Több kedvelt franchise is akad az animék között, melyeket érdemesnek tartok a monitorozásra, de korántsem mindegyik kapcsolódó mű éri el azt a vizuális, történeti és érzelmi hatást, amire eredetileg befizettünk. Ezért nehéz a számtalan sorozat és film rengetegében olyasmit találni, ami aztán el is nyeri a tetszésünket. A Psycho-Pass eddig sosem okozott csalódás, így a Providence címet viselő folytatást reflexből rendeltem be az Anime Limited áruházából.
Ling Tosite Sigure: Alexithymia Spare
2118. elején járunk, a Sybil-rendszer stabilan működik. Japán azonban továbbra is keresi a helyét a világban, hogy milyen szerepet vállalhat a jövőben. Az ellenőrzés hive mind mintája többek tetszését is elnyerte, egyre több ország kapcsolódik be, hogy rendfenntartás és az ítélkezés megfelelően valósuljon meg. Az Igazságügyi Minisztérium azonban folyamatosan csatározik a külüggyel és a belüggyel, a népjólétiekkel és a hivatalokkal. Nem mindenki ért egyet azzal, hogy egy gépezet döntsön, a szándék kiolvasása számtalan probléma és tévedés forrásává válhat. Akame Tsunemori már nem csak a részlegét vezeti, de komoly diplomáciai tárgyalásokra is delegálják. A fő vita a fent emlegetett pozícionálás, de a véget nem érő beszélgetést indulatok és felelőtlen kijelentések szakítják meg. Mivel a várt vendég nem érkezik meg, így az Bevándorlási Hivatal vezetője, Atsushi Shindo a nyomozók segítségét kéri.
Amikor a tudomásukra jut, hogy Milicia Stronskaya egy, a szállító hajót érintő támadás áldozatává vált, de a fejét elvitték, azonnal leveszik őket az ügyről. Mivel a művelet két külügyi szervet is érint, a korábbi Peacemakerst, akik renegátként végezték el az akciót, valamint a Suppressing Action Departmentet, amelynek tagjai között egy régi ismerős, Kogami is feltűnik. Akame tisztában van vele, hogy az efféle történések korántsem véletlenek, így a szokásos módon kezébe veszi a nyomozást, hogy kiderítse, miért indultak el törekvések a Sybil-rendszer felszámolására és az Igazságügyi Minisztérium megszüntetésére. Nem lehet véletlen a Peacemaker kötődése a külügyhöz, de a kutakodása személyes tragédia megélését is eredményezi.
A Psycho-Pass mindig is társadalommal kapcsolatos kérdésekre kereste a választ. Központban az ítélkezés, a bűnözés, a sajtó- és a gondolat szabadsága, Orwell 1984 című regényének problémaköre. A frenológia már próbálkozott hasonlóval, ahogyan a pszichológia is, amikor a kriminalisztikában utat törtek, szerencsére egyik sem járt sikerrel, az áltudományokat hamar letörték. Ennek fő oka, hogy az igazságszolgáltatás és a rendfenntartás mindig két, egymástól független terület volt. Nyilván ez alól vannak kivételek, de ez utóbbi eszme néha nem egyezik az állam akaratával, ennek is van egy megnevezési formája és nem demokráciának hívjuk. Annak körbejárását, hogy milyen trükkökkel lehetséges a Sybil-típusú ellenőrző rendszereket befolyásolni és megtéveszteni már nem csak a franchiseból, hanem a valós életből is ismerjük.
Nem írnék ennyi pozitívumot, ha a Providence kapcsán nem merült volna fel újdonság a témát illetően. Az ismétlés ugyan kellemesen nosztalgikus volna, de ha nincs előrelépés és fejlődés, akkor az csak langyos víz, aszt szoktam mondani. A z új film több érdekességet is felvet. Az elsőbe már belekezdtem, mert egy ilyen algoritmus izgalmas lehet egy állam belső kezelése esetén, ahogyan a korábbi sorozatoknál is megismerhettük, átültethető másik ország életvitelébe is, de a szándék mindig meghatározza annak működőképességét. Ha elferdítve szeretnénk a politikai ellenfelek kifricskázására alkalmazni, akkor hamar kilóg a lóláb, ami polgárháborút eredményezhet. Viszont akadnak egyéb lehetőségek is, amelyeket érdemes számításba venni.
