2019. nov 17.

Halálistenség a fiataloknak szóló regényekben: Boogiepop Phantom

írta: Emerald Dragon

Boogiepop Phantom (2000)

Az egyik legnagyobb talányt valószínűleg a Boogiepop Phantom (Bugipoppu wa Warawanai Boogiepop Phantom) okozhatta a nézőközönségnek. Az anime ugyanis egyszerre kötötte le a fiatalokat és a felnőtt korosztályt is, annak ellenére, hogy nehéz volna pontosan megállapítani, mit is láttunk. Talán pont ez a misztikum és a rengeteg kérdőjel az oka, hogy idén egy újabb sorozat is készült hozzá, amelyről nemsokára szintén értekezni fogok. De a szokatlan mű esetén kezdjük inkább a rövid cselekmény ismertetéssel.

Suga Shikao: Yuudachi

A Boogiepop Phantom első sorozatának egyik fő helyszíne egy középiskola, ahol a diákok között egy kísértetről suttognak, aki elviszi az elkárhozott lelkeket. A titokzatos lényt teszik felelőssé számos társuk eltűnéséért, és a folyosói pletykák csak erősítik ezt a képzetet.
Úgy tűnik, hogy mindenki, aki bajba kerül, aki szorong valami miatt vagy problémája akad az élettel, a válság közepette veszélybe is kerül, és hamarosan nyoma vész. A misztikus esetek hátterében paranormális jelenség is állhat, legalábbis erre a következtetésre jutnak a legtöbben.

A Boogiepop Phantom egyfajta halálistenség, egy kaszás, aki a bajbajutottakat átsegíti a túlvilágra. Legalábbis ez a szóbeszéd járja, Kirima Nagi pedig nagy ismerője az ilyen típusú lényeknek. Ő maga is igyekszik nyomozni a furcsa eltűnések hátterét kutatva. A lány a Shinyo Akadémiára jár, a helyszínhez pedig ugyancsak rengeteg rejtélyes eset kapcsolódik. Az igazságot talán egyik diáktársa, Touka Miyashita vagy Hisashi Jonouchi tudhatja, hiszen körülöttük is eléggé csoportosulnak az események.

Maga az anime több ciklusból és történetből építkezik, és mindegyik a Boogiepop városi legendához kapcsolható. Mivel Kouhei Kadono regényei mind ehhez a jelenséggel foglalkoznak, így érthető, miért tűnik kissé kaotikusnak, néhol inkoherensnek a szerkezete. Ugyanis itt a központi szereplők mellett az áldozatok élethelyzetén és lelki állapotán van a hangsúly. A paranormális körítés hasonló szerepet tölt be, mint a Paranoia Agent, azaz a misztikus lények akkor öltenek alakot valaki mellett, ha szorult helyzetbe került, vagy valamilyen megoldhatatlannak tűnő problémája van. Ezt használjak ki a szellemek, démonok, földöntúli energiák, hogy parazitaként az illetőből táplálkozhassanak, kapcsolatot létesíthessenek az anyagi világgal.

Tehát a központi témakörünk egyértelműen a nehéz döntési helyzetek, a szorult szituációk, a szorongásos állapot, melyre a legjobb helyszínt választotta az író is. Egy középiskola pont az a színtér, ahol a legelső gondokkal és konfliktus helyzetekkel találkozhatunk. Nem csak azért, mert ott fejlődik ki igazán a gondolkodásunk, és találkozhatunk elsőként a teljesítménykényszerrel, de az igazi kapcsolatépítés is akörül kezdődik el. Elindul a barátságok kialakulása, az ismerkedések és koppanások, szerelmek és csalódások, vizsgák és bukások. Aki népszerű, az könnyen elszáll magától, akit kiközösítenek, lehet, hogy öngyilkos lesz, de válhat sorozatgyilkossá is. Az alapok az iskolában dőlnek el, a továbbtanulás tervezése és a jövőkép kialakulása megindul. Minden, ami előtte egyértelműnek tűnt, megdőlni látszik, a szabályokat újra kell értelmezni, és egyszerre lesznek törtetők, megalkuvók és alázatos álmodozók.

A rengeteg feszültség, a hormonális és érzelmi változások, a rengeteg inger feldolgozása nehézségekbe ütközik, melyet ugyan segíthet feldolgozni a megfelelő családi háttér, vagy támogatás és összetartás, de sokan buknak el ezen az úton örökre. Ezekben a pillanatokban pedig szükség volna valakire, aki leemeli a vállukról a terhet, az ólomsúlyt a mellkasukról, hogy levegőhöz jussanak és tovább tudjanak lépni. Talán ebben nyújthat segítséget Boogiepop…

A Madhouse Studio Takashi Watanabe (The Slayers, Shakugan no Shana, Ikki Tousen) rendezőt bízta meg az adaptáció dirigálásával. Kouji Ogata (Boogiepop and Others, Origin ~Spirits of the Past~) rajzai alapján a karakterdizájnt Shigeyuki Suga (Kino's Journey, Monochrome Factor) készítette el, Izumi Hoki (Space Brothers, Barakamon) és Yuka Hirama (Gurren Lagann, Magical Girl Ore) művészeti irányítók támogatásával. Látványvilágát tekintve meglehetősen régimódi ábrázolásmódot használ, ami tökéletesen illik a mű hangulatához és témájához. Valahol a pszichodráma és a thriller határán mozog, kielégítve ezzel a vizuális horrorra vágyók és az érzelmi hatásokra éhesek kívánalmait. A különleges zene pedig Atsushi Yabe (Embracing Love: Cherished Spring) és Hideki Amano érdemei.

Minden misztikus jelenség, városi legenda mögött egyfajta félelem, elfojtott vágy rejtőzik meg. Amikor nem látunk kiutat és úgy tűnik, nincs menekülés, jó volna, ha lenne egy lény, aki eltörölné a gondjainkat, bajainkat, problémáinkat, érzéseinket és megfeledkezhetnénk a valóságról. Ha minden rossz oka egy mitikus, gonosz szörnyeteg volna, és a felelősséget rá tolhatnánk át… Ez nem a Biblia, ez csupán a Boogiepop Phantom legendája…

Kyouko: Mirai-Seiki Maruhi Club

A Boogiepop Phantom nem szokványos, sötét tónusai erősen alátámasztják az elemzésemben leírtakat. Korántsem könnyen emészthető mű, ennek ellenére a felfedezését bátran merem ajánlani a borongós, esős napokra, amikor az érzelmeink amúgy is kavarogni látszanak. Tinédzserek viszont magukra is találhatnak a felvázolt élethelyzetek viharában.