Amikor nem várt esemény ér, könnyen változtatok a tervezetteken, akkor is, ha előre nincs elgondolásom ezzel kapcsolatban. Ha egy színi előadás elmarad, többnyire választok új időpontot, hogy a darabot később tekinthessem meg. Ha a halasztás másodjára is elkövetkezik, akkor jön a spontaneitás. Tavaly több színházban is jártam, egy-kettőről már készítettem is cikket, és alkalmas időpontban bemutatom az olvasóimnak. Ám lehetőségem adódott, hogy a Hisztériát ismét megtekintsem, így nem hagytam ki a kínálkozó alkalmat a Thália Színház Télikertjében.

Sigmund Freud (Szervét Tibor – Gyilkosság az Orient Expresszen, A miniszter félrelép, Bolha a fülbe, Ványa bá’) halálos betegségének utolsó napjait a világtól távol szeretné tölteni, Angliában él a testvérével. Pácienseket már nem fogad, igyekszik távol tartani magától mindenkit, egyedül Yahuda doktor (Tamási Zoltán – A miniszter félrelép, A nagy kézrablás, Egy a ráadás, Tóték, Komédia egy bankrablásról) engedi közel magához, akivel nem csak jó barátságot ápol, hanem időnként szakmai vitákat is folytathat. Az orvos segít neki a fájdalmai enyhítésében, de a pszichiáter arra koncentrál, hogy a gondolatai tiszták maradjanak. A választása részben érthető, de a küzdelme a rákkal így egyre nehezebbé válik. Utolsó kézirata nem arat akkora sikert a mélyen vallásos Yahuda szemeiben, minderre a vitára rárakódik egy különös éjszakai történet is. Az otthonában egy furcsa, fiatal nő (Czakó Julianna – Egy a ráadás, A hülyéje, Ványa bá’) látogatja meg, aki szeretne egy ügyről egyeztetni vele. A nem kívánt szeánszot Salvador Dalí (Mózes András – Romantikus komédia, Bolha a fülbe) is megzavarja, az este a szürrealizmus irányába kezd átcsúszni. Minden érthető és többnyire tökéletesen zavaros. A cselekmény rétegről rétegre bontakozik ki, ami nincs a néző segítségére a helyzet megértésében. Ahogyan Freud is kezdi elveszteni a fonalat, ezért gyakran megkérdőjelezi a valóság látszólagos tényeit.

Terry Johnson (Diploma előtt) drámáját Horváth Illés (Száll a kakukk fészkére – Csiky Gergely Színház; Függöny fel! – Csokonai Nemzeti Színház; Alul semmi – Móricz Zsigmond Színház) rendező interpretálásában láthatjuk a színpadon. A szereplőválasztás zseniálisnak bizonyult, ahogyan abban is biztosak lehetünk, a melankolikusnak szánt alaphangnem mellé némi mosolyogtató dialógus is keveredik. Az elmúlás gondolatával küzdő Freud gondolatai elevenednek meg előttünk, miközben betekintést nyerhetünk a praxisa dinamikájába. Bár nem a várt és a megszokott módszerrel történik mindez, viszont ez teszi kiválóan alkalmassá a darabot megtekintésre. Az eszközök tárháza a végtelen felé konvergál, amikor a helyzetbe a két lábbal a földön álló, racionális beállítottságú Yahuda és a valóságot csak olvasztott ugródeszkának használó Dalí is betoppanak. Freud és az idegen nő beszélgetése is meglehetősen komikus felhangot csempésznek a tragédiát idéző kezdősorok közé, de a realizmustól fokozatosan eltávolodunk a végkifejlet felé haladva.

A Hisztéria tele van izgalmas kép- és dialógus anyaggal, melyek allegóriák, szimbólumok és archetípusok is egyben, ha a karaktereket és a tárgyakat is bevonjuk ebbe a körbe. Elsőre nem is ismerünk fel mindent, a spoilermentességi fogadalom okán pedig maradnék a saját gondolattársításaimnál. Freud munkásságának egyik legismertebb oldala az Ödipusz-komplexus. Sokan hatalmas koponyának tartották emiatt, mások szerint túlságosan leegyszerűsítette az emberi psziché működését. Számomra a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy sikerült saját magát analizálnia, az eredményét pedig általánosította, szakszóval kivetítette. Sosem fog kiderülni, melyik elképzelés az igaz, már nem kérdezhetjük meg tőle, élete végén jutott-e egyéb következtetésre. A kutatók nagy része ugyanis nem mindent publikál, több elmélet, bármennyire is kidolgozott, végül egy fiók mélyén végzi, a múlt örök homályában.

