A science fiction zsánere közel áll hozzám, pláne, hogy a kedvenc témámat, a társadalomkritikát gyakran górcső alá veszik. Animék esetében erre még több eszköz adódik, így elég gyakran választok ki ilyen típusú sorozatokat, hátha gyöngyszemekre is akadok a népszerű alkotások között. A Dimension W-t ekképp dobta fel az egyik kereső site, mint ajánlót, így kíváncsian merültem el az epizódokban, amelyeknek elég hamar a végére is értem.
Stereo Dive Foundation: Genesis
2051-ben járunk, és immár köztudottnak számít, hogy van egy negyedik dimenziótengely, tehát az X, Y és Z koordinátákon kívül egy W is megadható. Azonban ez az egyszerű emberek számára érzékelhetetlen, elengedhetetlen volt tehát, hogy a tudósok feltalálják a Tekercs nevű szerkezetet. Az Új Tesla Energia nevű cég a kormánnyal együttműködve kihasználják a hasznosnak tűnő felfedezést, hiszen a W dimenzióból új, és végtelennek tűnő energiaforrásra lelhetnek.
2072-ben a vállalat erőviszonyai megváltoztak, a nagy energiaháború után nem csak önjáró robotok jelentek meg, de elpusztíthatatlannak tűnő egyedek is előfordulhatnak. Mivel a Tekercseket elsősorban a kormány és a vállalat kontrollálják, így korlátozott a használati lehetőségük, és időnként feltöltésre vagy cserére szorulnak. A végtelen energia egyelőre csak kinyerhető, de tárolása nem megoldott, így nagy problémát jelent, hogy olyan szerkezetek is előfordulnak a piacon, melyek jóval erősebbek, de instabilnak bizonyulnak. Ezeknek a Tekercseknek a levadászására nem csak a rendőrség jogosult, hanem akadnak fejvadászok is, mint például Kyouma Mabuchi, aki kicsit a múlt gyermekének minősül. Mivel teljesen az új technika ellen van, így ő még benzinnel meghajtott automobilt használ, pedig azok már évtizedek óta kimentek a divatból. Viszont a küldetések teljesítésekor hozzájuthat az értékes üzemanyaghoz.
Az illegális energiaforrások felszámolásához és begyűjtéséhez a vállalat is segítséget nyújt, az egyik ügynökük, Albert Schuman ezúttal is igyekszik elkapni a visszaélőket. De egyikőjük sem számol a fejleményekkel, amikor is a múlt árnyai kerülnek elő, és egy Mira Yurisaki nevű fura, androidnak tűnő lány csöppen bele a hatalmasok küzdelmébe. Bár a fejvadász és az illegális Tekerccsel felszerelt különleges mechanikus gépezet kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, de kénytelenek egymás képességeire hagyatkozni, ha ki szeretnék deríteni a nagy kérdést: mikor omlik össze ez a világ. Ugyanis valaki azon mesterkedik, hogy a W dimenziót a Földre szabadítsa, a válasz pedig valahol ott rejlik Kyouma korábbi küldetésében.
A Dimension W egyértelműen az új energiaforrások keresésének buktatóiról szól, hiszen rámutat, hiába találunk olyat, amely az aktuális problémát megoldhatja, a végső válasz mégis egy megújuló volna. Hiszen az adott pillanatban minden tűnhet ideálisnak vagy éppen kifogyhatatlannak, azonban a legelején, amíg nem térképeztük fel a pontos forrását, sosem tudhatjuk a valós természetét és méretét. Az instabilitás rengeteg galibát okozhat, gondoljunk csak a mesterséges élénkítőszerek után következő sóvárgásra és kiégésre. Márpedig az energia és a teljesítményfokozó szerek közötti párhuzam nem is annyira ördögtől való gondolat, figyelembe véve annak hatását és buktatóit is.
Azonban, ha eltekintünk az egyértelműtől, a környezetvédelmi utalásoktól és az örök élet iránti vágytól, akkor eljuthatunk a mű egy másik problémaköréhez, a poszt traumás stressz szindrómához (PTSD). Joggal kérdezhetnétek, miért hozakodom elő ezzel, mégis elég izgalmas ahhoz, hogy előrángassam, hiszen a Dimension W egyik központi mozzanata a felejtés, mely természetes emberi folyamat kissé kóros kivetülésének számít.
Ugyanis a saját elménket bizony kénytelenek vagyunk megvédeni a káros hatásoktól, így némi erőfeszítés, vagy tudattalan folyamatok segítségével el tudunk zárni emlékeket saját magunk elől is. Ennek a legtöbbször az a funkciója, hogy képesek legyünk egészséges életet élni és ne egy múltbéli esemény határozza meg a hozzáállásunkat a világhoz. Vagy éppen képtelenek vagyunk egy trauma feldolgozására, ezért inkább bezárjuk egy kicsiny dobozba a tudatunk legmélyére. Mindegyik érthető, de természetesen néha szükség lehet ezeknek a felderítésére. Azonban olyankor mindig mérlegelni kell, készek vagyunk-e a valóság feltárására, megismerésére. Erről bővebben az Un-Go című sorozat elemzésekor már kitértem.
