2019. nov 19.

A Mátrixon túli animációs antológia: Animatrix

írta: Emerald Dragon

Animatrix (2003)

Miután a Wachowski fivérek elkészítették a Mátrixot, egy animációs antológiai is született, melyet a gyökereket adó japán animék hangulatával és eszközével igyekeztek megvalósítani. A koprodukció összesen kilenc részt ölelt magába, több rendező dolgozott a projekten, mely az Animátrixot eredményezte. A cél az ősök előtt tisztelgés mellett az volt, hogy megismertessenek bennünket a múlttal és a filozófiával.

A Final Flight of the Osiris a bevezető epizód, mely a leginkább kapcsolódik a trilógiához. A történet Thadeus kapitány és Jue utazását mutatja be Zion felé. A folytatásban két részen keresztül mutatják be nekünk azt az eseménysorozatot, mely az első Mátrix alapításhoz vezetett. A The Second Renaissance Asimov-i kérdéseket boncolgat, illetve általános science fiction felvetéseket a robotokkal kapcsolatban. mv5bmtq1nzi3mze1m15bml5banbnxkftztcwmjqwnjiynw_v1_sx1777_cr0_0_1777_751_al.jpg A Kid’s story-val ismét közelítünk a „jelenhez”, hiszen egy ébredést élhetünk át egy különleges személy szemszögéből. A Program visszarepít bennünket a Mátrixba és Japán hőskorába. Biztosan sokan elgondolkodtak már rajta, hogy a sportolók néha természetfelettinek tűnő képességekre tesznek szert. A fő kérdés, hogy ez saját akaratból lehetséges-e csupán, vagy a Világrekordhoz valamilyen szerre van szükségünk. A Beyond esetében a Stalker és a Thor című filmek jutnak eszünkbe. Az A Detective Story klasszikus nyomozómunkát mutat be nekünk, ahogy egy privát kopó Trinityt igyekszik leleplezni. Végül elgondolkodtató történetet láthatunk arról, hogy vajon az Emberi Mátrix megalkotása esetében hogyan viselkednének a gépek, programok.

Az epizódok folyamán tehát nem csak arra nyílik lehetőség, hogy megismerjük kedvenc szereplőink múltját, illetve az utat, ami a posztapokaliptikus helyzet kialakulásához vezetett, hanem mélyebbre is merülhetünk a nyúl üregében. A gyökerek ismét előkerülnek, nem csak Aliz és Asimov, valamint a Sztrugackij testvérek mosolyognak vissza a történetek kapcsán, de a japán animáció jellegzetességei és filozófiája is visszaköszön a képsorok mögül. A Mátrix ugyanis több annál, aminek elsőre gondoltuk. Nem csak egy lehetséges jövő, egy fenyegetés, ha nem figyelünk oda a robotika fejlődésére, és saját gőgünkre. Nem egyszerű figyelmeztetés, hogy az ökológiai katasztrófa nyomán más életforma kerülhet fölénk az evolúciós fán kívülről. Jóval többet igyekszik mutatni és tanítani, csak oda kell figyelnünk a szavaira és képi üzeneteire.

Régóta foglalkoztat bennünket a gondolat, hogy az emberi elme miként működhet, az elektromos impulzusok, hormonok és neurotranszmitterek miként befolyásolják és irányítják az életünket és döntéseinket. Létezni látszanak megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek, misztikumok, rejtélyek, melyekre a választ még nem találtuk meg. Az agyunk képes arra, hogy kitöltse a hézagokat egy-egy megfigyelés vagy emlékezetkihagyás kapcsán is. Ezek az információk azonban nem megbízhatóak, rendszerint abból dolgoznak, amit mi magunk már ismerünk. A fantázia hatalom, hiszen a kreativitás forrása, miként tudjuk felhasználni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Azonban a másik oldalon a téveszmék és kényszerképzetek állnak. A határt és az igazságot pedig nem tudhatja senki ezzel kapcsolatban. A valóság ugyanis mindenki számára más és más.

Ezek a jelenségek ihlették az Aliz Csodaországbant is, valamint a Stalker némely jelenetét. Ha mindezeket vegyítjük a virtuális valósággal, könnyedén zavarba jöhetünk az igazsággal kapcsolatban. Hiszen jelenleg ott tart a technika fejlettsége, hogy élő stream adásokban könnyedén meg tudjuk változtatni az arcunkat, hangunkat és akár a teljes képet is, melyet a minket figyelők érzékelnek. Ez a gondolat folytatódik a Ghost in the Shell esetében is, ahol a kiberagy feltörésével gyakorlatilag bárkivel bármilyen valóság elhitethető. Sosem fog ráeszmélni a tévedésére, hiszen bit szinten írjuk felül az emlékeit, vagy a világról alkotott képét. Éppen ezért a két megközelítés egyáltalán nem áll messze egymástól, mi magunk is létrehozhatunk egy Mátrixot akár több személy részére is. Erre láthattunk példákat az Existenz és a Tizenharmadik emelet esetében is. De ha nem ragaszkodunk a konkrétumokhoz, a hipnózis is egyféle valóság felülírás, illetve az agymosások különböző formái is ide sorolhatók.

