2020. jan 29.

Négy és fél tatami filozófia

írta: Emerald Dragon

The Tatami Galaxy (2010)

Alapvetően tartózkodom az ilyen, meglehetősen elvont tartalmú, és túlságosan pörgős nyelvezetű alkotásoktól, de Masaaki Yuasa (Ride Your Wave, Devilman Crybaby) idei animéje arra sarkalt, hogy jobban megismerkedjek a rendező munkásságával. A The Tatami Galaxy (四畳半神話大系, Yojōhan Shinwa Taikei) kimondottan szürreális sorozat és Tomihiko Morimi agyából pattant ki az alapötlet hozzá. Regényeit aztán a Madhouse adaptálta hasonlóan furcsa hangulatú pszichológiai románccá.

Asian Kung-Fu Generation: Koinu to Ame no Bīto

exclu-video-the-tatami-galaxy-le-debut-de-l-episode-8.jpg Kiotó egyetemére jár egy harmadéves srác, aki nem tudja, pontosan mit is kezdjen az életével, illetve jelenével. Számtalan lehetőség áll rendelkezésére, bármilyen szabadidő tevékenységet, klubot, hobbit és társakat választhat magának, de egyik sem tűnik optimálisnak. Egyszerűen túl fiatal és képtelen letenni a voksát valami mellett. Négy és fél tatamis lakásában (innen ered a mű eredeti japán címe) tölti ideje nagy részét, illetve Ozu nevű barátjával, aki kimondottan veszélyes és oktalan kalandokba csábítja főhősünket.

A közös ezekben, hogy Seitarō Higuchi, egy idősebb filozófusnak tűnő karakter, Masaki Jōgasaki, az ügyeletes szépfiú, Akashi, aki különös módon folyton a fiú mellé keveredik, és régebbi osztálytársuk, Ryōko Hanuki is belekerül a cselekménybe. A The Tatami Galaxy ezeket a történeteket meséli el nekünk, melyek egy-egy választott utat igyekeznek bemutatni a nézőközönségnek. Mindegyik viszonylag katasztrofális, mégis túlélhető sorsot biztosít a harmadéves srác számára, de egyik sem olyan, amivel mi megelégedhetnénk.

Hiszen egyáltalán nem könnyű eldönteni, mivel is foglalkozzunk, kivel barátkozzunk, mit is jelent a másik nem vagy a sajátunk közeledése, kiben bízhatunk meg, és hogy jobb-e népszerűnek lenni, mintsem tanultnak. Ugyanígy lehetetlenség előre megjósolni, melyik út a könnyebb, melyik vezet valahova, mikor keveredünk zsákutcába, és melyik nőt/férfit érdemes úgy követnünk, hogy egyszer egy párként élhessünk. Mert a pillanatnyi érzés gyakran becsap bennünket, de pontosan ezért nincs megfelelően pontos forgatókönyv a felnőtté váláshoz.

Mert a The Tatami Galaxy valójában, pszichológiai és filozófiai megközelítésekkel, ezt próbálja bemutatni nekünk. A mű központi témája döntések sorozata, melyek egyfajta végkifejletet eredményeznek. De ezek koránt sem egyetlen szereplőt érintenek, hanem a láncolat során többen is belebonyolódnak a cselekménybe. Azaz hatunk egymásra, arra, hogy milyen emberré válunk és kivel kötjük össze a sorsunkat. Ezeken az utakon lesznek olyanok, akik segédkeznek, de akadnak majd akadályozó tényezők is, és nem biztos, hogy ellenségünk az, aki a legváratlanabb pillanatban látszólag hátba döf bennünket. Nem csak azon az elven, hogy a barátok mindenek fölött állnak, hanem mert valójában tényleg jót akarnak nekünk.

Tehát a másodlagos téma a párválasztás kérdésköre, melyről a felszínen igencsak negatívan nyilatkozik a sorozat. Legalábbis abban az értelemben, hogy főhősünk, és fura kis barátja kimondottan párkapcsolat ellenesek, és apró vagy éppen durva tréfákkal igyekeznek felbontani a kialakuló románcokat. Teszik ezt úgy, hogy a mindketten szerelemre, társra vágynak, ám ezt még maguk előtt is titkolni igyekeznek, hiszen cikisnek gondolják. Éppen ezért, ha egyikőjük elsodródna a nemes cél irányából, a másik ott terem és kisegíti őt a bajból.

A négy és fél tatamis világ egyszerre áldás és átok, hiszen megfelelően nagy ahhoz, hogy elférjen benne protagonistánk, de pontosan ezért veszélyes is, mert kellemes illúzióba ringathat, miszerint másra nincs is szüksége. Azaz kielégítő, nem kell kimozdulnia, felhalmozhatja az ételt és a mosatlant is. A kihívások ezért többnyire zárt térben zajlanak, vagy legalábbis keretek közé szorítják őt, nincs meg a valódi szabadság. Ez pedig az egyetemi életet szimbolizálja, ahova az emberek tervekkel és álmokkal telve érkeznek, azonban a lehetőségek az idő múlásával inkább beszűkülni látszanak, mintsem megnyílni. A rengeteg elfoglaltság, a vizsgák, a társak és a szülők követelményei, a társadalmi elvárások, a klubéletek, valamint az eredeti elképzelések gyakran erős kontrasztban állnak egymással.

Így válik a mű szimbólumokkal és allegóriákkal teletűzdelté, szórakoztatóvá és elgondolkodtatóvá, filozofikussá és pszichológiai románc jellegűvé. Nobutake Ito (Giovanni's Island, Kaiba, Night is Short, Walk On Girl) karakterdizájnja kimondottan eredeti, a szereplőink könnyedén felismerhetőek és jellegzetes vonásokkal rendelkeznek, hiszen az a céljuk, hogy típust testesítsenek meg. A látványvilága, Shinichi Uehara (BECK: Mongolian Chop Squad, Urusei Yatsura: Always My Darling) iránymutatásának köszönhetően meglehetősen egyedi és szürreális, hogy egyszerre rugaszkodjunk el a valóságtól, de találjuk meg benne azt, amivel azonosulni is tudunk. Zenéjéből ezúttal is kaphattatok néhány szeletét, Michiru Oshima (Arc the Lad, Hal, Fullmetal Alchemist, Ride Your Wave) muzsikája zseniálisan passzol a pörgős és képregényszerű animációhoz.

Junji Ishiwatari & Yoshinori Sunahara + Etsuko Yakushimaru: Kami Sama no Iu Tori

Aki nem ódzkodik az átvitt értelmekkel operáló kép- és hanganyagtól, valamint történettől, az tegyen vele egy próbát. A The Tatami Galaxy egyszerre értekezik a magányról, a pályaválasztásról, a bezártságról, a karmáról, a kilátástalanságról és a teológiáról, a szerelemről és a romantikáról, a félelmekről és a perverziókról, a kihívásokról és az akadályokról, filozófiai és fizikai kérdésekről, illetve a méltán népszerű macskalevesről.