Az egyik, hogy a rendszer nem csupán megvehető és lemásolható, de adott esetben ki is fejleszthető, erre nem egy minta létezik napjainkban is. Ilyenkor a fő kérdés, hogy az új algoritmus mennyiben más, hogyan őrzi meg az objektivitását, azaz milyen komponensekből tevődik össze a döntéshozatal. Az alanyok kiválasztása különösen kritikus, mert a félrenyúlás totális káoszt és megbízhatatlanságot idézhet elő. A következő részlet a tesztelés, hiszen ez minden esetben megelőzi a véglegesítést és a start állapotát. Ezen üzemmód némi nehézségekbe ütközhet, de ha vannak olyan szervezeteink, melyek megfelelő titoktartás mellett működnek, a kivitelezés egy fokkal könnyebb. A probléma mindig akkor kezdődik, ha olyan emberi tényezőt teszünk ebbe a pontba (is), amely valamilyen szubjektivitást visz bele. Ezért a katonák ugyan alkalmasnak tűnhetnek, de a zsoldosok motivációi igencsak eltérőek lehetnek. Emellett szintén nem elhanyagolható a tény, hogy a kifejlesztést végző szervezetek is saját igényeik és nyereségük irányába hajlítják az eredményességet.
A következő az átjárhatóság kérdése, azaz a kompatibilitás. A párhuzamosan működő rendszerek esetében merül fel a kérdés, hogy mennyire hasonlóak egymáshoz, képesek-e a másikkal kommunikálni, összeköthetők-e, és mi történik, ha mindez meg is valósul. A cyberpunk rajongói pontosan tudják, hogy milyen veszélyforrások rejlenek ebben. Amennyiben egy felettes szervet, szerver típusú koordinációt hozunk létre, ez tovább bonyolódik, mert az összhang nem biztosított, ami egymás megsemmisítését, bekebelezését, átírását vagy egy mutáns létrejöttét is eredményezheti. Az pedig sehol sem garantált, pláne nem tesztelt, hogy a létrejött AI entitás miként illeszkedik bele az eredeti elképzelésbe, eszmébe, szándékba, objektivitásba.
A meditáció hatásának vizsgálatát már korábban megismerhettük, de kimaradt egy ehhez kapcsolt jelenség elemzése. A vallások és az egyházak ugyanis több esetben is olyan tanításokkal és ezzel technikák kidolgozásával, átadásával élnek, amelyek a saját tudatállapotot manipulálják. Ennek okai nem fontosak a jelen helyzet szempontjából, sokkal inkább érdekes kérdés, hogy egy fanatikus, aki tökéletes nyugalomban robbant fel, gyilkol meg, gyújt fel vagy kínoz meg valakit, miként lesz büntethető a Sybil-rendszerben. Aztán lépjünk egyet tovább a mártírok, a vezetők és az istenségek felé, hiszen az sem elhanyagolható felvetés, hogy vajon miként elemezhető a szándék a magasabb körökben, amikor a céltudatosság mögött nincs igazi ártó szándék, hanem csak tiszta, jóakarat.
EGOIST: Tōjisha
Megértem a fanyalgókat, hiszen a Production I.G a sokadik bőrt nyúzza le a franchiseról. Azonban én mindig találok benne valami újat és aktuálisat, ez pedig nem elhanyagolható szempont. Naoyoshi Shiotani a teljes teamet visszahozta erre a projektre, egyedül a művészeti vezetést osztotta új személyre, Shūichi Kusamorira. Az ő neve azok számára lehet ismerős, akik az X című sorozatot, valamint az xxxHOLiC filmjét, az A Midsummer Night's Dreamet látták már. Nekik hála, a Providence mind látványvilágát, mind zenei élményt tekintve változatlan maradt, a CGI elemek továbbra is segítik, de beleolvadnak az animációba. Ebből a szempontból nem lehet belekötni a műbe.
Az AI vagy MI a jelen korban látszólagosan sürgető kérdéseket tesz fel a társadalom számára, valahol ebbe kapcsolódik bele ez az anime is, ami kimondottan része a Psycho-Pass filozófiájának. Annak megválaszolása ugyanis esszenciális, hogy a Sybil-rendszer mellett vajon szükséges-e az emberi tényező, azaz az osztag jelenléte. Minden egyes projekt ugyanarra a pontra futott ki, ezt igyekszik aláhúzni a Providence is, hogy nem vagyunk megkerülhetők, bármennyire is intelligens, fejlődőképes egy szoftver, a korlátait egyelőre képtelen átlépni. Talán ez kissé csalódottságot vált ki azokból, akik a gépek lázadására számítanak, de a jövőkép maximálisan humán-integrált lehetőségekkel kecsegtet. Mi egyáltalán nem zárja ki az apokalipszist, sokkal inkább kiemeli az ember és az egyéni felelősség kérdését.
