9. cikk: Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.

10. cikk: Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kőtelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.

11. cikk: 1. Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják.
2. Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható.

12. cikk: Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.

Ezek az idővel úgy tűnik elkoptak, már másként értelmezik őket, miként a vallások tanításait, az egyházak, a politikai hatalmak és irányzatok már új olvasatban interpretálják. Mivel magát az írást is kevesen ismerik, nem beszélve a nyilatkozat tartalmáról, így könnyű szerrel lehet ezekből kiragadva címkéket ellentétes tartalommal a zászlóra tűzni vagy éppen eredeti jelentését megtartva negatív értéknek beállítani. A szavak és kifejezések szépen forgathatóak, módosíthatóak, a hangnemtől és a központozástól függően meglepő szerepkörrel ruházhatóak fel. Nincsenek illúziók, ezek sem újkeletű jelenségek, mégis húsbavágónak érezzük, amikor egy egyetemesnek hitt eszmét kiforgatva a fejünkre olvasnak. Vajon miként boldogul majd a torz Bábel tornyában a jövő nemzedéke, amikor az aláírt, elismert nyilatkozatok, törvények és alapelvek más és más jelentést tükröznek, akár napról napra változva, a különböző mozgalmak kényére-kedvére. A propaganda, bármelyik oldalon is indul el, szónokokat igényel, karizmatikus vezetőket, nem pedig olyan szélkakasokat, mint Hendrik Höfgen. Mégsem ez történik, a valóságban a manipuláció képes arra, hogy a leggyengébbet emelje a mikrofon elé, mert a mi kutyánk kölykét biztosabban követjük majd.

13. cikk: 1. Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.
2. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.

14. cikk: 1. Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.
2. Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti. kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében.

15. cikk: 1. Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.
2. Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

16. cikk: 1. Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak.
2. Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.
3. A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.

A gyűlölet vezérel mindent és mindenkit, mondhatnánk keserűen, erre is rámutat a Mefisztó, hiszen a darab szilánkjai között egy párhuzamos valósággal is találkozhatunk, amelyben a mű próbáiba nyerhetünk virtuális bepillantást. A szerepe ennek a homályos tükör megtisztítása, mely kiemeli a hasonlóságot a múlt és a jelen problémái között. A gyökér ugyanaz, egymás ellen játszanak ki bennünket, ehhez pedig tökéletes társakat talál mindenki. Ha összekapcsoljuk az Isteni végjátékkal, akkor gyönyörűen kiboltosodik az egyén és a társadalom szerepének és befolyásolásának, de az emberi alaptermészet groteszk valóságának felelősségköre is. Egyáltalán nem áll távol tőlünk az irigység vagy a félelem, a bizalmatlanság és az előítéletek eszköztára, ehhez csak a megfelelő gombok nyomogatása szükséges és marionettbábuként rángathat bennünket bárki. A világhálón ez sokkal könnyebben megtörténik, de a média szerepéről és felelősségéről is értekeztem már pár alkotás kapcsán. Bármennyire is szereti mosni kezeit, az a sajtó is részese a közösségnek, amelyet kivetni szeretne a másik fél. Mert az elhatárolódás kevésnek bizonyul, a hangosabb lesz az erősebb, hiszen többen hallják meg, könnyebb elhinni a hazugságok tengerét, mint az igazság keserű piruláit lenyelni.

17. cikk: 1. Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz.
2. Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.

18. cikk: Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

19. cikk: Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

20. cikk: 1. Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.
2. Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni.

A Mefisztó ügyesen operál azzal, hogy több síkon is játszódik a darab, a kakofónia szerepe számomra kettős jelentéssel is bír. Az egyik a múlt és a kelen közötti párhuzam, amikor ráébredünk, milyen hasonlóságokat mutat egy-egy mozzanat és jelenet, szituáció és eszme a különböző korokban. Ugyanígy a magatartásformák is tökéletesen tetten érhetőek, bár ezt a felismerést kategorikus visszautasítások és gyűlöletcunami is követheti. Ami ellenkező hatást vált ki, hiszen ezzel igazolja majd saját ferdeségét a jelen is. A másik, melyet fontosnak tartok, és örömmel látom az előadásokban a felvállalását, a már többször is emlegetett Bábel jelenség bemutatása. A Kultúrbrigád műveiben különösen üdvözletes, hogy független kritikával élnek a társadalmi jelenségekkel kapcsolatban. Bármennyire is bélyeget szeretnének rá sütni, a politikával kapcsolatban ugyan állást foglal, de korántsem egyoldalúan nyilatkozik, nem kettős mércével mér. Felismeri, hogy a gyűlöletkeltés és az eszmék elferdítése egyetemesen helytelen magatartás, bármelyik fél is él ezekkel az eszközökkel. Az egymás ellen uszítás túlságosan is jól működött a történelem folyamán, ezt mindannyian tökéletesen ismerjük, ennek ellenére ezek a gombok zseniálisan alkalmasak a befolyásolásunkra. Nem beszélve a panem et circeses elvről, amikor kiszúrják a szemünket olyasmivel, amire valójában nincs igényünk. Az értékteremtés helyett a silány utánzat, a korcs mutogatása nem előre viszi a nemzetet és a kultúrát, hanem vissza a sötétbe. Persze az éjszakában fényt mutatni könnyebben lehet, ezt az eszközt is ismerjük, a Fényhozó mitológiai átértelmezése és kifacsarása után viszont nehéz a helyén kezelni.

21. cikk: 1. Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez.
2. Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához.
3. A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifejezésre jusson.

