2017. okt 18.

Így neveld a farkaskölyködet! – Wolf Children

írta: Emerald Dragon

Wolf Children (2012)

Ezúttal egy fantázia történettel szeretnék kedveskedni nektek, méghozzá a Wolf Children-nel (Farkasgyermek, Ookami kodomo no Ame to Yuki), ami Mamoru Hosoda ötödik egész estés alkotása. Akik követik a blogomat, azoknak bizonyára ismerősen cseng a rendező neve, hiszen tőle már több művet is ismertettem, és mindegyik igazán különleges, izgalmas anime. Az eredeti japán cím kicsivel beszédesebb, jelentése: Ame és Yuki, a farkaskölykök. Így most egy olyan folklór-fantázia világba tekinthettek bele, amely rengeteg horrorfilm alapjául szolgált.

Főszereplőnk, Hana egyetemre jár, igyekszik minél többet tanulni, nagyon szorgalmas lány. Itt találkozik egy magányos farkasnak tűnő idegennel, akibe első látásra belehabarodik. Azonban annak ellenére, hogy a férfi igyekszik távol tartani magától a fiatal nőt, Hana mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több időt tölthessen vele. A próbálkozását pedig siker koronázza, és összejön a karizmatikus, ámde igencsak mélabús idegennel. Egy éjszaka pedig megtörténik az elképzelhetetlen: párja megmutatkozik igaz valójában, és kiderül, hogy egy farkasemberrel jár. Hana nem csak, hogy nem esik kétségbe, de együtt is hál a férfival, melynek eredményeként kilenc hónap múlva megszületik Yuki (Hó), és egy évre rá Ame (Eső) is követi.

Boldogan élnek, kissé elzárkózva a világtól, melyben a farkasember sofőrként keresi kenyerét, és éjjelente a családjának vadászik. Azonban a tragédia elkerülhetetlen, ezért egy napon Hana egyedül marad a két rakoncátlan csemetével, akik ráadásul még nem igazán képesek irányítani az ösztöneiket, így átalakulásukat sem. A nő olyan helyzetbe kényszerül, hogy társak nélkül fog megküzdeni az anyasággal, a környezetével, illetve azzal a problémával, hogy nem tudja eldönteni, farkaskölyköket vagy embercsemetéket nevel-e. Nincs más választása, el kell hagynia a várost, és új életet kell kezdenie, de sehol sem könnyű egyedülálló anyukaként boldogulni. Ráadásul a titokra nem derülhet fény, hiszen akkor szörnyű nagy bajba kerülne Yuki és Ame is. Hana megfogadja, hogy teljesíti párja utolsó kívánságát, és segít a két gyerkőcnek eldönteni, emberként vagy farkasként szeretnének-e továbbélni.

Varázslatos, érzelemmel teli és fantáziadús a Wolf Children, mely ötvözi a dráma és a vígjáték minden izgalmas és látványos elemét. A téma nem újdonság a japán folklórban, hiszen a néphit szerint több állat is képes emberi alakot ölteni, hogy megtévesszenek bennünket, vagy éppen megvédjék a családjukat. A legismertebb természetesen a rókák ravaszságára épülő legenda, de a Ghibli Stúdió jóvoltából a mosómedvékről (Pom Poko) is tudjuk, hogy eredetileg nem egyszerű erdei jószágok voltak. Az 1941-es The Wolf Man (Lon Chaney Jr. főszereplésével) megtanított bennünket félni a farkasoktól, de tisztelni is ezeket a fantasztikus élőlényeket.A likantrópia, mint átok az ősi vallások legendáiban is fellelhető volt, az amerikai őslakosok is hittek abban, hogy a farkasoknak csodálatos képességeik vannak. De a popkultúra részévé csupán a XX. század elejétől váltak, amikor az Universal Studio elkészítette az 1935-ös Werewolf of Londont. A vérfarkasokról szóló mondák egyik újkori eredetének a gevaudani fenevad felbukkanását is tartják, hiszen állítólag azt a bestiát ezüstgolyóval terítették le végül. Az 1981-es An American Werewolf in London volt a következő mérföldkő, amely komolyabban foglalkozott azzal, hogy végezve az eredeti szörnyeteggel megváltást nyerhetünk nyughatatlan lelkünknek. Számomra az egyik legkedvesebb darab mégis a Ginger Snaps, amely bemutatja az érem egy másik oldalát is. Ebben a filmben ugyanis az átváltozás a pubertás allegóriája lesz, ahogy az emberi test felnő, tombolnak a hormonok, szőrösödünk, és olyan vágyak lesznek úrrá rajtunk, melyeket képtelenek vagyunk kontrollálni.

