2018. feb 20.

Egy párhuzamos valóságban epikus küzdelem zajlik a Szent Grálért

írta: Emerald Dragon

Fate/Apocrypha (2017)

Elérkeztünk a Fate-széria legfrissebben befejeződött darabjához, ami nem jelenti azt, hogy itt a vége, hiszen a Heaven’s Feel és a Grand Order még jelentkezni fog új részekkel, a Fate/extra last encore pedig mostanában kezdődött el. Nagy valószínűséggel ezekről később fogok írni, és másik irányba mozdulnak a kritikáim, de vissza fogok térni a franchise-ra, amint olyan állapotba kerülnek, hogy érdemes írni róluk. Addig is a Fate/Apocrypha zárja a sort, de nem véglegesen.

EGOIST: Eiyuu Unmei no Uta

Ahogyan a cím is mutatja, kissé más típusú helyzetbe csöppenünk, mint az eddig megismertek. Szintén a Szent Grál Háború a téma, és ugyancsak a 4. csatározásnál tartunk, mint a Fate/Zero esetében, azonban ezúttal egy alternatívát mutatnak be nekünk. Annyit már eddig is tudtunk, hogy egy hamis ereklyéért folyik a küzdelem, ezért a Fuyuki-ban zajló eseményekkel párhuzamosan megindul egy másik versengés is. Olyannyira, hogy – bár elsőre nem nyilvánvaló – valóban egy másik valóságban járunk, ahol akadnak olyanok, akik tisztában vannak vele, hogy a II. világháború során, amikor a legutóbbi csatározás zajlott, elveszett az igazi Szent Grál, és úgy tűnik, az Yggdmillennia család birtokolja azt. Ezért egy Great Holy Grail War kerül megrendezésre, melynek során egy fekete és egy vörös csapat küzd egymás ellen a jutalomért. Tehát 7 kiválasztott mágus működik együtt, hogy másik hetet legyőzhessen. Persze az egyszerűség kedvéért a fekete oldalt elsősorban az Yggdmillennia család sarjai alkotják, míg a másik oldalt a Clock Tower Mage's Association megbízottai képviselik – róluk már a Fate/Zero kapcsán hallhattunk is a bevezető során. Ezúttal a motivációk is mások, mint eddig, hiszen – spoilerek nélkül – a csoportok kívánságai fognak teljesülni, a mágusok és a szolgák össze kell koordinálják a hadműveleteket, miként egy sakkjátszmában. Némi csavar azért lesz a cselekményben, de az maradjon az anime titka.

Sisigo, a nekromanta azért érkezik a városba, mert egy küldetéssel akarják megbízni. Ezért is adnak neki egy nagyhatalmú relikviát, a Kerekasztal egy darabját, melynek segítségével valamelyik erősebb szolgát idézheti meg. Ezért elégedettséggel tölti el, amikor a sok kiválasztható hős közül maga Mordred jelenik meg a hívására. A másik oldalon Darnic Yggdmillenia – az előző háború nyertese – már bőszen készül a következő összecsapásra. Egyik segítője egy Caster, Avicebron (Salamon ibn Gavirol), aki gólem-seregével támogatja majd a fekete csapat működését. A család feje ráadásul igazi meglepetést tartogat a többiek számára, hiszen jóval tapasztaltabb náluk.

GARNiDELiA: Désir

Ők ketten lesznek a két csoport vezetői, és a többiek is megidézik a szolgáikat, hőseiket, hogy megindulhasson ez a kissé szokatlan csatározás, legalábbis az első köre. Amely erősen különbözik az eddigiektől, hiszen most – az okosabbaknak mindenképpen – nem csak az ellenfeleikkel kell megküzdeniük, emellett pedig titkolni előlük a valódi személyazonosságukat és erejüket, pláne Noble Phantasm-jukat, hanem érdemes taktikusan játszva kivárniuk az utolsó pillanatig, mert a végső összecsapást ez a mozzanat döntheti el. Az összetartás és a belső viszályok teszik igazán izgalmassá a Fate/Apocrypha cselekményét, de emellett nehéz is spoilerek nélkül leírni a történetét, így ezúttal inkább az elemzésben merülnék el.

Az összecsapás ezúttal Trifasban, Romániában zajlik, így a karakterek is teljesen mások. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a 4. Szent Grál Háború ezzel „párhuzamosan” zajlik, így ugyanazok a hősök nem is jelenhetnének meg. Emiatt viszont teljesen másként állunk az új szereplőkhöz, hiszen mi is csak most ismerkedünk velük, még idegenebbek, mint a Fate/Zero esetében. Amiatt, hogy jóval több szolga és mágus jelenik meg a Fate/Apocrypha-ban, nehezebb arra koncentrálnunk, hogy kinek is drukkoljunk, bár elsőre azért lesznek favoritjaink, és van ötletünk arra is, ki kerül majd ki győztesen. Emellett érdekes módon az anime megtekintése során lehetőségünk nyílik rá, hogy mindenkit jobban megismerjünk, így a hősök eredtébe is betekintést nyerhetünk, amit kiváltképp örömmel fogadtam. Hiszen izgalmas legendákat és mitológiából előlépő alakokat mutatnak be nekünk, bár elsősorban egy-egy oldalukra fókuszálva. Nem marad el az sem, hogy a mester és szolgája nem mindig kerülnek összhangba egymással, nem csupán azért, mert más vágyak fűtik őket, hanem mert a jellemük sem minden esetben összeegyeztethető a másikéval. Ami nem csupán belső viszályokat – ahogyan arra már rámutattam – eredményezhet, hanem a fordulatokat is elősegíti a történet előrehaladtával.

