2025. már 28.

A szörnyeteg tragédiája – BioHunter

írta: Emerald Dragon

BioHunter (1994)

Akadnak olyan régebbi alkotások, melyekre ugyan nagyon kíváncsi voltam, de mindig akadt valami más, amit helyette választottam. Yuzo Sato neve sosem volt ismeretlen a számomra, hiszen az Iron Man anime sorozatát is neki köszönhetjük, habár én inkább a Spriggan és a Ninja Scroll kapcsán emlékeztem rá. A BioHunter egy kellemes science fiction, amelyet horror elemekkel is alaposan megspékeltek.

Koshigaya és Komada tudós páros, és fő területük a démon vírus jelenségének kutatása. Koshigaya az egyetemre jár előadásokat tartani és a fiatal tanítványaival flörtölni, míg társa visszahúzódóbb típus. Mindkettőjük szakterülete a molekuláris biológia, ezért bárkinek meggyűlik a baja az új fertőzéssel, rögtön értük küld, hiszen mindent tudnak erről a betegségről. Birtokolnak egy különleges szérumot is, ha ez mégsem működne, Komada hatalmas démonná képes átváltozni, amely minden ellenállást elpusztít, a páciens életét szerencsére mégsem sodorja veszélybe. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor a szégyenlős férfi beleszeret egy fiatalabb lányba, a vírus irányítása felett lassan elveszíti a kontrollt. Mindezt tetézi, hogy egy titokzatos sorozatgyilkos szedi áldozatait a városban.

A Fujihiko Hosono (Judge) mangájából készült anime alig egy órás, mégis különlegesen izgalmas hangulatot teremt a nézők számára. Mivel egy ötletesen felépített thrillert, amely kreatív science fiction injekciót is kapott, a horror is kellemesen gore irányba mozdul el, így minden tökéletes az élmény érdekében. A karakterdizájn (Hiroshi Hamasaki – Darkside Blues) erőse a ’80-as évekre hajaz, mindemellett igényesen kidolgozott, az erotikus részek elsősorban betétek és elsősorban nem szexuális töltet érdekében kerültek az animébe. A kor filmhangulatát tekintve a horrorban mindenképpen illik némi női mellnek és popsinak lennie. A történet frappáns és fordulatos, feszegeti az örök kérdést, miszerint egy randább férfit vajon szerethet-e feltételek nélkül, önzetlen módon egy nő. A csatajelenetek izgalmasak, az átváltozások igényesen kidolgozottak, a japánokra jellemző túlzások a tulajdonságok kidomborítása érdekében adekvátnak tekinthetőek., ahogy az egy ilyen animétől elvárható. Zenéjét az a Masamichi Amano szerezte, aki például a Sin: The Movie és a Ninja Resurrection, illetve a Battle Royale filmeken is dolgozott.

Az ember fóbiája attól, hogy valamilyen ismeretlen behatás miatt átalakul, eldeformálódik a teste nem új keletű. A testhorror típusú sorozatok és filmek lehetnek pozitívak, hiszen így hatalmat is nyerhet az illető, ahogy ezt például a mutánsokkal foglalkozó művek boncolgatják. De ott lappang mindig a társadalom félelme, a kirekesztés lehetősége is, mert az ismeretlentől akkor is logikus ódzkodni, vagy egyenesen gyűlölni azt, még ha egy kedves ismerősünkkel esik is meg a dolog. Az Ajinban gyönyörűen kiemelték ezt a felvetést. Abban a sorozatban maga a főszereplő fogalmazza meg, hogy nem a saját választása alapján történtek az események. A genetika, a betegségek azonban képesek úgy eltorzítani testünket, hogy mások (és saját magunk) számára is borzasztó látványt nyújthat (David Lynch klasszikusa, Az elefántember). Az ennek elfogadásáról szóló történetek már régóta megszülettek, gondoljunk csak az ősi vallásokra. Érdekesség, hogy azokban az esetekben elsősorban a gonosz, rosszindulatú teremtmények rendelkeznek démoni testtel, bár ez csak a nyugati kultúrákra igaz. Még az egyiptomi és a keleti filozófiában jóval korábban a megmentő totemállat, a védelmező lény általában amellett, hogy antropomorf, torzsága ellenére jóságos is lehet. Nálunk az átváltozások elsősorban belső ellentétek kivetülései, azaz pszichoszomatikus eredetűek. A BioHunter valahol a kettő között evickél, de nem foglal egyértelműen állást amellett, hogy az ismeretlentől való ősi félelem jogos és helyes volna, csupán rávilágít az ösztönszerűségre. Fura mód nekem erről az animéről egyáltalán nem a kafkai átváltozások jutnak eszembe, sokkal inkább Jekyll és Hyde, valamint Hulk karaktere. A likantrópia sokkal közelebb áll ehhez a típushoz, bár ott akaratlan a metamorfózis, itt pedig kontrollálhatóbb.

BioHunter OST

Az különleges képességekért, a hatalomért néha komoly árat szükséges megfizetni. Már a fantasy művekben is megszokhattuk, hogy a varázslók általában gyengécske testtel bírnak. Fordítottan is igaz ez, hiszen a nagy erő, az izmok annyira eltorzíthatják a testet, hogy az már visszataszító lehet mások számára. De mi van akkor, ha egy vírus mellékhatásaként változunk szörnyeteggé? Vajon fordíthatjuk-e ezt saját hasznunkra és a szociális életünk fenntartható-e, vagy magányosan halunk meg? Ezért ezt a művet előszeretettel ajánlom mindenkinek, aki kedveli a sci-fi és testhorrorokat, az orvosos-szörnyes-animéket.