A következő szint pedig a nagy kérdés, melyre nagyjából az összes nagyobb sci-fi keresi a saját válaszát, miszerint melyik az a pont, amelytől már nem számít embernek az ember, vagy éppen már az android is áthajlik a humán karakterbe. Vékony ez a határmezsgye, mégis hatalmas szakadék tátong egyelőre az öntudattal rendelkező lények és a robotok között, azonban az agy megfelelő ellátását és fenntartását biztosítva létrejöhet olyan hibrid, melyről nehéz döntést hozni. A programok adaptációja ugyanis hasonlatos a mi tanulási folyamatainkhoz, így majd a jövő társadalma kénytelen végül Verdictet hozni erről a kérdésről, ha mi csak halogatjuk, hiszen elképzelni sem tudjuk a lehetőségét. A Dimension W főszereplője azonban kitűnően bemutatja nekünk a problémát, ahogyan azt már az A.I. – Artificial Intelligence-ben is tapasztalhattuk.
Yūji Iwahara (King of Thorn) mangájából a Studio 3Hz és az Orange karöltve készítettek animét, Kanta Kamei (Oreshura,Tales of Vesperia: The First Strike) rendezésében. Tokuyuki Matsutake (Mass Effect: Paragon Lost, Tales of Phantasia) karakterdizájnja tökéletesen idomul a témához, hiszen néhol szögletes, legtöbb helyen ügyesen fémesen mechanikus a szereplők ábrázolása, érzékeltetve, mikor van dolgunk hús-vér teremtménnyel, mikor pedig robottal. A futurisztikus hatást egyértelműen a Harumi Okamoto (The Eccentric Family), Tsukasa Kakizakai (Shirobako) és Yusuke Takeda (Berserk: The Golden Age Arc, Ghost in the Shell: Stand Alone Complex, Sword Art Online) triónak köszönhető, hiszen tökéletesen autentikusan elevenedik meg előttünk a történet.
A végső konklúzió és a megoldás kulcsa a szokásos módon, fokozatosan bújik elő, és inkább az utolsó epizódokra értjük meg az egész mondanivaló lényegét. Ennek nyilván az is a funkciója, hogy végig fenntartsák az érdeklődésünket, illetve az egész cselekmény erre a mozzanatra van kihegyezve. Azonban a manga a mai napig futni látszik, így valószínűleg egy szeletkét kapunk az egészből, habár az kimondottan kereknek tetszik. Szőröstül-bőröstül emészthető ebben a formában is, és nekem nem volt hiányérzetem, ebből a kalandból bőven elég nekünk ennyi is. És ezt inkább arra mondom, hogy ekképpen tökéletes, nem pedig azért, mert unalmas lett volna.
Köszi a cikket, kedvet kaptam a megnézéséhez, belenéztem a trailerbe.
Teljesen lényegtelen, de nem lehet, hogy a "gázolajjal meghajtott automobil" benzines (gasoline)? Mert nem dízelnek (gázolaj = diesel) néz ki.
Nem teljesen a cikkel lesz kapcsolatos a hozzászólásom, hanem inkább egy rejtélyesnek mondható másik, de általunk is észlelt valamilyen sugárzásról írnék pár sort.Az egyik a gyógyító kövek. Ez érdekes módon feltöltődik, a Nap és minden más kozmikus energiától, amit Orgon-nak ismerünk, de a csí, és az éteri is ugyanez. Aki nem hisz benne, próbálja ki mondjuk az otthoni hifi termékeknél és tegyen csakra által leírt hallás köveit a készülékek kábeleire, és az olyan többi helyhez is, mint konnektorok közelébe, és minden olyan tárgyba ami a lakásban főként műanyagból van, és tegyünk bele kisebb ilyen csakra féle gyógyító köveket.A zene a helyiségben új dimenziót fog kapni, és életre kell még a hangja is az énekeseknek stb. Már azt is lehet erre mondani amolyan holografikus hangzás lesz a helyiségben.Ez nem akusztika, hanem valamilyen ionizációs folyamat megváltoztatása lehetne a kövekkel.A kérdés mi miért fogjuk élvezhetőbbé is értelmezni ezt a hangzást? Talán képesek vagyunk mi is még érzékelni a fülünkkel az ilyen pozitív megváltozásokat amit a kövek képesek ha nem is hatni miránk, de a környezetet is megtudják változtatni, és vissza tudnánk állítani valamelyest a szabadban meglévő energiákat a mesterséges otthonunkban?.