A science fiction zsánere közel áll hozzám, pláne, hogy a kedvenc témámat, a társadalomkritikát gyakran górcső alá veszik. Animék esetében erre még több eszköz adódik, így elég gyakran választok ki ilyen típusú sorozatokat, hátha gyöngyszemekre is akadok a népszerű alkotások között. A Dimension W-t ekképp dobta fel az egyik kereső site, mint ajánlót, így kíváncsian merültem el az epizódokban, amelyeknek elég hamar a végére is értem.

Stereo Dive Foundation: Genesis

2051-ben járunk, és immár köztudottnak számít, hogy van egy negyedik dimenziótengely, tehát az X, Y és Z koordinátákon kívül egy W is megadható. Azonban ez az egyszerű emberek számára érzékelhetetlen, elengedhetetlen volt tehát, hogy a tudósok feltalálják a Tekercs nevű szerkezetet. Az Új Tesla Energia nevű cég a kormánnyal együttműködve kihasználják a hasznosnak tűnő felfedezést, hiszen a W dimenzióból új, és végtelennek tűnő energiaforrásra lelhetnek.

2072-ben a vállalat erőviszonyai megváltoztak, a nagy energiaháború után nem csak önjáró robotok jelentek meg, de elpusztíthatatlannak tűnő egyedek is előfordulhatnak. Mivel a Tekercseket elsősorban a kormány és a vállalat kontrollálják, így korlátozott a használati lehetőségük, és időnként feltöltésre vagy cserére szorulnak. A végtelen energia egyelőre csak kinyerhető, de tárolása nem megoldott, így nagy problémát jelent, hogy olyan szerkezetek is előfordulnak a piacon, melyek jóval erősebbek, de instabilnak bizonyulnak. Ezeknek a Tekercseknek a levadászására nem csak a rendőrség jogosult, hanem akadnak fejvadászok is, mint például Kyouma Mabuchi, aki kicsit a múlt gyermekének minősül. Mivel teljesen az új technika ellen van, így ő még benzinnel meghajtott automobilt használ, pedig azok már évtizedek óta kimentek a divatból. Viszont a küldetések teljesítésekor hozzájuthat az értékes üzemanyaghoz.

Az illegális energiaforrások felszámolásához és begyűjtéséhez a vállalat is segítséget nyújt, az egyik ügynökük, Albert Schuman ezúttal is igyekszik elkapni a visszaélőket. De egyikőjük sem számol a fejleményekkel, amikor is a múlt árnyai kerülnek elő, és egy Mira Yurisaki nevű fura, androidnak tűnő lány csöppen bele a hatalmasok küzdelmébe. Bár a fejvadász és az illegális Tekerccsel felszerelt különleges mechanikus gépezet kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, de kénytelenek egymás képességeire hagyatkozni, ha ki szeretnék deríteni a nagy kérdést: mikor omlik össze ez a világ. Ugyanis valaki azon mesterkedik, hogy a W dimenziót a Földre szabadítsa, a válasz pedig valahol ott rejlik Kyouma korábbi küldetésében.

A Dimension W egyértelműen az új energiaforrások keresésének buktatóiról szól, hiszen rámutat, hiába találunk olyat, amely az aktuális problémát megoldhatja, a végső válasz mégis egy megújuló volna. Hiszen az adott pillanatban minden tűnhet ideálisnak vagy éppen kifogyhatatlannak, azonban a legelején, amíg nem térképeztük fel a pontos forrását, sosem tudhatjuk a valós természetét és méretét. Az instabilitás rengeteg galibát okozhat, gondoljunk csak a mesterséges élénkítőszerek után következő sóvárgásra és kiégésre. Márpedig az energia és a teljesítményfokozó szerek közötti párhuzam nem is annyira ördögtől való gondolat, figyelembe véve annak hatását és buktatóit is.

