A tavalyi évre vártuk, de végül csúszott (a 2003-as bejelentéshez nem is kicsit) a bemutatója, hazánkban hivatalosan majd Valentin naptól látható az Alita: a harc angyala (Alita: Battle Angel) a mozikban. Az anime adaptációkat mindig nagy izgalom övezi, hiszen sosem lehet tudni, mennyire lesz amerikai, felmerül-e a whitewashing kérdése, meg aztán jönnek a kultursznobok is, akiknek nem jön be a világok keveredése. Amit elsőre érdemes leszögezni, hogy a manga 1990 és 1995 között futott, míg az OVA 1993-ra készült el, tehát korántsem friss anyagból merítkeztek az alkotók. Robert Rodrigueznek (Desperado, Sin City, Planet Terror, Machete) úgy kellett adaptálnia ezt a történetet, hogy figyelembe veszi a kor változásait, de igyekszik hű maradni az eredeti szellemiségéhez. James Cameron (Aliens, The Abyss, The Terminator) ezúttal nem csak producerként, hanem forgatókönyvíróként is csatlakozott a rendezőhöz, ez előbbiben Laeta Kalogridis (Pathfinder, Shutter Island), utóbbiban Jon Landau (Titanic, Solaris, Avatar) erősítette a csapatot. Minden eszköz megvolt, hogy a 200 millió dolláros projekt a csúcsra juttassa a live-actiont.

Dr. Dyson Ido (Christoph Waltz – Inglourious Basterds, Carnage, Django Unchained, Big Eyes) Vasvárosban folytat karitatív tevékenységet, elsősorban a kibernetikus testek és végtagok javításával segíti a lakókat. Gerhard (Idara Victor – Rizzoli & Isles) nővér áll mellette, aki nélkül talán elveszett lenne a hóbortos doktorunk. Egy napon a roncstelep felett lebegő misztikus Zalemből izgalmas zsákmány hull Ido ölébe. Egy kiborg maradványait találja meg, mely még működőképesnek tűnik, bár csupán a felsőtest torzója maradt belőle, valamint az érintetlen fémkoponyába ágyazott emberi agy. A tinédzser lánynak tűnő kupacot hazaviszi és új kibernetikus testtel ajándékozza meg, valamint az Alita (Rosa Salazar – Maze Runner: The Scorch Trials, Bird Box) névre kereszteli őt. A fiatal nő ugyanis egyáltalán nem emlékszik arra, ki volt egykor, bár beidegzült reflexeit továbbra is tudja használni, így hamar hozzászokik az új burkához.

Ido azonban nem egyszerű orvos, valamiből meg kell, hogy éljen, finanszíroznia kell orvosi tevékenységét. A Vasvárosban rengeteg renegát, valamint illegális kiborg ólálkodik, a rendőrséget pedig már régen megszüntették. 300 évvel járunk az utolsó nagy háború után, mely nagyrészt megsemmisítette az emberiséget és a nagyobb városokat. Egyedül Zalem élte túl az utolsó ütközetet, és a túlélők most, 2563-ban is a fentieket szolgálják. Akadnak fejvadászok, akik a rendfenntartásért felelősek, feladatuk, hogy felszámolják az utcán kódorgó rendbontókat, gyilkosokat és lőfegyver használókat. Itt ugyanis minden, ami veszélyezteti Zalem titokzatos birodalmát, az illegális, tilos és halállal büntetendő.

A valódi pénz a szerv- és kibernetikus szervek kereskedelmében van. Minden pótolható végtag és funkciót ellátó szövet drágán eladható, és akadnak olyanok, akik előszeretettel vásárolják fel ezeket. Ebbe a világba csöppen bele Alita, a komoly tudással, de részleges emlékezetkieséssel is megáldott kiborglány. Feladata, hogy megismerje önmagát, túléljen a városban, és kiderítse a múltját, miközben valaki az agyára, a programjára és az életére pályázik.