Ha ebből a szemszögből nézzük az animét, akkor az időzítése tökéletes, a témája aktuális, a cselekménye és az üzenete egyszerre felkavaró és megnyugtató. A konklúzió ellenére az óra ketyeg, a doomsday nem került távolabb, virtuálisan közelítünk egy ponthoz, ahonnan nincs visszaút. Viszont minden rajtunk múlik, a determináció illúziójába nem ringathatjuk magunkat. Kemény menet áll előttünk, ráadásul nem egyetlen harcot kell megvívnunk az utópia érdekében. Most számtalan disztópia lehetősége körül válogatunk, a szándék továbbra is kevés, a gondolat pedig nem veszélyes, hanem inspiráló és reményt ad.
Amikor a tudomásukra jut, hogy Milicia Stronskaya egy, a szállító hajót érintő támadás áldozatává vált, de a fejét elvitték, azonnal leveszik őket az ügyről. Mivel a művelet két külügyi szervet is érint, a korábbi Peacemakerst, akik renegátként végezték el az akciót, valamint a Suppressing Action Departmentet, amelynek tagjai között egy régi ismerős, Kogami is feltűnik. Akame tisztában van vele, hogy az efféle történések korántsem véletlenek, így a szokásos módon kezébe veszi a nyomozást, hogy kiderítse, miért indultak el törekvések a Sybil-rendszer felszámolására és az Igazságügyi Minisztérium megszüntetésére. Nem lehet véletlen a Peacemaker kötődése a külügyhöz, de a kutakodása személyes tragédia megélését is eredményezi.
Nem írnék ennyi pozitívumot, ha a Providence kapcsán nem merült volna fel újdonság a témát illetően. Az ismétlés ugyan kellemesen nosztalgikus volna, de ha nincs előrelépés és fejlődés, akkor az csak langyos víz, aszt szoktam mondani. A z új film több érdekességet is felvet. Az elsőbe már belekezdtem, mert egy ilyen algoritmus izgalmas lehet egy állam belső kezelése esetén, ahogyan a korábbi sorozatoknál is megismerhettük, átültethető másik ország életvitelébe is, de a szándék mindig meghatározza annak működőképességét. Ha elferdítve szeretnénk a politikai ellenfelek kifricskázására alkalmazni, akkor hamar kilóg a lóláb, ami polgárháborút eredményezhet. Viszont akadnak egyéb lehetőségek is, amelyeket érdemes számításba venni.
Az egyik, hogy a rendszer nem csupán megvehető és lemásolható, de adott esetben ki is fejleszthető, erre nem egy minta létezik napjainkban is. Ilyenkor a fő kérdés, hogy az új algoritmus mennyiben más, hogyan őrzi meg az objektivitását, azaz milyen komponensekből tevődik össze a döntéshozatal. Az alanyok kiválasztása különösen kritikus, mert a félrenyúlás totális káoszt és megbízhatatlanságot idézhet elő. A következő részlet a tesztelés, hiszen ez minden esetben megelőzi a véglegesítést és a start állapotát. Ezen üzemmód némi nehézségekbe ütközhet, de ha vannak olyan szervezeteink, melyek megfelelő titoktartás mellett működnek, a kivitelezés egy fokkal könnyebb. A probléma mindig akkor kezdődik, ha olyan emberi tényezőt teszünk ebbe a pontba (is), amely valamilyen szubjektivitást visz bele. Ezért a katonák ugyan alkalmasnak tűnhetnek, de a zsoldosok motivációi igencsak eltérőek lehetnek. Emellett szintén nem elhanyagolható a tény, hogy a kifejlesztést végző szervezetek is saját igényeik és nyereségük irányába hajlítják az eredményességet.
A meditáció hatásának vizsgálatát már korábban megismerhettük, de kimaradt egy ehhez kapcsolt jelenség elemzése. A vallások és az egyházak ugyanis több esetben is olyan tanításokkal és ezzel technikák kidolgozásával, átadásával élnek, amelyek a saját tudatállapotot manipulálják. Ennek okai nem fontosak a jelen helyzet szempontjából, sokkal inkább érdekes kérdés, hogy egy fanatikus, aki tökéletes nyugalomban robbant fel, gyilkol meg, gyújt fel vagy kínoz meg valakit, miként lesz büntethető a Sybil-rendszerben. Aztán lépjünk egyet tovább a mártírok, a vezetők és az istenségek felé, hiszen az sem elhanyagolható felvetés, hogy vajon miként elemezhető a szándék a magasabb körökben, amikor a céltudatosság mögött nincs igazi ártó szándék, hanem csak tiszta, jóakarat.
