Sose voltam különösebb rajongója a vámpíroknak, mert a denevér olyan kis undi röpdöső izé, a vérfarkasok sokkal aranyosabb kutyusok. Mit adhat egy újabb vámpír sztori? Semmit. A Hellsing története úgy, ahogy van, teljes baromság, értelmetlenségek halmozása értelmetlenségekre. Úgyhogy, amikor itt valamiféle áttekintésére vállalkozom, nem nagyon hivatkozhatom a sorozat racionális tartalmára. Persze lehet az én bajom, ha valami ilyet keresek benne. Náci zombik, katolikus nácik, a poklok kapujának protestáns őrei. (Hellsing szigillumán olvasható: „Hells gates arrested” – „A poklok kapuit föltartóztatjuk”.) És tengernyi vér. Szó szerint.

Spoiler következik! A történet Alucard, az ősvámpír sorsa körül forog. Ő az első, eredendő vámpír – a film szerint, ami szemenszedett hazugság. Vámpírok, sőt vérfarkasok mindig is voltak a mítoszokban. A vámpír köztudomásúan vért iszik, s evvel tartja fönn életét „örökre”. Azon a csöppnyi ellentmondáson tudtommal még nem akadtak fönn a vámpírok, hogy mi lesz akkor, ha már nem lesz több ember, akinek a vérét elfogyaszthatnák. Ezért nagyon helyesen és logikusan egymást is aprítaniuk kell, hogy a konkurens vérszívók ne igyák el a vért egymás elől. (A létért folyó küzdelem darwinista gondolata.)

Az már sokkal kifinomultabb megoldás, amikor nem a vérre vagy nem csak a vérre mint folyadékra gondolnak, hanem az életerőre. A Hellsing összekapcsolja a két motívumot: az anyagi vér hordozza az életerőt, sőt a lelket is. Amikor egy vámpír megissza áldozata vérét, akkor lelkét is kiszívja. Ez érdekes biologisztikus gondolat, vitalizmusnak hívják: az élő abban különbözik az élettelentől, hogy van benne a szervetlen természettől eredendően különböző minőség, az Élet maga, amit sok tudós és gondolkodó életerőnek (latinul: vis vitalis) vagy léleknek nevez. (Szerény tudomásom szerint a modern biológia sok okos megoldása ellenére sem sikerült az élő és élettelen különbségét tudományos, azaz materialista alapon megmagyaráznia.)

Szóval a vámpír nem csak, hogy az anyagi vért szívja ki, ahogy nekünk, normális fényben járóknak vízre van szükségünk az életben maradáshoz, hanem az áldozat életerejét, amely egy régebbi világkép számára maga a lélek volt. De ki a lélek? Nos, ekörül pörög a sorozat. A válasz tetszetős, jelen sorok írója itt talált fogódzót ahhoz, hogy mentse a menthetőt.

A náci zombik vezére haláltusájában hosszas filozófiai fejtegetésben vázolja, miért utálta mindig a vámpírokat, különösen Alucardot, azaz Drakulát, más néven Nosferatut. (Ó én is szeretném majd, ha ellövik a fél arcomat és a bal oldalam, hogy ilyen intellektuális teljesítményre legyek képes!) A vámpír a sok vérrel megannyi lelket is magába hörpintett, így nincs identitása, nincs benne egyetlen lélek, akivel önazonos lenne az egy testben létező vámpír. Tehát testileg ugyan azonosítható Drakula, fölismered kívülről, hogy ki ő, de ha a lelkébe nézel, akkor millió és millió áldozatának lelke kering ereiben – s ez a képzavar tökéletesen illik a vámpírizmus modern, biologista elképzeléséhez. E töméntelen lélek között már nem találja magát, eredeti, első lelkét Drakula (azaz Alucard, ami a Drakula anagrammája).

Evvel az identitásvesztett vámpírral van szembeállítva Seras Victoria, Alucard szolgája, aki csak egyetlen férfi, szerelme vérét itta magába, így csak két lélek lakozik egy testben, vagyis még elég jól el tud igazodni belvilágában. Ráadásul ő elég jól elvan a benső hanggal, mert ez a szerelme és harcostársa lelke, aki harc közben is tanácsot tud adni, hová rúgjon vagy döfjön. A náci őrnagy teste azonban egyetlen más léleknek sem ad otthont, különösen, hogy ő egy robot. Ugyanakkor olyanokról papol, amiket a náci ideológiáról terjedő összes közhely tartalmaz: egységes akarat, a végsőkig való kitartás, a legyőzöttség ellenére is megélt győzelem. Vagyis önazonosság, a valamilyen gondolathoz, eszméhez, nemzethez vagy a saját lelkemhez való töretlen ragaszkodás.