Az Alita: a harc angyala ügyesen követi az anime történetét, a kezdetektől érezhető, hogy ebből indultak ki az alkotók. Ami a dicséretére válhat, hogy a város felépítésekor odafigyeltek arra is, hogy a mangában jóval több információ rejtőzik, ekképpen a koncepciós rajzokat is figyelembe vették. Vasváros (Scrap Iron City - itt Iron City) ábrázolásakor erősen dominál a lepusztultságérzet mellett az indusztriális hatás, a kőrengeteggel párhuzamosan jelen van a fémszörnyetegek tömkelege, valamint az utcákat rovó számtalan minőségű kiborgtömeg. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az alkatrészek, a művégtagok, a kibernetikus erősítések és spoilerek egyéniséget adnak az embereknek. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy akadnak érintetlenek is, akik távol tartják magukat a technikától és a fémtől, ameddig azt megtehetik. Azonban az ipari jellegű városokban a monstrumok árnyékában bizony eléggé nehéz elkerülni, hogy előbb-utóbb valamely eredeti részt kicseréljék. Ezért, valamint a népszerű motorball játékban rejlő hatalmas pénzmagért iszonyatos a kereslet a "talált" alkatrészek iránt.

A látvány meglehetősen szemet gyönyörködtető, beleértve a robotokat, az embereket és a kiborgokat, valamint a várost és a környezetet. E mellé részben passzol, ámde inkább epikus, heroikus zenét választottak; Tom Holkenborg aka. Junkie XL (Mad Max, Batman versus Superman, Deadpool) muzsikáját más típusú filmben tudnám elképzelni, nem illik a cyberpunkhoz. Tény, hogy – valószínűleg – James Cameron közbenjárására az akciójelenetek kerültek túlsúlyba, az öreg tisztában van vele, hogy egy elgondolkodtató sci-fi elsősorban ilyen jegyekkel tehető kasszasikerré, avagy populárissá. Talán itt kezdődtek el a problémák, amikor a szélesebb közönség felé terelték el a mű mondanivalóját.

Mind az anime, mind a manga egy olyan jelenséggel, problémakörrel foglalkozik, amelynek a gyökereit a múltban érdemes keresni, gyakorlatilag az első gépmonstrumok megjelenésével, az ipari telepek elterjedésével és a gyári munkások elszaporodásával az ember egyfajta szolgává vált. Egy olyan lénnyé, ami a vállalatok érdekeit szolgálta ki, és ez folytatódott a kapitalizmus megjelenésével, csak ott felhőkarcolók és hatalmas irodaházak domináltak a füstölgő kohókkal és kéményekkel szemben. Az ember lassan megszűnt élőlénynek lenni, csupán egy fogaskerék volt, ahogyan azt a Metropolis is gyönyörűen bemutatta. Aztán ezek az alkatrészek elkezdtek beleolvadni a fémbe, a Tetsuo érzékletesen ábrázolta, ahogyan elvész a lélek, az emberség, a tudat és végül az ösztönök is.

Persze a rideg fém nem csupán ellenség, hanem egyfajta szükséges gonosz, egy lehetőség, amit jó és rossz célokra is fel lehet használni. A mesterséges végtagok és szervek mára már életmentőnek és rutinszerűnek mondhatóak, és idővel bizony a finom motorikus mozgások kivitelezése is megoldásra lelt. Egy baleset már nem kényszerít feltétlenül a tolószékbe, teljes életet élhet bárki, akinek módja és pénze van, mert hozzáférhet a legfejlettebb technológiákhoz. Egy idő után pedig talán eljutunk odáig, hogy elég lesz az agyunk és a gerincvelőnk, talán a szemünk, és irányíthatunk egy kibernetikus testet, azaz kvázi a halhatatlanság irányába tartunk. Ezzel párhuzamosan merül fel a kérdés, hogy meddig ember az ember, és hol kezdődik a robot, az android, mennyire mosódnak majd el a határok. Ezzel a Ghost in the Shell franchise is foglalkozott, igencsak mélyrehatóan elemezve a problémakört.

Az Alita: a harc angyala ebbe a szövetbe ágyazódna bele, hiszen egy emberi aggyal rendelkező pusztító fegyver ébredését mutatja be Robert Rodriguez filmje. A központban az ő személyisége, valamint viszonya a világhoz volna. Ez részben elő is kerül, pillanatokra felvillan a kérdés, elmélkedik rajta, hogy ő most pontosan micsoda is. Az eredet- és múlt kutatás azonban lassan a homályba vész, helyette egy új szál kerül az előtérbe: a szerelemé. Akárcsak a mangában és az animében, a live-action-ben is fontos szerepet tölt be a tény, hogy a főszereplőnek amnéziája van. Mindent újra kell tanulnia és felfedeznie, azaz részben egy kislány felnövésének, részben a személyisége fejlődésének lehetünk tanúi.