Éghajlat is a kőzeteknek is fontos szerepe van az éghajlati események kialakulásánál, és a levegő áramlásainál.Anno a már retrónak mondható Hifi Magazin, képes volt olyan hihetetlen ötletekkel elő állni, ami nincs benne a fizikai könyvekben.Ez például a negyedik dimenzió Williams Peter Belt vagy röviden a termékei PWB szereivel, egész fantasztikus módon tudott a zenei hangzáson javítani. Ellenőrizhető a neten ma is ott vannak, megtalálhatóek. Például még színezte is a cd lemezek éleit, mert ezzel is javult a hangminőség.Amúgy ez is csakra tudomány lehet, aminél használják a különböző színeket az emberi test gyógyítására is. Érdekes a növényeknél a virág cserépben, tényleg ha van egy kisebb hegyikristály kő, jobban beindul a növény fejlődése. Mi ma ezeket ma sem teljesen értjük, míg az egyes ősi ázsiai tudományok minden nehézség nélkül képesek alkalmazni az ilyen köves energiákat is akár gyógyításra is.Ma az emberek egy része képes hasonló módszerekkel alkalmazni ezeket a rejtélyes orgon energiákat is. A fejlesztők pedig az életünk jobbá tételére elkezdték alkalmazni az ilyen ismereteket az új termékeiknél.A zenénél ilyen a SHAKTI STONES valamilyen műkő féleség, amiben belül egy réztekercs, és néhány csakra kő is megtalálható. Ez a termék így valamilyen epoxigyantával, és kőpor zúzalékkal van lehet bevonva.Amolyan orgonit eszköz, ami igen komoly fejlesztés eredménye, és zseniális tudása lehet a fejlesztőinek. a TERMÉSZET tartogat még meglepetéseket a fizika, és a kvantum ismerettel rendelkező személyeknek.Ők mint akár az asztrofizikusok, alighanem csak a tankönyvekben eddig leírt ismeretekkel tárják ma fel az univerzum titkait. Igen sok mást is elemezniük kell még, és az ismert fizikai törvények, is sok esetben nem képesek egyezni az újonnan feltárt eredményekkel. A cikkről annyit, több ilyen kellene, és valóban ez már felnőtt tartalom.
2051-ben járunk, és immár köztudottnak számít, hogy van egy negyedik dimenziótengely, tehát az X, Y és Z koordinátákon kívül egy W is megadható. Azonban ez az egyszerű emberek számára érzékelhetetlen, elengedhetetlen volt tehát, hogy a tudósok feltalálják a Tekercs nevű szerkezetet. Az Új Tesla Energia nevű cég a kormánnyal együttműködve kihasználják a hasznosnak tűnő felfedezést, hiszen a W dimenzióból új, és végtelennek tűnő energiaforrásra lelhetnek.
Az illegális energiaforrások felszámolásához és begyűjtéséhez a vállalat is segítséget nyújt, az egyik ügynökük, Albert Schuman ezúttal is igyekszik elkapni a visszaélőket. De egyikőjük sem számol a fejleményekkel, amikor is a múlt árnyai kerülnek elő, és egy Mira Yurisaki nevű fura, androidnak tűnő lány csöppen bele a hatalmasok küzdelmébe. Bár a fejvadász és az illegális Tekerccsel felszerelt különleges mechanikus gépezet kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, de kénytelenek egymás képességeire hagyatkozni, ha ki szeretnék deríteni a nagy kérdést: mikor omlik össze ez a világ. Ugyanis valaki azon mesterkedik, hogy a W dimenziót a Földre szabadítsa, a válasz pedig valahol ott rejlik Kyouma korábbi küldetésében.
A Dimension W egyértelműen az új energiaforrások keresésének buktatóiról szól, hiszen rámutat, hiába találunk olyat, amely az aktuális problémát megoldhatja, a végső válasz mégis egy megújuló volna. Hiszen az adott pillanatban minden tűnhet ideálisnak vagy éppen kifogyhatatlannak, azonban a legelején, amíg nem térképeztük fel a pontos forrását, sosem tudhatjuk a valós természetét és méretét. Az instabilitás rengeteg galibát okozhat, gondoljunk csak a mesterséges élénkítőszerek után következő sóvárgásra és kiégésre. Márpedig az energia és a teljesítményfokozó szerek közötti párhuzam nem is annyira ördögtől való gondolat, figyelembe véve annak hatását és buktatóit is.
Azonban, ha eltekintünk az egyértelműtől, a környezetvédelmi utalásoktól és az örök élet iránti vágytól, akkor eljuthatunk a mű egy másik problémaköréhez, a poszt traumás stressz szindrómához (PTSD). Joggal kérdezhetnétek, miért hozakodom elő ezzel, mégis elég izgalmas ahhoz, hogy előrángassam, hiszen a Dimension W egyik központi mozzanata a felejtés, mely természetes emberi folyamat kissé kóros kivetülésének számít. 
Azonban a manga a mai napig futni látszik, így valószínűleg egy szeletkét kapunk az egészből, habár az kimondottan kereknek tetszik. Szőröstül-bőröstül emészthető ebben a formában is, és nekem nem volt hiányérzetem, ebből a kalandból bőven elég nekünk ennyi is. És ezt inkább arra mondom, hogy ekképpen tökéletes, nem pedig azért, mert unalmas lett volna.
