2018. dec 15.

A karmikus gyermeki gonoszság: Az ördögi Tánya története

írta: Emerald Dragon

Youjo Senki (2017)

A vallásokkal kapcsolatos sorozatok azért tudnak izgalmasak lenni animeként, mert nincsenek tabuk, ezért a fontosabb problémákat és hiedelmeket tudják górcső alá venni. Angyalokról és ördögökről is mutattam nektek példákat, de akadtak a klasszikus Káin és Ábel sztorira épülő egyéb verziók is, egytől egyig kiváló művek. A Youjo Senki aka. Saga of Tanya the Evil jó ideje felkeltette az érdeklődésemet, de nem csupán a kritikái miatt, hanem az animáció is kimondottan izgalmasnak tűnt, az alapkoncepció meg igazán groteszk az én ízlésemnek is. Az utolsó lökést az ismerkedéshez végül egy kedves barátom adta meg, így egy anime maraton keretében erre is sort keríthettem.

MYTH & ROID: JINGO JUNGLE

Adott egy átlagos irodai munkás, aki csak egy valamiben képes hinni, a pénz hatalmában. Az élet számára kihívások sorozata, amelyben csak az erős marad életben, aki arra érdemtelen, vagy gyenge, mind elbukik és nem érdemelnek könyörületet. Egy napon azonban próbára teszi őt egy hang, amely istennek mondja magát, de főhősünk csupán X entitásként hajlandó őt elfogadni. Az ateista szociális-darwinista szemléletű férfi azonban nem dől be egy ilyen apró trükknek, bár meghökken, mikor a karma kártyát játsszák ki ellene.

Ekképpen egy alternatív világban születik újra, valamikor az első világháború eseményei környékén, ráadásul igencsak viszontagságos és nélkülöző körülmények között. De ő egy küzdőszellem, és hisz abban, hogy nem szabad feladni, így fiatal kora ellenére a hadseregben találja magát. Ekképpen születik meg Tanya, a kegyetlen zsarnok hírében álló katona-, majd kiképzőtiszt, aki különös fogékonyságot mutat a természetfeletti irányában is. A fiatal lány megtanulja használni a mágiát, és igyekszik minél többször elutasítani az isten létezését, ügyesen lavírozva a kiskapuk között, melyek egy vallást jellemezhetnek.

Maga a Saga of Tanya the Evil egy zseniálisan eltalált szatíra, melyet sikeresen ötvöztek horror és akciójelenetekkel is. A történelmi utalásokról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen bármennyire is képzeletbeli a világ, amelybe cseppenünk, azért a kor rendesen kap hideget-meleget, bár a vezetők már szerencsére nincsenek köztünk. Mivel az egész anime központjában a Német Birodalom áll, így érthető miért is illik bele tökéletesen egy szívtelen, számító kis ribanc lányka, aki kihasználja a jelen sajátosságait, valamint iskolás ismereteit a népek helyzetével, a politikai nézetekkel kapcsolatban. Könnyű belegondolni abba, mekkora előnyt jelent számára, hogy ilyen típusú rálátása van az eseményekre, így nagyjából sejti a szándékokat, de még a taktikákat illetően is beletrafálhat a megfelelő hadi döntésbe.

Azzal, hogy belevittek egy pár csavart a történetbe, és kicsit mágikusabb irányba vitték el az animét, felhívták a figyelmünket az okkultizmus izgalmaira, melyek lehet, hogy foglalkoztatták is a korabeli vezetést, bár ezekre inkább ellenpéldákat tudunk hozni. Mindenesetre az ötlet tökéletesen működik, mert a technika így jóval pusztítóbbnak bizonyul, a Blitzkrieg is végre értelmet nyerhet.

Mert legyünk őszinték, a hadvezetés akkoriban eléggé elhamarkodott döntéseket hozott és nagyban támaszkodott feltételezésekre, kevesebb ténnyel erősítették meg a hadmozdulataikat, ennek pedig meg is volt az eredménye. Viszont a légi támadások ekképpen vezényelt gyorsasága és a meglepetésszerű rajtaütések, a bombázások, és az egyébként igencsak ostoba, de megfélemlítőnek szánt propagandák és hadüzenetek itt tökéletesen működhetnek.

Minden, ami iszonyatos ostobaságnak tűnik a történelemben, egyetlen huszárvágással értelmet nyer, ha bármely csapat valódi fenyegetést jelenthet a körülvevő országok seregére. Ha emberáldozat nélkül, egyszerű taktikai fölénnyel megnyerhetőek lennének a küzdelmek, igazi villámháborúkat vívhattak volna, így viszont folyamatosan kellett gondoskodni az utánpótlásról és az energiaforrásokról.

