2020. okt 21.

Ördögi angyalok, angyali ördögök - Chrono Crusade

írta: Emerald Dragon

Chrono Crusade (2003-2004)

Egy 1999-ben indult mangából adaptált anime sorozatot hoztam nektek, amely csupán témáját tekintve illik bele ördögi tematikus hetünkbe. クロノクルセイド = Chrono Crusade, ami pontosan visszaadja az eredeti címet, hiszen csupán katakanákkal írták ki. Ami érdekesség, hogy eredetileg egy typoból kifolyólag Chrno Crusade néven is futott. Hogy hogyan illik bele egy vallásos romantikus tragikomédia az ördögűzés gondolatvilágába, az végülis adódik a keresztény hiedelmi jellegből.

Minami Kuribayashi Tsubasa wa Pleasure Line

Rosette Christopher a Magdaléna Rendnek dolgozik és legfőbb feladata, hogy a ’20-as évek Amerikájában, elsősorban New Yorkban megsemmisítse a Földre özönlő ördögöket. Hűséges társa, Chrono nem mindennapi segítség, hiszen egyike a bukott angyaloknak (sinners – vétkezők, bűnösök), mégis lelkesen asszisztál a lánynak. Érződik, hogy különleges a kapcsolatuk, pedig csupán 6 éve ismerik egymást. Valami összeláncolta a lelküket, amely erősebb minden szeretetnél.

Az 1900-as évek válságos időszakát lehet, hogy a hemzsegő démonok jelenléte okozza, hiszen az ördögök szeretik felkavarni a kedélyeket és káoszt szabadítanak az emberiségre. Ez részben ősi legendák eszköze, részben pedig a keresztény vallás egyik alappillére. Mármint adott a gonosz és ő minden rossznak az okozója. Persze sonincs egyedül, hanem számtalan bukott angyal van a seregben, akik Pandemoniumból kiszabadulva, Isten és az emberiség ellen küzdenek a Földért és a szabadságért. Talán ők lesznek az előhírnökei a közelgő apokalipszisnek, talán csak egy, a közelmúltba vetített bibliai összecsapást szimbolizálnak. Ezt mindenkinek a fantáziájára és hitére bízom.

Annyi bizonyos, hogy Rosette és Chrono elszántan próbálnak küzdeni az ellen, hogy a bukottak az emberiséget megfertőzzék. Ebben segítségükre van az egész Magdaléna Rend, főként az öreg tudós, aki mindenféle hasznos, felszentelt és elvarázsolt lövedékekkel látja el őket. Megvan az összes kellék, amely a korra jellemző, a fegyverekből, a tárgyakból, autókból, viseletekből, no és a szituációból könnyedén kitalálhatjuk, hogy mikor is járunk.

A szereplők bemutatása után fény derül Chrono kilétére, illetve arra, hogy egykor valamilyen szövetséget kötött Rosette-tel. Amikor a lány 12 éves volt, történt valami szörnyű esemény, amely elsodorta őt testvérétől, Joshua-tól. Akkoriban találkoztak mindketten a magányos Chronoval, aki egy síremléknél töltötte idejét. Hogy mi az, ami összekötötte a sorsukat, miért tart az ördög Rosette-tel, illetve milyen cél vezérli őket és Joshuát, az nagyjából kiderül a sorozat első feléből.

A két meghatározó szereplő megismerésére eleinte nem igazán adódik lehetőségünk. Az egyikőjük a már említett Aion, akinek titokzatos múltja van Chronoval. Mindketten ördögök és valamikor barátok vagy bajtársak lehettek, de egy esemény megváltoztatta kettőjük viszonyát. Az ellentétük az első pillanattól érezhető és a megjelenésük, miként a Trinity Blood-ban, nem áll összhangban valódi természetükkel. Míg Chrono egyik alakja kimondottan kisfiús és démoni külseje vészjóslóan gonosz, addig Aion inkább természetes szépséget és tökéletességet sugároz. Ráadásul ő bámulatosan manipulatív és irányító, szemlélő, ugyanakkor Chrono szerény, visszahúzódó és csak akkor kerül előtérbe, ha Rosette élete veszélybe kerül.

