Az előzetes és az első epizódok megtekintése után igencsak felkeltette az érdeklődésemet ez a sorozat, de sajnos egy időre leálltak a fordítási munkákkal, így várnom kellett a folytatásra és a befejezésre. Így csak nem rég volt alkalmam megtekinteni ezt a steampunkos beütésű dark fantasyt, a Fairy Gone-t. Utána némileg emésztgetnem kellett a látottakat, a kritikák ugyanis alaposan lehúzták, ezért elgondolkodtam, vajon hogyan is fogok róla nyilatkozni. Elöljáróban annyit, hogy egy határmezsgyén mozgó anime, ahol nehéz eldönteni, merre is billentsük a mérleget.

[K]NoW_NAME: KNOCK on the CORE

Eastalda kontinensét egy hatalmas és ádáz háború egyesítette egyetlen uralkodó alá. A béke erősen kierőszakolt, így folyamatosan figyelni kell a lázadók megmozdulását. Ebben a világban különleges harcosok, tündér katonák játszották a kulcsszerepet, és egy hadmozdulatnak köszönhetően igencsak megcsappant a számuk azóta. Marlya és Veronica a csodával határos módon élték túl falujuk és a közeli erdő pusztulását. A természet rejtekén élő tündérek azonban a lángok martalékává váltak és ezzel megpecsételődött a birodalom sorsa. Castal Herold, Zesskia irányítója a trónra küzdötte fel magát, Ray Dawnnak hála a legnagyobb árat fizettette ezért népével.

Évekkel később már csak a Dorothea nevű szervezet tagjai minősülnek legális tündérhasználóknak, minden egyéb katonát igyekeznek levadászni és ártalmatlanítani. Marlya teljesen véletlenül keveredik az ügynökség tagjai közé, hiszen ő csupán Veronicát igyekezett megtalálni. Azonban a nyomok egy viszály kellős közepére sodorták őt, és maga is tündér katonává vált. Ahhoz, hogy megmenthesse gyerekkori jóbarátját, beáll a seregbe, hogy minél több információt szerezhessen meg a múltról, Suna felgyújtásáról és a Fekete Tündér Könyv tartalmáról.

Ahogyan ez lenni szokott, főhősünk senkiben sem bízhat, hiszen az állam kutyái, a katonák és vezetőik más-más vágyukat szeretnék megvalósítani. Bárki lehet kém, még a legfelsőbb körökben is akadhatnak ellenségek, akik az ereklye összeállításán és a világ megváltoztatásán ügyködnek. A hatalom igencsak csábító, hiszen a tündér katonákon túl mágikus erővel felruházott fegyverek is léteznek, melyeket csak a kiválasztottak forgathatnak. Ezekkel a misztikus lényeket is meg lehet sebezni, ami előnyt és ütőkártyát jelenthet ebben a zűrzavaros világban.

[K]NoW_NAME: Ash-like Snow

A mű kezdetben meglehetősen fordulatos és számtalan intrikáról lebbenti fel a fátylat, de a puzzle csak nem akar összeállni. Aztán fokozatosan hajazni kezd a Fullmetal Alchemist cselekményére, legalábbis számtalan ponton találhatunk benne hasonlóságokat. Ugyancsak jellemző rá, hogy a karaktereket nem érdemes megkedvelni, mert könnyen otthagyhatják a fogukat a következő epizód során. De emellett a katonaságon belüli viszonyok is kimondottan ugyanolyanok. Ez a párhuzam akár kellemes is lehetne, ha megfelelő humorral társulna, azonban a Fairy Gone inkább sötét hangulatot áraszt, egyfajta kilátástalanságot.

A képi világa (Junichi Higashi – Blood+, Cowboy Bebop, RahXephon) komor, illik a történethez és a karakterek (Takako Shimizu – JoJo's Bizarre Adventure) jelleméhez. A szereplőket szenzációsan dolgozták ki, a számítógépes támogatás (Kōtarō Shishido – Ghost in the Shell 2: Innocence, Psycho-Pass 2; Motonari Ichikawa – Sirius the Jaeger, Angel Beats!) pedig kimondottan látványos. Így vizuálisan nem tudunk belekötni a látottakba. Ehhez csatlakozik egy zseniális zenei ([K]NoW_NAME – Sakura Quest) aláfestés, illetve az intro anyag is rendesen odacsap. Miért vezetem mégis fel, hogy a rendezéssel (Kenichi Suzuki – Drifters) és a forgatókönyvvel (Ao Jūmonji – Grimgar, Ashes and Illusions) némi problémám van? A P.A.Works fantasztikus gárdát hozott össze, mely egy csúcskategóriás anime születését predesztinálná. Mégis, hiányunk támad, ahogy a képsorokat követjük, a cselekmény meglehetősen kuszává vált, a crescendo pedig igencsak esetlennek bizonyult. Nem a monumentalitásával van a probléma, hanem a magyarázatok hiányoznak, a karakterek motivációi az utolsó pillanatig ismertnek tűnnek, de aztán elenyésznek.

[K]NoW_NAME: Still Standing

A Fairy Gone középpontjában az üzenetnek kellene állnia, hogy a békés együttélés, a tündérek és az emberek közti harmónia igenis lehetséges, nem szükséges elpusztítani ezeket a lényeket, de még csak háborús eszköznek sem kell használni őket. A nagyravágyás, a hatalom iránti olthatatlan szomj, az örök élet csupán illúziók és csapdák a számunkra. Mindennél fontosabbnak kellene lennie az egyensúlynak és a természet törvényeinek. Ezzel szemben az anime nagyrészt az intrikákra fókuszál, a bosszúra, az istenné válásra és az emberek eszközként való használatára.

Marlya egy kapocs lehetne a két világ között, hiszen különleges képességgel rendelkezik. Azonban ezzel korántsincs egyedül, és senkit nem érdekel, hogy milyen alternatív lehetőségeket rejthetnek a mágikus lények. Ezért ez az információ valójában teljesen irreleváns a mű szempontjából egy konc, amelyen rágódhatunk, de kiaknázatlan marad. A Fairy Gone végső jeleneteiben gyakorlatilag teljesen más kerül előtérbe, ezzel alaposan tönkre téve az anime lezárását.

Nem beszélve arról, hogy fantasztikus karaktereket ábrázolnak és mutatnak be a közönségnek, de valós szerepük nem akad a kalandok során. Mindenki csak sodródik és vergődik, ami ugyan életszerű, de meglehetősen kaotikus jellegű. Ahelyett, hogy egy izgalmas cselekmény bontakozna ki, a fő szálon kívül csak funkciótlan, mesterien komponált jeleneteket vetnek az éhes nézősereg elé. Ami ideig-óráig szórakoztató, de a katarzis után ráébredünk, jóval rövidebben is megoldhatták volna ezt a feladatot.

[K]NoW_NAME: Stay Gold

A negatív oldal mellett azért még érdemes a világról külön is beszélni, hiszen erős hangsúlyt fektettek a megalkotására. A kontinens és az idő több ponton hasonlít a steampunk művek megjelenítéséhez, de itt a mechanikát inkább egy mágikus erő mozgatja. Az önjáró kocsik ezért lábakkal haladnak előre, a közlekedési eszközök pedig a tizenkilencedik századiakra hajaznak. A lovaskocsi ötvözése a modernebb technikával izgalmasnak bizonyult, így érthető az is, hogy a puskák és pisztolyok világába betör a kard és az alabárd is. Hogy a hatást még inkább fokozza, egyfajta robotikával is megismerkedhetünk, bár ezúttal is a mágiáé a főszerep, de tekinthetjük alkímiának is a biztonság kedvéért. Mivel az erő, amelyet kölcsönöznek, a természetből fakad, így a párhuzam érthetővé válik, amelyet a Fullmetal Alchemist-tel vontam.

A tündérek többfajta megjelenési formája egyfajta esszenciát, energiát sejtet, a főszereplőnk pedig zsigerből érzi ezt, miközben rokonságot vél felfedezni a lényekkel. Ha cyberpunk irányba mozdulnánk el, akkor a gép-ember kapcsolat kerülne elő, de ez nem véletlen, hiszen a hasonlóságot több ponton beazonosíthatjuk. A világok közti találkozás kedvelt témája a japán animéknek, ez betudható a történelmének, és ősi érzelmeinek az idegenek iránt. A jelenkori ember már másként tekint a bezártságra, és a múlt értékei mellett igyekszik arra is figyelni, hogy sokkal erősebb lesz egy nép, ha befogadóbb a változásokkal kapcsolatban. Ezért a nyitottság, a fejlődés és a harmóniára való törekvés oldja fel a látszólagos ellentétet.

A Fairy Gone valóban látványos, részletesen felépített világot mutat be nekünk, alaposan kidolgozott karakterekkel és egy nyomasztó múlttal. Az alaphelyzet kiélezett és tele van intrikákkal, diplomáciai bonyodalmakkal, emberi gyarlósággal és vágyakkal. A megoldás azonban elnagyolt, felszínes történetvezetést eredményezett. A politikai játszmáknak nem lett volna helye ebben a műben, túl sokat tuszkoltak bele az anime epizódjaiba. Egy hosszabb sorozat jobban kifejthette volna ezeket, vagy egy kétórás film is kielégíthette volna az érdeklődésünket. Azonban ehelyett csak csalódást okozott, mert sokkal több van benne, mint amit végül elénk tártak.

Értékelésem: 6/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Fairy_Gone, https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21766
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=e_-qiAsZUcc
Mafab link: -
Bluray elérhető: nem
Smaragd Sárkány