A szexualitás elfojtása nem véletlen témakör, mellyel a huszadik században már szívesen foglalkoztak. A tabuk korábban is jelen voltak, de a bűnös gondolatok feszültségét a korai kereszténység is előszeretettel gerjesztette. Amivel kapcsolatban nem az bizonyult problémának, hogy dogmatikusan elhatárolódtak a hús gyönyörétől, sokkal inkább az rémiszt meg mindenkit, hogy a kereszt árnyékának jótékony takarásában miket vittek véghez. Nem mindig az eszme helytelen, mintsem az azzal való visszaélés és a hipokriták gyülekezete. Menjünk vissza a gyökerekig, ízleljük meg a címben szereplő hisztéria fogalmát, melyről Freud 1985-ben írt Egy hisztéria-analízis töredéke címmel tanulmányt. Nagyon sokáig úgy gondolták, hogy a jelenség vagy betegség a görög hyster szóból származik, és méhszenvként szerepelt a magyar szótárban is. Kizárólag a nők problémájának tekintették, a belső női szaporítószerv megbetegedéseként kezelték. Mai szemmel igencsak nem politically correct és hímsoviniszta eszközökkel kezelték, gyógyították. Volt olyan időszak is, amikor a boszorkányság jeleként értelmezték. De ugyanide sorolták az epilepsziát is, tehát az elavult nézetek szerencsére az egyház gondos kezei között megfelelő védelmet élveztek.

Freud és Josef Breuer új értelmezést adott a kérdésnek. Ami levette a reflektorfényt a nőkről és átirányította a férfiakra, hiszen a hisztéria háttereként egy fiatalkori nemi erőszak eseményét indikálták. Az elmélet több esetben is igazolást nyerhetett volna, de korántsem erre helyezték a hangsúlyt, hiszen a kezelés és a gyógyulás volt a terápia célja. A pszichoanalízis eredményeként többen is javulást mutattak, de mindannyian sejthetjük, az általánosítás ismét egy zsákutcának bizonyult. A jelenség és a publikált elmélet kapcsolata éppen ezért nem örvendett túlságosan nagy sikernek. A végső finomításnak köszönhetően végül egy enyhébb verzió él a köztudatban, mely szerint egy ismeretlen trauma rejlik a betegség hátterében. A pszichoterápia célja a gyökér feltáráson keresztül a személy felszabadítása és az elfogadás, avagy a megbocsátás. Ennél mélyebbre nem szeretnék merülni a metodikában. Sokkal inkább két részletre szeretnék rámutatni. Az első, hogy a megfigyelés hátterének elemzésére továbbra is több elmélet létezik. A másik, hogy az általánosítással szemben az egyedi esetkezelés elengedhetetlennek bizonyult. Viszont, ami tagadhatatlanul fontos érdem, hogy a pszichés betegségek gyakran testi tünetek formájában is jelentkezhetnek. A pszichoszomatikus jelenségeket pedig nem elég gyógyszerrel kezelni, bár Freud is előszeretettel használta a morfiumot a szeánszok során.

A Hisztéria egyik témája kicsit a droghasználat is, a fájdalom csillapítására használt gyógyszer kettős alkalmazása ügyes párhuzamot von a műben is a jelenségek dualitására. A darab a kezdetektől furcsa, groteszk és sokszor színpadias elemeket von be a cselekménybe. Ezzel a nézőközönséget alaposan megzavarja, hiszen a karakterek viselkedése lehet szándékoltan félrevezető és mutathat párhuzamosságot a hallucináció-ébrenlét között is. A kontrasztot viszont lépten nyomon feloldják, olyan eszközöket bevetve, melyeket a sztereotípia szerint magunk is alkalmaznánk. A szürrealizmus Dalí kedvelt témája, a találkozása Freuddal valós eseményeken alapul. Így az előadás jelenetei egy valóságos beszélgetés elképzelt interpretációjának is tekinthető.

