A litván animációk közül a tavalyi évben láthattuk az Awayt, ami elsősorban gyermekeknek szólt. Az idei Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon második filmként az A kedvenc háborúm (My favourite war, Mans mīļākais karš) debütált. A norvég koprodukciót személyes élmények alapján Ilze Burkovska Jacobsen írta és rendezte, részben valós képanyaggal, hiszen dokumentációsfilm jellegű.

Ilze Lettországban született, miután a német birodalom megszállta meg őket, majd a dicsőséges Szovjetunió a segítségükre sietett. Nagyszülei egyszerű farmerok voltak, míg apja újságíróként szeretett volna tevékenykedni. A kislány mindig is felnézett az édesapjára, hiszen ő a párthoz hűséges volt, így könnyedén szerezhetett magának egy igencsak befolyásos állást. Azonban miután városba költöztek, sajnos életét vesztette, és a kis család immár a túlélésért küzdhetett a sötét kommunizmus diktatúrájában. Anyukájától pontos utasításokat kapott, miként szabad viselkednie mások előtt, és a nő végül a propaganda terjesztésében talált álláslehetőséget.

Az 1970-től 1990-ig eltelt időszakot meglehetősen szemléletesen, némi naivitással mutatja be az A kedvenc háborúm. Gyermeki szemeken keresztül ugyanis az akkori jelen kimondottan érthetetlennek, néhol zavarosnak és ellentmondásnak tűnhetett. A valóság és a média, illetve az iskola sugallta értékek és verzió ugyanis egyáltalán nem festettek igaz képet az helyszín állapotáról. Persze a kislány igyekezett beállni a sorba, de édesapja öröksége pont, hogy ellentmondásos érzéseket ébresztett benne. Bár igyekezett elhinni, amivel ijesztgették őket, de a rideg igazságot sokáig nem temethették el a gyermeki ártatlanság elől sem. Az agymosás pedig csak addig működik, amíg a kétely fel nem ébred a szívben. Ez nép ott őrzi a múltját és sérelmeit akkor is, ha az alnyomó hatalom virtuális jólétet és elégedettséget ígér. Egy oknyomozó újságírónak elsődleges feladata, hogy ezeknek utána nézzen.

Az animáció ezúttal is alárendelt a narrátornak, tehát inkább játékos és kíváncsi, mintsem tökéletes és lekerekített. Ilze az ötletet Marjane Satrapi Persepolisa és Ari Folman Waltz with Bashir című filmjéből merítette. Az események dokumentumszerű bemutatását ez esetben is árnyalja a gyermeki látásmód, illetve a lett nemzeti érzelmek, néhol a szovjet propaganda is ügyes görbe tükröt kap, megérdemelten. A valós állapotok szituáció-szintű ábrázolása természetesen a magyar hasonló témájú alkotásokat is eszünkbe juttatja. Bacsó Péter A tanú című filmje nyilvánvalóan szatirikusabb hangvételű, de más korosztály szemszögéből is építkezik.

Tehát a dokumentumfilm némi keserédes humort is megvillant, mely nem fricska a szovjet birodalom hamisságával szemben, inkább a gyermekben felmerülő kételyek és azokra adott logikátlannak tűnő válaszok eszköze. Érdekesség, hogy a nem animált képanyag oka nem az, hogy eredetileg így tervezték, hanem sajnos kevés tőke állt rendelkezésre a mű elkészítéséhez, így kénytelenek voltak az olcsóbb megoldással ötvözni. Ez meglepő módon nem látszik magán az alkotáson, valójában ügyes megoldást láthatunk. A litván Ego Media és a norvég Bivrost Film finanszírozta koprodukció kimondottan kellemes csalódásnak bizonyult.

A hidegháborút bizony elsősorban az elmék vívták, az nyert, aki többeket tudott megmozgatni, minél jobban el tudta hitetni a sajátjaival, hogy egy nemes cél érdekében, a saját jövőjüket építik, mert a vasfüggönyön túli világ még borzalmasabb, mint a benti. De sok nemzetet irányítani nem egyszerű feladat, pláne, ha mindenhol toldozni-foldozni szükséges az illúzió fenntartása érdekében. Az 1984-re emlékeztető propaganda ugyanis csak ideig-óráig működik, ezt már számtalanszor megtanulhattuk a történelem során. Az aktualitás üzenetét persze nem nehéz kitalálni, hiszen a kormányok, a sajtó és a közösségi média szűrt, néhol ferdített valóságábrázolásában nem könnyű a mai fiatalságnak sem eligazodni.

Az A kedvenc háborúm kitűnő példa arra, hogy a téma, a hangvétel milyen magasra képes juttatni egy művet akkor is, ha az animáció nem feltétlenül szemet gyönyörködtető vagy alaposan kidolgozott. Jelen esetben pontosan annyit ad a látvány, amire szükségünk van, hogy beleélhessük magunkat a bemutatott helyzetekbe és korba. Nyilvánvalóan több pénzből tökéletes alkotás is születhetne, de nem biztos, hogy adekvátnak tekintenénk.

Értékelésem: 9/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/My_Favorite_War
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=qtkZ6ZnRxdY
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/my-favorite-war-417662.html
Bluray elérhető: még nem

Smaragd Sárkány