De azon túl, hogy ez az alapszituáció, természetesen más témákkal is foglalkozik Wolf Children. Rátér arra is, hogy nem egyszerű dolog a gyereknevelés, pláne, ha egyedülállóak vagyunk, és arra is, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznünk, ahogy a csemetéink folyamatosan változnak az idő múlásával. Hiszen az állati lét itt mintegy párhuzamként is értelmezhető, és nem feltétlenül kell szó szerint venni. Ebből a szemszögből szemlélve egy egyszerű slice of life típusú animéről van szó, amely átlagos helyzeteket mutat be a néző számára, némi fantázia köntösbe bújtatva. A karakterek viszont ebben a formában sokkal aranyosabbak és jobban szerethetőek, mint az átlagos emberkölykök. Illetve ilyen módon olyan szituációk is sarkalatosabban bemutathatóak, mint a szocializáció, az első iskolai nap, a párkeresés, valamint önmagunk megismerése és elfogadása. Ezek ugyanis egy ember életében is tetten érhető, és nem könnyen emészthető problémák, gondoljuk el, mennyire nehéz lehet olyannak, akit a társadalom nem tudna megfelelőképpen értelmezni.

Ezzel a huszárvágással pedig egy újabb társadalomkritikai talajra sikerült tévednünk, mely szerint a humán fajnak is elsődleges reakciója a számára idegen jelenségekkel kapcsolatban, hogy retteg tőlük, és nagy eséllyel nem csak kitaszítja magából, hanem igyekszik annak megsemmisítésére (jobbik esetben csupán analizálására) is. Bármilyen szemszögből is vizsgáljuk, egyféle rasszizmusról van szó, mely zsigerből jön az emberekből, hiszen irtóznak minden olyantól, amelyet nem képesek megmagyarázni. Ugyan nem csak a japán folklórban fordulnak elő átalakulásra képes csodálatos állatok, hanem minden kontinensnek megvannak a saját mitikus lényei, de az igazság az, hogy a legtöbben félelemmel teli gyűlölettel néznénk ezekre és kapás-kaszás-fáklyás parasztok módjára pusztítanánk el őket, akárcsak Frankenstein szörnyetegét. Az előítéletek bizony bennünk élnek, és nehéz őket kigyomlálni, így el tudjuk képzelni, milyen lehet úgy felnevelni két likantrópot, hogy állandóan attól kell tartanunk, mikor lepleződnek le, amíg picik és nem értik meg, hogy óvatosnak kell lenniük. Pláne azután, hogy a hormonok tombolni kezdenek, és meg fogják ismerni önmagukat, illetve saját lényüket is meg kell érteniük, majd dönteniük szükséges, milyen élet, jövő mellett teszik le a voksukat. A pályaválasztási párhuzam egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, bármennyire is meseszerű a történet jó néhány mozzanata. Ha pedig így szemlélitek az animét, a Wolf Children igazán tanulságos és példaértékű, amellett, hogy nem próbál meg helyes irányt kijelölni, csupán a buktatókat mutatja be azok számára, akik a felnőtté válás rémével küzdenek éppen. Nem beszélve arról, hogy a szülők is megtalálhatják azokat a helyzeteket, amelyekbe keveredni fognak, ha gyerekvállaláson törik a fejüket.

Bizony, attól, hogy egy fantáziadús történetet nézünk, egy farkasember testvérpár felnevelkedéséről, az nem mindig azt jelenti, hogy egy olyan sztorit ajánlok nektek, melyet csak a fiatalok lesznek képesek értékelni és élvezni. Ezt kedvelem leginkább az animékben, hogy tudnak a felnőttek számára is üzenettel szolgálni, és kicsit gondolkodásra próbálnak minket késztetni amellett, hogy elszórakoztatnak, elbűvölnek, és elvarázsolnak a csodálatos képi világukkal és zenéjükkel. Mamoru Hosoda Wolf Children-je ezért is tetszett meg nekem, mert több rétegből áll, mint amelyet elsőre megmutat nekünk, nézőknek. Talán pont a drámai fordulat az, ahol bele lehetne kötni ebbe a műbe, de úgy döntöttem, hogy nem fogok, mert nagyon szépen fel van vezetve, és nem csak érthetően meg van magyarázva, hanem még életszerűbbé is tette az animét az a jelenet. Természetesen itt sem Disney történetre kell számítani…

Ann Sally - Okaa-san no Uta (おかあさんの唄)

Masakatsu Takagi (The Boy and The Beast) zenéje csodálatosan eleveníti meg Yoshiyuki Sadamoto (Evangelion 1-4, Neon Genesis Evangelion, Summer Wars, Attack on Titan live-action) karakterdizájnját. Betekintést nyerünk általuk egy érdekes élethelyzetbe, mely sokkal hétköznapibb, ha kihagyjuk belőle a farkasokat és arra koncentrálunk, milyen is a felnőtté válás folyamata. Az animációját egyébként nem kisebb név rendezte, mint Takaaki Yamashita, akit főként a Fullmetal Alchemist: The Movie - Conqueror of Shamballa, a Kill Bill Chapter 3: The Origin of O-Ren (filmbetét), a Tokyo Godfathers, a már bemutatott When Marnie Was There, a Cinegore-on ajánlott Twilight of the Dark Master és a hamarosan lencsevégre kerülő Tekkonkinkreet című animékből ismerhetünk.