2019. okt 03.

Az ösztönök bezárnak és felszabadítanak: Requiem for the Phantom

írta: Emerald Dragon

Phantom ~Requiem for the Phantom~ (2009)

A Noir és a Madlax után jött szembe ez a sorozat, amely tökéletesen beleillik a bérgyilkosos animék világába. Szívesen fogadok ajánlókat, bár sorban állnak a különböző témájú alkotások, de egy idő után eljutok mindegyikhez. Az izgalmas, pörgős, ugyanakkor melankolikusabb témájú és elgondolkodtató alkotásokat pedig különösen szeretem. Ha igazán jó krimiket kerestek, érdemes megtekinteni a Phantom ~Requiem for the Phantom~-ot.

KOKIA: Karma

Darwin szerint az egyik legfőbb ösztönünk az élni akarás, azaz elsődleges célunk az önfenntartás, csak utána következik a reprodukció. Ha sarokba szorítanak bennünket, beindul a vészjelző és megküzdünk azért, amihez igazán ragaszkodunk.
Miután egy fiatal, sportos fiú szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, igyekszik elmenekülni, nehogy hasonló sorsra jusson. Azonban Eint arra képezték ki, hogy öljön, és minden szálat elvarrjon maga után. phantom-requiem-for-the-phantom-phantom-requiem-for-the-phantom-27820494-1366-768.png Így a srác nyomába ered és megpróbálja elhallgattatni. Meglepetésére az egyszerű turista mindent bevet és konokul állja a sarat. Ezért Scythe Master, a bérgyilkos lány irányítója megkegyelmez neki, és a sérült fiút magával ragadja. Egyetlen célja van csupán ezzel, hogy az idegen agyát átmossa, és hasonló, könyörtelen gyilkossá képezze őt, mint Ein. A múltját vesztett srác a Zwei nevet kapja, ezzel is megtörve akaratát.

Ein és Zwei a legendás Phantom álnév alatt dolgoznak az Infernonak. A maffia szervezet célja, a totális irányítás, és a rivális bandákkal való leszámolás. Ehhez Scythe Master az eszköz, aki különleges kiképzésének köszönhetően megállíthatatlan bérgyilkosokat hoz létre, melyek vakon teljesítik a parancsait. Ám az ilyen szövetségek igencsak sérülékenyek, mindenkinek megvannak a saját dédelgetett álmai, és a bűnszövetkezetek világában két tökéletes fegyver sosem elég, pláne, ha áruló is akad a bandában.

ALI PROJECT :Senritsu no Kodomotachi

A Requiem for the Phantom drámai hangulatú krimiként indít, bemutatva nekünk a két főszereplőt, akik egymással összhangban dolgoznak, hogy teljesítsék kötelességüket. Az első nőt egy második férfi követi a sorban, és látszólag a rangsor egyértelmű, azonban a srác őstehetségnek bizonyul. Ösztönösen kezeli a fegyvereket, tanulja meg a harcmodorokat és pillanatok alatt képes könyörtelen gyilkológéppé alakulni. A tanítvány ezért túlnő elődjén, a mesterük pedig egy fontos paraméterrel nem számol. A férfi és a nő nem csupán ellentétei egymásnak, hanem ki is egészítik a másikat. Így agymosás ide vagy oda, egyféle kapcsolat szövődik a páros között, mely túlmutat a barátságon és a bajtársiasságon is.

A bérgyilkosok mozgatórugója egyszerű. Hiszen az életet, a második lehetőséget ajándékba kapták a sorstól. Egy olyan állapotba kerültek, ahol vagy ölsz vagy téged ölnek meg. Ez a mottójuk, másuk sem maradt, csak a gyilkosságok sokasága, mert a múltjuk teljesen elveszett, nem is tudnának magukkal mit kezdeni. A kényszerhelyzet frusztrációját a tevékenységük ideologizálásával oldják fel. Nincs vesztenivalójuk, csak a saját életük, ezt pedig mesterük a végtelenségig kihasználja. Azonban az intrikák hálójában ők nem csak áldozatok, hanem kegyetlen ragadozók is, akik némi öntudattal ruházzák fel egymást. A fiú konoksága, életösztöne ugyanis szabadság után kiállt, és névvel ruházza fel az ártatlan lányt.

could_be_phantom_requiem_for_the_phantom_a4d34da30208b5cba5ab0a8e4d850308.jpg Az edzőtársak játéka fokozatosan lágyul, ahogy egyre keményebben harcolnak, egyre könyörtelenebbé válnak, úgy kerülnek közelebb a másikhoz és válnak némileg sebezhetővé. Ez a kettősség már a Noir során is fellelhető volt. A Phantom nevű legendás bérgyilkos teljesen arctalan, ezt szimbolizálja a fehér maszk, melyet eleinte viselnek, és ami lekerül, amikor mindegy lesz, ki látja meg őket. Az álarc mögött egyedül azok a hideg, számító, gyilkos szemek látszódnak, melyek az áldozatnak végső búcsút intenek.

Az öntudatra ébredt eszközök egyszerre kiáltanak bosszúért és szabadságért. Hiszen az ember ragaszkodik a szabad akaratához. Ám sohasem tudhatják, hogy ez illúzió-e, hiszen az összes emléküket kitörölték. Ezért a múltjuk keresése válik az elsődleges céllá, miközben valahogy a maffiaháború kellős közepén kell túlélniük. Márpedig tudásuk és képességük szerint kénytelenek részt venni a nagyok kegyetlen játékában, különben a félelem végül velük is végezne. Egyik fél sem engedheti meg magának, hogy ne iktassák ki a kívülálló fenyegetést, hiszen bármelyik pillanatban hátba támadhatja őket.

ALI PROJECT: Gates of Hell

Ein és Zwei története egyszerre izgalmas krimi, maffiatörténet és kemény dráma. Ugyanis ártatlanul állnak a háttérben, miközben a felek felhasználják őket saját céljaik érdekében. Személyiségüket tekintve csak a csupasz ösztönök maradnak meg, mesterük mást nem igényel a párostól. A parancsuralmi elvek tökéletesen érvényesülnek ebben a tekintetben, sosem kérdőjelezik meg a küldetésüket. Könyörtelenül végeznek bárkivel, akit ki kell iktatniuk. Tetteiket nem homályosítják el érzelmek, így nem haboznak, valódi robotokként engedelmeskednek. Egyszerre szolgák és végrehajtók, láthatatlan bilincseiket látszólag képtelenség elszakítaniuk. A belső vívódás azonban hamarosan expresszálódik, megkérdőjeleződik a kötelesség és a vak engedelmesség. Mindez annak köszönhető, hogy a páros közel kerül egymáshoz.

Az amnézia egyik pozitív eredménye, hogy bárki tiszta lappal indulhat az életben, de hátránya, hogy a többiek tudhatnak róluk információkat, így hátrányos helyzetbe szorulnak. Az identitás keresés veszélye ezért minden esetben az, hogy olyan húzódik a múltban, melyet nem szeretnének megbolygatni. A félelem, mint természetes életösztön pedig ott bujkál bennünk. A belső konfliktus tehát több ponton fellelhető. Megkérdőjelezik a saját döntésüket, az elvet, amelyet követnek. Az ölni vagy meghalni egy idő után nem nyújt kellő feloldozást, ideológiát a gyilkosságok tengerében. Ezzel párhuzamosan minden menekülési lehetőség, minden álom csak illúzió, hiszen a szabadság mögött az üresség, a semmi várja őket.

Akinek nincs múltja, annak a jövője is bizonytalan, mert nem bízhat semmiben és senkiben. A mester és szolga kapcsolat ezért ijesztő igazán, mert a Spartacusok csak ideig-óráig képesek felszabadulni, mert képtelenek lesznek feldolgozni az új élményt, értelmezni és elfogadni. Ezért vagy visszatérnek korábbi, kényelmesebb állapotukba, ahol irányítják őket, vagy elvesznek a valós világ örvényében és magányosan halnak meg. A tragikus sors tehát determinált és elkerülhetetlennek látszik. Innen ered az anime elsődleges drámai hangulata.

Yoshimi Umino (Blade of the Immortal, D.N.Angel, Madlax, Iria - Zeiram the Animation) hátterei meglehetősen elnagyoltak, inkább festőinek mondanám őket. A hangsúly inkább a karakterekre kerül. Kimi Yanoguchi (Phantom of Inferno) dizájnjából a Bee Train studiója készített sorozat adaptációt. A számítógépes játékból elsőként egy háromrészes OVA, később pedig manga is keletkezett. De a legsikeresebb egyértelműen a jelen Phantom ~ Requiem for the Phantom ~ lett. Hikaru Nanase és Tatsuya Katō muzsikája kellőképpen fokozza a drámai és néhol a thriller hangulatot, munkásságukkal a Noein, a Gravion, az Infinite Stratos és a Food Wars című animékben találkozhattunk.

KOKIA: Transparent

A Requiem for the Phantom felépítése némileg eltérő a szokásostól. A bevezető rész jóval hosszabb, 19 részen keresztül épül fel a háttér és a végjáték szempontjából az utolsó hét epizód a felelős. A sorozatban számtalan utalást találhatunk egyéb művekre is. A legfontosabb talán Cal karaktere, aki a Noir Mireille Bouquet-jét idézi elénk. A képzetet erősíti a zsebóra motívuma is, mely az Egy pár dollárral többért-ből került bele az animékbe. A fent említett női párossal operáló sorozat a sorsszerűséggel is kapcsolódik a mostanihoz, hiszen ott is egy determinált végzet nyomán ismerjük meg bérgyilkosainkat.

Szabadnak születtünk, úgy gondoljuk. De mindez csupán illúzió, az egyenlő esélyekről nagyon sokan csak álmodozhatnak. Mindig akadnak olyanok, akik ezt a helyzetet maximálisan kihasználják és a sarokba szorított személyeket a háttérből manipulálni igyekeznek. A szolgaságot ugyan eltörölték, de mindannyiunkat bilincsbe ver valami: a múlt, egy érzés, a társadalmi helyzetünk, bőrszínünk, vallásunk, nemi- és politikai hovatartozásunk. Ám ezek nem csak beszűkítik vagy determinálják a lehetőségeinket, bármilyen irányban eszközként felhasználhatóak. Mert a legrosszabb az, ha nincs semmink, sem identitással, sem célokkal nem rendelkezünk.