Kicsit későn kapcsoltam, hogy a Jin-Roh: The Wolf Brigade című animéhez készült egy élőszereplős adaptáció, ám szerencsére nem a Netflix és nem is Hollywood követte el, így volt egy kevés remény, hogy nem lesz csapnivaló az alkotás. Dél-Koreában döntöttek úgy, hogy a nagyvászonra viszik Oshii Mamoru művét, Illang: The Wolf Brigade-ként került a mozik műsorába. Mielőtt ezen megbotránkoznátok, leleplezem, hogy az ember-farkast így mondják koreaiul, így valójában nagy változást itt (még) nem követtek el.

2029-ben, egy közeli jövőben járunk, ahol a két koreai birodalom úgy döntött, hogy egyesülnek, mert együtt erősebbek lehetnek a környező nagyhatalmakkal, Japánnal, Kínával és Oroszországgal szemben. Azonban nem mindenki nézi ezt jó szemmel, megalakult egy Szekta névre hallgató társaság, amely igyekszik megakadályozni, hogy a történelmi jelentőségű frigy létrejöhessen. Az ártatlan, követ hajigáló, arcukat sállal eltakaró huligánok, fiatal lázadók és átlagos tüntetők közé vegyülve könnyedén bombákat csempésznek az utcákra és csatatérré változtatják a várost. Ők nem válogatnak az eszközökben, a gerillaharc mellett gyermekeket képeznek ki öngyilkos merényletek elkövetésére. Hiszen rájuk senki sem számít, és az agyuk könnyen átmosható.

Bár a rendőrség eleinte tehetetlen volt a terroristacsoport ellen, azonban néhány évvel ezelőtt létrehoztak egy elit fegyveres, páncélozott csapatot, a Különleges Egységet, amely megfelelő képzettséggel és felszereléssel bírt az ilyen akciók megfékezésére. Azonban öt évvel ezelőtt történt egy súlyos tévedés, melyben tizenöt ártatlan diáklány vesztette el az életét. Azóta a közvélemény is másként viselkedik velük kapcsolatban, illetve a tagjai sem ocsúdtak fel még teljesen a trauma hatása alól. Im Joong-kyung (Dong-won Gang – A gyilkos hangja) az egyik legjobb tagja ennek az alakulatnak, és a Véres Pénteken is ott volt már. Most, amikor a legnagyobb szükség van rájuk, az elsők között vonul a csatornákba, miután a Szekta tagjai megszórták a rendőröket Molotov-koktélokkal és bombákkal. Talán ez lesz a legfontosabb bevetésük, hiszen a terror szervezet magjához juthatnak el, a vezetőséghez. De ezúttal sem számolnak arra, hogy a mélyben egy Piroskával is találkozhatnak. Márpedig ezek azok az agymosott gyermekek, akik az öngyilkos merénylettől sem riadnak vissza. Im Joong-kyungot még kísértik a múlt árnyai, így egy pillanatra meginog az akció kivitelezésekor, ami csaknem az életébe kerül.

A kormány tagjai közül sem mindenki támogatja az egyesülésre való törekvést, akadnak olyan korrupt politikusok, akik rossz szemmel néznek a lehetőségre. Mivel a Különleges Egység az unifikáció oldalán áll, így úgy döntenek, meg kell szabadulniuk az elit osztagtól. Márpedig a csatornában lejátszódó hibás akció talán az ő malmukra hajthatja a vizet. Nincs más hátra, mint hogy megkörnyékezzék az öngyilkos merénylő testvérét, és csapdát állítsanak Im Joong-kyungnak, így áldozati bárányként használva őt a feloszlatásra. Azonban létezik egy titkos szervezet, melynek tagjai valószínűleg beépülhettek ebbe a páncélos osztagba. A Farkas Brigád célja, hogy megtalálják és levadásszák a veszélyes elemeket, a korrupt politikusokat és rendőrségi vezetőket, hivatalnokokat. Nem riadnak vissza attól sem, hogy évekig bujkáljanak, alvó ügynök módjára magányosan várják az aktiválásukat. Im Joong-kyung azonban egyre közelebb kerül a lányhoz, Lee Yoon-heehez (Hyo-Joo Han), és úgy tűnik, a Közbiztonsági Szolgálat és az egyesülést ellenzők szövetségét senki sem állíthatja meg, a Különleges Egységet el fogják tüntetni az útból.

Kim Jee-woon (A jó, a rossz és a furcsa, Keserédes élet, A két nővér) már többször is bebizonyította, hogy igazán tehetséges rendező, így nem meglepő, hogy maga Oshii Mamoru is támogatta művének feldolgozását. Ráadásul az író külön vetítésen szemlélhette meg a kész alkotást, és le volt nyűgözve a végeredménytől. Márpedig az előzményeket tekintve ez hatalmas elismerésnek számít, hiszen anno ő ragaszkodott ahhoz, hogy csak anime formájában lásson napvilágot a története harmadik része. Általában az élő szereplős adaptációkat félve és kétkedve fogadjuk, mert a múltban hatalmas csalódásokat éltek át a rajongók. A Ghost in the Shell amerikai, az Attack on Titan és a Terra Formars japán megfilmesítése finoman szólva kritikán alulinak számítottak. Nem is beszélve a mexikói Kite-ról, amihez valamiért Samuel L. Jackson is a nevét merte adni.
Szerencsére ezúttal nem csak egy fantasztikus rendező és egy zseniális forgatókönyv állt a rendelkezésükre, de Mowg (Gyújtogatók, Árnyak kora, I saw the Devil) zenéje és Eddie Yang (Altered Carbon, The Amazing Spider-Man) dizájnja is támogatta a film elkészültét. Nem véletlenül emelem ki ezt a két részleget, hiszen a muzsikája iszonyatosan erősre sikeredett, komoly vetélytársa az eredeti verziónak. Pontosan illeszkedik az aktuális hangulathoz, az akciójeleneteknél Mátrixosan pörgős, de az elégikus, drámai pontokon lelassul és aláhúzza a témát. Ugyanez a helyzet a jelmezekkel is, hiszen nem csak az utópisztikus fém-páncélok lettek jól megtervezve, de szerencsére arra is odafigyeltek, hogy a csupán 10 évvel a jelen után játszódó cselekmény utcai öltözetei ne legyenek túlságosan extrémek, kirívóak. Hiszen háborús állapotok uralkodnak, nem egy aranykort látunk, mint az átlagos sci-fikben, ahol csicsás ás futurisztikus kabátokat és cipőket viselnek. Ezek mind elterelték volna a figyelmet a lényegről.

Hiszen egy részben a múltban megrekedt, konzervatív vezetőséget láthatunk, ahol a haladás, az egyesülés igencsak ijesztő lehet a politikusok számára is. És nem csak a múltból fakadó ellentétek kapcsán, hanem a korrupciós ügyek felszínre kerülésétől rettegnek. Az érdekek nem egyeznek egymással, bár mindenki békére vágyik, de a környező országok rettegnek egy új nagyhatalom létrejöttétől, a kormány pedig nem szeretné elveszteni elit pozícióját.
Nagyon lényeges, hogy a mű vizuális megvalósítása kissé eltér az animéétől, de ennek bizony jelen esetben nem csak funkcionális okai vannak, hanem eltelt csaknem húsz év a Jin-Roh óta. Immár másként szemléljük a jövőt, és a drónok megjelenése a filmben, valamint az arcfelismerő algoritmusok alkalmazása a jelenkori botrányokat figyelembe véve elengedhetetlen a megfelelő utópia, disztópia felépítéséhez.
A látványvilághoz kapcsolódik az akciójelenetek zseniális megvalósítása, beleértve a küzdősportok ábrázolását és az elit-osztagosok taktikai működését. Nincs elnagyolás, nem gagyi a verekedés, de a pisztolypárbajokat is ügyesen kivitelezték, nincs unlimited ammo probléma sem, tökéletesen realisztikusak a szituációk. Ellentmondások sincsenek, tehát aki megfelelő kiképzésben részesült, annak a mozgása is teljesen más az összecsapások során, az átlagemberek pedig hamar elhullanak.

