2018. jan 20.

Amikor csak a paranormális jelenségek nyújtanak feloldozást

írta: Emerald Dragon

Paranoia Agent (2004)

Satoshi Kon munkásságát sajnálatos módon viszonylag gyorsan ki lehet végezni, hiszen elég fiatalon, 46 évesen távozott az élők sorából. Fantasztikus hagyatéka csupán egyetlen sorozatot számlál, mely igazán különleges és egyedi darab a maga nemében. A Paranoia Agent tizenhárom részen keresztül képes fenntartani az érdeklődésünket, újra és újra meglepni bennünket és magával ránt a Paprika-szerű örvényébe és Perfect Blue-ra hajazó thriller-hangulatába. Mégsem azonos kaptafákról beszélünk, hiszen a rendezőzseni minden egyes alkotása képes olyasmit mutatni nekünk, amit még sem előtte, sem utána ne láthattunk, tapasztalhattunk, pláne az animék világában.

Susumu Hirasawa - Dream Island Obsessional Park

Tsukiko Sagi karakterdizájnnal foglalkozik, és legutóbbi kitalációja, Maromi hatalmas sikert aratott; azóta a stúdióban nem csak tisztelői, de irigyei is akadnak. Viszont ezzel párhuzamosan az elvárás is nőtt vele szemben, ebben a szakmában folyamatosan újat kell mutatni, ha nem tudsz teljesíteni, akkor gyorsan a süllyesztőben végezheted. Hasonló ez számtalan feladathoz, amit az emberek művelnek, szerte a világban, de Tsukiko ráadásul nem is tudja, mit kezdjen a hirtelen jött hírnévvel, mert ő ehhez túlságosan szerény és visszahúzódó hölgyemény. A nyomás növekedtével egyre fenyegeti a határidő, a stressz elviselhetetlen számára, és egy napon, hazafelé tartva valami szörnyűséges trauma éri. Természetesen a sajtó azonnal felkapja, hogy utcai támadás érte az ismert tervezőnőt, és a legjobb detektíveket állítják rá az esetre. Akio Kawazu, a szabadúszó riporter is rácuppan a témára, hátha valamicske pénzt hoz a konyhára a misztikus történet felgöngyölítése. A gyanúsított fiatal férfi, aranyszínű egysoros görkorcsolyában és fém baseball ütővel felszerelkezve csap le áldozataira, ugyanis úgy tűnik már korábban is előfordult ilyesmi, és Tsukiko után is megszaporodnak ezek az ügyek.

Pechjére Yūichi Taira, a középiskolás éltanuló, élsportoló ugyanilyen szerelést visel, ráadásul egyik riválisát is elkapja a titokzatos tettes. Így nem meglepő, ha társai kiközösítik őt, amikor kitudódnak a részletek. Csak egyetlen kiút létezik a srác számára, és eljő érte is a várva várt Lil’ Slugger (Shounen Batto). Hamarosan a jelenség elterjed a környéken, és mindenki, aki szorult helyzetbe kerül, feloldozást nyerhet a titokzatos tettes baseball ütője által. A rejtély nyomába többen is elindulnak, még gyanúsítottak is akadnak szép szerivel, sőt egy kisebb szekta is alakul, akik a megváltót látják a jelenségben. A fő kérdés természetesen az, hogy ki vagy mi áll e mögött, mik a valós céljai és indítékai, és hogyan vethetnek véget a támadások sorozatának.

Satoshi Kon sorozata igencsak izgalmas és némi tabutémával is foglalkozik a Paranoia Agent során, így állítva görbe tükröt rengeteg bűncselekmény elé, amelyek között akadnak hírhedt esetek is. Nehéz kibogozni a rejtély megoldását, hiszen a számtalan új nyom folyamatosan zsákutcák felé terel bennünket, annak ellenére, hogy sejthetjük, mi is történik valójában. A rendező alkotásaira jellemző, hogy az álom, a fantázia, idősíkok, illetve helyszínek keverednek egymással, valamint a valósággal, így nehéz megmondani, mennyit kell levonnunk a látottakból, attól függően, hogy kinek a szemein át szemléljük azt. Ami csodálatos ebben az animében, hogy a rendezőzseni több alkotására is ráismerhetünk a cselekmény során, de ezek nem feltétlenül visznek közelebb minket a megoldáshoz, inkább olyan nosztalgiavonatra ültetnek fel bennünket, amely tévutakra vezet. Egészen addig a pillanatig csupán a sötétben tapogatózunk, míg Satoshi Kon meg nem kegyelmez nekünk és megadja az utolsó kulcsot is, amely végig a szemünk előtt volt.

