2022. feb 27.

Világok vonzásában – Patema felfelé esik

írta: Emerald Dragon

Patema Inverted (2013)

Akadnak olyan művek, amelyekre évekig vadászok, hogy a végén a polcomon foglalhassanak helyet. Ezeknél azért az ár-érték arány is számít, így alapvetően a limitált és a standard kiadások között vívódok, mígnem rá nem szánom magam az egyikre. A Patema Inverted egy 2013-as film, mely többször is a kosaramba került, hogy aztán elfogyjon, újra megtaláljam, majd végül berendeljem. Az élmény erősen élt bennem, hogy kellemes csalódást okozott nekem, így ideje volt leporolnom ezt is.

Patema egy föld alatti városban él, ahol ez senkinek nem szokatlan élmény. A lány igazi felfedező természetű, bár ezt a környezete nem támogatja zokszó nélkül, hiszen az egykori uralkodó egyetlen leszármazottja. Különösen óvják, nehogy a veszélyes zónák közelébe menjen, hiszen édesapja is onnan tűnt el egykoron. Azonban Patema túlságosan kíváncsi, nem hisz a denevéremberek létezésében, akikkel a felnőttek a gyerekeket riogatják. Persze, amikor szemtől szembe kerül egy ilyen tótágast közlekedő, ijesztő alakkal, kétszer is meggondolja, hogy jó ötlet volt-e a kalandra indulnia. De számára nincs visszaút, mert a lány végül a mélybe zuhan… majd egy kerítésen kapaszkodva találja magát, egy másik világban.

Age is elvesztette a szülőjét, egyedül éldegél a természetben, de minden nap korán kel, hogy az iskolába siethessen. A felszíni élet ugyanis meglehetősen szigorú és dogmatikus, senki nem lóghat ki a sorból. Naphosszat tömik a fejüket a tudósok bűneivel kapcsolatban, ami szörnyű pusztulást hozott a vétkező lelkek számára. Ennek bizonyítéka a hatalmas gödör, melyet egy kerítéssel védenek az esetleges balesetek elől. Ezen a helyen bukkan rá a fiú a felfelé zuhanó Patemára, a helyzetet pedig egyikőjük sem tudja megmagyarázni.

A két világ találkozása mindkettőjük számára izgalmas és tökéletesen logikátlan. Hiszen olyan, mintha a gravitáció ellentétesen hatna a testükre. Amíg Age a földön áll és sétál, addig a lány kénytelen kapaszkodni, hogy a fellegekbe ne zuhanjon. A ruhájuk is a saját természeti törvényüknek megfelelően reagál, és az egymásnak adott tárgyak sem fordulnak meg a másik kezében. A rejtély nyitja a dogma és a gyűlöletkampány mögött rejtőzhet, hiszen valaki tisztában van azzal, hogy a gödör mélyén hasonló lények élnek, mit ők. De a felszínen lakók hite szerint azok bizony bűnös lelkek, akik a pusztulásba taszították Aiga egyik részét.

2067-ben következett be egy katasztrófa, ami azt sugallja, hogy a Patema Inverted egy újabb ökológiai thriller, amely a tudósok felelősségét igyekszik sarkított formában bemutatni. Hiszen az események azt támasztják alá, hogy az emberek a természet törvényeivel szemben cselekedtek, ennek pedig katasztrofális, apokaliptikus eredményei lettek. A klasszikus, már-már klisébe hajló felszín azonban jóval mélyebb témát rejt magában.

