2019. sze 14.

Átok, gyilkosság vagy baleset: Another, a pszichothriller

írta: Emerald Dragon

Another (2012)

animes-online-another-episodio-03-ossos-do-trabalho-4ffc99e0d7591b39f97b03b7f3eeea34.jpg Ha igazi gore animéket keres az ember, akkor furcsamód az iskolás közegben játszódó történetekhez érdemes fordulni. Ennek a legfőbb oka valószínűleg az, hogy a gyermeki lelket – tévesen – alapvetően összekötjük az ártatlansággal, ezért ilyen környezetbe rejtve bármilyen horrorisztikus esemény sokkolóan hat, mert az elménkben homlokegyenest ellentétes élmény kapcsolódik hozzá. Mostani rövid sorozatunk, az Another zseniálisan megvalósítja ezt az érzetet, mindezt az aranyosság, vagy bármiféle biztonság illúziójának keltése nélkül.

ALI PROJECT: Kyōmu Densen

Kōichi Sakakibara egy 15 éves kisfiú, akit éppen idén helyeztek át a Yomiyama North Középiskolába, azonban szerencsétlenségére nem tudja időben megkezdeni tanulmányait, ugyanis súlyos tüdőgyulladással kórházba kerül. A 3-3-as osztály tanulói delegációt küldenek hozzá, hogy üdvözöljék, illetve elhozzák neki a leckét, nehogy lemaradjon. A szívélyes fogadtatást beárnyékolja, hogy egy furcsa, félszemű lánnyal is találkozik a folyosón, aki ráadásul a hullaházban készül meglátogatni valakit.

Ahogyan elővezettem, nincs illúziónk afelől, hogy valami nincs rendjében és titok lappang az iskola falai között. Az első perctől konkrét utalásokat kapunk arra vonatkozóan, hogy 1972-ben egy Misaki nevű diák tragikus hirtelenséggel elhunyt ugyanabban a 3-3-asban osztályteremben, és azután sokakat baleset ért az évek folyamán azok közül, akik később ugyanoda jártak. Egy ártatlannak tűnő kijelentéssel indult az egész, amikor is a számukra oly kedves diák helyére a halála után is mutogatni kezdtek, hogy „Nézzétek, ott van, nem is halt meg.” De nem sejtették, hogy azzal, hogy nem tudják elfogadni és feldolgozni az elvesztését, mekkora bajt zúdítottak a jövő nemzedékére. A jelenben senki sem hajlandó arról beszélni, hogy pontosan mi történt egykoron, ami a tragédiához vezetett, de egy biztos, időközönként megismétlődik az eset, és az átok újabb áldozatokat követel.

A nézőnek sincs egyszerű dolga, hiszen a tanulók, a szülők és a tanárok is titkolóznak Kōichi előtt. Végtelenül kiélezett thriller bontakozik ki a múltból felépülve és alaposan oda kell figyelnünk, hogy rájöjjünk, mi a valóság és mi az, amit csupán szemeink érzékelnek. A látás különös hangsúlyt kap, hiszen a kórházban a lány, akit Mei Misakinak hívják, úgy tűnik, a fiún kívül senki nem érzékeli. Egy furcsa, régi asztalnál üldögél az órákon, néha meg sem jelenik, és gyakorlatilag úgy viselkedik mindenki, mintha nem is létezne.

Zseniális az Another alaphangulata, iszonyatosan nyomasztó és tele van kérdőjelekkel. Egy idő után csak törjük a fejünket, hogy vajon mi a fantázia szüleménye ebből az egész históriából. A nyomokat roppant ügyesen szórják el az alkotók és könnyen összezavarnak bennünket, mert hamarosan ebben is – miként a Shikiben is – hullani kezdenek a diákok, mint a legyek. A szereplőket fokozatosan ismerjük meg, majd homlokegyenest ellentétes tulajdonságaikra is fény derülhet. Vagy megkedvelünk valakit, mert szimpatikus és úgy tűnik, hogy segíthet a titkok felfedezésében, ám a következő pillanatban holtan rogy a lábaink elé. Senki nincs biztonságban, így mi sem, mert az Another fokozatosan magába szippant bennünket és a képernyő elé szögez. Egészen hamar arra eszmélünk, hogy elszáll az első 6-8 epizód és zavartan szemléljük, hogy ezt már illene befejezni, de látszólag fogalmunk sincs, hogy mi a rendező terve a karakterekkel. A cselekmény finoman bonyolódik és a rejtély-puzzle darabjain eltűnődve ráébredünk, hogy nem egészen erre számítottunk, hiszen a kezdeti elképzelésünk igencsak falsnak bizonyul.

