A tavalyi év termései között akadnak igencsak csalódást okozó művek, de kellemes meglepetéseket is tartogatott 2019. Az egyik ilyen alkotás kimondottan nagy népszerűségnek örvend a legelejétől, számtalan cosplayert ihletett meg kicsiny hazánkban is. A Kimetsu no Yaiba (Demon Slayer) idén tavasszal startolt el, és az Ufotable Studio büszkesége. Mióta szeptemberben véget ért az első évad, izgatottan várjuk a folytatását.

LiSA: Gurenge

Tanjirō Kamado ugyan elvesztette édesapját, de azóta átvette a család irányítását és védelmét. Testvérei és édesanyja ezért bármikor számíthatnak rá, ha élelemszerzésről, vagy csak kereskedelemről van szó. Hiszen mindannyian az erdő mélyén élnek, és a faszenet olyan eszközökre és anyagokra cserélik, amely nélkülözhetetlen számukra. De persze a gyerekek is kapnak játékszereket, a lányok is szép ruhákat. Tanjirō ezért időnként elbaktat a városba és rendszerint az éjjel leszállta előtt visszatér az áruval. Ezúttal azonban az erdő szélén álló kalibában éjjeli menedékre lel, amely végzetes döntésnek bizonyul.

Hazatérve rábukkan a családja holttesteire, egyedül Nezuko nevű húga élte túl egy démon támadását. Giyu Tomioka, az erdőben bolyongó démonvadász azonban felhívja rá a figyelmét, hogy a lány is megsérült és maga is szörnyeteggé változott. Valami csoda folytán Nezuko mégsem támad sem a bátyjára, sem a többi emberre, ezért úgy dönt, békén hagyja őket. Tanjirō elindul, hogy gyógymódot keressen húga átváltozására, ehhez viszont magának is meg kell ismerkednie a démonok természetével.

A fiú tehát démonvadásznak áll, hogy elég erős legyen az elixír megszerzéséhez, a szörnyetegek legyőzéséhez és Nezuko védelméhez. A pároshoz nem várt barátok is csatlakoznak, akik különbözőképpen reagálnak főhősünk útitársára. Nem beszélve arról, hogy a vadászok szövetsége is árgus szemekkel figyeli minden lépésüket, hiszen a lány is potenciális veszedelmet jelent a környezetére.

Koyoharu Gotōge mangája 2016-ban indult, és a mai napig hihetetlen népszerűségnek örvend. Haruo Sotozakit (Tales of Symphonia the Animation, Tales of Zestiria the X) bízták meg az adaptált sorozat rendezésével, aki otthonosan mozog a fantasy témájában. Maga a Kimetsu no Yaiba is egy dark fantasy világban játszódik, mely részben párhuzamos a 20. századi Japánnal, bár erre eddig csak érintőleges utalásokat kaptunk. A történet lényege egy legenda, miszerint a sűrű erdőkben vérszomjas emberevő démonok garázdálkodnak és létezik egy ősi csoport, amely a felügyeletükért és irtásukért felelős. A démonvadászok nem csak kordában tartják a fenevadakat, de ki is nevelik a kiválasztottakat, hogy legyen méltó utánpótlásuk.

A cselekmény viszonylag könnyen követhető, linearitását csak néhol szakítják meg visszaemlékezések, és olyan utak, események, melyek a tudatban vagy álomban játszódnak le. Megvan a maga dinamikája is, azaz hősünk vándorlását edzési és próbatételi szakaszok tarkítják, melyek néhol elmélkedő és barátkozós, azaz jellemfejlődős részekkel vannak pihentetve. Ez pedig igencsak lényeges eleme az alkotásnak, bár kimondottan megszokottnak minősíthetjük. Az újdonság a kísérő karakterek természetében keresendő, mert egyikük sem átlagos, valamilyen módon kilógnak a sorból. Gyakorlatilag őket érhetné a legtöbb kritika, annyira valószínűtlen a trió, mely a csapat élén áll.

Tanjirō tipikus shounen karakter, aki erősebbé szeretne válni azért, hogy megvédhessen másokat. Természetesen ehhez különleges tehetsége is van, illetve egy titkos származása, melyre valószínűleg a folytatásban fog fény derülni. Ezen túl tüzeli őt az is, hogy húga „betegségének” ellenszert találjon. Emiatt a fiú hozzáállása is más a szörnyetegekhez, megpróbálja megérteni a működésüket, és elfogadja a tragédiájukat. Egyfajta kegyes halált igyekszik biztosítani számukra. Folyamatosan fejlődik, ahogy egyre több inger éri, és mindig, mikor már OP-nek könyvelnénk el, szépen a földbe döngölik.

