Régi hobbimat elevenítettem fel a tavalyi évben, amikor elkezdtem ismét színházba járni. Ezúttal tudatosabban választottam ki a darabokat és haladtam színpadról színpadra. Összesen 23-at sikerült meglátogatnom, 82 művet láttam a 2024-es évben. Mivel nem mindenkinek van alkalma ilyen sok előadásra eljutni, így felmerült a környezetemben az igény és a kérdés, miért nem osztom meg tapasztalataimat másokkal is. A kritikaíráshoz továbbra sem tartom magamat elég jónak, az elemzésekhez pedig szerintem még kicsi a tudásom, ezért ezek az írások inkább „rövid” ajánlók lesznek.

Az Örkény István Színházat a gimnáziumi években még Madách Kamaraként ismertem meg, akkor Örkény István Tóték című darabját láttuk az osztállyal. Nem sok maradt meg abból az élményből, merőben más volt az elvárásom fiatalon, inkább a klasszikusokat kedveltem. Az idei év első színpadi állomásán Bertold Brecht művét, a Galilei életét volt alkalmam megtekinteni.

Galileo Galilei munkásságába tekinthetünk bele, de nem szigorúan szakmai szempontból, inkább közéleti megközelítésből. Gyakori hiba a középiskolai oktatásban, hogy megtanítják nekünk, mire is gondolt a költő, miből indult ki a regény írója. Ugyanígy a tudósokat is többnyire a szobájukban gubbasztó, introvertáltaknak képzeljük el, akik unalmas tanokkal foglalkoznak és a fene se tudja, miként alapítottak családot és lettek leszármazottjaik. A mű viszont pont azt az oldalt igyekszik nekünk a maga szatirikus, iróniától csöpögő, humoros módján bemutatni, hogy Galilei valójában ember volt.

Borsi-Balogh Máté és Csuja Imre alakítják a főszerepet, két aspektusból bemutatva a fiatal lázadó és az érettebb, megalkuvóbb matematikust. Kettejük játéka és finom kontrasztja, de magjában azonos attitűdje nélkül a darab nem állna össze. Egyszerre ismerjük meg a tudásszomjtól fűtött tudóst, a testi élvezeteket kergető férfit és a türelmes, közérthetőségre törekvő tanítót. Takács Nóra Diána (házvezetőnő) szerepe, hogy folyamatosan a földre rángassa vissza a szárnyaló fantáziájú művészlelket, emlékeztetve őt, valamiből élni kell. A szereplők közül még Hajduk Károly játékait emelném ki, aki több szerepben is megmutatkozik és alakításai, Kerek Dávidéval (a házvezető fia) közösen abba az irányba terelnek bennünket, ami igazán fontos a darab üzenetében.
Ebben pedig benne van az is, hogy az életet élvezni kell, nem csak a tudás motivál bennünket és a pénz, jóval inkább a szabadság, melyet annak megszerzése lehetővé tesz számunkra. Így a hedonista Galilei ábrázolása korántsem eretnekség vagy az elme degradálása, hanem célja a figyelem felhívása arra a tényre: emberek vagyunk.

Elemzésbe és hasonlókba nem bonyolódom, inkább azt szeretném kifejteni, számomra milyen értékeket hordoz a színmű. A színház egyfajta terápia, mert minden előadásban találhatunk olyan részeket, mellyel azonosulni tudunk. Igen, mindegyikben, akkor is, ha a rendezés vagy a szereplők, esetleg maga a történet nem nyeri el a tetszésünket. Polgár Csaba rendezésével ilyen probléma szerencsére nincs, a Galilei élete abban a pillanatban magába vonz bennünket, ahogyan a terembe lépünk. A koreográfia, a dinamika, a szereplők közönséggel kialakuló viszonya szerethetővé varázsolja Bertold Brecht drámáját.

A szakmáimon belül is örök feszültséget okoz, hogy az átlagember is megérthesse-e az eredményeinket. A szaknyelven történő publikációval és előadásokkal nincs problémám, azok hozzátartoznak a szakmai alázathoz. Azonban olyan esetekben, amikor a közönség nincs velünk egy hullámhosszon, nem azonos nyelvet beszél velünk vagy nincs meg a szükséges ismeretanyaga és tapasztalata, egyáltalán nem hátrány, ha úgy fogalmazunk, hogy azt mégis megértsék. Ezért talán ez az első, amit kiszúrtam a Galilei életében, az igényt arra vonatkozóan, hogy a tudás ne csak a kiváltságosok számára legyen elérhető. A második pont többször is aktuális volt és lesz a történelem kapcsán, mert bizonyos területek egy állam anyagi erőforrásait negatív irányba látszanak eltolni, avagy nem termelnek pénzt, hanem csak viszik. Ilyenek az egészségügy és az oktatás is, melyek több ágazatot is magukba foglalnak, de ide kapcsolódik a rendőrség és a tűzoltóság is. Mindez az állítás persze csak a szavak konzervatív értelmében igaz, ahogyan a laikusoktól eltávolodva annak vizsgálata is lényeges, hogy milyen látens hasznot jelentenek. Jelen esetünkben a szakmai kutatások befektetések mind az egyén, mind egy cég, de az állam és az emberiség számára is. Hogy ezek megvalósuljanak, ahhoz valamilyen erőforrás szükséges, melyre már az ókorban is rájöttek és megszületett a mecénások intézménye.

