Nyilvánvalóan a folytatások elemzése során ismertnek tekintem az előzményeket, így ezt a kritikát is inkább azoknak ajánlom, akik az első évadon már túl vannak, mert mások számára spoilereket rejthet. Így elsőként a Psycho-Pass cikkemet olvassátok el, utána térjetek rá erre.

A Psycho-Pass 2. évadja nem sokkal első után kapcsolódik be a történetbe, így Tsunemori mellett immár új társ van, Nobuchika Ginoza személyében. Az elvárt módon új tagokkal bővült a csoport, hiszen a kiesőket kénytelenek voltak pótolni. Új küldetés és kihívás vár az ismert szereplőkre is, mely egyelőre mindenki számára enigmának tűnik. Ezúttal összefüggő cselekménnyel, gyakorlatilag egyetlen esettel ismertetnek meg bennünket a tizenegy epizódos sorozat során.

Ling Tosite Sigure: Enigmatic Feeling

Akane Tsunemori már-már rangidősnek számít, de mindenképpen kiemelkedik a többi nyomozó közül azzal a tulajdonságával, hogy sosem változik meg az aurája, a Psycho-Pass értéke tiszta, mint a hó. Különleges beleérző képességgel rendelkezik, és egykori mentora, alárendeltje, Kōgami tökéletesen kitanította. Az új irányító, Mika Shimotsuki azonban úgy tűnik, hogy nem csak féltékeny rá, hanem teljesen töketlen, képtelen bármilyen komoly döntést hozni, inkább igyekszik elkerülni az ilyen helyzeteket. Egyszerűen nem hajlandó belátni Tsunemori erényeit, ezért szeretne minél előbb megszabadulni tőle.
Közös bevetéseiken ezért gyakran próbálkozik azzal, hogy ellentétes utasításokat adjon, illetve rövidebb gyeplővel fogja a végrehajtó osztagot, ezzel veszélybe sodorva a többiek életét. Sosem érti meg, hogy mi baj azzal, hogy szigorúan a lerít szabályok szerint próbál cselekedni és semmilyen önálló gondolata sincs. Számára Akane Tsunemori egy lázadó, engedetlen és pimasz fráter. Mindeközben észre sem veszi, hogy azért döntésképtelen, mert bizonytalan önmagában.

Az első adandó alkalommal, amikor úgy hiszi, a másik lány teljesen megkergült, hogy elengedte az egyik célpontot, megpróbálja átvenni az irányítást. A férfi, akit az őrület határára sodort a rendszer, végül Tsunemorinak hála lenyugszik, és könnyen ártalmatlanítják, nem szükséges, hogy a Dominator elpusztítsa őt. A kihallgatáson azonban valami szokatlan történik, amire sosem volt még precedens. Az őrizetbe vett robbantó munkás fokozatosan kitisztul és Psycho-Pass értéke olyannyira lecsökken, hogy szabadon kell bocsássák. Ilyen még nem történt, amióta a rendszer él és működik, így ki kell deríteniük, hogyan lehetséges ez.
Ezzel párhuzamosan az egyik párosnak nyoma vész a férfi üldözése során. Úgy tűnik, egy szellem van a városban, akit ezúttal nem is érzékel a Sybil, mégis képes kiiktatni az egyik végrehajtót és fogságba ejteni a hozzá tartozó nyomozót.

Új problémával kell, hogy szembenézzen a társaság, ráadásul a csoport sorai nem csak szétziláltak, de a belső feszültség szinte tapinthatóvá válik. Az új végrehajtóval sincs minden rendben, minden jel arra mutat, hogy az egyik legmagasabb Psycho-Pass értékkel rendelkezett, mielőtt az egységhez került. Ezért az igazgató megbízza legfőbb cinkosát, Akane Tsunemorit, hogy napi jelentést vezessen a férfi tevékenységéről. Mika Shimotsuki természetesen hamar kiszúrja, hogy valami titok lappang a lány körül és önálló nyomozásba kezd, hogy kiiktathassa legfőbb riválisát.

A versenyfutás az idővel úgy sem egyszerű, ha a társaid segítségedre vannak, de még nehezebb, ha nem tudod, kiben bízhatsz valójában, és ki az, aki ellened dolgozik. Az újabb bedobott kérdéskör Psycho-Pass második évadában egyértelműen a kollektív tudat, illetve a rendszer számára valódi láthatatlanságot nyújtó tényezők. Az előző sorozatban megismerhettük annak a hátulütőit, ha valaki pszichopata, hiszen számára a gyilkosság nem jár morális problémával, illetve úgymond meg sem emelkedik a pulzusszáma, ha elkövet valami bűntettet, mert nem értelmezi helytelen cselekedetként. Így a Psycho-Pass értéke nem fog sosem megemelkedni, és a rendszer nem ismeri fel, mint látens bűnözőt. Azonban most az a probléma vetődik fel, hogy mit jelenthet, ha valakit egyáltalán nem képes detektálni a Sybil. Lehetséges az, hogy olyan alacsony az értéke, hogy nem érzékelhető? De elméletileg ez teljességgel kizárt, a legnyugodtabb állapotban is kellene valamilyen éréket mutatnia.