Zenitsu Agatsuma vele szemben kimondottan félős, gyáva, de a lányokat imádja és lépten-nyomon keresi a társaságukat. Neki nincs sok kedve a démonok megöléséhez, mestere mégis úgy döntött, hogy kiváló harcost farag belőle. Tipikus komikus karakter volna, ha nem szunnyadna benne valami igazán meglepő. A legtöbben benne csalódtak, hiszen tényleg csak néhány értelmes megmozdulása van az első évad során, rendszerint retteg és rinyál. De a szíve végig a helyén van és kész bármilyen parancsot teljesíteni, ha a barátairól van szó.

Inosuke Hashibira igazi vadállat, ami nem meglepő, hiszen vaddisznók nevelték fel. Állítása szerint teljesen véletlenül keveredett a démonvadászokat kiválasztó próbára, és azóta is zseniális kardforgató hírében áll. Igazi berzerker, aki addig küzd, amíg össze nem esik, nem hajlandó feladni akkor sem, ha… szóval ő a fekete lovag a Gyalog Galoppból, ne szépítsük, bár legalább neki van is mire fel fennhordania az orrát. Természetével totálisan ellentétes a külseje, ezért azt egy vadkan maszkjával ellensúlyozza.

Nezuko Kamado egyelőre mellékszereplőként húzódik meg a háttérben. Egy csupaszív lány, aki hatalmas démonná is képes átváltozni. Azonban a szelleme is erős, így nem engedi, hogy hatalmába kerítse a démoni énje. Ezért ritkán küzd, hamar kifárad, nehezen regenerálódik, így a kalandok nagy részét átalussza.

Muzan Kibutsuji a Tizenkét Démon Hold nevű formáció vezetője, tagjait ő maga ruházza fel potenciállal. A kiválasztott démonokat megfertőzi, amitől sokkal erősebbek lesznek. A legenda szerint egy szörnyeteg annál erősebb, minél több ember esszenciáját fogyasztotta el. Azaz a lények képesek szintet lépni, képességekre szert tenni, ha túlélik a vadászokkal való találkozást. Ám mindegyiknek vannak határai, amelyen túl képtelenek fejlődni. Itt lép képbe Muzan, aki egy darabot ad át magából, hogy a küszöböt átléphessék és még hatalmasabbá válhassanak. Legalábbis, amíg a vezér ezt hasznosnak találja.

A központban tehát ezen szörnyetegek legyőzése áll, mely a fantasy irodalomban is legtöbbször allegorikusan értendő. Hiszen legfőképpen a saját démonainkkal kell szembenéznünk, azokat szükséges legyőznünk, hogy boldogulhassunk az életünk útvesztőjében. Erre utal az is, hogy főhősünknek nem csupán felnőnie, de megerősödnie is kell a saját meglátása szerint. Csak így tudja megvédeni a környezetében élőket. A tehetetlenség, amiért képtelen erre fiatalon képtelen volt, folyamatosan árnyat vet a fiú érzelmeire és cselekedetére. Elégedetlen önmagával, ezért próbál erőssé válni, bár valójában már nem tudja helyrehozni a hibát, melyet saját meglátása szerint elkövetett.

Tehát igazából saját személyét okolja a tragédiáért, ez a fő mozgatórugó, és kétségbeesetten kapaszkodik testvérébe, bármilyen lénnyé is változtatta az „átok”. Ha egy horrorfilmben lennénk, és társadalomkritikát keresnénk, akkor ez természetesen annak a jele volna, hogy nem tud szembenézni a sorssal, és az elkerülhetetlen vég vár rája. Tisztában vagyunk vele, ha a lány zombi lenne, akkor a fiú cselekedete nem csak hiábavaló, hanem ön- és közveszélyes is volna. Ezért az anime a démoni fertőzést használja eszközként, hogy látszólagos reményt csempésszen a nézőközönség szívébe is. Mivel elméletileg van lehetőség, hogy visszafordítsák a folyamatot, leszedjék az átkot, így az izgalom fenntartható az utolsó pillanatig is.

De a félelem, az elégedetlenség nem csak Tanjirō viselkedésében érhető tetten. Két kísérőjét ugyancsak hasonló érzelmek vezérlik, bár némileg más háttérrel. Zenitsu rettegése – mi után közelebbről is megismerjük – valójában nem a démonok felé irányul, sokkal inkább fakad kettős személyiségéből. Véleményem szerint ő azért nem szeretne harcolni, mert nem akar pusztító gépezetté válni, az ölés gondolatát próbálja távol tartani magától. Inosuke önbizalma mögött pedig a túlélési ösztön húzódik meg, ő az élete elvesztését odázza azzal, hogy mindenkit távol tart magától és egyre erősebb kíván lenni.

