2020. okt 26.

PIROSSZka, avagy a nagy receptrablás!

írta: Emerald Dragon

PIROSSZka (2005)

Meseparódiát már korábban is mutattam nektek. Akad köztük ismert és kevésbé a reflektorfénybe jutott is. A PIROSSZka, avagy Hoodwinked! egy klasszikushoz nyúlt, némileg felforgatva a szereplők eredeti személyiségét. Később egy folytatást is kapott, azonban azt még nem volt alkalmam megtekinteni.

A nagymama házába érkező Piroska nevű kislány ezúttal nem egészen azzal a képpel találkozik, melyet várnánk. A farkas egy béna álarcban várja, a nagymama a szekrényben van összekötözve, a semmiből pedig egy baltát lóbáló, ordító német vadász tör be a nappaliba. A rendőrség persze azonnal ott terem és máris megindulnak a kihallgatások, hogy felderítsék a furcsa történést. Rongyláb Niki, a béka felügyelő türelmesen hallgatja a négy beszámolót, közben az erdőben tomboló bűnbanda nyomát is igyekszik meglelni.

A sütireceptek állnak a középpontban, hiszen egy kegyetlen, mindenre elszánt és fondorlatos bűnöző tervet eszelt ki az összes pékárúgyártó trónfosztására. Ám kérdés, mi köze ehhez az egészhez a piros köpenyes futárlánynak, az oknyomozó riporter farkasnak, a kettő életet élő szupernagyinak és a színészi ambíciókat dédelgető jódlizó mozgóbüfésnek.

Az alapötlet akár zseniálisnak is mondható volna, ha néhány apróság nem hibázna a történetben. Tehát ezúttal a negatív oldallal kezdenék, hogy én is megfordítsam a sorrendet. A PIROSSZka leggyengébb pontja egyértelműen a grafika. A The Weinstein Company támogatta ugyan a megjelenést, de a mű bizony független animációként született meg. Így a megjelenése igencsak kezdetleges, a számítógépes grafika kimondottan bugyuta a mai szemmel nézve. Ehhez kapcsolódik, hogy részben musicalként is tekinthetünk rá, ami persze fricska a mainstream rajzfilmek számára, de néhol eléggé idegesítőek lettek a dalok.

Cory Edwards rendezése viszont minden pontján ügyes és fordulatos. Folyamatosan megvezetik a nézőt, amellett, hogy visszanézve a történetet, minden titok benne van a képkockákban. Nincsen trükk, nincs átverés, egyszerűen frappánsan, a virtuális operatőri munka és a vágás teszi lehetővé a műnek, hogy működjön. A poénok feszesen állnak bele a nevetőizmainkba, a gag-ek nem csak mosolyt fakasztanak.

Ehhez szükség volt arra is, hogy a karaktereket személyiséggel ruházzák fel, legyenek vágyaik, titkos alteregóik, illetve a csattanót is alaposan fel kellett vezetni. Nem csak Piroska, a nagymama, a farkas és a büfékocsis izgalmas, hanem a kecske, a béka, a nyuszi, a három kismalac és a mókus is meglepetésekkel tudnak szolgálni. Végtelenül szórakoztató blődség kerekedik a sztoriból.

A klasszikus népmese mellé számtalan egyéb karakter is bepofátlankodik, de nem csak ebből a világból, hanem egyéb irodalmi utalásokat is találhatunk. Hogy a szinkronnak mennyi köszönhető, nem tudom, de magyar nyelven igenis érdemes megtekinteni. Még akkor is, ha látványra azért ennél többet várnánk tőle. A Verdict tehát felhőtlen kacagás, szuper humor és némi kritika a filmvilág számára.