2018. ápr 03.

Interjú a tini vámpírlánnyal

írta: Emerald Dragon

Interviews with Monster Girls – 1. évad (2017)

A természetfelettivel foglalkozó művekre nem sokat kell vadászni, azonban az igazán élvezetes alkotásokra annál inkább. A komédiák között pedig még kevesebb az értékelhető, pláne, ha animációs filmekről vagy sorozatokról beszélgetünk. A 2014-es What We Do in the Shadows megugrott egy olyan mércét, amely végre nem csak az agyatlan marhulást helyezte előtérbe, hanem jól parodizálta a sztereotípiákat is. A Zombillénium című francia animáció is kellemesen kifigurázza a hiedelmekkel kapcsolatos félreértéseket. Így igencsak kíváncsi voltam, mit tartogat az Interviews with Monster Girls (Demi-chan wa Kataritai), hiszen már az anime beharangozója is nagyon abszurdnak tűnt.

TrySail: Original

Takahashi Tetsuo legendás lényekről szeretne írni, de szerencsétlenségére ez idáig eggyel sem sikerült összefutnia. Pedig a világ tele van vámpírokkal, farkasemberekkel, és egyéb érdekességekkel, csak valahogy sosem jött neki össze, hogy lásson egyet is közülük. Egy iskolában tanít, ahol éppen az újév kezdődik, és biológia tanárként örömmel várja a diákokat, hátha valaki tud neki némi információval szolgálni a hobbijával kapcsolatban. Meglepetésére az új matematikát oktató hölgy, Satou Sakie, bemutatkozván elmondja, hogy ő bizony egy szukkubusz. Hogy ne érjen véget itt a meghökkenések sorozata, pillanatokon belül másik három jövevénnyel is megismerkedik, akik szintén a suliba járnak.

Takanashi Hikari igazi excentrikus vámpírlány, aki élvezi az életet, cserfes, és bátran hirdeti, hogy milyen természete van. Ezt ember ikertestvére, Himari elsőre nem nézi jó szemmel, mert félti szegényt, így nem is olyan furcsa, hogy Hikari lesz az egyik, aki őszintén vall Takahashinak arról, milyen is Ajin-ként, vagy ahogyan a tiniknél szokás mondani, demi-ként létezni az emberek világában.

Hozzá csatlakozik Machi Kyouko, a fejnélküli szellem, aki elég kényelmetlenül érzi magát az iskolában, mert viszonylag nehézkes, hogy a buksiját – nevével ellentétben – folyton a kezében kell hordoznia. Emiatt kicsit visszahúzódó, így örömmel fogadja, hogy végre akad valaki, aki nem úgy tekint rá, mint egy szörnyetegre.

Satou Sakie kemény dió, hiszen tisztában van vele, milyen hatással lehet a férfiakra, így folyamatosan kontrollálnia kell magát, hogy ne csábítsa el őket, illetve ne izgasson fel minden hímet, akivel kontaktusba kerül. Őszinte meglepetésére azonban Takahashi elsőre nem omlik a karjaiba, amikor véletlenül hozzáér, ezért igencsak kíváncsi lesz a férfira.
Kusakabe Yukki az egyetlen, aki képtelen elfogadni azt, hogy ő egy hóasszony. Kívülállónak érzi magát, tudja, hogy más, mint a többiek, és minden negatív kritikát úgy értékel, mintha a lénye miatt utálnák, megvetnék őt, vagy éppen félnének tőle.

Természetesen ebben a világban köztudott, hogy léteznek Ajin-ok, azaz félistenek, vagy félemberek, mert már régóta leleplezték magukat, és igyekeznek hasznos tagjai lenni a társadalomnak. Azonban a legendák és mítoszok elég ősiek, és ez idáig senki sem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen, mennyire igazak, miből fakadnak, inkább úgy tekintenek ezekre a lényekre, mintha hétköznapiak volnának, de azért némileg idegenkedve fogadják a jelenlétüket azok, akik még sohasem találkoztak hasonlókkal.