Satella váratlanul és minden felvezetés nélkül csöppen a történet fonalába, látszólag egy zsoldos, ékköveket használó boszorkány, akiről már messziről süt, hogy inkább nemesi család sarja, mintsem rászoruljon bármiféle fizetségre. Tehát egyértelmű, hogy ambivalens személyiség és valami más motiválhatja cselekedetét. A hírnév, a dicsőség és a becsvágyon túl bizonyára más is lapul a fiatal lány szívében, de fantasztikusan ellensúlyozza Rosette szeleburdiságát, vallásosságát és kaotikusságát.

Az extra személy, ha szabad így neveznem, egy mellékszereplőnek tűnő kislány, Azmaria. Róla rögtön az elején kiderül, hogy hatalmas potenciával bír, azaz apostol. Az ő története segít nekünk megértenünk Chrono és Rosette szerződését, és hogy miért van szükség az együttműködésükre. Picit felvázolódik az is, hogy részben egy apokaliptikus bibliai témába csöppentünk bele, amely tele van szimbólumokkal, amelyekre nem feltétlenül szándékozom részletesen kitérni, csak párat emelnék majd ki közülük.

Bár könnyed és mókás vígjátékszerű Constantine-jelenettel indít a rendező, Yuu Kou (The Familiar of Zero, Monochrome Factor, Loveless). Nem igazán dől el, hogy szórakoztató vagy inkább elgondolkodtató, esetleg horror történet fog kerekedni belőle. Ugyanolyan a kezdet, mint a Trinity Blood-ban, leszámítva, hogy itt valóban egy 16 éves kislány a főszereplőnk, aki ténylegesen ügyetlen, habár eltökélt és nagyon igyekszik. Hiszen egyetlen fontos cél lebeg a szemei előtt, egy olyan erős ösztönző erő, amely összeköti Chronoval. A lájtos cselekmény lassan bontakozik ki és a játékosan vidám háttérből fokozatosan kiderül, hogy mi is szunnyad a mélyben.

Ha kicsit hátrébb lépünk és megszemléljük az 1920-as évek válságát, jobban megérthetjük, miért ezt a korszakot választotta ki az író, Daisuke Moriyama (Planet Blue) és hogy jön ide egy teológiai fejtegetés. Amikor az emberiség olyan helyzetbe került, amely a középréteget lecsúszással fenyegette, gyakran fellázadt, illetve muszáj volt valamilyen megoldást találni a problémára, hogy a szakadék ne távolítsa el egymástól a demokratikus egységeket. A politika mindenhova beszivárog, de ez jelenleg mellékes. A Chrono Crusade egy vallási típusú történet. Nostradamus óta tisztában vagyunk vele, hogy minden meg van jövendölve, tehát a gonosz újra és újra feltűnik a földön és köztünk jár, ilyenkor bizony a hit legfontosabb fegyverünk. Ott van isten megannyi katonája, gépfegyvere, gépágyúja, felszentelt muníciója és az apácák imái is segítségként. Csak érintőlegesen jegyezném meg, hogy a szereplők gyakran tekintenek fel az ég felé, mintegy szimbolikusan megszólítva urukat. Ez lehetséges úgy, hogy felelősségre vonják és cselekvésre hívják fel őt (Aion), vagy útmutatásra várnak és szebb jövőt remélnek (Remington). Ami viszont egyértelműen érdekes, hogy valódi isteni kinyilatkoztatás sohasem történik. Még az eszközei sem egyértelműek, hiszen az apostolok és Mária Magdaléna is csak törékeny erővel rendelkeznek, valójában hamis reménnyel kecsegtetve az emberiséget.

A vallási résztől kissé eltávolodva azt vesszük észre, hogy a történetben virtuális párok szerepelnek: Rosette és Joshua, Rosette és Chrono, Rosette és Magdaléna, Chrono és Aion, Chrono és Magdaléna, valamint Joshua és Azmaria. Bonyolultnak tűnhet ez és szövevényesnek, de valójában ezek nagy részére már rávilágítottam. Viszont tökéletesen bemutatják az egész eseménysorozatot, ha megfelelő sorrendbe állítjuk őket. Chrono és Magdaléna múltja minden tekintetben szimbolikus jellegű.

