2020. ápr 24.

Kalózok és maffiózók: Black Lagoon

írta: Emerald Dragon

Black Lagoon (2006)

A most következő animéről szintén írtam már a Cinegore oldalára, de a kedvenc műveimet szeretem újra leporolni, hogy kicsit érettebb fejjel újdonságokat fedezzek fel bennünk. Persze ez nem mindig jelenti azt, hogy elsőre nem sikerült elkapnom a történet lényegét, így a cikkem nem feltétlenül módosul a lényeges részeknél. A Black Lagoon viszont ismét megérdemli a figyelmeteket, ezért szívesen foglalkozom vele.

MELL: Red fraction

A Black Lagoon legénysége csupán három főt számlál. Dutch és Revy az izom és a gyorsaság a csapatban, ők csapnak le a gyanútlan hajókra az óceánon. Ezúttal egy nagy cég járművét csáklyázzák meg, képletesen, hogy elrabolják azt, amire megbízójuknak szüksége van. A küldetés viszonylag egyszerű, hiszen csupán egy lemezt kell megszerezniük, és leszállítaniuk Kelet-Kínába. Az üzleti kémkedés viszont meglehetősen unalmas, nem igazán akadnak ellenállásba, ezért a forrófejű lány, Revy, úgy gondolja, hogy jó ötlet magukkal vinniük egy túszt is, hiszen később több pénzt is kisajtolhatnak a dologból. Az csak hab a tortán, hogy ezúttal a másik féltől is vagyont remélhetnek.

Nem elég, hogy meglopják a céget, de még váltságdíjat is kérhetnek az egyik emberükért. Okajima Rokuro a szerencsés túsz, de vele nem járnak túlságosan jól. Hiszen egy átlagos alkalmazott, akit könnyedén ugráltattak a múltban, ekképpen lőcsölték rá a lemez szállításának terhét is. És pont őt sikerült Revynek kipécéznie, pedig egy pillanatra úgy tűnt, hogy végre elindulhat a ranglétrán. Egy ilyen fogoly-szituáció viszont hatalmas blamázsnak bizonyulhat, már, ha egyáltalán akar érte fizetni valaki….

Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy a zsákmány, amelyet a kalózok elloptak, olyan információkat tartalmaz, ami miatt teljesen másképp reagál majd a főnökség. Így a férfi kénytelen újjászületni, és felvenni a nevet, melyet képtelennek tűnő társaitól kapott: Rock. Ezzel pedig egy olyan életbe cseppen, amely végre nem a szürke hétköznapokat idézi, és nincs más választása, mint kiállni magáért, nem tűrheti tovább, hogy mindenki csak rugdossa és kihasználja. Ha már a helyzet így alakult, megpróbál hasznos tagjává válni a csapatnak, és besegíteni Bennynek, a hackernek, Dutch-nak a kapitánynak, és Revynek, a forrófejű és szexi nőnek.

Ami a sorozat sajátossága, hogy folyamatosan kettős érzést kelt bennünk, mégpedig általában az epizódok végén jutunk erre a következtetésre. Valami megmagyarázhatatlanul baljós keveredik bele az egyébként akciódús, némiképp önfeledt játékba, ami a thriller hangvételt jellemzi. Akárcsak a Cowboy Bebop esetében, illetve a Noir-nál, itt is könnyű megfeledkezni arról, hogy nem élőszereplős alkotást nézünk. Ez főleg azért merül fel, mert a karakterek jól megírtak, a sztorik részletesen kidolgozottak és a világról is egy elég éles képet kapunk. Nem csak a kalózok életébe tekinthetünk be, hanem a maffiáéba is, illetve némi helyi történelem is jut nekünk osztályrészül. A főszereplők egyszerre szerethetők, és nem tudunk velük mit kezdeni, mint a jobb sorozatoknál, hiszen a jellemük és a viselkedésük keménynek, egyúttal ellentmondásosnak tűnik, mégis a jó oldalra állítjuk őket a képzeletbeli morális mérlegünkön. Bár az igazi átbillentést maga Rock hozza magával a csapatba, aki elsőre eléggé naiv és töketlen figurának tetszhet, egy idő után mégis Dutch, Benny, majd Revy is kénytelen lesznek tanulni tőle.