Hogy mindez miként kapcsolódik az Animátrixhoz? Minden egyes epizód azt a jelenséget járja körbe, hogy az ember szabad szeretne lenni, hogy a saját döntése alapján élhessen. Akkor is, ha az álomvilágba vágyik, de a Mátrixból kijutás is ide tartozik. A fő kérdés mindig az, hogy vajon melyik a valóság a kettő közül, hiszen mindkét irányból megközelítik a témát. Érdekes, hogy az emberek sokasága másként áll ezekhez a jelenségekhez és helyzetekhez. Van, akik számára szórakoztató, de akad olyan is, aki elgondolkodik a tapasztaltakon. A végeredmény lehet az önmegvalósítás, de vissza is hullhatunk a rideg „valóságba”, ez nem csupán az akaraterőnkön múlik, hanem a környezetünkön is.

A gépek, a programok azokat az erőket testesítik meg az életünkben, melyek kívülről vagy belülről, de visszafognak bennünket céljaink elérésétől. A segítő kezek pedig igyekeznek kirángatni bennünket a megszokottból, a komfort zónánkból, mert a valódi élet ott kezdődik, ahol kihívásokkal és nehézségekkel nézünk szembe. Amikor nem lépünk túl azon, hogy valamit nem lehet megmagyarázni, hanem utána járunk az okoknak. „Tett és hatás”, ezek a valódi mozgatórugók, ha egyiket megismerjük, megérthetjük a másikat is. Legyen szó az emberi test teljesítőképességéről, az agyunk működéséről, az érzékelt környezet- és valóság folyamatos változásáról, a természeti jelenségekről, de ide értjük a szándékokat és vágyakat is.

A klasszikus science fiction kérdéseken túl elmélyülhetünk a filozófiában is. Abban, amit a Ghost in the Shell élőszereplős adaptációja esetében annyira hiányoltunk. Itt még megvolt a szellem, a lélek vagy nevezzük bárhogy is, de a mag, ami a porhüvelyt a tárgytól megkülönbözteti. Shinichiro Watanabe (Cowboy Bebop) neve bizonyára ismerősen cseng az animék rajongóinak. Jelen esetben a Kid’s Story és az A Detective Story köszönhető neki, de Shinji Hashimoto (Yumemakura Baku Twilight Gekijō) és Naoyuki Onda (Berserk: The Golden Age Arc, Gantz) karakterei teszik különbözővé a két mű látványvilágát. Kōji Morimoto a Robotcarnival és a Memories egy-egy epizódját dirigálta, ezúttal a Beyond varázslatos történetébe kalauzol el bennünket Takeshi Honda (Blue Submarine No.6., Millennium Actress) segítségével. Yoshiaki Kawajiri a Program című résszel kedveskedett nekünk, de a Ninja Scroll, az X, a Wicked City és a Vampire Hunter D: Bloodlust jobban jellemzik a munkásságát, bár a Highlander: The Search for Vengeance nem sikerült túl rózsásan. Yutaka Minowa karakterdizájnja igencsak emlékezetes, a Ninja Scrollban és a Vampire Hunter D: Bloodlustban is együtt dolgoztak Kawajirivel. Takeshi Koike (Redline) a World Record-ot rendezte és a szereplőknek is ő adott végső alakot.

Mahiro Maeda a Second Renessaince epizódjaiért felelt, tőle a Evangelion: 3.0 You Can (Not) Redo, valamint a Gankutsuou a kedvenceim. Hideki Futamura segédkezett neki a karakterek ábrázolásában, ő róla talán a konzol játék rajongók tudhatnak többet, hiszen a Halo Legends OVA-ját felügyelte. Peter Chung az utolsó részt, a Matriculatedet rendezte, nevét az Aeon Flux MTV-sorozatának kapcsán fogom újra felhozni. Végezetül a The Final Flight of the Osiris maradt, amelyet Andy Jones-nak köszönhetünk. Az ő munkája volt a Final Fantasy: The Spirits Within, ami biztosan fel fog kerülni az oldalamra.

Nyolc különböző stílus jelenik meg az Animátrix során, így a történetek grafikailag is eltérnek egymástól, mint amikor különböző szereplők mesélnek el egy-egy történetet. Mindezt Julia Fletcher narrálja végig, aki azért különleges, mert több anime karakternek kölcsönözte az angol hangját. A koprodukció tehát visszanyúl a gyökerekhez, és miközben tanít bennünket morális alapon, igyekszik megismertetni bennünket a japán animáció látványvilágának sokszínűségével is. Hiszen az ábrázolások ott sem egyformák, bármennyire is gondolják sokan úgy nyugaton, hogy a „mangák csak gyerekeknek való, valamint perverz rajzfilmek”. Külön művészeti ágat képviselnek, akárcsak a filmek, az animációk és a rajzfilmek, vagy színházi darabok és a kabuki.

Az Animátrix sokszínű, több rétegű és miként az antológiák, tartalmaz erősebb és gyengébb darabokat is. A balansz tökéletes, a szórakoztatás és a thriller hangulat ügyesen vegyül az epizódok között. Nem csak a képi- és a zenei világa teszi emlékezetessé, hanem a filozófiai mondanivalója is érdemes kiegészítés a trilógia mellé.