Kivéve Takahashit, aki iszonyatosan kíváncsi arra, hogy pontosan milyenek, mit éreznek, és mi az igazság a róluk szóló történetekkel kapcsolatban. Ezért elhatározza, hogy interjút készít azokkal, akik engedik, és a mélyére ás a lényegüknek, felfedi a titkot a tulajdonságaikkal, és talán az eredetükkel kapcsolatban is. Nem áll messze tőle ez a téma, nem véletlenül lett belőle biológia tanár, csak az eszköz, amit használ, inkább a beszélgetés és a pszichológia, mint a kézenfekvő boncolás.

Az Interviews with Monster Girls nem csak azzal foglalkozik, hogy vajon milyen életük lehetne ezeknek a lényeknek, ha valóban léteznének, hanem kihasználja a horror zsánerének alapjait, hogy bemutathassa nekünk, mi a legendák és mítoszok alapja. Hiszen a legtöbb ilyen mese félelemből, kíváncsiságból, az ismeretlen megértéséből táplálkozik. Ahogyan a Wolf Children esetében már értekeztem róla, illetve a CineGore-on a The Curse of the Werewolf-nál is rámutattam, sok ilyen hiedelem abból indul ki, hogy a pubertás megváltoztatja a jellemünket, amikor a hormonok elárasztják a testünket, és teljesen zavartan próbáljuk meg feldolgozni a saját érzelmeinket. Hirtelen vágyni kezdünk valamire, ami eddig csupán barátságnak, vagy egy formás idomnak tűnt, a szexuális éhségünk pedig egyfajta szörnyeteggé alakít bennünket. Meg kell tanulnunk kontrollálni, és azt is, miként élhetünk úgy, hogy nem az ösztöneinknek engedelmeskedünk, pedig bennünk is lakik egyfajta állat, ami a fajfenntartást szorgalmazza.

Mivel ez az anime inkább egy átlagosabb, aranyosabb aspektusból mutatja be ezeket a szituációkat, így nem az a célja, hogy sokkoljon bennünket, helyette példákkal illusztrálja a problémákat. Emellett természetesen nem feltétlenül kell annál leragadnunk, hogy a klasszikus legendák szörnyei mit szimbolizálnak, hanem egyszerűen tekinthetünk rájuk úgy, mit a különbözőség allegóriáira. Mert az iskolában mindig akad valaki, aki kilóg a többiek közül, vagy éppen csak kipécézik, és neki is meg kell tanulnia boldogulni, elfogadni bármiféle másságát, de ezzel párhuzamosan a többi tanulónak is lecke ez a toleranciáról és a világ sokszínűségéről.

Petosu mangájából Ryo Ando adaptált animét, a sorozat gyönyörű képanyagát pedig Tetsuya Kawakami (The Asterisk War: The Academy City on the Water, Shigofumi - Letters from the Departed) karakterdizájnjának és Katsufumi Hariu (Macross Plus, Akira) művészeti vezetésének köszönhetjük. Varázslatos hangulatát egyértelműen megalapozza az intro (TrySail: Original) és az outro (Sangatsu no Phantasia: Fairy Tale) dal, illetve Masaru Yokoyama (Fate/Apocrypha, Seven Mortal Sins, Mayoiga) zenéje. Az A-1 Pictures stúdió munkásságát már nem szükséges bemutatnom, hiszen legutóbb a Fate/Apocrypha kapcsán már értekeztem róla.

Sangatsu no Phantasia: Fairy Tale

Kevés olyan szórakoztató alkotással találkozni, amelynek nem csak a hangulata, de a mondanivalója is annyira jól el lenne találva, mint az Interviews with Monster Girls-nek, ezért fenntartások nélkül, bátran merem ajánlani azoknak, akik kedvelik a horrorfilmeket és egy kis kikapcsolódásra vágynak. Emellett, mivel elsősorban vígjátékról van szó, így a fiatalabb korosztálynak sem kell elkerülnie, hiszen semmilyen véres, vagy éppen rémisztő elemmel nem fog találkozni a megtekintése során. Akinek tetszett: a második évad 2018 októberében várható.