A Black Lagoon-ról első körben természetesen a Miami Vice ugrik be mindenkinek, de hangulatát tekintve akár a Miami Heat-re is hajazhat. Emellett egészen egyedi, mert a karakterek hátterei és a helyszín is érdekes színezetet ad az animének. A kapzsisággal szemben itt inkább a túlélőösztön érvényesül, hiszen Rock is egyfajta munkának tekinti a kalózkodást, amit egy idő után nem csak élvezni kezd, de kicsit át is veszi a szellemi irányítást, anélkül, hogy a többiek ezt észlelnék. Amolyan háttérből szemlélődő karakter, aki gyorsan átlátja a szituációkat és kezébe képes venni a szálakat, hogy úgy mozgassa azokat, ahogy a legjobb lesz a csapat számára. Nem utolsósorban az ártatlan emberéleteket is igyekszik megmenteni, amellett, hogy a saját életben maradásáért is nem egyszer küzdenie szükséges. Ez a kontraszt természetesen nem kevés bonyodalmat okoz a négyes életében.

Ami a Black Lagoont megkülönbözteti az ilyen típusú animéktől, az a történetvezetés furcsasága. Az anime ugyanis részben epizódonként egy-egy küldetést mutat be nekünk, de az évadot nem köti össze egy megszokott, háttérben húzódó eseménysorozat, titok. Ehelyett a világ megismerése mellett, az összefonódó és kapcsolatban álló karakterek hálózatában hosszabb, részletesebb sztorikba bonyolódunk. Nem zárják rövidre a küldetéseket, hanem pont a megfelelő mélységekig merülünk el bennük, de nem is húzzák el a történeteket, mint a rétestésztát. A zsoldos-maffia-kalóz vonal pedig nem csak kellemesen akciófilm jelleget kölcsönöz a Black Lagoon-nak, hanem rengeteg lehetőséget is nyújt a gagekre, amellett, hogy magával ránt bennünket.

Rei Hiroe (Re:CREATORS) mangája alapján a sorozatokat Sunao Katabuchi (Black Lagoon: The Second Barrage, Black Lagoon: Roberta's Blood Trail, In This Corner of the World, Street Fighter) rendezte a közkedvelt Madhouse Studio (X, Shigurui: Death Frenzy, Rainbow - Nisha Rokubō no Shichinin, Parasyte -the maxim-, One Punch Man, Gunslinger Girl, Boogiepop Phantom) jóvoltából. A karakterdizájn Masanori Shino keze munkáját dicséri, akinek a neve természetesen ismerősen csenghet a Kurozuka-ból, a Shigurui: Death Frenzy-ből, valamint a Terraformars első évadából. Az animációkat pedig az a Masanori Shino felügyelte, aki a Death Parade és a Gungrave munkálatai során is kulcsfontosságú szerepet töltött be. A soundtrack-et csak ajánlani tudom, a Black Lagoon zenéjét az Edison szerezte, és kellőképpen felpörgetik a hangulatot. Szokásos módon, a cikkem elején a főcím tekinthető meg, a MELL-től, a Red Fraction, míg itt a végéről az Edison Don't Look Behind száma hallható. Már ezekből is érzehetjük, hogy mennyire ambivalens a mű hangulata.

EDISON: Don't Look Behind

Nem csoda, hogy ez a mű az egyik kedvencemmé vált, hiszen igazi kaland-thriller, tele számtalan helyzetkomikummal, zseniális karakterekkel, illetve pörgős akciójelenettel, A főhőseink hatnak egymásra, ezzel fejlődnek és megnyílnak a nézőközönség előtt is. Munkájuk elsősorban az óvatosságra, a zártságra tanítja őket, mégis képesek megújulni vagy éppen ellágyulni, ha arra van szükség. A büszkeség és a bajtársiasság mellett útravalót találhatunk magunknak a mindennapi életünkhöz is.