Ami viszont azt a problémát veti fel, hogy a pontos kritikai felhangot, illetve a fő témát, amivel a Paranaoia Agent foglalkozik, nem nevezhetem meg, mert azzal leleplezném a valódi tettest és az egész misztikumról lehullna a lepel. Ehelyett kénytelen vagyok a többi izgalmas mozzanatra rámutatni. Ahogyan kihangsúlyoztam, a legtöbb karaktert pontosan akkor éri támadás, amikor a leginkább sebezhető, és sarokba szorított áldozatként sem támadni, sem menekülni nincs ereje. Részben egyfajta megváltás számukra a tragédia, hiszen a kórházba kerülve egészen mással foglalkozik a sajtó és a rendőrség, valamint környezetük is. Arról viszont nem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek csak késleltetik az elkerülhetetlent és csupán időt nyernek nekünk, a problémákat később úgyis meg kell oldanunk, illetve felelősséget kell vállalnunk értük. Hiszen amint felgyógyulunk, eltűnik a fátyol, az oltalmazó kéz, és a határidők újra jelen lesznek az életünkben, illetve előkerülnek azok a kérdések, amelyekre választ várnak tőlünk. A büntetőjogi felelősség sem tűnik el nyomtalanul, ha valamit elkövettünk, felelnünk kell érte akkor, ha már alkalmasak vagyunk a kihallgatásra, illetve a bíróság előtt megjelenésre.

A Paranoia Agent számtalan ötleten keresztül mutatja be mondanivalóját, bizarr képi anyaggal és varázslatos zenével (Susumu Hirasawa – Berserk, Berserk 2016-2017, The Golden Age Arc, Paprika, Millennium Actress) kísérve bennünket a dzsungelbe, melyet városnak vagy éppen elmének, útvesztőnek, illetve léleknek becézünk. Masashi Ando (your name., Spirited Away, Mononoke Hime, Paprika, On Your Mark) karakterdizájnja fantasztikusan látványos, bizarr hangulatot kölcsönzött Satoshi Kon eredeti ötletének.

Ami még nagyon érdekessé és misztikussá varázsolja a Paranoia Agent történeteit, hogy az epizódok közötti átvezetők egy-egy rövid, bizarr próféciát fogalmaznak meg a jövővel kapcsolatban. Ehhez némi megoldó kulcsot adhatna, ha a nézők mindegyike beszélne japánul, mert a szereplők nevei igencsak beszédesek volnának. A Neon Genesis Evangelion esetében is kihangsúlyoztam, hogy a keleti kultúrkörben gyakran úgy történik a névválasztás, hogy valamilyen tulajdonsággal igyekeznek felruházni az illetőt. Ez persze leginkább az irodalmi művekben, a filmekben és sorozatokban tetten érhető, ahol ki is szokták hangsúlyozni a karakterek, hogy milyen japán/kínai írásjelet kell használni a leírásukhoz. Mert azoknak külön jelentése van, mely predesztinálhatja a sorsukat az aktuális cselekményben.

Összefoglalva Satoshi Kon teljes örökségéről elmondható, hogy a legkiválóbb rendezők közé sorolható, és nehéz volna letaszítani a trónról. Nem csupán amiatt, hogy miket alkotott, hanem a filmjeire jellemző varázslatos, kreatív és komplex cselekményvezetésre is rá szeretnék világítani. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a saját írásai, ötletei alapján készültek a munkái, ami arra enged következtetni, hogy zseniális elmével rendelkezett. Nagyon szomorú, hogy ilyen korán elment közülünk, reméljük egy nap kiadják az utolsó animéjét is, azonban egyelőre senki sem bizonyult méltónak, illetve elég okosnak ahhoz, hogy befejezze azt.