22. cikk: Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz; minden személynek ugyancsak igénye van arra, hogy -az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen és számot vetve az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival- a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse.

23. cikk: 1. Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.
2. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga.
3. Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.
4.Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munka időtartamának ésszerű korlátozásához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz.

24. cikk: Minden személynek joga van a pihenésre és szabadidőre, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és az időszakos fizetett szabadságot.

A darab egyik legerősebb pontja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, mellyel szembesülni kimondottan letaglózó érzés. Nem azért a húsz percért, amelyet ennek felolvasása igényel, sokkal inkább az, hogy az 1948. december 10-én aláírt dokumentumban foglaltak közül mennyi nem számít már alapnak, és mennyivel kapcsolatban halljuk a nyilatkozatokat, miszerint new age (ide behelyettesíthető bármilyen eszme) bullshit. Magyarország 1955. december 14-én csatlakozott az ENSZ-hez, ezzel elismerve az abban foglaltakat, tehát magáénak érezte a kijelentéseket. A szokásostól eltérően ezúttal a fejezetek közé csempésztem a cikkeket, érdemes ismerkedni velük. Mivel a Mefisztó többször nem emlékeztet bennünket az alapelvekre, átemelem a Kultúrbrigádtól ezt a fáklyát, hátha nem alszik ki.

25. cikk: 1. Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.
2. Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.

26. cikk: 1. Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt -érdeméhez képest- egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.
2. A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletbentartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését.
3. A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.

27. cikk: 1. Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.
2. Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.

A halotti tort ezúttal is Csáki Judit vezette le, különös, ambivalens élményt nyújtva a nézőközönség számára. A számtalan kulisszatitok igazán izgalmasnak bizonyult, kicsit közelebb került hozzánk a rendező és a színészek is. Mivel nem célom a kritika írás, ezt a részt meghagyom a hozzáértőknek, így nem minden esteben tudom megnevezni az összes szereplőt, mert a spoilertől is tartózkodni szeretek. Péterfy Borit legelőször a Száll a kakukk fészkérében volt alkalmam látni, a Belvárosi Színházban, azóta sem változott róla a véleményem, élmény őt a deszkákon látni. A róla kialakult kép, akár rajongói, akár az irigyek oldaláról meglepően jól passzol a karakterekhez, akiket a műben megformál. Hartai Petrával a tavalyi Mefisztó előadáson találkoztam először, azóta többször is megfigyelhettem a Budaörsi Latinovits Színház színpadán, leginkább Karoline megformálása nyerte el a tetszésemet, de sokszínűségét bizonyította számomra a h.ml.t, a Liliom és az Öröm és boldogság során is. Fülöp Tímeát egyedül az Az orvosban láttam, sajnos azt a darabot már nem játsszák, pedig azonnal a kedvenceim közé került. Tornyi Ildikó és Verebes Andrea számomra újdonság erejével hatottak, korábban még nyílt alkalom a tehetségük megtekintésére. Egytől egyig kiváló választásnak bizonyultak Urbán András részéről, ahogyan Alföldi Róbert is fantasztikus Mefisztó szerepében. A darab velük együtt tökéletes, a karaktereket egyedül ők tudják úgy életre kelteni, ahogyan megtapasztalhattuk.

28. cikk: Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek.

29. cikk: 1. A személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlődése.
2. Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletbentartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít.
3. Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni.

30. cikk: A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.

Az üzenetek meglehetősen kemények, olykor a hangvétel is tud vádló lenni, mégis a puha, halkabb megjegyzések lesznek igazán élesek a kijelentések. A második erős pont számomra a mű befejezése, mely a kedvenc darabom idézetével ér véget. Ezzel kettős lezárást és új értelmezést, missziót is hordoz a Mefisztó, melyre az emberiségnek igenis komoly szüksége van. Itt a „van” egyetemes és időtlen szereppel bír, hiszen az előadás összes síkjára értem a kijelentésemet. A történelem során folyamatosan kihívjuk magunk ellen a sorsot, erre pedig érkezik egy válasz, amely bármely ponton összetörhetné az emberiséget. Nem titkolt tény, a doomsday clock megalkotása óta köztudott, igenis, képesek volnánk elpusztítani magunkat, ehhez nincs szükségünk semmilyen istenségre. Ennek ellenére még itt vagyunk, a legsötétebb órákban is reménykedünk a szebb és jobb jövőben, bár ennek igazolása azért erősen késlekedik. Az ismétlődő periódusok persze időleges emelkedéseket is mutatnak, de az egyensúly nagyon törékeny, mi pedig előszeretettel tesszük tönkre. A természet törvényei az oldalunkon állnak és időszakosan minden a helyére kerül. A küzdelem hiábavalónak látszik, mert nem tanulunk a saját és őseink hibájából. Naivan és ártatlanul, bután nézünk, amikor a tűzbe nyúlva megéget bennünket a láng. Mást teszünk érte felelőssé, mi sosem vagyunk az okozói, csupán elszenvedői. Elítéljük, ha másokat sárral dobálnak meg az elképzeléseik miatt, de magunknak ezt könnyedén megbocsátjuk.

Színház: Átrium, RaM-ArT Színház, Kultúrbrigád
Link: https://kulturbrigad.hu/szinhaz/mefiszto/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=IcHEfoMCHVQ 
Előadás: 2024.03.16., 2025.03.07.
Darab hossza: 110 perc szünet nélkül
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/mefiszto/directing-39148

Fotókredit: Kultúrbrigád – Mészáros Csaba, Lakatos Péter és Czibor Attila

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány