2018. nov 17.

Kaland, realisztikus játék és némi mágia - Grimgar, a fantasy anime

írta: Emerald Dragon

Grimgar of Fantasy and Ash (Grimgar: Ashes and Illusions) (2016)

A fantasy témájú animéknék csak egyet szeretek jobban, a real life típusú megvalósításokat, tehát a realisztikusabb ábrázolásmódot. Ennek egyik fő oka, hogy az első ilyen témájú regény, amit valaha olvastam az Álompark volt, mely hasonló a Westworld-höz, csak elfekkel, varázslókkal, harcosokkal várta a kíváncsi látogatókat, kalandorokat. Miután megnéztem az első epizódot a Grimgar of Fantasy and Ash-ből, könnyű volt kitalálni, hogy imádni fogom minden egyes percét, hiszen zseniálisan mutatja be azt a rózsaszín köddel borított részt, amiről az ilyen feldolgozások esetében teljesen megfeledkeznek.

[K]NoW_NAME: Knew Day

Nincs is annál izgalmasabb, mint amikor egy napon egy olyan világban ébredsz, amely nem mond neked semmit, és az emlékeidben élnek olyan szavak és fogalmak, mint mobiltelefon, internet, mégsem tudod őket hová tenni. Amikor néhány fiatal egy obeliszk-szerű építményben találja magát, nem ismerik egymást, és fogalmuk sincs, hogy hol lehetnek, a személyiségek azért kiütköznek, és valaki át fogja venni az irányítást. Kézenfekvő, hogy lemenjenek a közeli fogadóba, ahol aztán egy Britney nevű fura alak elmondja nekik, hogy mennyire örül, hogy újabb vállalkozó kedvű önkéntes katonákkal találkozhat, hiszen a hadsereg biza nagyon elfoglalt, így az ilyen kalandorokra elég nagy szükség van a mindennapos problémák megoldásához. Ahhoz viszont, hogy megfelelően értékesek legyenek és túléljék a hely szörnyű veszélyeit, nem árt, ha csapatot alkotnak, és belépnek valamelyik helyi céhhez, ahol elsajátíthatnak egy hasznos hivatást. Ha készen állnak, kapnak egy kezdőcsomagot, és amennyiben elég pénzt gyűjtenek össze, a porcelán azonosító cédulát lecserélhetik ezüstre, és így tovább. De mindegyiknek meg van a maga ára, ez pedig a tapasztalatot és a rangot is jelzi majd a többiek számára. A feladatok, a küldetések vegyesek, de bárki próbálkozhat bármelyikkel, csak a túlélés nem garantált.

Végül az eredeti társaságból hatan úgy döntenek, hogy szövetségre lépnek, és kevés alapvagyonuk egy részét felszerelésre, másikat pedig kiképzésre költik a választott céh falai között. Haruhiro a tolvaj szakmát választja, és elsajátítja a tőrhasználat alapjait. Yume igazán belevaló lány, aki nem hagyja magát, így a vadászat áll hozzá legközelebb, az íjjal próbálkozik. Ranta viszont a csapat rebellis alakja, aki pökhendi, nagyszájú, és nem figyel oda más érzéseire, ami a szívén, az a száján, gondolkodás nélkül megbánt bárkit, és nem is foglalkozik a következményekkel. Az ilyen kaotikus személyiséghez a legtesthezállóbb kaszt természetesen a sötét lovagé. Moguzo a legnagyobb darab srác, így elég kézenfekvő, hogy ő válik az alakulat harcosává; hatalmas erejével és kardjával majd apríthatja az ellenséget. Shihoru, a másik lány igazán szégyenlős és visszahúzódó, így számára tökéletes választás a varázslatok megismerése, hiszen amúgy is szereti a könyveket. A csapat élére Manato kerül, akarva akaratlanul átveszi a vezetést, hiszen képes mindenkire odafigyelni és egyben tartani őket. A papi hivatás pedig egyértelműen illik hozzá, mert úgy segíthet a társain.

A szedett-vedett társaság aztán igazi 0. szintű kalandorok módjára nekivág a rengetegnek, hogy megkeressék a heti betevőt. A leginkább kézenfekvő, ha a leggyengébb lényeket nézik ki maguknak a farmolásra, tapasztalatszerzésre pedig kitűnőnek tűnnek a törékeny goblinok. Mivel ezek a gonosz kis teremtmények úgyis csak gyermek méretűek, így némi habozás után rá is rontanak az első magányos példányra, amely annak rendje és módja szerint majdnem ki is végzi a tapasztalatlan alakulatot…

Ennél többet nem is szeretnék a történetről írni, talán megértitek, miért is szerettem bele rögtön az animébe. Ugyanis ezzel a résszel ritkán foglalkoznak a regények, sorozatok és filmek, inkább a hősiességre koncentrálnak, a sárkányok megölésére és a seregek harcára; a kezdeteket szeretik kihagyni. Márpedig a romantikus elképzelések mögött ott van a rideg valóság, hogy az ilyen típusú kalandok bizony nem gyerekjátékok, könnyen otthagyhatják a fogukat az óvatlan kalandozók. Aki pedig már próbálkozott a D&D bármely világával vagy a M.A.G.U.S.-sal, az tudhatja, miről is beszélek. A kezdő partik indításánál még ennyire sem jönnek ki szerencsésen a csapattagok, hogy harcos, pap, mágus és lovag is legyen benne, pláne a távolsági küzdelemben jártas egyének. De ott első körben a szórakozás a lényeg, hogy kinek a bőrébe szeretnénk beleélni magunkat, pláne, ha az a személyiségünktől legtávolabb áll. Tehát mindez a képzeletről szól, de a Grimgar of Fantasy and Ash ennek a valóságos oldalát igyekszik bemutatni.

Márpedig ki ne álmodozott volna arról, hogy egy ilyen világban él, igazi hős lovag, vagy titkos tanokat ismerő varázsló, esetleg magas és büszke elf, talán kegyetlen orgyilkos, aki a társait is feláldozná a kincsek érdekében. De a tapasztalatot nem adják ingyen, a „valós” életben meg kell küzdeni azért, hogy kilencedik szintű nekromantaként végre valami komolyabb élőholtat reanimálhassunk, vagy éppen varázslóként az első tűzlabdánkkal elégethessük a csapatunk felét. Hiszen a véletleneket a játékban a kockadobás szimbolizálja, a „valóságban” pedig egy minket fellökő ellenfél, hogy a kívánt pusztító mágiánk végül a társunkon landoljon. Ebből a szempontból igencsak realisztikusan ábrázolja ez az anime azokat a lehetőségeket, melyek egy átlagos partit érhetnek. A siker, fény, csillogás nem magától értetődő, meg kell küzdeni azért, pláne a túlélésért. Néha be kell látni a korlátainkat és el kell menekülnünk, a büszkeségünk sajnos a teljes csapat pusztulásával is járhat.

Ez persze nagyon szép és jó, szórakoztató bárki számára, aki kíváncsi erre a világra, vagy szeret játszani is, de vajon van-e valamilyen üzenet elrejtve a Grimgar of Fantasy and Ash-be, vagy csupán ennyi a lényeg. A válasz abban van, amire általában a képzelet erejének használata tanítani igyekszik. A kreativitáson túl ugyanis megmutatja a csapatmunka fontosságát és értékét. Hiszen az egyik, ami nélkül gyakorlatilag képtelenség túlélni az ilyen játékokat, az az együttműködés és egymás védelme. Sosem érdemes hősködni, oda kell figyelnünk a társainkra is, mert különben saját magunkat is veszélybe sodorhatjuk. Nem szabad azon gondolkodni, hogy majd úgyis feltámaszt bennünket egy pap, ha esetleg elhullunk, mert az bizony nem olcsó mulatság, és nem mindenki képes rá. A számítógépes játékokkal ellentétben az újratöltés és a mentés itt nem opció, tehát jóval nagyobb hangsúlyt kap a realitás, mintsem gondolnánk. De mindezt természetesen az adott szituációra kell értelmezni, és arra, hogy hasonló helyzetben mit tennénk. A programok algoritmusa ugyan kiismerhető, de az élet teljesen más elvek alapján működik, nem fog velünk a végtelenségig táncolni vagy kergetőzni az ellenfél, és nem biztos, hogy gyorsabbak leszünk nála, ha sarkon fordulva menekülünk. Ráadásul csak elől van szemünk, így tolatva valószínűleg megbotlunk vagy a falnak hátrálunk. Sokkal egyszerűbb, ha közösen alakítunk ki egy taktikát, elismerjük és elfogadjuk egymás szerepét, és csak olyanok vállalnak el bizonyos feladatokat, akik értenek is hozzá.

Tehát rögtön az együttműködés fontossága mellett megjelenik a felelősség kérdése, egy kicsit más aspektusból. Ugyanis a társadalmi, mindennapi életünkkel szemben itt lényeges lesz az is, hogy a csapatban olyan funkciót töltsünk be, melyet egyrészt el is tudunk látni, másrészt az valóban hasznos a többiek számára. A szakács például nagyon lényeges, hiszen ő az, aki ellát minket élelemmel, aki tudja mi mérgező, és nem egy moslékot tol elénk, hogy aztán cifraf*sással a bozótba kelljen húzódnunk, miközben társainkat megtámadják az útonállók. És a valódi élettel ellentétben itt a vezetőt a csapat választja, a tiszteletet tényleg kiérdemelni kell, nem pedig kikövetelni. A rossz döntések ugyanis a teljes parti életébe kerülhetnek, és lehet, hogy így egy napon teljesen egyedül marad az illető. Ergo jelen anime is nagy hangsúlyt fektet arra, mennyire nehéz megfelelni egy-egy szerepnek, amelyet választunk vagy amelybe a sorsunk sodor bennünket.

A Grimgar of Fantasy and Ash meglepően realisztikusan ábrázolja a helyzeteket, melybe a szerepjátékok során kerülhetnénk, ha a mesélő nem az aktuális kaland elvégzésre próbálná meg terelni a partinkat. Emellett persze érdemes kiemelni, hogy nem csupán a szórakoztatásra és a valóságosságra koncentráltak az alkotók, hanem nagy hangsúlyt fektettek a karakterek kidolgozottságára is. Értem ezt grafikusan (Mieko Hosoi – Psychic School Wars) és a személyiségük tekintetében is. Mindegyik szereplőnk más stílusú, mások az erősségei, gyengéi és félelmei is. Ez pedig még inkább aláhúzza azt, mennyire nehézkes egy működőképes csapatot kovácsolni a szedett-vedett társaságból, még akkor is, ha látszólag az együttműködésre törekszenek. Mert bizony a férfi karakter másként viselkedik, mint a női, máshogy reagál a sértegetésre és nem mindenki „tökös legény” vagy éppen leány.
grimgar_of_fantasy_and_ash_kobold_4_by_giuseppedirosso-dbc8zyb.jpg A külcsínt természetesen növeli az is, hogy a terepet is részletesen kidolgozták, működik a koncepció, melyet az egész világhoz kitaláltak. Hidetoshi Kaneko (Black Lagoon, Sakura Wars, Trigun) művészeti vezetése ehhez elengedhetetlen lett volna. A kialakított környezet egyszerre teszi látványossá és kalandossá a cselekményt, hiszen minden elem megvan benne, ami egy átlagos szerepjáték kelléke volna, de megfelelően vegyül a realitással is, így csak bizonyos pontokon erőltetett, de azt írhatjuk a paródia számlájára is. Hiszen az alapelgondolás igencsak mókás, miszerint a fogadóban egy vadidegen közli, hogy mi vagyunk a hősök, itt van pénz és azonosító cédula, menjetek kalandozni…

A drámai hangvételen így azért eluralkodik a humor is, mely azért nyakon van öntve rendesen a realitás ridegségével, így spoiler nélkül elárulhatom, hogy hőseinknek a halállal is meg kell ismerkedniük. A Grimgar of Fantasy and Ash tökéletesen balanszíroz a valóság és a fantázia határán, bemutatva mindkét oldal lényeges elemét. Ryosuke Nakamura (Aiura, Psychic School Wars) rendezése ezért kellőképpen magával ránt bennünket és elszórakoztat az utolsó percéig. Az alapötlet egy light novelből származik, melyből manga adaptáció is készült, és 2016-ban egy tizenkét epizódos anime került a televízióba az A-1 Pictures jóvoltából. Mivel a játék a mai napig elérhető és egyre több rész jelenik meg hozzá, így én reménykedek abban, hogy folytatást is kaphat a sorozat, hiszen nagyon jól startolt.

ka_grimgar-ashes-and-illusions_1_screenshot-vol_-1_staffel-anime_screenshot-678x381.png A virtuális valóság rengeteg kortársamat vonzza, és egyre többen szeretnek kicsit a fantázia birodalmába menekülni a mindennapok szörnyűségei elől. Persze az egyensúly fenntartása fontos, így meg kell tudni különböztetni a valóságot és a képzeletet, azonban lényeges az is, hogy ez utóbbi nélkül bizony a hétköznapok során sem boldogulnánk. A futószalagmunka, a mókuskerék, a kreativitást nélkülöző robot nem tesz jót a személyiségünknek, hiszen enélkül sosem tudott volna fejlődni az emberiség. Emellett pedig, ahogy igyekeztem rámutatni, tanulhatunk is olyan dolgokat a játszadozás kapcsán, melyet a való életben is érvényesíthetünk, felhasználhatunk. A Grimgar of Fantasy and Ash ezért egyszerre szórakoztat, nyújt kikapcsolódást, mégis képes elgondolkodtatni bennünket. Ezért bátran ajánlom a szerepjátékok szerelmeseinek és a kalandok kedvelőinek is.