2020. júl 22.

Shigurui: rituális öngyilkos anime

írta: Emerald Dragon

Shigurui: Death Frenzy (2017)

Seppukunak azt a rituális öngyilkossági tevékenységet nevezik, amelyet a köztudatban harakirinek is neveznek. A lényege, hogy önkezeddel felhasítod a hasfaladat, és átvágod az aorta abdominalisodat, hogy gyorsan elvérezhess. Amennyiben nem járnál sikerrel, úgy rendszerint van egy segítőd, aki az agonizálásodat rövidre zárja azzal, hogy szépen elválasztja a fejedet a nyakadról, ami rendszerint gyorsan halálhoz vezet. A Shigurui ezt a szenvedést mutatja be, illetve az oda vezető egyenes utat. Ugyan a kezdő képsorok viszonylag gyors és fájdalommentes befejezést ígérnek, azonban maga az anime az eseményhez tartozó hátteret igyekszik illusztrálni.

Kiyoshi Yoshida: Shigurui

1505984238_98f944b3cd3e4a225d739bd8a3e5c65ce53267fa_hq.gif Éppen ezért a Shigurui elég bizarr jelenettel indít, melyben egy szokatlan páros készül halálos párbajt vívni egymással, amellyel megmutathatják kardforgató tudományukat. Egyik oldalon egy félkarú, kidolgozott testű büszke szamuráj érkezik, a másik táborból pedig egy sántikáló, vak, igencsak nyomorékul festő alak. Furcsa pózt vesznek fel, melyből a hozzáértők is sejtik, hogy nem evilági küzdelemben lehet részük, hanem titkos technikák csapnak össze a harctéren. Azonban a feszültség hirtelen megszakad és visszarepítik a nézőt a múltba, hogy megismerhessük azt az utat, mely ide vezette őket, a két végzetet, mely összekapcsolja a szokatlan párost, ellenfelet.

A Shigurui valahol félúton helyezkedik el a klasszikus szamuráj-dráma és a horror között. Egyrészt végtelenül vontatott és érzelemdús eseménysort kapunk felvezetésként, másrészt a kínzások, vágások ábrázolásmódja kimondottan képszerű, grafikus. Ezért leginkább Akira Kurosawa szamuráj filmjei ugranak be nekünk a történetről, illetve az cselekmény fonalának kibogozásáról, illetve a vér, valamint a csonkolások részletességeiről inkább a Ninja Scroll-féle animékre asszociálunk.

shigurui-a4e3b961-8c95-40df-98bb-1204338a19f-resize-750.jpg Nehéz volna pontosan megfogalmazni, mi is zajlik a képernyőn, de nem is nagyon van rá szükség, mert leginkább a hatás a lényeges, amelyet az alkotók elérnek vele. Meglehetősen impresszionista, naturalista ábrázolásmódot figyelhetünk meg a jelenetek során, miközben betekintést nyerhetünk a feudális Japán klasszikus történelmébe. Abba az időszakba, ahol a szamuráj igazán úgy teljesíthette be végzetét, ha képes volt felvállalni, hogy élettét adja az aktuális vezetőért, uráért. Minden egyéb, a család, a gyermek, az utódlás csupán mellékesnek számítottak, hiszen a harcos útját mindig a hősiesség kellett, hogy vezérelje. Márpedig annál nem létezik dicsőbb dolog, mint meghalni valakiért, aki felettünk áll, akinek létezésünket köszönhetjük. Teljesen más felfogás ez, mint a mai emberéé. Ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy ilyen módon kellene nekünk is viselkednünk, mert természetesen ez egy eléggé sarkított elképzelés. Nem is beszélve arról, hogy Európában is megvolt ennek a megfelelője, nálunk is léteztek hűbérurak és királyok, és a köznép ugyancsak nem rendelkezhetett a saját akarata felett.

Emellett nem hanyagolható el az sem, hogy az emberek a rangban és korban felettük állóra nem csak magasabb rendűként tekintenek, hanem gyakori, hogy isteni képességeket tulajdonítanak nekik, vagy éppen démonizálják őket. Ami nyilvánvalóan tovább sarkallja a tanulókat, katonákat, hogy fejlesszék a testüket és elméjüket, melynek segítségével ők is egy hasonló állapotot érhetnek el. A másik, kényelmesebb megoldás persze az, ha elfogadjuk a helyünket és pozíciónkat, behódolunk a magasabb akaratnak, és nem tanúsítunk semmilyen ellenállást.

Kiyoshi Yoshida: Koji

A Shigurui karakterdizájnja (Masanori Shino – Black Lagoon, Terraformars) és művészi megvalósítása (Hidetoshi Kaneko – Black Lagoon, Blue Gender) nem tekinthető gyönyörűnek vagy kiemelkedőnek, viszont annál inkább egyedi, ez eredményezi az erős összhatást a nézőkben. A célja valószínűleg pontosan ez, és a manga (Takayuki Yamaguchi és Norio Nanjo) is hasonló erővel üthet az olvasónak. Hogy dicsőséges életmódot látunk-e, vagy inkább tragikus predesztinációt, azt mindenki maga döntse el, annyi bizonyos, hogy Hiroshi Hamasaki (Steins;Gate, Terraformars, Texhnolyze) animéje kimondottan felkavaró. Ehhez pedig hozzájárul a korabeli Japánt idéző fantasztikus muzsika is, Kiyoshi Yoshida (The Girl Who Leapt Through Time) remekművel.

Mivel a Shigurui az érzelmeinkre hat, a kép- és hanganyaga az, ami a lényeges, ezért nem érdemes tovább elemezni, hiszen a művet tényleg látni szükséges ahhoz, hogy megérthessük az üzenetét. Akinek pedig tetszett, annak a klasszikus Harakiri című filmet is szeretettel ajánlom, Masaki Kobayashi egyik legkiválóbb munkája.