2019. okt 27.

Ahol azt kéri, amit nem kaphat, ott azt kapja, amit nem kér: Szaffi

írta: Emerald Dragon

Szaffi (1985)

Jókai Mór Czigánybáró című művéből Nepp József, Romhányi József és Dargay Attila készítettek remekbe szabott rajzfilmet. Ez még a hőskorszak, amikor az animációs film gyártásában az élvonalon állhattunk, így nem csoda, hogy a mai napig szívesen tekintem meg. Akkoriban még a kiváló rendező és szövegíró mellé legendás szinkronhangok is párosultak.

Ahmed pasa (Képessy József) védelmezi Temesvárt, de az ostrom hevében mégis menekülni kényszerül. Magával viszi egyetlen lányát, a kicsi Szófiát (Pogány Judit), és a háború elől jó barátjánál, Botsinkay Gáspárnál (Zenthe Ferenc) keres menedéket. A kincseit gondosan elássák, Botsinkay fia, Jónás pedig eljegyzi a pasa lányát. A harcok azonban nem kerülik el a vidéket, a gát átszakadása messzire sodorja Szófia csónakját, és egy öreganyó menti meg az életét.

Évekkel később, Jónás (Kern András), vándor cigányokkal járja a vidéket, közben igencsak tanult emberré válik. Miután véget ért a háború és a császár amnesztiát hirdetett, úgy dönt, hazatér, hogy visszaszerezze a családi birtokot. A határidő vészesen közeleg, ráadásul a házat meglehetősen romos állapotban találja. Mégis ragaszkodik örökségéhez, és bejelenti igényét Feuerstein lovagnál (Bárdy György). Azonban a férfi meglehetősen nagy tartozást halmozott fel, így megbízza Puzzolát (Maros Gábor), hogy intézze el a kis nyikhajt. A fiú mellett egyedül a birtokon lakó boszorkány, Cafrinka (Gobbi Hilda) áll, aki Szaffi nevű macskájával és lányával az egyik fa tövében épített kalyibában húzza meg magát.
Szegény Jónást alaposan próbára teszik a lovagok, nemes urak, zengő hangú női tünemények, némi ital, valamint az a fránya macska, aki néha emberi alakban is megjelenik előtte.

Romhányi József fergeteges szövegei színesítik és teszik örök érvényűvé ezt a csodálatos rajzfilmet. A kor ábrázolása természetesen egyszerre mese- és regényszerű, köszönhetően az eredeti műnek és a feldolgozás sajátosságainak. Dargay Attila rajongói könnyedén felismerhetik a stúdió munkásságára jellemző képi világot, az állatok megjelenítésének módját, melyek annyira szerethetővé teszik a Szaffit. A történelem mellé párosulnak a hagyományok, a népi hiedelmek, az archetipikus karakterek, valamint az időszakot idéző viselkedésformák. Mindez persze játékos és bájos, nem pedig komor, mint a valóság lehetett egykor.

A Szaffi igazi tanmese a gyermekeknek, ami felnőttek számára is tartogat apróságokat. Hiszen a nyelvezete, a zsonglőrnek köszönhetően fülbemászó gondolatokat eredményez, így a tanulság is könnyebben megragad a tudatunkban. Főszerepben a kapzsiság áll, szemben a szegény, de boldog átlagemberek életével. A pasa kincse mindenkit csábít, készek ölni is érte, vagy lányukat feláldozni a vagyon oltárán. A sznobság netovábbja természetesen a helyzeti előny felismerése, de félresöprése a külső tekintetében.

Számtalan gag próbálja hangsúlyozni, hogy a pénz nem boldogít, mert a nemesemberek gőgje nem használ az országnak. Az egyszerű anyóka sokkal nyugodtabban tengeti életét azzal, hogy segít az állatokon és megpróbálja felnevelni a szegény kis Szaffit, akit az árvíz elől mentett meg. Jónásnak is azt szükséges felismernie, hogy a vágyott kincsnél sokkal értékesebb a szerelem, mely közte és a lány között már gyermekkoruk óta fennáll. Végre egy olyan házasság, mely nem csak kikényszerített, hanem igaz érzések bújnak mögötte.

Ezzel áll szemben Arzéna (Hernádi Judit) szemtelensége és gőgje, akit szándékosan agyoncicomázottnak ábrázolnak, miközben édesapjánál (Csákányi László) elég erősen kilóg a disznóláb. Feuerstein a harag és az irigység megtestesítője, ezért igencsak mókás módját találták annak, hogy egyensúlyozzák ezen tulajdonságait a fejére szerelt készülékkel. Puzzola pedig önmaga paródiája. A kis bérgyilkos esetlen és vérszomjas, ügyetlen és kegyetlen, igazi ellenszenves személyiség.
Velük szemben áll az egész vándor cigányság és a csupa szív öreganyó is. Ők mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül segítenek a fiataloknak. Szófia reménykedve várja, hogy az ő Jónása felismerje őt és újra beleszeressen, a fiú pedig a saját kárán kénytelen megtanulni, hogy a külső és a vagyon nem minden. Mert „Ahol azt kéri, amit nem kaphat, ott azt kapja, amit nem kér.”

Ezúttal sem elhanyagolható a fantasztikus zene adaptáció, hiszen a műhöz ifj. Johann Strauss muzsikáját használták fel. Daróci Bárdos Tamás már a Lúdas Matyiból is ismerősen hangozhat az olvasóim számára. A koordináció tökéletes, a képsorok, a hangulat és a cselekmény sajátosságait zseniálisan emeli ki Daróci munkája.

A Szaffi Jókai regényeinek üzeneteit eleveníti fel a nézők számára, mindezt jó adag játékossággal és bájjal felruházva. A karakterek és a szinkronok harmóniája nem csak példaértékű, de a korosztályom számára valószínűleg kissé melankolikus is, hiszen a jelenben ilyen kaliberű alkotásokra hiába is várnánk. Pedig a gyermekeink legalább ilyen rajzfilmeket érdemelnének, mind minőségben, mind tartalomban.