Go Shiina featuring Nami Nakagawa: Kamado Tanjirō no Uta

A pszichoanalízis persze csupán az első évad eseményei alapján levont következtetés, a folytatásban mélyebbre is tekinthetünk a szándékok esetében. Bármikor érhetnek bennünket meglepetések, a Kimetsu no Yaiba valószínűleg rengeteg izgalmat tartogat számunkra. Példának okáért a hátterek nem csak a fő karakterek esetében kerültek kidolgozásra, nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy a 12 fődémont is megfelelő jellemmel lássák el. És itt találkozunk azzal a kedves klisével, hogy hősünk erre is kíváncsi, és kegyes, feloldozó halállal engedi tovább őket a másvilágra.

Azaz a démoni állapotot egyfajta tudat-megbetegedésnek, az elme tébolyának vagy bűnének bélyegzi. A szemlélet pedig arra mutat rá, hogy a világ szándéka korántsem feketék vagy fehérek, az okokat is érdemes megismerni, mielőtt ítélkezünk valaki felett. Még a gyilkosok is érdemelhetnek bocsánatot, ha nem is a büntetés alól. Ez igazán izgalmas gondolat, de természetesen nem jelenti azt, hogy következmények nélkül cselekedhetünk.

Ez a mű egyik másik üzenete, amely egyrészt spirituálisnak is tekinthető, bár számomra a józan gondolkodást emeli előtérbe. A társadalomkritika tehát jóval egyetemesebb, kihangsúlyozza ugyan, hogy a büntetés jár, és nem kerülhetjük el a jogos jussunkat, azonban egyszerre nyújt feloldozást is a szándékok és a hátterek megismerésével, aláhúzásával. A 12 démon is csupán félelem-vezérelt, kárhozott „lelkekből”, emberekből áll, akik sorozatos rossz döntéseik nyomán váltak szörnyeteggé. A rettegéstől azonban sosem szabadultak meg igazán.

Akira Matsushima (Maria Watches Over Us, Tales of Symphonia the Animation, Rave Master) karakterdizájnja kissé hullámzó teljesítményről árulkodik a sorozat előrehaladtával. Számomra az elején jóval hangsúlyosabbak az egyedi jegyek, a történet során azonban ezek elnagyolttá váltak. A sebek kidolgozottságára érdemes odafigyelni, melyeknek valószínűleg később szerepük is lesz, mégsem figyeltek oda a konzisztenciára. Emellett a hátterek, a környezet, az épületek és a korrajz is tökéletesen látványosak, hála Masaru Yanakanak (Captain Earth, God Eater, Witchblade). A zenei élmény ezúttal sem elhanyagolható, hiszen a fantasy esetében különös hangsúlyt fektetnek erre az alappillérre is. A muzsikát Gō Shiina (GYO: Tokyo Fish Attack, Juni Taisen: Zodiac War, Dimension W) és Yuki Kajiura (Fate/Zero, Le Portrait de Petite Cossette, Tsubasa: RESERVoir CHRoNiCLE) közreműködésének köszönhetjük.

Fictionjunction feat. LiSa: From the Edge

A Kimetsu no Yaiba persze ennél jóval többről szól, csak a fő elemeket igyekeztem kiemelni az elemzésem során. A szeretet ereje, a küzdeni akarás akár a nagy eposzok hőseinek erényeiből is felismerhető. A karaktereink ezért szerethetők, az ellenfelek viszont korántsem gyűlöletet keltők. Nem egyszerű akadályok, hanem tükröket is állítanak a nézők és a csapatunk elé. Az anime ezért, apróbb hibái ellenére némileg jogos hype-ot kaptak, melyet az alkotók – szerencsére – igyekeznek alaposan meglovagolni. Kérdés, hogy mit rejt még a történet, merre kanyarodunk, és véget ér-e a cselekmény ott, hogy Nezuko majd – valószínűleg – visszanyeri emberi mivoltát. Az igazi epikus művek ugyanis ennél jóval tartalmasabb szórakozást és fordulatot, tanulságot tartogatnak számunkra. Tehát legyen ezúttal is a folytatás a döntőbíró, egyelőre előlegezzük meg neki a bizalmat.

Értékelésem: 8,5/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Demon_Slayer:_Kimetsu_no_Yaiba, https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21101
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=6vMuWuWlW4I
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/kimetsu-no-yaiba-322859.html
Bluray elérhető: még nem

Smaragd Sárkány