Kezdjük az elején, hiszen a két világ összehasonlítása és találkozása is meglehetősen izgalmasnak bizonyul. Míg a földallati társadalom önfeledt, vidám és kíváncsi, addig a fentiek szigorú szabályok és agymosás irányította életet élnek. Az „invert” emberek elégedettek a helyzetükkel, a vezérük elvesztése után is boldogulnak, bár a veszélyes zónát igyekeznek elkerülni, mégis kutatják az ismeretlent és egyre mélyebbre hatolnak, ahol élelmet és egyéb csomagokat lelnek fel. Az Aiga felszínén viszont mindenki zombi, nincs szabadon mozgás, a napjaik óraműszerűen telnek, a tananyag teljesen világossá teszi számukra, hogy nincs ábrándozás, ne vágyjanak az égbe, mert a gödör pontosan erre figyelmeztet minden halandót. Mivel csak a diktátor ismeri az igazságot, így Age és Patema találkozása hatalmas meglepetés a számukra, melynek sosem szabad kiderülnie.

A tudományos ismereteket cáfoló bármiféle bizonyíték eretnekségnek számít, mert a bűnösöknek pusztulniuk kellett, mert vétkeztek. Ha valamilyen módon mégis léteznek emberek a föld alatt, az bizony a dogmákat és így a társadalom biztonságát, stabilitását ásná alá. A félelem és a hit az egytelen, amely rendet tarthat és irányt mutathat. A kontrollt pedig meg kell őrizni, mert a múltból tudják, katasztrofális következményei lehetnek. A tudomány nem fejlődhet, az állandóság a kulcs a túléléshez.

Ezzel a fricskával nem csupán a vallásokat, de a konzervatív szemléletet is szembeköpi a rendező, Yasuhiro Yoshiura (Time of Eve, Harmonie, Pale Coccoon), akitől a cselekmény alapötlete is származik. A gyönyörű felvezetés pedig csak a kezdet a mű értelmezéséhez.

A természet törvényei is állandóak, nem létezhet, hogy az ember szembe menjen ezzel, ahogyan olyan is képtelenség volna, hogy egy azon térben tartózkodó két tárgyra két különböző gravitációs erő hasson. A lány és a fiú mégis össze kell kapaszkodjon, együtt kell működjön, hogy túléljenek a világok találkozásában. Patema a felszínen, Age pedig a mélyben veszíti el a lába alól a talajt és érzi magát tótágast. Fontos, hogy az agyuk is képtelen feldolgozni az információt, ezért nincs szédülés, a vertigo és a hányinger minden karakter esetében elmarad. Ez az információ persze senki számára nem tűnik fel, mégis fontos szerepet játszik a bemutatott témák viharában. Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy a helyzet korántsem természetellenes, a testekre ható erők szeparáltan hatnak, nem befolyásolják a másikét.

A klasszikus boncolgatás véget érhetne ott, hogy van egy fenti társadalom és egy alvilág, ami a vallások alapját volna hivatott bemutatni. Ebben az esetben viszont valahol léteznie kell egy olyan helynek is, amely kiegészíti a kört egésszé és a kettő felett helyezkedik el. Avagy felmerül a kérdés, Patema hova esett volna, ha a kerítés nem állítja meg. És egy légbalon vajon feljuthat-e oda, ami potenciálisan az égbolton helyezkedik el. Erre pedig választ is kapunk, ami a Patema Inverted-et még inkább bizarr irányba tolja el.

Hiszen minden nézőpont kérdése, az „invertek” számára a felszín a Poklot, míg az Aiga-iaknak az égbolt a Túlvilágot jelentheti. Kérdés, hogy egy olyan társadalomban, ahol a lábuk alatti szilárd felülethez görcsösen ragaszkodnak és már a repülés gondolata is eretnekségnek számít, vajon létezhet-e valódi Mennyország.

A két világ találkozása és ütközése így válik fokozatosan ideológiák, szemléletek, filozófiai, természettudományos, és vallási nézőpontok és vélemények ütközőmezőjévé. Ahogyan a mű vége felé közeledünk, összemosódik a fent és a lent, hiszen ezek csupán relatív fogalmak, nem az irányok számítanak, hanem inkább az, ahogyan hozzájuk állunk. A félelem mindet sötétté, kegyetlenné és idegenné varázsol, a szavak negatív értelmében. Azonban a kíváncsiság, a nyitottság, a megismerni vágyás megdönti a tabukat és inverz jelentést kapnak a fogalmak.
Ekképpen kedvelheti meg egymást két ellentétes világból származó lény, és ahelyett, hogy egymás ellen lennének, kiegészítik a másikat.