Rosette és Joshua Christopher gyermekként egy neveldében cseperedtek és elhatározták, hogy egyszer meg fogják keresni az asztrális folyamot. Igazi felfedezők szerettek volna lenni és az sem akadályozhatta meg őket ebben, hogy a fiú valami okból kifolyólag nagyon gyenge fizikummal rendelkezett. Ezért járt hozzá egy ifjú pap, Remington, hogy rájöjjön, mi történik Joshuával.

Ők ketten véletlenül bukkantak rá a Magdaléna síremlékénél üldögélő Chronora és hamarosan a trió játékos felfedezéseket tett a környéken, amely elmélyítette Rosette és az ördög barátságát. Ez aztán a titokzatos eseményeket követően egyre szorosabbá vált és a testvéri jellegű szeretet talán egészen mássá alakult át. Közös céljuk Joshua megtalálása lett és ezért mindenre képesek voltak. Még arra is, hogy tiltott szerződést kössenek. Hiszen Chrono csak így képes a teljes erejét használni.

Rosette és Chrono barátsága hasonló és talán a történelmi ismétlése annak, amit egykor az ördög egy másik rendalapító, Magdaléna iránt érzett. Könnyed párhuzam vonható a két nő között, hiszen természetüket tekintve nem sokban különböznek egymástól. Mindkettejüket jellemzi az áhítatosság és a céltudatosság, valamint az, hogy nem félnek az ördögöktől.

Aiont és Chronot összeköti az, hogy mindketten bukott angyalok, vétkezők, ördögök. De érződik az is, hogy ezen túl teljesen más az alaptermészetük. Aion manipulatív és kihívja maga ellen a sorsot, míg Chrono csupán szabad szeretne lenni és inkább a háttérben mozogna. Kettőjük viszonya valahol Kevin Smith Dogma című filmjéből Loki és Bartleby kapcsolatát juttatja eszembe. Szöges ellentétei egymásnak, annak ellenére, hogy azonosnak kellene lenniük, ha a keresztény hit vétkezőire gondolunk. Semmiképpen nem illik a képbe egy olyan ördög, aki nem csak fellázad isten törvényei ellen, hanem meg is bánja bűneit és vezekelne értük. Ezzel kapcsolatban a rend vezetője fogalmaz meg nagyon érdekes gondolatot.

e1c191ba64f9292759b472a6ce08e9c6be3b4f4cr1-500-306_hq.gif A keresztény hit gondolatkörébe tehát beletartozik a jó és a gonosz örökös küzdelme és ennek emberi világra való kihatása. A történelem folyamán számtalanszor próbálták az eseményeket ilyen eszközökkel megmagyarázni. Gondoljunk csak a boszorkányperekre és a keresztes háborúkra, az inkvizítorokra és a felszentelt királyokra, valamint a folyamatosan jelenlévő vallási háborúkra. Utólag igazoltnak látták Nostradamus jóslatát Hitler eljövetelére, valamint a Lincoln és J.F.K. elleni merényletekkel kapcsolatban is. Ismeretes az is, hogy az eljövendő antikrisztus Közel-Keletről érkezik majd. Nem olyan meglepő tehát, hogy egy olyan eseményt dolgoz fel az anime, amely igencsak meghatározó az emberiség számára és fontos fordulópontja a történelemnek. Mindezt persze ügyesen vegyítve némi középkori hagyományokon nyugvó rend szabályaival. Kicsit olyan, mint egy külön világ, amelyben ötvöződik két különböző kor, illetve a politikai és a vallási felfogás eszméi. A húszadik század elején ezek viszonya meglehetősen vegyes volt, hiszen a gazdasági, illetve a szervezett bűnözés érdekei teljesen mást kívántak a pápától. Remélem, nem kell senkinek sem külön taglalnom, hogy a gonosz és a politika nem csak az Omen óta kapcsolódik oly szorosan egymáshoz.