Hogy miként változik a dark pszichothriller Takami Kōshun leghíresebb novellájának gore jeleneteivé, azt a legfőbb csáberő a sorozatban. A lezárás fenomenális és igazi mindfuck. A másodperc törtrésze alatt ugrik egy dupla szaltót az agyunk, mikor a titokra végül fény derül.

Yukito Ayatsuji novellájából (2009) először saját maga indította manga bontakozott ki (2009-2012) Hiro Kiyohara illusztrációjával, majd animévé adaptálták, Tsutomu Mizushima (Blood-C, Genshiken: Second Generation, xxxHOLiC-ok) rendezésében. Tökéletes pszichothriller a maga nemében és utánozhatatlan a hangulata. Az ALI PROJECT (Rozen Maiden, Noir, Phantom ~Requiem for the Phantom~) Kyōmu Densen című száma fantasztikusan para zenei világot teremt neki, melyet erőteljesen támogat Kô Ôtani (Blade of the Phantom Master, Gunslinger Girl: Il Teatrino, Shakugan no Shana, The SoulTaker) munkája a sorozat alatt. Yuriko Ishii (Kuromukuro, Persona -trinity soul-) karakterdizájnja zavarba ejtően kettőssé varázsolja az érzéseinket a szereplők iránt, Satoru Hirayanaginak (Death Parade, Saga of Tanya the Evil) hála a horrorisztikus képanyag a nézők elméjét is megérinti.

Bevallom erősen elszontyolodtam, amikor a cikk írása közben ráébredtem, hogy a 0. rész – The Other -Karma- – nem található meg a Bluray kiadványon, de megtekintve azt, elmondhatom, hogy egyáltalán nem kár érte. Bár aranyos előtörténet, de egyrészt csak a sorozat végigizgulása után érdemes megnézni – mert iszonyat nagy spoiler –, másrészt pedig maga a sztori teljesen irreleváns és nem ad hozzá az animéhez, még a hangulata sem thriller, inkább csak egy anekdotáról van szó. Bátran hagyjátok ki – ilyet elég gyakran merek extrákkal kapcsolatban állítani, mégis…

Annabel: Anamnesis

Azon túl, hogy zseniális krimi és kellemesen borzongató horrorelemekkel operál, némi tartalmat is csempésztek a sorok közé. A babonák gyakran rányomják a bélyegüket egy-egy településre, a hiedelmek csapdában és tömlöcben tarthatják az egész lakosságot, nem ritkán az oda tévedők és áldozatul esnek. Legtöbbször csupán egy érzésről van szó, de elvétve előfordul, hogy meghatározza az emberek viselkedését, és erőszakba fulladhat. Ilyenkor periodikusan zárnak ki egy-egy egyént a közösségből vagy éppen a kiválasztottal végeznek rituális körülmények között. Mégis a leggyakoribb, hogy a kívülállók válnak zsákmánnyá. De ne feledjük, ez a psziché játéka csupán, így némi munkával felszámolhatók az ostoba hiedelmek.

Amennyiben mégis valós oka van az efféle cselekedetnek, úgy valami lappang a háttérben, egy titok elfedése a cél, vagy a hatalom megtartása. Ebben az esetben jóval nagyobb veszély leselkedik mindenkire, aki megbolygatja a múltat és az indokokat. Számtalan kiváló horror indul ki ilyen témából, foglalkozik a lélektannal és a megoldásokkal.

Olyan művek között van helye, mint a Gantz, illetve a Higurashi no Naku Koro ni, hiszen a gore grafikus ábrázolása igencsak részletes, valamint a Shiki, mert igazán dark, komor és szomorkás a világa. Tehát nem meglepő, hogy maximális pontszámot adományozok neki és ajánlom minden thriller, horror és gore rajongónak!