LiSA: Ash

Így a Fate/Apocrypha stílusa merőben különbözik a korábbi sorozatokétól, amit mindenképpen a pozitív serpenyőbe kell helyeznünk, hiszen egy másolt eseményláncolat kimondottan unalmassá tenné az animét. Viszont azt is beláttam, hogy a Grand Order kaotikája sem működik rövidtávon, ezért találtam kiemelkedően frappánsnak és kreatívnak az új szálat. Pláne, hogy a szabályok megváltozásával két új, izgalmas karaktert is sikerült belevinniük a (Nagy) Szent Grál Háború forgatagába. Azt pedig már megszokhattuk, hogy az efféle meglepetések teljesen felforgathatják a csatákat, illetve a végkimenetelt.

A Fate/stay night Unlimited Blade Works esetében már leleplezték nekünk, hogy a hősök akár karmikus kapcsolatban is lehetnek egymással, illetve azt is megtudhattuk, hogy vannak, akik inkább segítik a másikat, hiába volnának ellenfelek a csatatéren. Ezek még komplikáltabbá teszik a szituációt, főleg, ha nem párbajokról van szó, hanem igazi Szent Grál Háborúról, ahol egyszerre többel is összecsaphatnak, nem csak egy ellenfélre kell koncentrálniuk. A Parancs Pecsétek szerepe is megváltozik, hiszen néha nem az erősebb ellenséggel kell végezniük vagy éppen a gyengébbet ösztönösen megmenteniük, hanem a mágusoknak rá kell kényszeríteniük a szolgákat, hogy úgy cselekedjenek, ahogyan a csapatnak, vagy bizonyos esetekben nekik a legkényelmesebb, leginkább taktikus.

ASCA: Koe

Tehát ezúttal egy csatatéren küzdenek meg egymással, ellenfeleket váltogatva és választva, attól függően, hogy mestereik mire utasítják őket, vagy mit engednek meg nekik. Az igaz harc azonban mégsem ott dől el, hanem az lesz a döntő, hogy ki dolgoz ki jobb stratégiát, azaz a tervek mennyire komplexek és előrelátóak. Hiszen egy-egy gyalog vagy lovag, bástya elvesztése néha közelebb vihet a végső győzelemhez, mert a figyelemelterelés is sokat számíthat.

A Fate/Apocrypha igazi epikus csatározást ígér a nézőknek rengeteg intrikával, végletekig kidolgozott jellemekkel, akik szerencsére nem csupán statikusak, hanem fejlődnek is a sorozat folyamán. A legendák és a mitológiai szereplők átértelmezése, átemelése a jelenbe, illetve a karakterek átdolgozása zseniálisan sikerült, így azok is élvezhetik, akik nincsenek otthon ezekben, de kellemes meglepetésekkel szolgál azok számára is, akik jártasak a történelemben és az irodalomban. Yoshiyuki Asai, aki eddig csupán epizódok rendezésével foglalkozott (Un-Go, Fairy Tail, Ragnarok The Animation), hihetetlenül jó animét alkotott meg. Yuichiro Higashide ötlete és Ototsugu Konoe (Fate/Prototype) eredeti karakterdizájnja nyomán a munkálatokat Yūkei Yamada és Kazuhiro Inoue (Rewrite) irányították. A gyönyörű, eposzi zenéjét Masaru Yokoyama szerezte, akinek a neve a Seven Mortal Sins-ből, a Plastic Memories-ból, valamint a Mayoiga-ból is ismerős lehet. Az hangulatot ezúttal az EGOIST (Psycho-Pass, Mirai Nikki, The Empire of Corpses, Kabaneri of the Iron Fortress, Guilty Crown), GARNiDELiA (Kill la Kill, Gunslinger Stratos: The Animation), LiSA (Fate/Zero, Sword Art Online, My Hero Academia) és ASCA (Record of Grancrest War) dallamai alapozzák meg, ezeket a számokat ezúttal is megosztottam veletek.

A Type-Moon mellé a Fate/Apocrypha esetében az A-1 Pictures Inc. nevű animációs stúdió társult, amelynek a munkásságát bizonyára sokan ismeritek, hiszen a Fairy Tail, a Black Butler, a Blue Exorcist, valamint az Erased és a Sword Art Online is nekik köszönhető. Az összhatás igazán elsöprő, de sajnos a lendület alábbhagyott az utolsó epizódokra, jelentősen leromlottak a rajzok a végső összecsapásra, ami nem tett jót a sorozatnak. Igazán kár érte, nem tudom, mi lehetett a probléma, de úgy tűnik, valaki másra bízták rá a karaktereket, vagy az animációt, esetleg elfogyott a pénz és az olcsóbb megoldás irányába mentek el. Ami alapvetően nem lett volna akkora probléma, ha az eredeti grafika is ugyanilyen, akkor megszokhattuk volna, de az utolsó részek minőségi különbségeket mutatnak, így nagyon gyanús. Ettől függetlenül csak ajánlani tudom a széria ezen szálát is, mert tud újat mutatni és teljesen más hangulatú az előzőeknél. A light novel ugyanúgy elérhető, ha valaki inkább játszani szeretne vele.