Ha ekképpen próbáljátok szemlélni a cselekményt és eltávolodtok a cuki, illetve a vígjáték elemektől, akkor a sorozat felénél a könnyed komédia véresen komoly drámává változik. Ez nem is meglepő, hiszen ez szokott minden animének a fő fordulópontja lenni. A szándékon túl az út sem elhanyagolható, sőt sokkal nagyobb jelentőséggel bírhat, mintsem gondolnánk. A nemes szív és a helytelen eszköz eredménye nem egyezik meg azzal, ha valaki csupán helyesen próbál cselekedni. És ezért válik a vallásos szellemiséggel átitatott Chrono Crusade teljesen mássá azzal, hogy kimondja:

"Your desire to avoid hurting anyone is childish and naïve, I’m afraid.
It is simply the natural course of things for beings with hearts.
You cannot expect to protect one person without causing harm to another.
If you live it is unavoidable."

„Sajnálom, de gyerekes és naiv azt gondolnod, hogy elkerülheted azt, hogy bánts másokat.
Egyszerűen a természet része, hiszen érzünk.
Nem várhatod el, hogy úgy védj meg valakit, hogy időközben másokat nem sértesz meg.
Ha igazán szeretnél élni, ez elkerülhetetlen.” (szerk. ford.)

Ugyan az ázsiai vallási világban sem számít ritkának a keresztény értékek elfogadása, de vegyük észre, hogy a leginkább teológiai fejtegetésekkel foglalkozó filmek, sorozatok és animék is igyekeznek több elméletet ötvözni. Miközben sosem teszik le a voksot egyik oldal helyessége mellett sem, hanem bizonyos morális iránymutatást próbálnak felvázolni a befogadónak, miközben rájuk bízzák az igazi döntést. Nincsenek axiómák, hiszen egy-egy történet mindenki számára mást jelenthet.

A Chrono Crusade során finom feszültségeket, illetve ellentmondásokat csempésznek a szereplők viselkedésébe, és megismert alaptermészetükbe. Az ábrázolt karakterek sosem egysíkúak, emiatt lehetőség akad arra, hogy egy esetleges vallási dogmát óvatosan kérdőjelezzenek meg úgy, hogy közben nem válnak tolakodóvá. A végső konklúzió úgyis rajtunk múlik, nem kenhetjük másra, hogy ránk erőltetné a véleményét. Ezért vannak furcsa reakciók, látszólag válasz nélküli monológok és olyan felvetések, melyek nem teljesen egyeznek az addig bemutatott értékrenddel. Utaltam már rá korábban, hogy elhangzik egy mondat a mű legvégén, amely az egész addigi cselekménynek más színezetet kölcsönöz, ebből a szemszögből szemlélve pedig elég horrorisztikussá válik az alapgondolat.

A karakterdizájn könnyed vidámsága és korhűsége, illetve az animációk dinamikája és folyamatossága Kazuya Kuroda (Neon Genesis Evangelion, Princess Resurrection) és Toshiro Nozaki (Castle in the Sky, The Day the Earth Moved) érdeme. A gyönyörű zenei aláfestést pedig Hikaru Nanasének (Noein, Phantom ~Requiem for the Phantom~) köszönhetjük.

Saeko Chiba: Sayonara Solitia

Ez az anime nem biztos, hogy érthető, ha először találkozunk vele. A felszínhez képest fontos és mély problémakörökkel foglalkozik, illetve teológiai kérdéseket boncolgat a maga meglehetősen komikus módján. A tragikomédia egyébként zseniális eszköz arra, hogy tabutémákat piszkáljunk meg vele. Ha sikerül átlátnotok a felszínen és beletekintetek a szereplők lelkébe, valamint a konfliktusokba, talán érthetőbb lesz, miért is foglalkoztam vel ennyire részletesen. Nem csak a gore számít, nem csak az lehet ijesztő, ami groteszk, hanem néha valami olyasmi, amely egészen hétköznapi szituációból fakad. Így ezt az animét inkább olyanoknak ajánlom, akik a drámai elemeket képesek felismerni a vígjátáknak tűnő könnyed szórakozás mögött.