A kettő azonban párhuzamosan zajlik, és ebből az aspektusból sajnos a film az elejétől negatív pontokat szerzett. Bár megvannak a különböző fázisok, amin Alita átesik; elsőként naiv és kíváncsi kislánynak ismerjük meg, aki falja az információt és érdeklődik a környezet után, nem is gondolva a halál lehetőségére. Ezért az angyali, ártatlan és gyermeki arc, ami erős kontrasztban áll a kiborgnő tevékenységével és tudásával - ezzel az eszközzel a horrorfilmek és az animék is előszeretettel operálnak. Ezután tinédzser-szerelem áldozatává válik és a kedvese érdekében mindent egyetlen lapra tesz fel. A lázadó szellem persze a tagadásból a halhatatlanság irányába csap át, mikor ráeszmél saját képességeire, és úgy hiszi, semmi sem állíthatja meg, különb mindenkinél. A tomboló hormonokat itt az angyalarcú Alita féktelen küzdelmei testesítik meg, ahogyan nekimegy bárkinek, aki fenyegeti vagy hátráltatja őt - a fantasyban és online RPG-kben ezt nevezzük berserker módnak. Ezután következik az első csalódás, az árulás és az újabb harag, mely újabb célt ad életének, aztán kezdődik elölről, ahogyan általában az embereknél.

Mindez akár hibátlan is lehetne, ha nem zavarná meg valami a kialakuló képünket, egy fölösleges szál, amely benne van a mangában és az animében is, de teljesen más formában. Jóval erősebb impulzusokat keltene az eredeti fordulópont, de Robert Rodriguez írói valamiért úgy döntöttek, hogy ezt a mozzanatot túlromantizálják, és ezzel eltörlik a karakter egyik legfontosabb mozgatórugóját. Ehelyett felcserélték a szereplők motivációját, ami hatalmas csalódás lesz a rajongók számára. Pedig a jelenetek felépítésében benne lenne az eredeti üzenet, sőt, nagyon sok pozitívumot el lehet mondani az Alita, a harc angyaláról.

Az eredeti mű összesen négy mangát tudhat magáénak, és a live-action az elsőre építkezik, azonban találunk utalásokat a legújabbra is, aminek funkciója van, és ezért örömmel fogadtam. Az anime csupán az első két kötet cselekményét dolgozza fel, ami nem meglepő, hiszen a Battle Angel Alita még javában futott, amikor készítették. A film viszont úgy döntött, hogy mégis ezt veszi alapul, és átemel izgalmas elemeket a kialakított világból, Vasváros sajátosságait, árnyoldalait és a motorball játékot is. A rendező ügyesen körbevezet bennünket a helyszínen, kiemeli az élet nehézségeit, és akárcsak a Ghost in the Shell, rávilágít a kibernetikus testek irtózatos árára. Elsősorban anyagi értelemben, ami a néző szempontjából meglehetősen sajnálatos, de azért így is aláhúzza, milyen áldozatokat követel, ha valaki ilyen testet választ vagy ilyen életmódra kényszerül.

Előkerül a tudósok, a kutatók felelőssége is, hogy minden egyes darab, amit létrehoztak, gépszörnyeteg, amit megalkottak bizony az ő lelkükön szárad, bármilyen sors is jut a teremtett lénynek. A pénz és a kapzsiság kéz a kézben járnak, és predesztinálják a végzetet, hiszen az igazi irányító, az igazi hatalom valahol fentebb keresendő, a homályban rejtőzködik, sohasem mutatja magát, csak bábokat használ. Erre a mangában és a filmben is kapunk bőséges utalásokat, bár némileg eltér egymástól a kettő. Ami nem probléma, feltéve, hogy a fő üzenet eközben nem sikkad el.

A Ghost in the Shell 2017-es verziójában már láthattuk, mi történik, ha a világot és a látványt megtartják, de az eszmék elvesznek. A Króm kegyelemkettes és a Szellemtelen páncél után, ideje, hogy beszámoljunk az Alita: Battle Angel negatívumairól is. A cselekmény és a fantasztikusan ábrázolt kiborgok ellenére a film több ponton sántít. Vannak erősen eltúlzott jelenetek, ahol gyakorlatilag rövidre lehetett volna zárni a főhősünk sorsát, és eltűnhetett volna a süllyesztőben, ha a manga karaktereiből indulunk ki. Ez az a rész, amit egy huszárvágással megváltoztattak az alkotók, így félrevitték Alita és egy másik szereplő személyiségét is, ami annulálja a manga cselekményének jórészét, nagyjából a 12. fejezettől. Elvész a motiváció, így más irányt venne a történet, másképpen alakulnának a dolgok. Amit nem tudom miként szándékoznak később kiköszörülni, hiszen elég egyértelműen folytatást is szántak a műnek.
Emellett tagadhatatlan, hogy percekre kilépünk a városból is, megismerjük a környező kopár vidéket, utalásokat kapunk Desty Novára, a motorball játékba is betekinthetünk, valamint a Panzer Kunst kifejezés is több pontok előkerül, de ennél tovább már nem merészkedtek. A kulcsfontosságú karaktereket azért ügyesen kidolgozták, de még nem tudjuk, mi a szándékuk velük.

A múlt bevezetése egészen izgalmas lehetőségeket rejtett, hiszen másik mangából is merítkezett James Cameron és Laeta Kalogridis a forgatókönyv megírásakor. Azonban ahelyett, hogy kiaknázták volna az információ nyújtotta lehetőségeket, olyan csavart vittek bele, ami a cselekmény szempontjából érthetetlen. Minden egyes elem, amit belecsempésztek az Alita, a harc angyalába funkcióját veszti, ha nem úgy folytatódik, ahogyan a mangában láthatjuk. A karakterek lázadása, a tombolása persze kimondottan látványos, de eltűnt a mondanivaló, amit több ponton is kihangsúlyoznak az alapanyagban. Hiányzik a belső vívódás, a küzdelem és a kettős lényben szunnyadó iszonyatos feszültség. Ehelyett van romantika, irracionális döntések és monumentális bevágott jelenetek, amelyek a látványon kívül nem jelentenek több élményt a néző számára. Ami azért is probléma, mert az erőszakos, véres részeket már nem vállalták fel, így alacsonyabb besorolást kaphatott a film, de így vesztett is az erejéből.

Összességében az Alita, a harc angyala kettős érzetet kelt. Egyrészt az akciófilmek és a sci-fik rajongói nagyon fogják élvezni, kimondottan fantasztikusak az összecsapások, gyönyörű a kialakított világ, a kiborgok részletesen kidolgozottak - le a kalappal a CGI előtt -, a posztapokaliptikus város hangulata hibátlan. A karaktereink megformálása Hugon kívül beleköthetetlen, a színészek mindent kihoztak a forgatókönyv adta lehetőségekhez mérten. Christoph Waltz az egyik nagy kedvencem az elmúlt évtizedből, ő egyértelműen viszi a pálmát, rajta kívül még Mahershala Alit (The Hunger Games: Mockingjay, Predators) emelném ki, bár a helyén szívesen láttam volna a fiatal Wesley Snipes-ot, de Vector megelevenítése így is  kiválóan sikerült.

Másrészt viszont ezúttal is kilúgozták a mű mondandóját, bár párszor odavetik nekünk a fő konfliktust, de a történet kiherélésével és a fals romantikus szállal sajnos agyoncsaptak egy nagyon fontos mozgatórugót Alita életében. Bár a másik mangára utalás nagyon ügyes húzás volt, de jobb lett volna, ha arra fektetnek nagyobb hangsúlyt, és nem szúrják el egy ilyen bakival. Tehát, aki látta az animét, annak mindenképpen ajánlom, mert annál klasszisokkal jobb – az ominózus hülyeséget leszámítva –, de a manga rajongói inkább kerüljék el, nem adja vissza a stílust, a belső feszültséget, és meglehetősen furcsa irányba tereli a cselekményt.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Fórum Hungary-nek, akinek a jóvoltából a Cinema City Aréna IMAX 3D-s sajtóvetítésén részt vehettem! A filmet ebben a formában érdemes megtekinteni!

Értékelésem akció sci-fiként: 7,5/10
Értékelésem Alitaként: 4,5/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Alita:_Battle_Angel, https://www.imdb.com/title/tt0437086/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=wNrY46YEz0s
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/alita-battle-angel-279700.html
Kapcsolódó cikkek: Battle Angel, Battle Angel Alita
Bluray elérhető: hamarosan
Smaragd Sárkány