Azonban, ha eltekintünk az egyértelműtől, a környezetvédelmi utalásoktól és az örök élet iránti vágytól, akkor eljuthatunk a mű egy másik problémaköréhez, a poszt traumás stressz szindrómához (PTSD). Joggal kérdezhetnétek, miért hozakodom elő ezzel, mégis elég izgalmas ahhoz, hogy előrángassam, hiszen a Dimension W egyik központi mozzanata a felejtés, mely természetes emberi folyamat kissé kóros kivetülésének számít. Ugyanis a saját elménket bizony kénytelenek vagyunk megvédeni a káros hatásoktól, így némi erőfeszítés, vagy tudattalan folyamatok segítségével el tudunk zárni emlékeket saját magunk elől is. Ennek a legtöbbször az a funkciója, hogy képesek legyünk egészséges életet élni és ne egy múltbéli esemény határozza meg a hozzáállásunkat a világhoz. Vagy éppen képtelenek vagyunk egy trauma feldolgozására, ezért inkább bezárjuk egy kicsiny dobozba a tudatunk legmélyére. Mindegyik érthető, de természetesen néha szükség lehet ezeknek a felderítésére. Azonban olyankor mindig mérlegelni kell, készek vagyunk-e a valóság feltárására, megismerésére. Erről bővebben az Un-Go című sorozat elemzésekor már kitértem.

A következő szint pedig a nagy kérdés, melyre nagyjából az összes nagyobb sci-fi keresi a saját válaszát, miszerint melyik az a pont, amelytől már nem számít embernek az ember, vagy éppen már az android is áthajlik a humán karakterbe. Vékony ez a határmezsgye, mégis hatalmas szakadék tátong egyelőre az öntudattal rendelkező lények és a robotok között, azonban az agy megfelelő ellátását és fenntartását biztosítva létrejöhet olyan hibrid, melyről nehéz döntést hozni. A programok adaptációja ugyanis hasonlatos a mi tanulási folyamatainkhoz, így majd a jövő társadalma kénytelen végül Verdictet hozni erről a kérdésről, ha mi csak halogatjuk, hiszen elképzelni sem tudjuk a lehetőségét. A Dimension W főszereplője azonban kitűnően bemutatja nekünk a problémát, ahogyan azt már az A.I. – Artificial Intelligence-ben is tapasztalhattuk.

Yūji Iwahara (King of Thorn) mangájából a Studio 3Hz és az Orange karöltve készítettek animét, Kanta Kamei (Oreshura,Tales of Vesperia: The First Strike) rendezésében. Tokuyuki Matsutake (Mass Effect: Paragon Lost, Tales of Phantasia) karakterdizájnja tökéletesen idomul a témához, hiszen néhol szögletes, legtöbb helyen ügyesen fémesen mechanikus a szereplők ábrázolása, érzékeltetve, mikor van dolgunk hús-vér teremtménnyel, mikor pedig robottal. A futurisztikus hatást egyértelműen a Harumi Okamoto (The Eccentric Family), Tsukasa Kakizakai (Shirobako) és Yusuke Takeda (Berserk: The Golden Age Arc, Ghost in the Shell: Stand Alone Complex, Sword Art Online) triónak köszönhető, hiszen tökéletesen autentikusan elevenedik meg előttünk a történet.

A végső konklúzió és a megoldás kulcsa a szokásos módon, fokozatosan bújik elő, és inkább az utolsó epizódokra értjük meg az egész mondanivaló lényegét. Ennek nyilván az is a funkciója, hogy végig fenntartsák az érdeklődésünket, illetve az egész cselekmény erre a mozzanatra van kihegyezve. Azonban a manga a mai napig futni látszik, így valószínűleg egy szeletkét kapunk az egészből, habár az kimondottan kereknek tetszik. Szőröstül-bőröstül emészthető ebben a formában is, és nekem nem volt hiányérzetem, ebből a kalandból bőven elég nekünk ennyi is. És ezt inkább arra mondom, hogy ekképpen tökéletes, nem pedig azért, mert unalmas lett volna.

Fo’xTails: Contrast

Értékelésem: 8/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=17285, https://en.wikipedia.org/wiki/Dimension_W
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=7YOrxL8d4zU
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/dimension-w-275630.html
Bluray megvásárolható: Dimension W: Season One (Blu-ray/DVD Combo)
Smaragd Sárkány