Ezen a ponton érkezünk el a Patema Inverted végső, legmélyebb üzenetéhez. Az ellentétes szemléletek, nézőpontok és a tótágast álló társadalmak ugyanis egy újabb csavarral jóval emberközelibbekké válhatnak. Ha az egyenletből kivonjuk a science fictiont és arra koncentrálunk, hogy a két főszereplő egymással találkozva a másikra támaszkodik a túlélésben, akkor könnyedén felismerhetjük, ezek mindennapos események. Ahogyan a hétköznapok folyamán akadnak olyan problémák, amelyekben mások segítségére kell támaszkodnunk, mert egy külső, saját szemszögéből szemlélő egyén bizony megoldást nyújthat a számunkra. Ugyanígy, a másik személy is a küzdelmei során rászorulhat a mi segítő jobbunkra, mely a helyes irányba terelheti.

Miként a gravitációs erők, melyek egyikünket felfelé, másikunkat lefelé húzzák, ugyanígy egy-egy élethelyzet, nehézség is különbözőképpen hathat ránk. A kulcs az, hogy miként reagálunk, elfogadjuk és igényeljük-e a kiegészítő, életünket előre mozdító kezeket vagy ötleteket. Vagy ragaszkodunk a saját dogmáinkhoz, a belső értékrendünkhöz és szemléletünkhöz, így nem véve észre a fától az erdőt vagy a megoldást az akadályok tengerében.

A Studio Rikka kisebb produkciókkal szórakoztatott bennünket. A Time of Eve mellett már a Harmonie-ról is írtam nektek a blogomon. Ryuusuke Chayama eredeti ötletei alapján az animéhez a karakterdizájnt Daisuke Mataga (Grimoire of Zero) készítette. Yūji Kaneko művészeti vezetésének köszönhetően a képsorok gyönyörűen elevenednek meg, a science fiction jelleg és a természet, a mélység és a fellegek ábrázolása is páratlannak mondható. A Black Fox, a Kill la Kill és a Blue Period után persze mi mást várhattunk volna tőle. Michiru Oshima (Blast of Tempest, Arc the Lad, Fullmetal Alchemist) zenéje szintén nem okoz nagy csalódást, hiszen kitűnően passzol a tematikához.

Estelle Micheau Patema Inverse

mv5bmgzjzju1yjctmtm3zs00mwm2lwe4yjetztdhyzk2ztlmmdg4xkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg Az All the anime standard kiadása DVD és Blu-ray formában is tartalmazza a filmet, ezen túl interjúk és képek színesítik az extrákat kedvelők igényeit. Érdekesség, hogy bár az eredeti ONA nem található meg a lemezeket, de egy 24 perces anyag bizony fellelhető. Ez pedig bizonyos jeleneteket más szemszögből mutat be, ami kimondottan izgalmas ötlet és a fenti elemzésemet is megerősíti. Az angol és a japán hangon túl természetesen ezúttal is angol feliratok támogatják az anime rajongók éhségét.

A Patema Inverted időtálló alkotás, miközben az Arriettyt juttatja eszünkbe, a kliséket tökéletesen levetkőzi és izgalmas science fiction-nek bizonyul. A témái igencsak tabufeszegetőek, a fricskákat már fentebb is említettem. A kritikus felhang persze nem mindenkinek nyeri majd el a tetszését, és sokan inkább a történetre fognak koncentrálni, mert a strucc politikai manapság biztonságosabb. A művet bármely korosztály számára merem ajánlani, igazán kiváló alkotás.