2025. feb 28.

Menekülés a szabadságba – Flee

írta: Emerald Dragon

Flee (2021)

flee_still_2_amin_carpet_copyright_finalcutforreal_custom-0f7defa8bab769b0535499dbf21c36461075f728.jpg Néha teljesen random választok témát, ahogyan időnként egy-egy Blurayt azért vásárlok meg, mert kíváncsivá tesz a címe vagy a témája. Nem mindig tudom, hogy olyan alkotás lesz-e, ami elnyeri a tetszésemet, de a lényeg az ismeretlen felfedezése, akkor is, ha bizonytalan a kimenetel. A Flee-t a Curzon Film adta ki, melytől már több értékes gyűjteményt is sikerült beszereznem. A dokumentumfilmeket az Anilogue fesztivál keretében sikerült megkedvelnem, így kimondottan kíváncsi voltam, mit rejt ez a dán alkotás.

Amin Nawabi Kabulban született, Afganisztánban. Látszólagosan boldog gyermekkora volt, mégis kitűnt a többi fiatal közül. A kis Amin ugyanis előszeretettel vette fel húgai ruháit és rohangált így a város utcáin. Természetesen ez évekkel később megváltozott, hiszen egy kisfiúnak a játék még elnézhető, de egy férfi számára már korántsem megfelelő viselkedési forma. Amin testvéreivel és édesanyjával nevelkedett, apját politikai fogolyként tartották fogva, és a valódi sorsa sohasem derült ki. A szovjetek távozásával a család menekülésre lát lehetőséget, azonban ahhoz rengeteg pénzre van szükségük. Az pedig kimondottan viszontagságos, míg a fiatal fiú végül Dániába jutott.

A történetet Amin osztja meg Jonas Poher Rasmussen rendezővel. A Flugt (Flee) az ő animációs filmje, és központjában a kisfiú hányattatott sorsa és Afganisztán, valamint a széthulló Szovjetunió történelme állnak. A srác emlékein keresztül megismerkedhetünk azzal a Kabullal, ami még virágzott és viszonylagos nyugalom, béke honolt benne. Aztán azzal az Afganisztánnal, amelyet a visszatérő konzervatív fanatikusok vettek irányítás alá. A bürokratikus és diktatórikus Szovjetunióval, mely hónapok alatt csuklott össze a saját súlya alatt és vált élhetetlenné, mely a szétszakadást eredményezte. A varázslatosan liberális nyugat is megjelenik, melyet egyfajta Kánaánként mutatnak be, menedékként az üldözöttek számára.

Emellett sokkal fontosabb, hogy rálátásunk nyílik az embercsempészek módszereire, mentalitására és motivációjára is. Láthatjuk a család többszöri próbálkozását, hogy Svédországba meneküljenek, ahová korábban Amin bátyja, Saif jutott el. Megismerhetjük a tragédiákat és a reménytelenséget, amely a menekülőkre várt. A kiszolgáltatottságot és a nincstelenséget, mert az útravaló pénz rohamosan fogyott és az utánpótlás hiányában gyakran magukra hagyták a kimerülteket. A komor és sötét valóság szörnyen megrázó, pláne dokumentarista ábrázolásmóddal. Az eszköz, hogy a főszereplőt megszerettetik velünk és csak utána mutatják be a múltját, sokkal kontrasztosabb és erősebb hatást vált ki bennünk.

A központi történet mellett akadnak egyéb szálak is, melyek még jobban árnyalják Amin helyzetét. A melegsége elég nyilvánvaló, hiszen megismerjük vőlegényét, Kaspert is, aki teljesen más világból származik. A dokumentumfilm interjú részének van egy pszichológus-páciens felhangja is, hiszen a férfi rengeteg titkot árul el magáról és meneküléséről a szabad világba. Ezeket pedig először Jonasnak mondja el, sok mindenről még a szeretőjének sem mert beszélni. És ahogy haladunk előre a történetben, megértjük, milyen helyzetek és pszichés nyomás hatására döntött Amin úgy, hogy bizonyos részleteket sosem árul el senkinek, még felnőttként sem nyílik meg ezekkel kapcsolatban.

A pszichológiai hadviselés nem csak a harcászatban használt eszköz, a mindennapokban is sajnos sokan alkalmazzák. Egy fiatal, képlékeny elme könnyedén készpénznek veszi, amiket hall, az ideológiai befolyásolás pont ezért célzottan egy bizonyos generációt érint leginkább. A tinédzserek esetében ugyanis éppen kialakulóban van a világszemlélet, az eszmék, a morál és a valósággal kapcsolatos állásfoglalások. A hivatalos személyek, az apa figurák, a tanárok és a vezetők szavaira ezért iszonyatosan fogékonyak, legyen szó tanításról, vallásról vagy éppen félelemkeltésről. Az ebben az időszakban elhangzottak súlya néha mélyen gyökeret vet és képtelenség kiirtani, ami sokat árthat a fiatalok személyiségének, fejlődésének.

mv5bnzu4mzrhmditnmmxos00ztk3ltliotutogjjnwewmgu2mzyzxkeyxkfqcgdeqxvymtm2mdy0otyx_v1.jpg Ezeket már régóta ismerik, de sajnos nem csak a tudomány, mert a politika, a média és a vallási fanatikusok is zseniálisan kiaknázzák. Az emberek irányítására tett kísérletek intézményszerűsítésénél a legveszélyesebb, hogy ezen a ponton nem csak károkat lehet okozni, hanem a rosszul sikerült vagy irányzott információátadás elletétes hatást is elérhet. Azonban ezt fantasztikusan kontrollálja a csordaszellem, mert a közösséghez tartozni akarás és a kilógás elkerülése jóval erősebb ösztön mindennél. Jelen esetben a félelem lesz az, ami főhősünket a menekülésre és a titkolódzásra is sarkallja, melyek látszólagos ellentmondást jelentenek a hús-vér ember pszichéjében. Azonban a múltját megismerve minden értelmet nyer számunkra.

A Flee egy nemzetközi koprodukció eredménye, a dán rendező mellé francia, norvég és svéd alkotók is csatlakoztak. Számtalan díjat nyert el ez a dokumentarista animáció, a témaválasztása a 2020-as években több szempontból is aktuálisnak számít. Nem csak a közel-keleti események, hanem a meneküléshullám, a migráció kérdése, de az LMBTQ+ közösségek megítélése szempontjából is. Talán az egyik nagy hibája, hogy hiába tényközléseken alapszik, az érzelmeket csak egyetlen szemszögből mutatja be, ami részrehajlóvá teszi. Interjúnak éppen ezért túlságosan egysíkú, viszont sok részlet kimarad, amelyek lehet, más irányba mozdítanák el a beszámolót.

Ennek ellenére a Flee egy olyan animáció, amelyet, akárcsak a Waltz with Bashirt vagy az Another Day in Life, kiemelkedő és fontos mérföldkő ebben a kategóriában. A rajzfilmek, az animék és egyéb animációk nem csak a szórakoztatásról szólnak, soka esetben tanítanak és a felnőtt közönséget próbálják megszólítani. Ha kicsit tágítani szeretnénk az érdeklődési körünket érdemes ilyen művekkel is próbálkozni.