Viszont számunkra elgondolkodtatóbb a kollektív tudat kérdésköre. Szerintem ez a legizgalmasabb téma mind közül, és elég részletesen körbejárja a sorozat. A deviáns értékek mellett izgalmas felvetés a rávilágítás, hogy nem csak az egyénnél lehet értelmezni a Psycho-Passt, hanem egy csoportnál, vagy akár az egész társadalom esetében is. Erre legjobb példa a csőcselék, illetve a birka-effektus. Gondoljunk bele, egy olyan szituációba, ahol egy társaságban egymást hergelik az emberek. Az egyének mindegyikére ott sem az lesz jellemző, amit egy összeverődött tömeg művelni képes. Vegyünk példának egy focimeccset.

Persze érvként felhozható, hogy alapvetően az emberben benne lehet ilyen hajlam és a többi hasonszőrű jelenléte csupán potencírozza a hatást. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy a hajlam még nem eredményezi azt, hogy valakiből látens bűnöző lesz. Bár fontos megjegyezni, hogy stressz hatására nagyon sok emberben kialakulhat egy olyan állapot, amely ideiglenesen, vagy hosszabb időre (PTSD) megemelheti ezt a mért értéket. Morális kérdés, vagy sem, de én szeretek foglalkozni azzal is, hogy egy áldozat vajon nem érdemel-e inkább olyan bánásmódot, amely csökkenti a stressz szintjét, ahelyett, hogy szimplán agyonlőnék, mert annyira pánikol, hogy az már akár közveszélyesnek is értékelhető. Legalábbis a szónak azon értelmében mindenképp, hogy másokat is megbotránkoztat, vagy felizgat, feldühít a viselkedése.

Ha ebből az irányból közelítem meg, egészen más színezetet kap a probléma, de érthető mindkét álláspont, ha úgy szemléljük, mi a legkisebb veszteség. Hiszen pár ember megölése biztosítja a látszólagos nyugalmat, egyensúlyt. Ha az volna megszokott, hogy eszeveszett, nyugtalan, félő, rettegő emberek rohangálnak az utcán, úgy a stressz szint kevésbé emelkedne, mint Sybil rendszer által kontrollált régióban. Itt az a normális, hogy nincs olyan tényező, ami alapvetően magas tartományba tolná el a Psycho-Pass-okat. Nyilvánvalóan bele kellene magunkat képzelni egy ilyen módon működő társadalomba, hogy érthessük a pro- és kontra érveket. Részemről maradnék annál, hogy semmi sem fekete és fehér. Minden esemény, minden kérdéskör, probléma, felvetés legalább annyi színnel rendelkezik, ahányan érintettek benne. A hangsúly a legalábbon van, hiszen a külső szemlélő, analizáló, befogadó újabb perspektívát adhat neki. És eljutottunk oda, hogy a kollektívát igazán csak egy másik, vagy ugyanazon tömeg képes megítélni. Számomra iszonyatosan izgalmas a felvetés, hiszen a Sybil is hasonló cipőben jár.

A tömeg Psycho-Pass értékénél persze joggal merül fel a kérdés: ha a mért szám az egyént nem jellemzi, akkor mire is jó, illetve hasznos információt nyújt-e egyáltalán. Valójában egy átlagértéket kell mérlegelnünk, vagy sokszorozottan faktorizáltat. Számomra nem egyértelmű a probléma, hiszen amennyiben már két embert próbálunk közös nevezőre hozni, akkor sem lesz igaz sem a számtani közép, sem egyéb arány használata. Ennél jóval komplexebb a helyzet, és aki az első évadon már túl van, annak bizonyára érthető, mit is boncolgat a második sorozat. Alapvetően az egyforma megmérettetés, a tökéletesen azonos megítélés a legfontosabb egy ilyen rendszer kivitelezésénél, de pont ezáltal válik totálisan alkalmatlanná a futó alkalmazás.

A korrekció, melyet a Sybil alkalmazni próbál, egyetlen szempontból iszonyatosan pontatlanná és igazságtalanná teszi a működését. A megvalósult hálózat önmagából adódóan valamire teljességgel képtelen, hiszen dogmaként kezeli azt a feltevést, hogy hibátlan és tévedhetetlen. Az egyik legerősebb és legfontosabb emberi tulajdonság pont az, hogy képesek vagyunk megkérdőjelezni saját cselekedetünket és döntésünket, amely elengedhetetlen a hibavizsgálatnál. Ezzel a hiányossággal egy olyan változót használ a Sybil, ami nem csak alkalmatlanná teszi arra, amelyre tervezték, hanem ez lesz saját sebezhetőségének forrásai is. Nem spoilerezném el a kérdéskörre adott választ, inkább ti is nézzétek végig az eszmefuttatást.

Nem szeretnék most sok szót ejteni az alkotókról, hiszen ugyanaz a gárda készítette, mely az első évadot is. Visszatért a Ling Tosite Sigure, amely Enigmatic Feeling című számával nyitja meg az epizódokat, a záróakkordok pedig ismét az EGOIST-tól csendülnek fel (Fallen). Arra ezúttal érdemes odafigyelni, hogy a végefőcím után is vannak jelenetek, nem csak preview!

EGOIST: Fallen

Akik látták az első sorozatot, akik kedvelik a sci-fit, a cyberpunk világát, illetve olyanok, akik érdeklődnek a filozófiai kérdéskörökön túl a kollektív (ön)tudat iránt, azoknak meleg szívvel tudom ajánlani ezt a remekművet is.

Értékelésem: 8,5/10

Forrás, információk: http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=15513
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=c5OlmcCcIC4
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/psycho-pass-251581.html
Bluray megrendelhető: Psycho-Pass Season 2 - Standard Blu-Ray
Kapcsolódó animék: Psycho-Pass

Smaragd Sárkány