Amellett, hogy sikeresen egyensúlyoznak a kettős képi világban, érdemes kiemelni, hogy sajnos az egyik legfontosabb jelenetsor ebben a műben kimaradt, pedig nem csupán vizuális szempontból tartottam volna fontosnak az ábrázolását. A kitömött farkasok helyett itt egy történelmi jellegű kiállítást láthatunk, ami funkcionalitását tekintve inkább a különleges egységek jelentőségét húzza alá, nem pedig az állat allegóriáját. Ennek ellenére az Illang-ban ugyancsak előkerül a Piroska-hasonlat, ahogyan a Rotkäppchen kötettel is találkozhatunk. Azonban ezt a párhuzamot inkább mélyebben rejtik el, aminek az oka talán az lehet, hogy az utolsó tizenöt perc kissé új értelmezést ad a műnek. Mivel hivatalosan az animét vették alapul, így nem tudni, hogy miért változtattak ezen. Szerencsére az előtte zajló eseményekkel semmilyen probléma nincs, ügyesen átjönnek ugyanazok az üzenetek, amelyek az eredeti Jin-Roh-ban megvoltak.

Pár apróságot ugyan megváltoztattak az Illang forgatókönyvében, de ezek az elemek inkább a motivációkat magyarázzák meg, melyek az anime esetében nem lettek teljes mértékben bemutatva. Ugyancsak részletesebben ismerkedhetünk meg olyan mellékszereplőkkel, melyek egyébként kulcsfigurának számítottak a műben, így kimondottan szerencsének tartom azt a döntést, hogy inkább foglalkoztak az ő karakterükkel is. Habár kicsit más a szituáció, mint Oshii Mamoru eredetijében, azonban ezen a ponton egyáltalán nem tértek el a feldolgozás során, a belső tartalmat hűen megőrizték. Az adalék szálak kifejtését ezért én a pozitív változtatások sorába illeszteném be. Így határozottan jó ötlet volt, hogy a Farkas Brigád tagjairól ugyanúgy több információt megtudhatunk, mint a Közbiztonsági Szolgálat korruptjairól, valamint a politikai hátterekről és a Piroskák lélektanáról.

Spoiler nélkül a végjátékról nem tudnék nyilatkozni, márpedig túl friss a film ahhoz, hogy ezt meglépjem. Ezért inkább azt emelném ki, hogy ugyanúgy megvannak a politikai célzások, a felelősség-keresés kérdésköre, illetve a párhuzamok a mesével kapcsolatban. Itt is a politikai elit, a Szekta, valamint a Farkas Brigád állnak egymással szemben, és nehéz volna eldönteni, melyikük is hibáztatható az ártatlanok haláláért és a kialakult helyzetért. Mindenki a saját szemszögéből szemléli az eseményeket, a túlélésért és az egzisztenciáért küzdenek, vagy éppen parancsokat teljesítenek és osztanak a szerepük szerint. Ez az üzenet szerencsésen megmaradt, annak ellenére, hogy a végét még a Jin-Roh-énál is teátrálisabbnak tartom.

Amikor az Illangról hallottam, nem hittem volna, hogy ennyire pozitív kritika kerekedik majd belőle, a pozitív csalódás nagyon megnyugtató érzés volt. Ritkán szoktam ennyire dicsérni egy adaptációt, de a jövőben bátrabban nyúlok majd az ilyen típusú alkotásokhoz. Amúgy is terveztem pár live-action bemutatását, hiszen az Erased-del még tartozom az olvasóimnak. Nem kétséges tehát, hogy érdemes a figyelemre, ajánlom az anime rajongóinak is, de az akció-thrillerek szerelmesei se hagyják ki, ahogyan a science fiction-ök között is megállja a helyét, főleg az üzenetei és az audiovizuális élmény kapcsán.

Értékelésem: 8,5/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Illang:_The_Wolf_Brigade, https://www.imdb.com/title/tt3967878
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=WGyCTpvCHbg
Mafab link: még nincs
Bluray elérhető: aktuálisan nem

Smaragd Sárkány