Az anime-ok útvesztőjében valamennyire tájékozódó nézőnek ismert tény, hogy itt nincsenek abszolút gonoszak vagy jók, a jó ugyanannyi ocsmány tulajdonságot hordozhat, mint a gonosz és a gonosz álláspontja ugyanannyira elismerhető, mint a jó. Hogy kivel azonosulsz, nagyrészt tőled függ, de még inkább a manga szerzőjének önkényétől. Így látjuk evvel a náci eltökéltséggel szembeállítva az angol protestáns vámpírgyilkos titkos társaság vezetőjét, Sir Integra Hellsinget (akinek sokkal hosszabb neve van, csak nem bírtam megjegyezni). Ő ugyanolyan sziklaszilárd, mint a nácik, amit aszott leszbikusra hajazó külleme is hangsúlyoz, mert annak ellenére, hogy „Sir”, nőnemű. (Amúgy a lovaggá ütött hölgyek megnevezése a Dame.) Szóval akarat akarat ellen. Az akarat diadala. (Ez volt a címe a Leni Riefenstahl által 1934-ben rendezett náci propagandafilmnek.)

Az az érzésem a nácik és a vámpírvadászok vezetőjének találkozásakor, mint mikor a megállíthatatlan golyó összeütközik az áttörhetetlen fallal. A Hellsing ünnepli a törhetetlen akaratot, de mikor két ugyanolyan integráns (Integra – érteeeed?) személyiség találkozik, akkor hová teszed a voksodat? Ez nyilván eldönthetetlen abban a történelmi relativitásban, amit a nácikkal kapcsolatban sugall a film. Itt a nácik nem gonoszabbak, mint a Vatikán vagy Anglia. Lehet, hogy ez japán szemszögből így néz ki, de egy nácikkal kollaboráló nemzet bölcsebben tenné, ha kicsit szerényebben nyilatkozna meg ez ügyben. [Ugyanez a kriptonácizmus nyilvánul meg a Szél támad (Hayao Myazaki, 2013) és a Szentjánosbogarak sírja (Takahata Iszao, 1988) című anime-okban.]

És hol áll szegény vámpírunk, Alucard a legyőzhetetlen akaratoknak ebben a vetélkedésében? Ő a szétfolyós, nedves-véres, önazonosságnélküli pozőr, aki minden halálból föltámad, mert ő maga a halál, illetve annyi életerő van benne, hogy nem tud egyetlen körből sem kimaradni. Ha lenne bármi értelme, még ötletesnek is nevezhetném, ahogy „legyőzik” (mert főhősként nyilván legyőzhetetlen): a nácik létrehozzák Schrödinger macskáját, és annak vérét is belefolyatják abba a vértengerbe, amelyet a végső leszámolásban magába iszik Alucard. Mivel Schrödinger tétele valami olyasmi volt, hogy a csak kívülről megfigyelt dobozban ötven-ötven százalékban van jelen és nincs jelen a macska, ezért, ha Schrödinger macskájának lelkét is magába issza a vámpír, akkor annyira labilissá válik létezése stabilitása, hogy elpusztul. Vagy valami ilyesmi. Aki értette, írja meg nekem.

Mégis miért néztem végig ezt az agymenést vagy miért ajánlom megnézésre? Gore-rajongóknak kötelező. Ennyi hentelést, vért még a francia új brutalitás horrorjai se voltak képesek fölhalmozni. A tíz részből a második öt London olyan részletes pusztulását hozza, amitől leesik az ember álla. Tűzerő és kidolgozott gépezetek. Lendület és világvége-hangulat. Apokalipszis a javából. Gyönyörű arcélek és tájak, hat év munkája, az általam eddig látott leginkább kidolgozott anime-ról van szó. Szó szerint vérfolyamban úszunk. Vámpír-aspiránsoknak összefut a nyál a szájukban.

Allogenes

Bp. 2019. 09. 19.