Ha másik oldalról nézünk a műre és a helyzetre, akkor a pszichiáter önreflexiójaként is értelmezhető. Mindezt teljesen véletlenül szúrtam ki, korábban ugyanis az Az utolsó óra című előadást is volt alkalmam megtekinteni a Rózsavölgyi Szalonban. Abban ugyancsak egy találkozás ábrázolása történik meg, amikor is Freud viszonya a vallással és istennel kerül a középpontba. A Hisztériában ezt a vonalat Yahuda doktor képviseli, ő reflektál a neurológus elméletére, miszerint a vallás csak egy tömegpszichózis eredménye. A súlyos rákkal küzdő Freud írása élete végéhez közeledve többféleképpen is vizsgálható. A gyász egyik fázisa a tagadás, mely során természetszerűleg elvetheti a kapcsolatát a zsidósággal, ami a világháború árnyékában nyilvánvalóan tökéletesen értelmezhető. A munkásságának egyik fontos kifejezése a projekció. Azaz nem mindig a valóságos gyökérokkal találkozunk, sokkal inkább annak egy kivetülésével, melyet visszafejteni lesz feladatunk.

A halálos ágyhoz kapcsolódó ugyancsak fontos nézőpont lehet a munkásságának megkérdőjelezése. Hiszen abban az esetben, ha úgy érzi, nem volt ideje mindent befejezni, az imposztor azonnal színre lép. Ez a szindróma beássa magát a tudatba és feleveti, hogy az összes ötlet csupán egyszerű téveszme volt, azaz miközben önmagát verte át, sokkal többet ártott másoknak. Ez lelkiismeretfurdalásként is jelentkezhet, nem beszélve arról, hogy fájdalom formájában is manifesztálódhat. Tehát a rákkal kapcsolatos érzetek is megkérdőjeleződnek egy szinten, különös tekintettel a tényre, hogy a csillapítás gondolatát is alapfokon elvetette.

A morfium a legerősebb fájdalomcsillapítónak számított egykoron, de összességében nem is nagyon alkalmaztak mást, illetve előszeretettel használták ki a másik, jótékony hatását. A hallucinációkat idegnyugtatóként interpretálták, nem gondolva az abúzus veszélyeire. Furcsa fricskája a történetnek, hogy az, aki maga is kezelt ezzel pácienseket, tisztában volt az elme homályosító hatásával és ezért igyekezte azt elkerülni. A hallucináció viszont erős torzítás, ami egy beteg elméből nem a valóságot nyeri ki, hanem annak mutáns verzióját. A belassult idő valóban kellemes menekülést és biztonságot nyújt, de hosszú távon az elvágyódás súlyos pszichózist eredményezhet, ezzel már szerencsére tisztában vagyunk. Ahogyan Freud sem véletlenül vetette el ösztönösen a szert.

A rétegek lazán egymásra rakódnak, a bűntudat, az általánosítás, a félelem a haláltól, a fájdalom, az elméletek, a rengeteg páciens vallomása, isten, a zsidóság, a család és nem utolsó sorban a háború borzalmai. Egy új szeánsz lehetősége és izgalma, a szakmai kíváncsiság, hogy egy fiatal nő pőrére vetkőztesse előtte az elméjét és védtelenül, csupaszon várja a megváltást, kihagyhatatlan ziccer a tudós számára. A beszélgetés egy olyan művésszel, aki a gondolatait a maga kendőzetlen valóságában jeleníti meg, tabuk és szégyenérzet nélkül fordulva a világ felé, hasonlóan egyedi lehetőség egy pszichiáter életében. Egy elméleti vita isten létezésével kapcsolatban, beleszámítva a tudásunkat az emberi elme működéséről, nos ez csak hab a tortán. Nem tudom, melyik könnyebb, eljátszani ezeket vagy nézőként követni az eseményeket. Próbát tenni ez utóbbival viszont érdemes.

Színház: Thália Színház, Téli kert
Link: https://thalia.hu/eloadasok/hiszteria/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=nrYwYLDc9D8
Előadás: 2024.10.05., 2025.03.14.
Darab hossza: 140 perc egy szünettel
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/hiszteria/directing-48070

Fotókredit: Thália Színház – Kállai Tóth Anett

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány