2025. feb 02.

A középszerűség szürkeségébe fásult ember bábja – Anomalisa

írta: Emerald Dragon

Anomalisa (2015)

A stop-motion típusú animációk különleges helyet foglalnak el a szívemben. Nem csupán azért, mert az egyik legrégebbi módszert alkalmazzák, hanem fókuszálást és türelmet igényel az elkészítésük. A gyermekeknek szóló bábjátékok mellett a felnőtteket is megszólítják ezekkel a művekkel, akár a színházban, akár a mozikban. Az Anomalisa egy drámai alkotás, mely az érettebb közönséget igyekszik elérni, hiszen a témája nem könnyen emészthető.

Michael Stone egy átlagos, középkorú ügyfélszolgálati szakember, aki Amerikát járja előadásaival és új könyvével. A motivációs előadó már belefásult a munkába, a rengeteg emberbe, beleértve az előadásokat látogatókat, a családját és azokat, akikkel kapcsolatba lépett élete során. Ezúttal Cincinattibe repül, és elfogja a nosztalgia. Visszaemlékszik régi barátnőjére, Bellára, akitől egykor angolosan távozott. Megrohanják az emlékek és egy találkozóra bírja a nőt, de a viszontlátásban nem lelik igazi örömüket.

_methode_times_prod_web_bin_44e34066-e6e0-11e5-b34f-8cb8b003b8aa.jpg A megcsömörlött férfi társaságot keres magának, szerencséjére az előadására két rajongója is pont ugyanabban a szállodában pihent meg, mint Ő. Emily és Lisa könnyedén kaphatóak egy vacsorára, ám a cserfes és kihívó Emily helyett végül Lisát sikerül az ágyába csábítania. Lisa látszólag egy szürke egér, Michael számára mégis az üdítő változatosságot, újdonságot és egyéniséget jelenti. A férfi számot vet életével és sorsával, ráébred, hogy a világ konformista tömegből áll, akik csak követik a vezetőiket és nem mernek kitűnni a tömegből. Lisa viszont merőben más, friss, szűzies, rontatlan teremtés. Egyfajta anomália az arctalanok tengerében.

Charlie Kaufman írása (Being John Malkovich, Adaptation, Eternal Sunshine of the Spotless Mind) és Duke Johnson rendezése egy olyan alkotás születését segítette elő, amely nem hasonlítható más filmekéhez. A depresszív, csalódástól csöpögő főszereplőnk egyfajta báb a történetben, mely egyszerre tény a megvalósítás eszköze miatt, és átvitt értelmű érzet Michael személyiségét tekintve. Ez az alapfelütés, mely több ponton is kikacsint az Anomalisából. Ezért érezzük mi is azt, amit a férfi, hogy az egész helyzettel, a cselekménnyel és a szereplőkkel kapcsolatban valami nem stimmel. Nem tudjuk megfogalmazni, mi a probléma, ahogyan Michael sem ismeri fel, mikor vannak nosztalgikus gondolatai, mire is vágyik valójában, mi baja van a saját életével és hol a határ az álom, a fantázia és a valóság között.

A karakter érzései öltenek testet egyetlen nap leforgása alatt. A félelmei, a csalódottsága, a fásultsága, a kapuzárási pánik, a vágyakozás az egyediség, egyéniség iránt, mely megcáfolja és értéktelenné tenné a munkáját, amelyet eddig végzett. Hiszen az ügyfélszolgálat pontosan arról szól, hogy konformistákat elégítsen ki, tartson olyan állapotban, hogy elégedettek lehessenek az életükkel. Annak felismerése, hogy mindez számára egy olyan illúzió, melyből kiszabadulni igyekszik, igencsak depresszív szemlélet. A tökéletesen átlagos családja hiába boldog, ez a boldogság is annak köszönhető, hogy mindent meg tud adni nekik. Márpedig, ha a küzdelem véget ért, a motiváció eltűnhet és minden szürkévé, megszokottá válik. Elmosódik az érték és az érzelem közötti határ, a vágy beteljesülése lapossá varázsolja a legnagyobb fényűzést is.

Márpedig hogyan tartson valaki motivációs beszédet, miként legyen önazonos és hiteles szónok, író, ha a lelke mélyén nem hisz már semmiben. Az emberi sors ilyen, az újat, az ismeretlent keresi, a kihívásokat kutatja, könnyedén elvesztheti a mozgatórugóját az, aki nem talál új célt vagy képtelen elfogadni a hegycsúcs nyújtotta látvány csodálatos élményét.

Ez alapján egy egyszerű kapuzárási pánik is lehetne az Anomalisa története. Ennél azonban jóval többet mutat be nekünk. Ahogyan jeleztem a stop-motion animáció tökéletes eszköz, hogy a predesztináltság érzetét, a kilátástalanságot, a mindennapok szürkeségét és monotonitását ábrázolja. Emellett jelen van a konformitás is, melyet a cserélhető maszkok tesznek szimbolikussá. Az álom és a vágy keveredését, a valóság és az eszme ellentétét ragyogóan megvilágítja ez a romantikus dráma. A vígjátékelemek ellenére ugyanis a hangulat fokozatosan borul el, a komikus jelenetek és karakterek csak oldani próbálják azt a feszültséget, amely a főszereplő lelkében fortyog.

Tehát számtalan jel arra mutat, hogy az Anomalisa egy összetettebb élethelyzetet igyekszik bemutatni, némileg kuszább történetívvel és standardizált szereplőkkel. Már csak azért is ajánlani tudom, mert David Thewlis (Michael karakterét szólítja meg) és Jennifer Jason Leigh (az ő hangját halljuk, mikor Lisa belép Michael életébe) mellett csak Tom Noonan szinkronizálta a filmet. Annak felfedezése, hogy ez miként kapcsolódik a témához és hol van szerepe, izgalmas kaland a befogadó számára is.