Satoshi Kon, a Perfect Blue és a Paprika zseniális rendezője nem csak a thrillerjeiről ismert, hanem akad egy olyan alkotásai is, amely inkább történelmi jellegű. Viszont a mester természetesen nem hazudtolta meg önmagát, hiszen ez a műve, a Millennium Actress is egyszerre több síkon mozog, és nem csupán egyetlen időben, korban játszódik.

A Baccano! című animéből már tudhatjátok, hogy egy történetet legalább annyi szemszögből lehet szemlélni, ahány szereplője, résztvevője van. Aztán persze ezekhez hozzáadódik minden egyéb élmény, így az idő múlásával változnak a kiemelt részletek, kissé színesebbé válnak a képek, és másra terelődik a hangsúly is. Jelen esetünkben a Millennium Actress egy interjút ábrázol, melynek során a riporter egy híres színésznőt kérdez meg a múltjáról, életéről, mely több évtizeden át ível, így Japán fontos eseményeit képes bemutatni nekünk a XX. századból.

Chiyoko 1923-ban született, a földrengés idején, ami azért nem túl ritkán esik meg a szigetországban. A politikai változások sosem érdekelték igazán, inkább a női magazinokat bújta, szépséges királylány szeretett volna lenni, akiért egyszer majd eljön a herceg a fehér lován. Talán ezért nem olyan meglepő, hogy mennyire megörült annak, hogy egyik nap, a suliból hazafelé tartva, megszólította őt egy férfi, aki úgy gondolta, pont a mozivászonra való adottságokkal rendelkezik. Sajnos az édesanyja hallani sem akart arról, hogy lányából színésznő váljon, de ismerjük a tiniket, semmi sem akadályozhatta meg őt abban, hogy elérje a célját. A sztereotípiák már abban az időben is élénken virultak, tehát a nőnek otthon volt a helye, hogy tovább vigye a családi bizniszt, és persze futószalagon gyártsa az utódokat, a nemzet felemelkedése és dicsősége érdekében. De azért a másik oldalt sem kellett félteni, hiszen a propagandaszövegek szerint inkább az minősült hazafias cselekedetnek, ha egy asszony a játékával, szépségével, vonzó külsejével szórakoztatta, buzdította és lelkesítette a katonákat, főleg háborús időszak idején – ezt ma már szexizmusnak becézi a fejlett társadalom.

Aztán minden fiatal életében elkövetkezik az az időszak, amikor belehabarodik valakibe, akibe nem kellene, vagy éppen nem is ismeri az illetőt, csak valami romantikus ábrándot sző köréje, és követni kezdi, miként az álmait. Így olyan helyzetekbe is belebonyolódik, amelybe józanul nem menne, illetve amitől a szülei minden esetben óva intenék. A probléma az, hogy felnőtté csak úgy válhatunk, ha hibát hibára halmozunk, és tanulunk azokból. Hacsak nem vagyunk egészen más természetűek, és inkább a környezetünk, ismerőseink szemlélését tűzzük ki célul, és az ő kárukon tanuljuk meg, hogy mit szabad és mit nem, hol vannak a határaink és mire vagyunk képesek.

A Millennium Actress azért különleges alkotás, mert a történetet egy színésznő meséli el, az ő emlékei alapján ismerjük meg az eseményeket úgy, hogy egy, a filmstúdióból érkező rendező, Gen'ya Tachibana, aki dokumentumfilmet forgatna a nő életéről, csupán szemlélője annak. Ebből következik, hogy a szerepek, melyeket Chiyoko eljátszott, időről-időre belekeverednek a valós idővonalba. Ezáltal egy fantasztikus utazáson vehetünk részt, amely nem csak izgalmas, és információdús, hanem zavarba ejtő, és néhol követhetetlen, ám a szó pozitív értelmében. Ahogyan Satoshi Kon többi animéjében, itt is legalább két világ kerül átfedésbe egymással, amely nem csak vizuális, és zenei, hanem történetbeli kakofóniát is eredményez. Mindez olyan észrevétlenül zajlik a szemeink előtt, hogy a látszólagos kuszaság ellenére is megvannak benne a koherens szálak, amelyeket nyomon tudunk követni, ha ügyesen odafigyelünk rájuk. Viszont emiatt azon alkotások közé tartozik, amelyet többször is érdemes végignézni, mert folyamatosan bukkanhatunk olyan jelekre, amelyeket korábban nem fedeztünk fel, hogy melyik idővonalhoz is tartoznak.

Ugyanis a szerepek, amelyeket egykor a színésznő alakított, valahol kapcsolódnak a saját érzelmi, vagy éppen egészségi, szellemi állapotához is, illetve az adott eseményhez, amelyet átélt. A rengeteg film felidézése során aztán lassan kibújik a szög a zsákból, és kiderül az is, hogy mire megy ki az egész interjú, és milyen rejtélyes dolgok estek meg az immár megöregedett Chiyokoval. Az egymásba fonódó sorsok egyszerre mutatják be a lány viszontagságokkal teli életét, a filmográfiát, a színészek intrikáit, valamint Japán fontosabb történelmi jellegzetességeit, politikáját is. Annak ellenére, hogy több évszázadon is keresztülível a filmek sokasága, és egy nő egész életútját ismerhetjük meg alatta, a Millennium Actress igencsak pörgős és csupán másfél órás alkotás. Hihetetlen, hogy ennyi mindent képes volt belezsúfolni a rendező egyetlen animébe.

Tökéletesen ábrázolja a különböző sorsokat, amelyeket egyedül személyesít meg a csinos színésznő. Hiszen minden alakítása ugyanaz a lázadó személyiség, annak ellenére, hogy különböző korokban és szerepekben tűnik fel. Egyszerre van benne a gyermeki ártatlanság és naivitás, valamint a tinédzserkor makacs, dacos, rebellis szelleme, és vágyakat kergető romantikája. De valamilyen mozgatórugóra mindenkinek szükség van, mert csak akkor haladhat előre az életben, csupán úgy fejlődhet és válhat érett emberré. Amit tekinthetünk úgy is, hogy hasznos tagjává avanzsálódik a társadalomnak, de én inkább azt mondanám, hogy fejlett, gondolkodó lénnyé alakulunk az idők folyamán. Mert van az, amit a sors diktál számunkra és predesztinálni látszik, de az  csupán azt jelenti, hogy csak sodródunk az árral. És vannak az álmok, vannak a vágyak és a célok, melyekhez akár ragaszkodhatunk is, hogy ne csak a birkák sorában álljunk.

Időről időre persze eltévedünk, elkószálunk az ösvényről, melyet kijelöltünk magunk számára, hiszen a társadalom, és környezetünk, a vallások és ideológiák, trendek megpróbálnak minket a saját képükre formálni, és nagyon sokan beleolvadnak a tömegbe. Azonban öregkorunkban, amikor megnyugszunk, és visszatérnek azok az érzések, melyek egykor elhatalmasodtak rajtunk, ráeszmélünk, hogy eltékozoltuk az életünket és éveket pazaroltunk el olyasmikre, amelyek egyáltalán nem fontosak. Olyankor azonban már késő, mert a hibákat utólag nem lehet helyrehozni, amit megtettünk, sohasem szabad megbánnunk, ergo nem szabad olyasmit elkövetnünk, amit majd vissza kívánunk fordítani. Tudom, hogy unalmas már tőlem, de mindig tudatában kell lennünk annak, hogy minden cselekedetünkért és döntésünkért vállalnunk kell a felelősséget úgy is, ha az negatív irányba befolyásolja valamely kapcsolatunkat. Visszatekerni csak a filmekben lehet, törölni csak a forgatókönyvből tudunk, a jelenben minden, ami megtörtént bevésődött és része a múltunknak, örökre.

Satoshi Kon, eredeti történetét Takeshi Honda (Blue Submarine No.6) karakterdizájnja segítségével álmodta a vászonra, Nobutaka Ike (Perfect Blue, Paprika, Paranoia Agent, Tokyo Godfathers) művészeti vezetésével. Célja, miként az előző thrillerében itt is az volt, hogy ügyesen keverje a valóságot, és a fantázia elemeit, illetve egy olyan szemszögből mutassa be a női nemet, amelyből a társadalom gyakran tekint rá. Már a Perfect Blue esetében is mintegy eszköz, szextárgy csupán a főszereplő, és ezt mindenki elfogadottnak gondolja, még önmaga sem akar kitörni ebből a sztereotípiából, hiszen így nevelték gyermekkora óta. Ez a tárgyias lét pedig egy különleges és elgondolkodtató hangulatot teremt az animék köré.

Varázslatos zenéjét ezúttal is Susumu Hirasawának köszönhetjük, miként a Berserk esetében, és a rendező későbbi műveiben. A nyitó- és a zárómuzsika természetesen tőle csendül fel, és magával ragad bennünket erre a csodálatos és tanulságos utazásra Japán múltjába.

Értékelésem: 8,5/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Millennium_Actress
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vpGrD5wUzKE
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/sennen-joyu-52017.html
Bluray megvásárolható: Millennium Actress [DVD]

Smaragd Sárkány