De ezen a ponton nem áll meg a szatíra, hiszen a címszereplőnk, Tanya Degurechaff maga is egyfajta görbe tükör az egész nacionalista mozgalommal szemben, ami akkor Európa egyes részeit jellemezte. Hiszen egy kislányról van szó, aki kora ellenére tökéletesen megtestesíti azt a vezetőt, amire az országnak szüksége van, azokat az eszméket vallja és hangoztatja, mint a 21. századi énje, és ezzel ott igencsak nagy népszerűségre tesz szert. kihasználja a rendszer kiskapuit minden téren, és a kegyetlen, ambiciózus gyermek így egészen magas beosztást tölthet be.

Ami aláhúzza az egész szituáció groteszkségét, hogy a Német Birodalom magas rangú katonái között akadnak többen is, akik kiakadnak a kislány tettein és hozzáállásán, az irányítása alá vont emberei viszont vakon követik őt, hiszen nem csak a szája jár, de példamutató magatartásával győztes csaták sorozatába is vezeti őket.

Ennek az eredménye természetesen kettős, mert erre azért illene valakinek féltékenynek is lennie, mégsem ezzel a szóval jellemezném az ellenpontként megjelenő karaktert, aki ráadásul végig követi minden egyes mozdulatát.
Az ellenséges seregek, az Antanthatalmak és szövetségeseik szintén hasonló sarkított szemlélettel vannak ábrázolva, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóshoz igencsak közeli döntéseket hoznak meg és hadmozdulatokat terveznek, ami csak növeli a paródia ütőerejét.

A mondanivaló elég egyértelmű, a vallási vonal pedig ugyanúgy humorosra és élesre van állítva, mint minden más a Saga of Tanya the Evil -ben. Egyszerre borzadunk el és kuncogunk a helyzetek lehetetlenségén, és valósághoz közeli ábrázolásmódján. Mágiát félretéve, és esetlegesen papokra cserélve igenis elképzelhető egy efféle szcenárió, és korántsem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ilyesmi is megvalósulhat.
Pontosan ezért válik egyszerre szórakoztatóvá és szatirikussá a sorozat, így nagyon várom már a filmet, amelyet 2019. február 8-ra harangoztak be. A lezárása ugyanis a szokásos animés jelleget hordozza, egyszerre kerek, de nyitva hagyták a folytatás lehetőségét is egy kellemesen izgalmas cliffhangerrel.

Carlo Zen és Shinobu Shinotsuki (illusztrációk) light noveljéből, és mangájából a NUT Stúdió adaptált animét, mely szerencsére a mai napig folytatódik. A rendezés joga Yutaka Uemurara esett, akitől idén az FLCL Alternative-ot nézhetitek meg. Az alkotógárdát Yuji Hosogoe karakterdizájner és Satoru Hirayanagi (Another, Is the order a rabbit?, DARLING in the FRANXX, Death Parade) művészeti vezető erősítik, melynek eredménye egyszerre groteszk és fantasztikusan látványos.

Itt pedig elsősorban azt értem, hogy az animációk kaptak egy különleges perspektívát, mely izgalmas hangulatot kölcsönöz az animének. Emellett megerősíti az X entitás irányában érzett ambivalens állásfoglalást is, hiszen kicsit olyan, mintha az ő szemén keresztül szemlélnék az eseményeket, de ha így állunk hozzá, még kifacsartabb lesz a történet.

Félretéve a látványt, ismét a zene méltatásával kell folytatnom az elemzésemet, hiszen Shūji Katayama valami fenomenálisat nyújtott az anime készítése kapcsán. Egyszerűen fantasztikus, mennyire részletesen kidolgozott a muzsika, mennyire passzol a különböző jelenetekhez és elénk idézi a világháborús időszakot. Olyan eszközöket és megoldásokat alkalmaz, melyeket általában grandiózus élőszereplős filmek szoktak elővenni, pontosan ilyen téma esetében. Általánosságban is nagyon szoktak tetszeni a zenei betétek, de itt kimondottan kiemelkedő az élmény, így érdemes rá odafigyelnetek.

Original Soundtrack

A Saga of Tanya the Evil káprázatos anime, iszonyatosan erős szatirikus mondandóval és ábrázolásmóddal. A recap epizódon kívül minden sodor bennünket előre a történetben, vannak drámai jelenetek, groteszk döntési helyzetek parodikus hadmozdulatok, képtelen antagonisták és karakterek. Az egész projekt hihetetlenül zseniális mind ötletileg, mind a megvalósítását tekintve. Nyilván a vallásosok számára kicsit idegen lesz ez a világ, talán sértő is, de ebben a formában tökéletesen működik az anime. Ajánlani így csak azoknak merem, akik nem félnek a kritikai felhangtól és a fekete humortól, a szatírákra pedig megfelelő befogadóképességgel rendelkeznek.

Mako Niina: Sensen no Realism