Nem kerülhető ki a tudomány és a vallás látszólagos ellentéte és kapcsolata sem, mert a történelem folyamán folyamatos harc dúlt mindazzal, ami a dogmákat megdönteni látszott. Nem csak Giordano Bruno és Galileo Galilei találkoztak ezzel a jelenséggel, azonban számtalan ember neve a feledés homályába merült. A huzavona a mai napig tart, ahogyan akadályozni próbálják egymás működését. A darabban pedig mindkét oldal megszólal a saját igazukat bizonygatva, mégis elbeszélve egymás mellett. Nem szándékozom igazat adni egyik félnek sem, mert a Galilei élete sem erre törekszik. Inkább arra mutat rá, hogy egyik állítás nem zárja ki a másikat. Mert az embert leginkább a kíváncsiság jellemzi, a tudásszomj, melyet Sarti fia és Galilei képviselnek. Márpedig a tudás megszerzése, jobbik esetben annak bizonyítása és ténnyé avanzsálása a fejlődés záloga. Enélkül pedig a vallások és a vallási intézmények sem jöhettek volna létre. Viszont ennek elkerülhetetlen velejárója, hogy az új tapasztalatok tükrében a dogmák átértékelése sem maradhat el. És ez nem csak a vallási kijelentésekre érvényes, hanem a tudományok értelmezéseire is.

„Panta rhei”, avagy minden folyik, minden változik, minden mozgásban van. Nincs állandóság, csak a változás maga tekinthető állandónak. A természeti törvények jelentése, akárcsak a különböző vallások tanításai plasztikusak, folyamatosan alakulnak, változnak, ahogyan egyre többet tudunk a világról. A Föld mozog, kering, forog, ahogyan minden bolygó és csillag is teszi. Az elv változatlan marad attól, hogy a viszonyokat időközben megtanuljuk értelmezni. Az örök változásnak látszólagosan ellentmond az, hogy az élőlények alapigényei (önfenntartás és fajfenntartás) állandónak tűnhetnek. De ez korántsem igaz, az állatok és az emberek viselkedéseinek mintázatát vizsgálva ma már ez is cáfolatot nyert. Ez abban az esetben sem bizonyul érvénytelennek, amikor a túlélés a tét. Mert az élőlények úgy alkalmazkodnak a környezetükhöz, hogy az adaptáció során a szabályokat tudattalanul is meghajlítják.

Csak a fanatikusok gondolkodnak abszolútumokban. A mártírok valójában korántsem egy eszméért hoznak áldozatot, hanem – lásd a Párnaember – a saját érdekükben cselekednek, hogy a nevük, tettük, örökségük fennmaradhasson. Hőssé csak az válik, akiben van olyan mozgatórugó, amely képes maga mögött hagyni az önérdeket egy magasabb cél érdekében. És ezért a hős csendes, nem hangos, tudja mikor kell hátra lépni és miként kell gerillaharccal győzelmet aratni. Ahogyan a fiatal, lázadó szellem még a saját igazának elfogadásáért küzd, úgy az érett, megalkuvónak tűnő egyén már a jövő mellett teszi le a voksát. Félre ne értsen senki, az alaptételem az, hogy az embernek mindig van választási lehetősége. Ez pedig nem mond ellent annak, hogy időnként nem a küzdelemre kell koncentrálni, hanem valami magasztosabbért.

A Galilei élete szimbolikusan mozog az önfeledt ábrándozás és kreatív játékok, henyélő napozás felől a kietlen, sziklás, dogmatikus tanokkal tűzdelt rideg valóság felé. Ezt szorosan követi a színpadi elemek dinamikus változása, melybe még kellemes és odaillő zenei betét is került. Mindennek szerepe van, amit látunk, úgy a színpadi kellékek, mint a jelmezek és a viselkedések hálózatában. Ahogyan az állatok megjelenése is tökéletesen érthető, üzenetet hordoz, kissé Kubrick leghíresebb művét idézve elénk.

Nem bocsátkoznék mélyebb elemzésekbe, számomra ezek a legfontosabb üzenetek, melyek a mű kapcsán eszembe jutottak. A Galilei életét ajánlom annak a korosztálynak, amely még hisz a fejlődésben és el tudja engedni az axiómák és dogmák tengerét. Legyen szó akár színpadi műről, akár tudományról, akár rendezésről, akár vallásról vagy politikáról.

Színház: Örkény István Színház
Link: https://www.orkenyszinhaz.hu/hu/musor/galilei-elete
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=SB7WPE7uaTc
Előadás: 2025.01.05.
Darab hossza: 140 perc, egy szünettel

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány